Playoff-percek: Leonard sérülése dönt?

Büntetők nélkül is megy a 76ersnek

Az alapszakaszban a 76ers elit szinten harcolta ki a büntetőket, meccsenkénti 25,1 próbálkozásukkal az ötödik helyen zárták az alapszakaszt, 83,5 százalékos hatékonyságukkal pedig vezették a ligát. Ennek fényében nagy teljesítmény a Nets részéről, hogy eddig mindhárom meccsen limitálni tudták a 76ers büntetőinek a számát, az első két meccsen 16-16 alkalommal állhattak oda a vonalra, a harmadikon pedig csak 13 egypontost végezhettek el. Ebben nagy szerepet játszik, hogy Joel Embiid továbbra sem erőlteti, hogy mindenképpen ő dobjon, megbízik a társaiban is, hogy majd ők befejezik a támadásokat, és ez a taktika változatlanul működik, 3-0-ra vezet a 76ers.

Embiid ismét azért tehette meg, hogy visszább lép, mert Tyrese Maxey újfent tarthatatlannak bizonyult a legutóbbi 33 pontja után, a negyedik negyed hajrájában volt egy időszak, amikor sorozatban 10 pontot jegyzett ő a 76ers oldaláról, ebbe belefért egy 8-0-s futás is. Maxey extrájára most James Harden kiállítása miatt nagyobb szükség is volt, de azért is jó ez a taktika, mert így Embiidnek is maradt elég ereje ahhoz, hogy a végén bemutasson egy nagy védekezést.

A harmadik meccs annyiban más volt azért, hogy a Nets el tudott jutni a büntetővonalra többször is, Spencer Dinwiddie vezetésével 22 büntetőt harcoltak ki, ami a legtöbb ebben a párharcban, és ez volt az egyik legfőbb oka annak, hogy szorosabbá tudták tenni ezt a meccset, de pont az irányító hagyott ki egy nagyon fontos büntetőt 39 másodperccel az órán.

 

Embiid így is dominált

Embiid 5/13 dobását elsüllyesztve csak 14 pontig jutott, a 2 gólpasszára 5 eladott labda jutott, de ezzel együtt is központi szerepet töltött be a 76ers támadójátékában. A Nets változatlanul duplázta őt, sokszor már a triplavonalon kívül is ketten váltottak rá, viszont amikor megindult tőle a labda, akkor a Nets védőinek is futniuk kellett, hogy behozzák a hátrányukat azzal szemben, aki üresen maradt a duplázás idejére. Ez sem jött össze mindig, de ami a fontosabb, hogy ez egy nagyon fárasztó taktika volt, és a végén ez is közrejátszhatott abban, hogy Maxey viszonylag tisztán dobhatott egy pull-up triplát, a Nets ugyanis nem tudta olvasni, hogy nem Embiid megjátszása a célja.

 

Maxey már a 76ers történelemkönyveiben

Maxey keze eddig nagyon forró ebben a rájátszásban, három meccsen 14/26 triplánál jár, és már másodszor dobott legalább 5 hármast a Nets ellen. Pályafutása során ez volt az ötödik olyan meccse a rájátszásban, amin legalább 5 alkalommal beköszönt távolról, ezzel már övé a 76ersnél a franchiserekord, korábban J.J. Redick és Seth Curry is 4-4 ilyen meccset hozott le.

 

Looney passzai aranyat értek

Kevon Looney korábban is megmutatta már, hogy nem elveszett a passzjátéka sem, ugyanakkor Draymond Green mellett erre általában nincs szüksége. Green viszont nem játszott, így Looney-nak kellett előlépnie szervezőként, már csak azért is, mert azt az első két meccs is megmutatta, hogy Stephen Curry-től nem várhatják el, hogy egymaga csináljon mindent. Looney a Kings elleni harmadik meccsen beállította a 9 gólpasszos karriercsúcsát, rájátszásban viszont még egyszer sem jutott 5-nél tovább, ezért különösen nagy szó ez a teljesítmény. A center célpontjai ráadásul kíméletlenül kihasználták azokat a labdákat, amiket kilőtt nekik, 9/9-cel dobtak a passzaiból, ami holtversenyben a harmadik legjobb vonatkozó mutató a 2014/15-ös idény óta, vagyis amióta ezt jegyzi az ESPN.

Looney extrájának voltak előjelei is ugyanakkor, a 76ers elleni két meccsén 8 gólpasszt átlagolt az alapszakaszban, míg a második legmagasabb átlagát éppen a Kings ellen hozta össze, négy meccsen 4,8 gólpasszt átlagolt velük szemben, noha az egész szezont nézve csak 2,5-es átlaga volt. Az első két meccsen elenyésző szerepe volt a centernek támadásban, összesen 3 gólpasszig jutott Sacramentóban, ezúttal viszont agresszívan ment a támadólepattanókért, összesen 9 jött neki össze abból is, de a legtöbb gólpassza nem ezeknek a kipasszolásából jött, hanem azokból a játékokból, amiknél odaadták neki a labdát, hogy játssza meg valamelyik csapattársát.

 

Murray eddig szenved, Huerter triplái is hiányoznak

Keegan Murray egyelőre nem faktor támadásban, 3 meccs alatt összesen 10 pontot szenvedett össze, 3/13-nál jár mezőnyből, és azon belül 1/8-nál a triplavonalon túlról. Ez azzal együtt is csalódás, hogy újonc játékosról van szó, Mike Brown viszont nem is erőlteti őt annyira: azt követően, hogy az alapszakaszban közel 30 percet játszott meccsenként, a Warriors elleni első két meccsen csak 16-16 percet töltött a pályán, és a harmadik összecsapáson is csak 22 percet kapott. Az első két meccsen belefért tőle a gyengébb teljesítmény, és még mindig nincs rossz helyzetben a Kings, de ha komolyabb álmokat akarnak szövögetni, akkor tőle többre lesz szükség a folytatásban, különösen a triplái hiányoznak nagyon – az alapszakaszban 206 triplát dobott be 41,1 százalékos hatékonysággal.

A harmadik meccsen mindössze 11/47 triplával zárt a Kings, és ebben Kevin Huerter is ludas volt, mindössze 1/6 kinti dobása ért célba, ezzel 3/20-nál jár a párharc során, noha az alapszakaszban ő is 205 triplát vágott be 40,2 százalékkal. Huerter annyiban hasznosabb támadásban, hogy ő legalább közelebbről veszélyes tud lenni, a kinti dobóformája ellenére is 11,3 pontot átlagol, de róla is ugyanaz mondható el, mint Murray-ről: a folytatásban jobban kell tripláznia ahhoz, hogy a Kingsnek esélye legyen egy nagyobb futásra a rájátszásban.

 

Booker védekezésben is melózik

Devin Booker mindössze a második játékos a Suns történetében, aki legalább ötször eljutott 40 pontig a rájátszásban, ezzel Charles Barkley-hoz csatlakozott, ugyanakkor a pazar dobóformája mellett a védekezésben mutatott aktivitása is kiemelkedő. Ezúttal 3 labdaszerzést és 2 blokkolt dobást is betett a közösbe, a párharc során pedig 13 stocknál (steal+block) jár már, ami a második legtöbb az idei rájátszásban, csak az egy meccsel kevesebbet játszó Anthony Davis (12 blokk, 3 labdaszerzés) előzi őt. Noha ez egy nagyon kicsi minta, de azt azért jól szemlélteti, hogy mennyire aktív olyankor is Booker, amikor nem a támadások befejezése jut feladatául.

Ami fontosabb, hogy Booker mellől nem is dobnak jól a Clippers játékosai, Russell Westbrook 8/24-nél, Eric Gordon 1/9-nél, Bones Hyland pedig 2/8-nál jár vele szemben, de Kawhi Leonard is csak 3/7-et hozott össze két meccs alatt. A Clippers eddig 69 dobást vállalt el úgy, hogy a dobóhoz Booker volt a legközelebbi védő, de ezekből a próbálkozásokból csak 24 kosár született, 34,8 százalékkal fejeznek be róla.

 

Back-to-back 40 pontos párharcok

Tegnap hajnalban Jamal Murray 40 pontjára Anthony Edwards 41 ponttal válaszolt, ma hajnalban pedig Devin Booker 45 pontjára Norman Powell felelt 42 egységgel – az NBA történetében először fordul elő, hogy a rájátszásban egymást követő napokon dobjon két játékos egymás ellen legalább 40 pontot.

 

Leonard sérülése dönti el?

Már a párharc előtt is félő volt, hogy a sérülések fogják meghatározni a Suns-Clippers ütközetet. Paul George eleve nem áll Tyronn Lue rendelkezésére, és az eddigi hírek alapján az is kétséges, hogy játszik-e egyáltalán az első körben, viszont a harmadik meccs előtt robbant a bomba, hogy Kawhi Leonard is nagyon hasonló térdsérüléssel küzd, mint amilyennel csapattársa. Ami talán reményt adhat a Clippersnek, hogy Leonard az első meccsen sérült meg, és ezzel együtt is tudta vállalni a játékot a második összecsapáson, ráadásul a teljesítményére sem lehetett panasz, 31 ponttal, 8 lepattanóval és 7 gólpasszal zárt.

Ezzel együtt is félő, hogy Leonard sérülése eldönti a párharcot, hiába még csak 2-1 az állás, mert ha vissza is tér a negyedik meccsen, akkor is meglesz az az előnye a Sunsnak, hogy tudni fognak a sérüléséről – nem akarunk itt semmiféle sportszerűtlenséget sugallni, de vannak olyan játékosok a ligában, akik szeretnek oda ütni, ahol tudják, hogy az fájni fog az ellenfélnek. Az is kérdéses, hogy milyen állapotban tér vissza Leonard, de még azt sem tudjuk, hogy játszik-e egyáltalán a negyedik meccsen, nélküle pedig nem sok esélye marad a Clippersnek.

A harmadik meccsen Norman Powell extrát játszott, de azt nem lehet elvárni, hogy megismételje a 23 dobásból összehozott 42 pontját, Monty Williams is biztosan kiagyal majd valamit a lelassítására. Hogyha Powellt kiveszi a Suns, akkor marad Russell Westbrook, aki az első meccsen clutch játékokkal jelentkezett, majd a második és a harmadik összecsapáson egyaránt hatékonyan termelt, de egyrészt benne sem lehet megbízni, hogy fenntartható ez a forma, másrészt mindkét vesztes meccsen voltak rossz döntései, hibái a végjátékban.

A Suns ezzel együtt sem lehet könnyelmű, a harmadik meccs tökéletesen megmutatta, hogy a Clippersben van tűzerő, és rendesen meg is szenvedtek tartalékos ellenfelükkel szemben, úgyhogy Paul, Booker és Durant is bőven 40 perc felett játszott – a Suns kezdője a legutóbbi 110 után most 111 pontot szerzett. Lehet, hogy a Clippers kiejtéséhez ez elegendő lesz, de az azért erőteljesen kérdőjeles, hogy mennyire fenntartható a kulcsemberek ilyen szintű földbeállítása az első körtől kezdve, viszont Williams keze meg van kötve, a második meccshez hasonlóan most is Bismack Biyombo volt az egyetlen hasznos cseréje, vele viszont 11 perc alatt +18-ban zártak. Annak legalább továbbra is örülhet a Suns mestere, hogy Torrey Craig kezdőbe nevezése telitalálatnak bizonyult, ezúttal 3/5 jó dobással és 6/6 büntetővel 15 pontot jegyzett, továbbra is nagyon él annak köszönhetően, hogy a másik négy kezdőben helyet kapó játékos nagyobb figyelmet követel magának.