Playoff-percek: Megkezdődött a sakkjátszma

Megkezdődött a sakkjátszma

Darvin Ham hasonló megközelítéssel kezdte a Warriors elleni párharcot is, mint ahogyan a Grizzlies ellen megközelítették Ja Morant lassítását, Jarred Vanderbilt az első pillanattól fogva megkapta Stephen Curry őrzését, ugyanakkor a Warriors nem esett ettől kétségbe, és az első percekben felismerték azt, hogy ez mit ad nekik. Először is Vanderbilt Curry-re állítása azt jelentette, hogy Andrew Wigginsre a jóval alacsonyabb D’Angelo Russell került védekezésben, másrészt pedig Klay Thompson kisebb figyelemben részesült – ők ketten 6/13 jó dobásból 17 pontot szereztek az első negyedben, a folytatásban viszont csak 9/26-ot dobtak, ami 23 pontot ért, a Lakers hamar felismerte, hogy nem adhatják fel őket annak érdekében, hogy Curry-t lelassítsák.

Vanderbilt szerepeltetése ugyanakkor hamar kettőssé vált, mert remekül tapadt az emberére, viszont a Warriors a pálya másik oldalán teljesen feladta őt olyankor, amikor a festéken kívül tartózkodott, és ez sokat rontott a Lakers spacingjén is. Amikor az első negyed hajrájában Curry visszatért a pályára, Vanderbilt a padon maradt, helyette Dennis Schröder kapta meg az őrzését, aki ezt kihasználva 62 másodperc leforgása alatt szerzett 8 pontot, úgy tűnt, hogy elkapta a fonalat.

A második negyed kezdetén Vanderbilt visszatért a pályára, ugyanakkor Steve Kerr is húzott egy váratlant, előkapta JaMychal Greent, hogy a második sor is magasabb legyen, és vele Anthony Davist is átmenetileg ki tudták húzni a gyűrű alól, miután két triplát is elsüllyesztett. Hamtől ezzel párhuzamosan Troy Brown Jr. kapta meg a bizalmat, aki a Grizzlies elleni párharc végére kiszorult a rotációból – ekkor még nem zavart sok vizet, de a harmadik negyed hajrájában ő kapta meg azt a feladatot, hogy tapadjon Thompsonra. Ezt közel sem csinálta tökéletesen, előfordult, hogy lemaradt róla, de azért szégyent sem vallott, és a vajkezű hátvéd 0/3-as mezőnymutatója mellőle önmagáért beszél.

A sakkjátszma a negyedik negyedben kezdett rapid partivá alakulni, ekkor Kerr a Lakers pocsék triplázására zónával válaszolt, és amikor úgy tűnt, hogy elúszik a meccs, alacsonyabb szerkezetre váltott, a meccs végén Kevon Looney helyét Jordan Poole vette át. A Warriors másik nagy változtatása az volt, hogy visszaadták Curry kezébe a labdát, hogy próbáljon meg így kreálni, Ham pedig adta is alá a lovat, annak ellenére is lecserélte Vanderbiltet, hogy nem sokkal korábban beesett egy triplája. Ez a csere azt követően történt, hogy a Warriors 98-112 után két támadásból hat pontot szerzett, a futásuk viszont tovább folytatódott, és ki is tudtak egyenlíteni. A Lakers el tudta állítani a vérzést, miközben Poole az utolsó percben két dobást is elrontott, utóbbi ráadásul egy meglehetősen merész vállalás volt, egy nagyon távoli triplát eresztett el. Ez egyértelműen rossz döntés volt, ahogyan az is, hogy Kerr sem kért időt akkor, amikor első szándékból nem tudták végigvinni a támadásukat, ehelyett tétlenül figyelte, hogy a duplázást kapó Curry a logónál álló Greenhez passzol, aki ezt követően megcsinált egy újabb passzt, ami ehhez a vállaláshoz vezetett.

Az első partit ezzel Ham nyerte, ugyanakkor mindkét fél követett el hibákat, a folytatásban pedig kulcsfontosságú lesz, hogy melyik edző tudja ezt inkább levetkőzni, és melyikük tud még több váratlan lépéssel előrukkolni. Kerrnek a festék védésével kell kezdeni valamit, mert elsőre 54-28-ra kaptak ki innen, míg Ham számára a spacing javítása lesz a legfőbb feladat, mivel a Lakers 6/25 triplával zárt.

 

Triplák és büntetők

A Warriors 21 triplát süllyesztett el, ugyanakkor ehhez 53 kinti dobásba álltak bele, és ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy csak 6 büntetőt harcoltak ki, a folytatásban sokkal agresszívabbá kell válniuk. A Lakers ezzel szemben 29 alkalommal jutott el a vonalra, nekimentek a festéknek, de erre rá is voltak szorulva, mert mindössze 6/25 kinti dobásuk ért célba – ezúttal kifizetődő volt ez a taktika, de a szinte nem létező triplázásuk miatt tudott a negyedik negyedben visszajönni a meccsbe a Warriors, ebben javulniuk kell. LeBron James 1/8, D’Angelo Russell 1/5 triplával zárt, és mindkettejükben benne lehet, hogy legközelebb jobban dobnak majd, viszont ha ez nem történik meg, akkor Ham lehet, hogy kénytelen lesz tenni egy újabb próbát Malik Beasley-vel is, hiába nem sült a keze az első körben.

 

Davis nem válhat passzívvá

Anthony Davis kiválóan kezdte a meccset, az első negyedben 7/8 dobását elsüllyesztve 14 pontnál járt, ugyanakkor a folytatásban mindössze 4/11 dobása ért célba, sokkal passzívabbá vált támadásban, és ahelyett, hogy továbbra is agresszívan támadta volna a gyűrűt, beérte azokkal a középtávolikkal és triplákkal, amiket teljesen feladott a Warriors. Nehéz kritizálni egy olyan játékost, aki 30 ponttal, 23 lepattanóval, 5 gólpasszal és 4 blokkolt dobással hoz le egy meccset, de így sem lehet azt mondani, hogy tökéletes munkát végzett, vele szemben Kevon Looney is leszedett 23 lepattanót, közte 7 támadót, főleg az első félidőben okozott gondot a Lakersnek, hogy mennyi második esélyt harcol ki Looney – a végére 14-14 lett a második esélyekből szerzett pontok csatája, és ez visszatérő jelenség, a Grizzlies ellen is az első félidőt rendre elvesztette ezen a fronton a Lakers, majd a fordulás után eltüntette a különbséget.

Összességében így is Davis volt a legjobb játékos a pályán, ezt bizonyítja az is, hogy olyan számsort hozott, amire csak Tim Duncan volt képes korábban a rájátszásban, legalábbis azóta, hogy az 1973/74-es szezonban elkezdték számolni a blokkokat is. Emellett a James-Davis kettős lett az első, amelyiknek mindkét tagja legalább 20 ponttal, 10 lepattanóval, 5 gólpasszal és 3 blokkal zárt, mióta jegyzik a blokkokat.

 

Megjött Poole

Az utolsó (két) dobás Jordan Poole lelkén szárad, ugyanakkor így is elmondható, hogy a második értelmes meccsét játszotta ebben a rájátszásban, és vele a pályán működött is a Warriors alacsony szerkezete a negyedik negyedben, ráadásul hatékonyabban is dobott, mint bármelyik kezdő a csapatból. Poole 21 pontjára és 6 gólpasszára építve tartani tudták a lépést a Lakers kispadjával, ahonnan Dennis Schröder hozott extrát, viszont Poole-tól továbbra is szükség lesz erre a teljesítményre, mert a Lakers kispadjáról az első körben is rendre elő tudott lépni valaki. Legközelebb lehet, hogy nem Schröder lesz az, akivel tartania kell a lépést, hanem Rui Hachimura, de ha nem lesz extra a Lakers padjától, akkor viszont azért kell hoznia Poole-nak legalább ezt a szintet, mert akkor az akár a Warriors felé is billentheti a mérleg nyelvét.

Noha a végén elrontotta azt a triplát, azt azért jegyezzük meg, hogy a Curry-Thompson-Poole sor lett az NBA történetében az első olyan trió, amelynek minden tagja legalább 6 triplát bedobott egy rájátszás-meccsen.

 

 

Ez a Heat így is veszélyes

A papírforma azt diktálta, hogy a pályaelőnyt megszerző Miami Jimmy Butler nélkül nem tud túl nagy ellenállást kifejteni a Randle-t visszakapó, és amúgy is az életéért játszó New Yorkkal szemben, ehelyett pár percen, pár játékon múlt, hogy ne okozzon hatalmas meglepetést Erik Spoelstra csapata.

Ennek fő oka talán a control game: Lowryék képesek voltak kontrollálni a tempót, úgy voltak partiban a győzelemért, hogy nulla (!) pontot dobtak leindításból, ami hihetetlen - csak hét labdát adtak el, abból pedig csak négyszer adták oda az ellenfélnek. A lepattanózást ugyan a végére elbukták, de a festékben így is nyertek, és nagyon kitalált, nagyon tudatos játékokból szereztek kosarakat úgy, hogy igazából egyetlen érdemi playmakerük sincs már, aki magának vagy a társaknak tud helyzeteket teremteni - mégis dobtak 17 triplát és nem (csak) extrákat, illetve mégis szét tudták húzni a pályát, járatni tudták a labdát, és összességében minőségi helyzeteket vállalhattak el. Spoelstra el is mondta, hogy a játékuk működött, és bár reálisan nézve nem lehetett volna esélyük, de mégis volt, éppen ezért bosszúsak is, mert vezethetnének 2-0-ra - nagyon patikamérlegen kellett mérni a hibákat, és a végén elöl-hátul elkövettek párat, ami ezzel a kerettel nem férhetett bele.

De milyen is ez a keret? Nos, 74 pontot szereztek a csapat draftolatlan játékosai: 1966 óta ez a legtöbb ilyen az NBA történetében, és itt jegyezzük meg, hogy ez még csak az ötödik olyan alkalom volt, hogy egy csapat draftolatlan játékosai legalább 50 pontot dobtak - és mind az öt alkalom az utóbbi két rájátszásban történt, mind az ötször ez a Miami csinálta meg. Az is most fordult elő először a jelenlegi draftrendszerben, hogy két draftolatlan csapattárs egyszerre érje el a 20 pontos határt...

Ezzel a kerettel nincs sok esély a hibázásra, a realitás nem a floridaiak mellett szól - ez a mostani mérkőzés azonban megint azt mutatta meg, hogy a rendszer maga olyan olajozottan működik, hogy minden hiányosság ellenére komolyan kell venni még a rájátszás második körében. A következő, hazai találkozóra pedig a tervek szerint Butler is visszatérhet.

 

A Knicks nem lehet elégedett, de magabiztosabb igen

Az első meccs hibáit nagyrészt azért a második félidőben kijavítgatta a New York: egyrészt összekapta a triplázást (40%-kal sikerült bedobni 16-ot), másrészt Brunson most a pocsék első félidő után 23 pontot dobott a másodikban, és a szoros végjátékban is hozta azt a clutch játékot, ami legutóbb hiányzott tőle. Randle visszatért, ráadásul rögtön jól is mozgott, vele 5-1-re állnak eddig a playoffban, úgyhogy aggódniuk nem igazán kell - a pályaelőny elment, a Heat láthatóan kemény dió, de amire nekik szükségük van, az az első meccsel ellentétben most megvolt.

Két dolog lehet kicsit aggasztó, egyrészt hogy a megnyert lepattanózás ellenére Mitchell Robinsont abszolút elvették Adebayóék (6 pont, 5 lepattanó, 4 fault), illetve hogy a kispadról mennyire nem érkezett semmi - az oda visszakerülő és legutóbb remeklő Obi Toppin például 10 perc alatt 0 pontot tett hozzá a meccshez. Randle jó játéka, Brunson feljavulása és Barrett ismételt masszív teljesítménye viszont megadja azt az alapot, amihez hozzáigazíthatják a többit - most az a feladat, hogy kettőből egyet nyerni kell idegenben, és azzal ki is javíthatják a múltkori hibát.