Playoff-percek: Leonard mögött elhullott a torontói sereg?

A palánk alatt a Philly az úr

Fontos faktor volt a harmadik mérkőzésen a lepattanózás, a Sixers ugyanis tízzel több lecsorgót kaparintott meg, mint ellenfele, ami egyrészt nyilván a jobb dobószázaléknak is köszönhető, másrészt viszont nagyon értékes statisztika Embiidék számára az, hogy második esélyből 15-3-ra (!) verték ellenfelüket. A lepattanózás most már tendenciának tekinthető ebben a szériában, a három meccs alatt ugyanis 34-gyel szedett ebből többet a Philly, melyből 12 a támadópattanó.

Kyle Lowrytól ez nem teljesítmény

A Raptors irányítójának kisebb szerepe van Kawhi Leonard mellett, mint korábban DeMar DeRozan mellett, mostani társától stabilan várható a 30+ pont jó hatékonysággal, de úgy fest, hogy egy ennyire tehetséges és sok jó játékossal felálló Philly ellen már nem elég az, hogy a csapat második-harmadik opciója képtelen betalálni a gyűrűbe. Lowrynak már az első körben sem ment igazán a dobás, emlékezhetünk arra, hogy 0 ponttal kezdte a Magic elleni szériát, utána volt egy agresszívebb meccse (22 pont, 7 gólpassz), egyébként egyszer sem vállalt tíznél több dobást, 12, 9 és 14 pontokat dobott, igaz, közben 8,6 gólpasszt átlagolt. Most viszont egyszerűen nem elég tőle ez a stílus, csak a második meccsen szívta fel magát  kissé (20 pont, 5 gólpassz), de azzal sem tudott eleget tenni, az első és a harmadik összecsapáson pedig összesen 16 pontot tudott kiizzadni magából 6/20-as mezőnymutatóval, 0/8 triplával és itt már a szervezés sem megy neki úgy, mint az Orlando ellen.

Nyilván nem neki kell a hátára venni a Raptorst, az Leonard feladata, de már az is óriási szerencse számukra, hogy Siakam ilyen agresszíven és ilyen volumenben tudja hozni a kosarakat, az viszont nem férhet bele, hogy Lowry még a triplákat sem dobálja be és képtelen nyomás alatt tartani a védekezést. Sokszor elővettük már őt a rájátszások során és most is kénytelenek vagyunk ezt tenni: ha nem hoz All-Star szintet második-harmadik opcióként, akkor a négy-öt All-Star szintű játékossal felálló Sixers ellen könnyen lehet, hogy kevés lesz a Toronto.

Szükség lesz a kispadra

Totális csőd eddig ebben a szériában a Raptors cseresora, ami főleg úgy borzalmas a kanadaiak számára, hogy az alapszakaszban a liga egyik legmegbízhatóbb kispadjáról beszélhettünk velük kapcsolatban - évek óta ez a helyzet és idén az átalakított keretben is 36,2 pontot átlagoltak a cserék. Ehhez képest eddig a Philly ellen három meccs alatt összesen tudtak kiszenvedni magukból 30 egységet és kis túlzással nem lehet őket pályán tartani - sem VanVleet, sem Ibaka, sem Powell nem nagyon tud hozzátenni, változtatni a játékon, sőt, egyértelműen romlik a színvonal, ha ők vannak fent. Más szóba sem nagyon kerülhet (Anunoby továbbra sem bevethető) márpedig Nick Nurse ezzel elveszíti azt az előnyét, amit a párharc előtt sokan megjegyeztek, vagyis hogy ha valami nem működik, neki van eszköze belenyúlni, míg Brett Brownnak nincs - pont most tartunk ott, hogy két gyenge meccs után el lehetne gondolkozni valami változtatáson, gyorsabb kezdőn, vagy valamin, de semmi sem indokolja, hogy mondjuk VanVleetet be kell tenni az első ötösbe. Pedig nem lenne rossz gondolat, hogy a szenvedő Kyle Lowryt még inkább tehermentesítsék egy irányítóval, csak az eddigi meccseken látott VanVleet (ma például 21 perc alatt 1 pont, 1 gólpassz, 0/7 mezőnyből, legutóbb 18 perc alatt 0 pont, 0 gólpassz...) ezt nem tudja teljesíteni...

Ezzel szemben viszont a lesajnált és óriási gyengeségként elkönyvelt Sixers-pad már 60 ponton is túl van a szériában és rendelkezik egy olyan játékossal, aki eddig mindhárom összecsapáson elérte a tízpontos határt csereként: James Ennis 11,3-at átlagol eddig, ma hajnalban pedig például +20-ban volt a Philly az ő 24 perce alatt. Ráadásul két kihagyott meccs után most már visszatért Mike Scott is...

Most egyben volt a Philly - Embiid a helyére került

Nem akarjuk eltúlozni a dolgot, de talán most először érezhettük igazán úgy ennél a Sixersnél (nemcsak ebben a szériában, hanem úgy összességében a szezon során), hogy minden úgy működik, ahogy annak kellene, mindenki megtalálta a helyét és a szerepét, elvégzi a feladatát elöl-hátul és egységes, harcos csapatként győzik le ellenfelüket. Brett Brown abszolút nem labdás irányítóként használja már Ben Simmonst, sokkal inkább Jimmy Butler vezényli le a kettő-kettőket és ő már nemcsak akkor irányít, ha Simmons ül, hanem sokszor akkor is, amikor az "eredeti" karmester is fent van - Simmons szépen adja az elzárásokat, keresi a helyzeteket a festékben, lepattanózik és osztogat, átlag feletti játékintelligenciájából így is profitál a csapata. Eközben Tobias Harris is rátalált a maga játékára, védekezésben kapar, elöl segít azzal, hogy be tudja dobni a nehezeket is, illetve hogy ő is jól passzol, JJ Redicktől pedig most már nem kell az extra, mint az alapszakaszban sokszor, elég tőle a spacing és hogy néha azért zörgessen be kintről, vagy középtávolról. Most úgy festett, hogy támadásban is a helyükre kerültek a darabkák amellett, hogy védekezésben továbbra is működött az, amiről az előző meccs után még azt mondtuk, hogy a Raptors borzalmas kinti dobóformája tette igazán naggyá - ezúttal is rosszul dobta még az üreseket is a Toronto, de egymás után kétszer ezt már nem igazán lehet szerencsének, vagy balszerencsének nevezni.

De mindezt az a Joel Embiid alapozta meg, aki az első két meccsen sérüléssel és betegséggel is bajlódott, plusz Marc Gasol úgy védekezett rajta, ahogy azt a Toronto hívei remélték, de aztán a második derbi legvégén megvillant a Philly centere, hozott egy clutch kettest Gasolról, ezen az estén pedig már az első labdabirtoklásoktól kezdve dominálni tudott. Ő jelentette az alapot az öt blokkjával, amit Brett Brown ki is emelt a sajtótájékoztatón, támadásban pedig előkapta a fizikális játékot, bebrusztolta magát Gasol mellett és szedte a lepattanókat is, majd megmutatta a dobását (3/4 tripla) és a fineszét is - foghatatlannak bizonyult és amikor ilyen napja van, akkor ezt az idei, rajta kívül is "túltöltött" Phillyt nem biztos, hogy meg lehet verni.

Plusz adalék: Az elmúlt tíz év rájátszásai során egyetlen olyan egyéni teljesítményt láttunk összesen, amikor valaki 30 pontot, 10 lepattanót és 5 blokkot is elért (Kevin Durant a 2017-es nagydöntőben), Embiidnek csak az idei playoffban ez volt a második ilyen...

Mit tehet a Raptors? Egyszerű...

És persze ugyanakkor egyáltalán nem egyszerű. Azt szögezzük le, hogy Kawhi Leonard minden várakozást minimum teljesít, a rájátszását eddig maximum Kevin Durantéhez lehet mérni. Eddig a nyolc meccs alatt csak egyszer, a Magic ellen betegen vállalt harmadik találkozón maradt 25 pont alatt, egyébként abban a szériában azzal együtt is átlagolt szűk 28 egységet 56,6%-os mezőnymutatóval, 50%-os triplázással, most pedig 37,7 pontot hozott eddig átlagban a három találkozón úgy, hogy 61%-kal dobott mezőnyből, 41%-kal triplázott és 92,2%-kal büntetőzött, miközben rengeteg nehéz dobást vállal - gyakorlatilag ő az egyetlen, aki magának meg tudja csinálni a helyzeteit, de ezt valami földöntúli szinten műveli, ráadásul egyébként a társaknak is alakít ki lehetőségeket, csak...

... ők képtelenek bedobni. Itt kanyarodnánk vissza arra, hogy mi az "egyszerű", hiszen igazából csak annyi lenne a feladat, hogy ne téglagyárra, hanem bajnokesélyes NBA-csapatra hasonlítsanak, amikor érkezik a kiosztás. Ezen az estén például Leonardon kívül összesen 5/23-at tudtak kiszenvedni magukból a triplavonalon túlról úgy, hogy ebből 5/9 a Green-Powell duó volt, vagyis a többiek (Lowry, Siakam, Gasol, Ibaka, VanVleet és az egyszer szintén kísérletező Meeks) összesen 0/14-et tudtak hozzátenni. 

Csapatszinten eddig 28,5%-kal triplázik a Raptors a három mérkőzés során úgy, hogy egyszer sem jutott még tíz bedobott hármas fölé, ennek (is) az eredménye az, hogy egymás után kétszer is száz dobott pont alatt maradtak, amire december óta (vagyis ezzel a kerettel soha) nem volt náluk példa. Ráadásul az előző találkozóról is elmondhatjuk az azóta történtek fényében, hogy ott Leonard 45 pontja mellett az kellett a sikerhez, hogy Siakam foghatatlan volt - csak azóta Brett Brown Embiidel őt mégis megfogta, más pedig egyszerűen nincs, lásd fentebb Lowryt és a kispadot. Ráadásul Nurse tényleg nem igazán tud belenyúlni, hiszen melyik játékosát teszi ki a kezdőből, vagy limitálja jobban a perceit?

Egy dolgot azért még mindig megpróbálhatna, mert ebből nem sokat láttunk most sem, pedig a második meccs után már adta magát: Gasolt többet erőltetni pozícióban Harrisszel és onnan agresszíven támadni, de a duplázások után még mindig ott a feladat, hogy be kell dobni a triplát...

Egyébként nyerhetnének ők meccseket 95-92-re ilyen támadójátékkal és Leonarddal, de ez a Philly a hajnalban látott, egészséges, feltüzelt Embiiddel egyszerűen túl tehetséges és túl ponterős ahhoz, hogy ezzel a forgatókönyvvel még három találkozót behúzzon a Raptors a következő négyből. Ráadásul ezt ma hajnalban olyanokkal is megtámogatták, mint hogy az első félidőben három ziccerben futottak bele Embiidék blokkjába és mindhárom ellentámadásból leindításos triplát kaptak...

Még egy stat Embiidhez

Számszerűsítsük, hogy mennyivel volt most jobb a Sixers centere, mint eddig: Marc Gasol őrizetében az első két meccsen összesen hat pontot szerzett 2/11-es mezőnymutatóval, két kiharcolt büntetővel, ehhez képest ezen a harmadik találkozón 24 pontot dobott róla 6/12-es mezőnymutatóval, közte 3/3 triplával, valamint 9/9 büntetővel.