Playoff-percek: Megfordult a képlet a Bostonnál

Megfordult a képlet

Az előző mérkőzés utolsó hat percét az Atlanta nyerte 23-8-ra, és Joe Mazzulla vezetőedző vállalta a felelősséget bostoni részről: „Az én döntésem és játékhívásom miatt lassultunk le, elvesztettük a ritmusunkat, emiatt kaptunk ki. Tanultam belőle” – mondta a tréner, és igaza is lett, a hatodik mérkőzésen ugyanis fordult a helyzet. Ezúttal a Celtics győzött 18-8-ra abban a bizonyos utolsó hat percben, clutch hármasok érkeztek egymás után, miközben szétvédekezték a lefagyó  Atlantát – Jaylen Brown szerint nagyon dolgozott bennük az adrenalin, és most rendkívüli módon koncentráltak, élvezték a szituációt, a szoros végjátékot.

Mazzulla szerint a különbség egyszerűen a sebesség volt: sokkal-sokkal gyorsabban jutottak el a megbeszélt felállásokig, a tervezett pozícióig, sokkal jobb volt a spacing, és nagyon határozottan passzolták meg azt, amit kellett – egyrészt taktikailag, másrészt mentálisan is sokkal felkészültebbek voltak most a kiélezett végjátékra.

 

A sorozat végén átrohant ellenfelén a Celtics

Az utolsó mérkőzésen 18-4-re győzött a fastbreak pontok terén a Celtics, az ötödik mérkőzésen 20-0- volt ez a statisztika az első félidőben és végül 24-8 lett, a negyedik találkozón 18-8 – az utolsó három összecsapáson így összeadva 60-20 ez a mutató, ami ledolgozhatatlan különbség. A széria első felében még nem ez volt a helyzet, az első három meccsből kétszer is az Atlanta nyerte a gyorsindítás-különcsatát, az utolsó találkozókon viszont annak ellenére is képtelen volt rohanni, hogy összességében sokkal jobban játszott – a Boston kulcsfontosságú pontokat szerzett ebből, amivel kiigazította a félpályás támadását, és ezzel tudott ellenfele fölé kerekedni.

 

Félig teli az atlantai pohár?

Egyáltalán nem úgy alakult ez a szezon a Hawksnál, ahogy azt tervezték: a Trae Young – Dejounte Murray páros közel sem működött úgy, ahogy szerették volna, és bár támadásban végül így is befértek a top tízbe, de a csapatvédekezésük csak a 22. helyre volt elég az alapszakaszban. Az edzőváltás után játékban láthattunk némi változást, a triplájuk elkezdett összeállni, kicsit jobb lett a játék tempója és a spacing, ami a playoffban összességében látszott is – az első mérkőzés botrányos teljesítménye után felvették a kesztyűt a talán legnagyobb bajnokesélyessel. 

Quin Snyder vezetőedzővel végül a playint és a playoffot is beleszámítva 14-18-as mérleget hoztak – most itt a nyár, hogy alakítsanak még a kereten, és Snyder a maga képére formálja a társaságot. Ez a szezon nem hozott előrelépést, de edzőváltást, és a további változás, javulás lehetőségét igen – a kérdés az, hogy a vezetőség hogyan ítéli meg a helyzetet. A keret ugyanis gyakorlatilag teljes egészében megvan: Okongwu, Bey és Jalen Johnson kontraktusa csapatopciós a következő idényre, a többiek viszont mind adottak az aktív rotációból. Nagy kérdés, hogy sikerül-e kezdeniük valamit John Collins 25 milliós szerződésével vagy hogy mennyire okoz galibát De’Andre Hunter új dealje, aki az eddigi 9 millió helyett jövőre már 20-at keres majd – 170 milliós payrolluk van jelenleg a következő idényre, és Bogdanovics, valamint Murray is a szerződése utolsó évébe lép, velük valamit kezdeni kell majd.

Az világos, hogy ez a keret nem contender, de az is nagy kérdés, hogy mitől lehetne az, illetve hogy reálisan nézve hol lehet belenyúlni – ez a Boston elleni elsőkörös 4-2-es kiesés és a keleti hetedik kiemelés nagyjából az, ahova ez a csapat most jó, de nyilván túl nagy elégedettségre sincs ok emiatt…

 

Bemelegített a Celtics

Nem is biztos, hogy rosszat tett a Bostonnak az, hogy az Atlanta kihívás elé állította a második kör előtt: a Sixers besétált oda, már napok óta pihen (és Joel Embiid egészségi állapotát egyelőre tegyük is félre), még egyszer sem kellett igazán megizzadnia. Ezzel szemben a Celtics a sétálgatósnak induló kezdés után kikapott kétszer, és bizony kicsit megízlelte azt, hogy az ellenfél meg akarja verni, megtapasztalta, hogy milyen kikapni, arra reagálni, visszavágni. Tatum és Brown is elmondta, hogy le a kalappal a Hawks előtt, mert ugyan a narratíva egy sima bostoni söprés volt, de Youngék nem úgy játszottak, hogy ez legyen a realitás, és nagyon komoly teszt lett számukra ez a széria – a bemelegítés és az élesség szempontjából most alighanem ők vannak előnyben a Phillyvel szemben.

 

Horford a Boston talizmánja

Egy érdekes statisztika az induló Celtics–Sixers párharc elé: Joel Embiiddel szemben a Bostonnak van a legjobb győzelmi mutatója 64,5%-kal. A minimum tíz meccset lejátszott játékosok közül pedig Al Horford Embiid nemezise: az egymás elleni mérkőzéseik 73,7%-át nyerte meg Horford aktuális csapata.