Playoff-percek: makacs volt a Jazz, büntetett a Dallas

Újra pályán a Warriors leporolt „szuperfegyverei”: a harmadik negyed és a death lineup

Egészen brutális harmadik negyedet tolt le a Golden State, 14/21-es mezőnymutatóval, közte hét triplával hintettek be 44 pontot, itt gyakorlatilag el is döntötték a meccset – Steve Kerr alatt soha nem dobott még össze ennyit a csapat a playoffban. Már az alapszakasz elején látszott, hogy a GSW újra extra harmadik negyedeket képes játszani, de ekkor még inkább a védekezésük volt kiemelkedő – azóta visszatért Thompson, aki ennek a játékrésznek a nagy specialistája.

A 2015 és 2019 közötti években vált legendássá a Warriors pusztító harmadik negyede, akadt 50 pontos 12 percük a Clippers ellen, Klay Thompson is egy harmadik negyedben szórt NBA-rekordot jelentő 37 pontot – hosszú éveken keresztül a Warriors vezette a ligát az itt szerzett pontok számában, a 2017-18-as évadban például 100 labdabirtoklásra vetítve emberfeletti 18.5 pontot vertek rá az ellenfelekre.

A Nuggets az első meccsen már ízelítőt kapott a Warriors másik újrakalibrált fegyveréből, a death lienupból is: akkor négy perc alatt 13 pontot vert rájuk a Curry-Poole-Thompson-Wiggins-Green ötös. A második meccsen 43-31-re vezetett a Denver, amikor előbb Nemanja Bjelica és Jordan Poole talált be, majd Steve Kerr pályára küldte ezt az ötöst, akik rögtön megkínálták Jokicsékat, összességében egy 16-0-s futással kerültek fölénybe, a nagyszünetig egy 26-8-as etappal vették vissza a vezetést és alapoztak meg a harmadik negyednek.

A továbbra is „névtelen” felállás egyelőre két meccsen 10 percet volt fent, ez idő alatt 28 pontot vert a Nuggetsra….

 

Draymond Green védekezése ellen nincs orvosság

Nikola Jokics az első összecsapáson sem villogott, akkor 0/4 hármast dobott, most ezt megismételte, de nem is elsősorban a dobásokkal akad problémája (közelebbről 9/16-tal célzott), hanem a játékszervezéssel: ma 4 gólpasszt adott, amire jutott 3 eladott labda, ami „karakteridegen” a szerb centertől. A Warriors azért kivenni nem tudja a játékból, de Green éppen annyira és annyiszor tudja lelassítani egy meccsen belül, hogy azzal már megborítja a Denver támadásait. Az első meccsen -19, most -26 volt Jokics plusz-mínusza, ami csapaton belül konkrétan a legrosszabb. Ráadásul most ki is írta magát a végjátékból a negyedik negyedben összeszedett második technikaija miatt, az ilyen fegyelmezetlenségek akkor sem férnek bele, ha itt-ott érezhető volt, hogy a Warriors (főleg Green és Payton) tesztelgeti, hol van nála a mentális határ.

 

Denverben nincs elég ember

A legnagyobb gond mégsem Jokics, hanem továbbra is a borzasztó rövid és gyenge minőségű rotáció. Az első negyedet remekül kezdte a Jokics és Barton vezette Denver, a két húzóember szerezte a csapat első 18 pontját, majd Jokics passzából Aaron Gordon vert be egy hármast, ekkor 21-12-es előnybe kerültek, majd 26-15-re is meg tudtak lépni. A negyed végén viszont leült Barton, onnantól kezdve csak Jokicsra kellett figyelnie a GSW-nek, a kispadról jövő Gary Payton II a legszebb családi hagyományokat felelevenítve blokkolta le a szerb centert, majd csente el a labdát Bones Hylandtől. Itt nagyon érződött, hogy egyszerűen nincs egy stabil second unit leadere a Denvernek, Forbes támadóhibát erőlködött össze, JaMychal Green mindent mellédobott, ebben a szűk három percben majdnem visszajött egálra a GSW.

A második negyed elején sikerült találni egy denveri „cseresoros death lineup-ot”, Monta Morris, Bryn Forbes és Austin Rivers egy gyorsabb periméter-védekezést, JaMychal Green és DeMarcus Cousins pedig elöl-hátul olyan magassági fölényt jelentett, ami annyira nem ízlett a Warriorsnak. Rivers támadásban gyengének találtatott (meg is sérült egyébként), a helyére bejövő Will Bartonnal viszont már az előrejáték is szépen folyt a Denvernél, 29-29 után Cousins és Morris nagyon élt, itt lépett meg 43-31-re a Nuggets. A Warriors ekkor kezdett el tekerni a fordulatszámon, amit a következő másfél negyedben egyszerűen nem tudtak lekövetni: Gordon és Jeff Green támadásban továbbra is rettentően limitált, a végére Will Barton is 5/15-ös mezőnymutatóra romlott, JaMychal Green pedig végül 1/7-tel zárt. Bones Hyland hiába hozott jó számokat, a kulcspillanatokban nem tudott segíteni – még talán Monte Morrisban és Bryn Forbesban mocorog valami, de ez egyelőre édeskevésnek tűnik.

Michael Malone a meccs után is arról beszélt, hogy a „playoff-történelem legjobb hatodik embere”, a 34 pontot toló Steph Curry ellen nem igazán lehet mit csinálni, illetve a death lineup ellen sincs sok eszköze – nem hibáztatta a játékosait, annyit mondott, hogy nagy kihívás előtt áll, mert neki kell megtalálnia azokat a felállásokat, amelyek fel tudják venni a versenyt az ellenfél klasszisaival. Embert próbáló feladat vár rá és a stábra…

 

Steph Curry és Jordan Poole „kis” történelme

A GSW vezére azt mondta a meccs után, hogy szépen lassan hozzászokik a teste a terheléshez, teljesen rendben van. Ez látszódott is, szűk 23 perc alatt úgy vert be 34 pontot, hogy Denveren kívül öröm volt nézni. A 23/34 egyébként olyan párosítás, amire a támadóidő bevezetése óta nem volt példa, 30 pontot sem ért még el senki ennyire rövid idő alatt egy playoff-meccsen.

Poole-nak nem jött össze, hogy első két PO-meccsén elérje a 30 pontot (másodjára „csak” 29-ig jutott), viszont a két összecsapáson összesen 10 hármast szórt be, ez új NBA-csúcs. 

 

Taktikát váltott a Dallas

A Mavs játékát továbbra is alapjaiban határozza meg Luka Doncic hiánya, amit az első meccsen azzal próbálták meg orvosolni, hogy agresszívan támadták a festéket és tömérdek büntetőt harcoltak ki, és ezzel ugyan közel álltak a sikerhez, de végül nem fizetődött ki ez a taktika, mivel rendszerint várt rájuk Rudy Gobert, akivel szemben 4/19-cel céloztak csupán. Ezúttal 180 fokos fordulatot vett a Mavericks játéka, igyekeztek a triplavonalon kívülre helyezni a nyomást, és ennek az eredménye 22/47 bedobott tripla lett – a kísérletek és a találatok száma is szezoncsúcs. Valahol adta is magát, hogy ez kifizetődő lehet számukra a Jazz ellen, elvégre márciusban is úgy győzték le őket, hogy 46 triplába álltak bele, és összességében is 6-2-t hoztak az alapszakaszban olyankor, amikor legalább 45 hármast ráemeltek.

 

Lehet valaki egyszerre két helyen?

Hogyha a Warriors nem játszott volna közvetlenül a Mavericks után, azt is feltételezhetnénk, hogy Stephen Curry és Klay Thompson bújt Jalen Brunson és Maxi Kleber bőrébe, ők ketten tették a legtöbbet azért, hogy egyenlítsenek a párharcban. Brunson 41 pontot, 8 lepattanót és 5 gólpasszt ért el eladott labda nélkül, bebombázott 6/10 triplát, többször olyan dobásokba beleállt, amikbe csak nagyon kevesen szoktak. Kleber azt követően, hogy az első meccsen emberhátránynak tűnt, felkötötte a felkötnivalóját és hezitálás nélkül dobott, amikor helyzetbe került, ennek pedig 8/11 elsüllyesztett tripla és 25 pont lett az eredménye.

Mindketten hatalmasat játszottak, és mondani sem kell, hogy mindketten elértek pár karriercsúcsot: Brunson soha nem dobott ennyi pontot egy meccsen, a rájátszásban pláne nem, ahol az első meccsen elért 24 pontja volt az eddigi karriercsúcsa, és Kleber is csak egyszer ért el ennél több pontot, a rájátszásban eddig 14 ponton állt eddig a karriercsúcsa. Ezek alapján az sem meglepő, hogy Brunson a rájátszásban korábban egyszer sem dobott ennyi triplát, Kleber az alapszakaszban sem jutott még odáig, mint ezen az estén, de mind közül tán a legnagyobb extra, hogy Brunson a Mavericks történetének az első játékosa, aki legalább 40 pontot dob eladott labda nélkül a rájátszásban.

 

Megint megcsinálta a Mavericks

Az alapszakaszban 17 alkalommal tudott úgy meccset nyerni a Mavericks, hogy előtte legalább 10 pontos hátrányba került, ezzel a Sunsszal holtversenyben vezették is a ligát, és most ismét megcsinálták ezt, a harmadik negyed elején 60-50-re vezetett a Jazz. Az előző évekből kiindulva nem annyira meglepő a sikerük, sorozatban harmadszor is győztesen hagyhatták el a pályát az aktuális első körös párharcuk második összecsapásán.

 

Túlgondolta, majd megmakacsolta magát a Jazz

Az első mérkőzés egyik legfőbb narratívájának számított, hogy Rudy Gobert mennyire nem kapott labdát támadásban, ezért izgalmas volt látni, hogy ezúttal rögtön az első támadásnál ő adott gólpasszt Donovan Mitchellnek, majd a másodiknál visszaadta a centernek a gólpasszt Mitchell – konkrétan az első bő egy percben többször passzolt a hátvéd Gobert-nek, mint a teljes első meccsen, ahol összesen egyszer passzolt neki. A folytatásban is aktívan kereste a Jazz a centerét, viszont nem azért, mert annyira kiváló helyzetekben lett volna, hanem azért, mert bizonyosan ezt kapták utasításul a meccs előtt, és ennek az lett az eredménye, hogy csak az első negyedben 3 eladott labda került Gobert neve mellé. Mindössze egyetlen negyeden át tartott, hogy a Jazz kereste támadásban a franciát, az első játékrészben elért 2/3 jó dobása után összesen kétszer próbálkozhatott mezőnyből a folytatásban, mindkét kísérletét elhibázta, noha olyan lehetőségek voltak ezek, amiket illett volna értékesítenie.

Védekezésben sem tudott ezúttal olyan hatást kifejteni Gobert, mint az első találkozón, ezúttal 8/18-cal dobtak ellene a Mavericks játékosai, de nem is ez jelentette a gondot, hanem az, hogy makacsul a gyűrű közelében igyekezett helyezkedni. Ez persze lehetett edzői utasítás is, mert amikor kizárt a triplavonalig, előfordult, hogy Spencer Dinwiddie csúnyán megverte őt, viszont azzal, hogy a Mavericks öt olyan játékossal támadott a második félidő nagyobbik részében, akik állandó veszélyt tudnak jelenteni a triplavonalon kívülről, gyakorlatilag emberelőnyös helyzeteket tudtak kialakítani. A Mavericks 22 bedobott triplájából 17-nél teljesen üresen dobhatott az adott játékos, Kleber 8 triplájából 7 született úgy, hogy teljesen szabadon dobhatott, a Jazz következetesen és makacs módon nem adta fel a taktikáját és nem lépett ki, és ezt most megbüntette a Mavericks.

 

Mike Conley-tól több kell

Az első meccs hajrájában elő tudott lépni a veterán irányító, akkor két nagy kosarat is jegyzett, ezúttal viszont teljesen elveszett. Faultgondok miatt mindössze 22 percet tölthetett a pályán, és ez alatt 0/7-es mezőnymutatóval és 0 ponttal zárt, ami egyszerűen elfogadhatatlan. Összehasonlításképpen a túloldalon Spencer Dinwiddie is faultgondokba került a harmadik negyed elején, de mégis 40 percet töltött a pályán, bízott abban Jason Kidd, hogy nem pontozza ki magát, miközben Quin Snyder huzamosabb időszakokon át ültette a maga irányítóját.

 

Nem jött be a Raptors keménykedése

Az első mérkőzés után megkezdte a verbális hadviselést Nick Nurse, a Toronto vezetőedzője, aki panaszkodott amiatt, hogy Joel Embiidnek túl sokat engednek meg a játékvezetők, az ő faultjait nem fújják le, de neki mindent megadnak. A kanadai játékosok faultgondokba is kerültek legutóbb, most pedig mintha az lett volna a tervük, hogy a verbális nyomásgyakorlás majd ezt ellensúlyozza - a feldobástól ütötték-verték Embiidet, alig egy-két perc után már technikait kapott ő és OG Anunoby is, a Toronto pedig a mérkőzés első hat (!) faultját jegyezte. Embiid viszont nem vette magára: megmondta Nurse-nek, hogy ő márpedig ki fogja harcolni és be is fogja dobni a maga büntetőit, amire az edző annyit válaszolt, hogy "muszáj lesz".

Embiid aztán 12/14-gyel zárt a vonalról, dobott 31 pontot jó hatékonysággal, a büntetőarány 30-12 lett a Philly javára, a Rapsnél pedig Siakam öt, Anunoby, Trent Jr. és Flynn pedig négy-négy faulttal zárt, utóbbi kettő jelentős gondokba is ütközött ezzel. Embiid két kisebb sérülést is beszedett azért a Raptors keménykedéséből, de egyik sem lett komoly, egyelőre nem jött be Nurse terve, de Torontóban nyilván változhat például a fújás is...

 

A Philly kezdője eddig sok

Tyrese Maxey +42-es, Tobias Harris +40-es, James Harden +31-es, Danny Green +30-as, Joel Embiid pedig +23-as +/--t hozott a Raptors elleni párharc első két meccsén. Ebből a sorból is látszik, hogy az előzetes várakozásokkal ellentétben nem Embiid az, aki cipeli a hátán a csapatot annak ellenére, hogy ma hajnalban ő lett a legjobb dobó - már az első meccsen is pluszban voltak nélküle, most pedig +8-at hoztak abban a 11 percben, amíg Paul Reed volt a center. A kispad egyébként Reeden kívül mínuszt csinált, ami nem túl biztató, de nyilván ebben benne volt az is, hogy a negyedik negyed elejét ők aludták át inkább - mindenesetre a kezdők eddig tökéletesen szedik ízekre a Toronto tervét.

 

Mit tehet a Toronto?

Egy 20 és egy kozmetikázott (több volt közte) 15 pontos vereség után nehéz mibe kapaszkodnia a Raptorsnak, de nyilván meg kell próbálni. A keretben nincs igazán nagy változtatási lehetőség, nem nagyon lehet másképp védeni a pick-and-rollokat vagy akármit, leginkább apró, de akár jelentős hatást elérő dolgokat lehet igazítani. Egyrészt meg lehetne próbálni sokkal nagyobb nyomást helyezni a periméterre és több dobást engedni Embiidnek, szórjon ő ötvenet, de ez, hogy ennyire tökéletesen működik a rendszer és mindenki dobálja a 15-20 pontokat, biztosan nem működik. Másrészt a már megkezdett kommunikációra építve otthon elérni azt, hogy kicsit máshol legyen a faulthatár - ezúttal annyit már megtett a gárda, hogy sokkal több labdaeladást harcolt ki, a Harden-Embiid páros kilencszer szórta el a játékszert. A possession game így igazodott, kereken hússzal több mezőnydobást vállaltak Siakamék a Phillynél, de egyrészt ezt tompította a 18-cal kevesebb büntető, másrészt sokkal gyengébben dobtak ellenfelüknél.

Mindesetre ez, a sokkal több labdabirtoklás és a még keményebb, agresszívebb, a faultok megúszásában bízó védekezés lehet a helyes irány, amely mellé muszáj lenne egy egészségesebb (most betegen játszott) Gary Trent Jr., nagyon kellene Scottie Barnes visszatérése és jól jönne egy kiemelkedő kinti dobóforma is - egyik sem elképzelhetetlen otthon, meglátjuk, hogy mi lesz belőle. Mindenesetre a nyomás most már a Torontón lesz, 0-2 után kötelező lenne nyerni a következő meccset, ha partiban akarnak maradni, mert 0-3-ról már aligha lenne keresnivalójuk.

Matisse Thybulle ugyan nem játszhat Kanadában, de ez egyelőre nem tűnik kulcsfaktornak: bár ma hajnalban kiosztott három blokkot, de csak tíz percet játszott a múltkori 19 után, eddig összesen nyolc pontja van a két meccsen és vele a parketten pontosan "nullában" van a társaság. Helyette lehet majd megint több petcet adni Niangnek vagy előhúzni az eddig jegelt Korkmazt, a lényeg nem itt fog eldőlni.

A rájátszás idején további érdekességekért érdemes körülnézni a Kezdő5.hu Twitter-oldalán is.