Playoff-percek: mennyire nyugodhat meg a Toronto?

Nem kellett sok idő a franchise-rekordhoz

A Magic elleni szériában egyszer, a Philly ellen négyszer, a Bucks ellen most először ért el legalább 35 pontot Kawhi Leonard, ezzel máris a Raptors franchise-rekordjának büszke tulajdonosa: nála többször senki nem dobott legalább 35 pontot a gárda színeiben - egyetlen, még le sem zárult playoff elég volt neki ehhez. Egyébként eddigi 15 torontói playoff-mérkőzéséből tízszer legalább elérte a 30 pontot, az elmúlt 20 évben ennél jobbat csak LeBron James (11 darab 2017-ben) és Amar'e Stoudemire (szintén 11 darab 2005-ben) tudott. 

Antetokounmpo így is történelmi ritmusban

Bár ma igencsak limitálták támadásban, a Bucks klasszisa a konferencia-döntő első három meccsén így is 20 pont, 15 pattanó és 5 gólpassz felett átlagol, erre eddig két játékos volt képes: Kareem Abdul-Jabbar 1972-ben, illetve Tim Duncan 2003-ban. Egyébként egy playoff-meccsen legalább 12 pontra, 23 pattanóra, 7 gólpasszra és 4 blokkra egyetlen játékos volt képes a modern érában egy meccsen, Bill Walton az 1977-es portlandi bajnoki menetelés során. 

Változtatott Nurse, bejött

A kezdőcsapaton ugyan nem variált a Raptors trénere, de az Antetokounmpo elleni védekezésen igen, többet fogta őt Kawhi Leonard és gyakorlatilag folyamatosan érkezett a duplázás, a besegítés, a csapdázás, újabb és újabb védőket küldött a görög szupersztár útjába. Ez pedig most működött, Antetokounmpo nagyon rosszul olvasta a szituációkat, sokszor indult rossz irányba és bajba sodorta saját magát, amit tetézett, hogy ezúttal a fújásokat sem kapta meg úgy, ahogy azt ő szerette volna - az 5/16-os mezőnymutató, a hét kiharcolt (és öt elrontott) büntető, valamint a nyolc eladott labda is elég beszédes adat vele kapcsolatban.

Hasonló védekezéssel egyszer a Boston is be tudta vinni az erdőbe a Bucks egyelőre még rutintalan vezérét, aki akkor idővel azért ráérzett, hogy hol és hogyan kell támadnia a Celticset és most is az lesz majd a kulcs a folytatásban, hogy többet gondolkodik-e - persze ebben Budenholzernek is van felelőssége, ki kell találniuk, hogy hol kapja meg a labdát és mire kell figyelnie ahhoz, hogy újra hatékony tudjon lenni. Azt persze azért tegyük hozzá, hogy letépett 23 lepattanót, kiosztott 7 gólpasszt és 4 blokkot, minden problémája ellenére +3-ban volt vele a Milwaukee, de az első két meccs dominanciája után most ő kapta a legnagyobb pofont.

Gasolt ki kell emelnünk

Az első két mérkőzésen elöl-hátul szenvedett a Toronto spanyol centere, ezen az estén azonban már az első negyedben jelezte, hogy teljesen más szinten van - azonnal bevert két triplát, rögtön agresszívnek bizonyult és a nyitó játékrészt nyolc ponttal, valamint négy gólpasszal zárta. A későbbiekben elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy a Raptors védekezése ilyen parádésan működött, volt öt blokkja és támadásban is képes volt komoly faktor lenni folyamatosan, jöttek a pontjai, a külső dobásai és a gólpasszai is. Szintén kulcsfontosságú volt, hogy a negyedik negyedben már beütötte az ötödik faultját, de innentől a rendes játékidőt és a két hosszabbítást is kihúzta személyi hiba nélkül úgy, hogy a játékára sem lehetett panasz, Mike Budenholzer is őt emelte ki, mint a Bucks vereségének egyik fő okát - nagy kérdés, hogy fenn tudja-e tartani ezt a formáját, tud-e ennyire hatékony lenni elöl-hátul huzamosabb ideig, mert ha igen, akkor visszahozhatja a párharcba a Torontót.

Mindent azért a Bucks-kispad sem oldhat meg

Már a Boston ellen is többször megtapsoltuk a Milwaukee cseresorát és ebben a párharcban is abszolút döntő faktor eddig az, hogy kiket tud felküldeni Mike Budenholzer, de mindent azért tőlük sem lehet elvárni - amikor az öt kezdőből csak Brook Lopez dob vállalhatóan, a többi négy játékos pedig 14/59-et (nem egészen 24%) erőlködik össze mezőnyből, akkor csoda kellene a kispadról ahhoz, hogy ne vereség legyen a vége. Ez a csoda kis híján meg is jött most egyébként azzal, hogy Malcolm Brogdon továbbra is bizonyítja, hogy sztárjátékos, George Hill pedig érthetetlen formában van még mindig - vezetésükkel 54 pont érkezett a padról, de ezúttal ez sem volt elég.

Antetokounmpo limitálásáról már szóltunk, most Miroticnak sem ment, de a fő probléma azért a Middleton-Bledsoe párossal van, mert zsinórban harmadszor vette le őket a pályáról a Raptors, amivel most már kezdeniük kell valamit, mert mindig nem várhatják el, hogy újabb és újabb nyerőemberek kerüljenek elő a cseresorból. Ez a duó egyébként becsülettel kapar, hajt, ilyen gond nincs velük, de második-harmadik opcióként kereken 20 pontot átlagolnak eddig meccsenként ebben a szériában úgy, hogy 28%-kal dobnak mezőnyből és 18,6%-kal tripláznak - ezt eddig tulajdonképpen elbírta a csapat, de a végtelenségig nem mehet így...

Két problémát kipipált a Toronto

Az első két meccsen tapasztalt gondok közül két nagyon fontosat megoldott erre az estére a Raptors: összesen tíz tiszta dobóhelyzetet engedélyezett csak a Milwaukee-nak a Second Spectrum adatai szerint, ami döntőnek bizonyult, illetve most elsőzör sokkal hatékonyabban bedobálta az üres helyzeteket. Amíg az első két találkozón botrányos százalékkal céloztak Siakamék ilyen szituációkból, addig most 11/21 ilyen dobásuk beesett, ami a triplákkal súlyozva már jobb hatékonyság, mint amit az alapszakaszban produkáltak. Az első két összecsapáson összesen 36 gólpasszuk volt, a kiosztásokból 40%-kal dobtak mezőnyből és 35%-kal tripláztak, most viszont ezen az egy estén volt 28 asszisztjuk és a passzok után 53%-kal dobtak mezőnyből, illetve 43%-kal tripláztak. 

További megoldandó problémák, amelyek zsinórban harmadszor jelentkeztek: lepattanózás (63-55 a Bucksnak, 13-8 a támadók aránya), festékből szerzett pontok aránya (46-36 a Bucksnak) és a leindításból szerzett pontok aránya (29-18 a Bucksnak). 

Összegezzünk: mennyire nyugodhat meg a Raptors?

Túlzottan azért nem. Bejött, sőt, még a vártnál, a reálisnál is sokkal jobban működött az Antetokounmpo elleni védekezés (ezek a számok semmilyen védekezéssel szemben sem tekinthetők elvárhatónak), továbbra is megfogták a Middleton-Bledsoe párost, 37%-os mezőnymutatón tartották és 21 eladott labdába hajszolták bele a Milwaukee-t, az első negyedben rögtön 7/21-et dobott és hat labdát szórt el a Bucks, innentől kezdve pedig végig vezettek Nurse tanítványai. Eközben ugyanakkor náluk a nyolcfős rotációból négyen (Leonard, Siakam, Gasol, Powell) az eddigi legjobb meccsüket hozták a szériában, Lowry és Ibaka "csak" egy jó átlagot tett a közösbe, a gyengén dobó Green és VanVleet pedig egy-egy clutch triplával tudott hozzászólni.

Ami tehát jó jel számukra: egyénileg többen is kiváló formába lendültek, végre bedobálták az üreseket, most tényleg működött a védekezés és a rendes játékidőben 100 pont alatt tartották a Milwaukee-t, Norman Powell szerepének megnövelése pedig telitalálatnak bizonyult.

Ami mégis aggasztó lehet: az, hogy mindezzel együtt is két hosszabbításra volt szükségük a győzelemhez és hogy még jobban leharcolták magukat. Amikor az egyik csapatnál szinte minden úgy néz ki, ahogy annak kell, ahogy elképzelik, a másiknál pedig tulajdonképpen semmi, de mégis 58 perc kell ahhoz, hogy kiizzadja a győzelmet az a csapat, amelynek elvileg simán nyernie kéne, akkor ott azért nem lehet hátradőlni. Plusz Leonard és Siakam 50+ percet játszott, míg a Bucksnál 40 fölé is csak Antetokounmpo és Middleton jutott, Leonardról kiderült, hogy nincs is 100%-os állapotban és bár most leküzdötte mindezt, azért a Philly ellen 40 perces átlaggal lehozott hét meccs, majd az ezen a három estén átlagolt 44 perc nem tesz jót neki, ráadásul amellett, hogy támadásban rajta áll vagy bukik minden, most már védekezésben is neki kell főleg dolgoznia Antetokounmpón.

Persze ez már itt a playoff, ahol a "hogyan" kevésbé lényeges, csak az számít, hogy megvan-e a győzelem, vagy nincs, márpedig ez most megvan - igaz, ezzel egyelőre csak annyit értek el, hogy elkerülték a szinte biztos kiesést jelentő 0-3-at és extra energiákat mozgósítva, a hazai közönség támogatását élvezve megnyertek egy meccset. Ahhoz, hogy egyenlítsenek, a következőt is be kell húzniuk és ahhoz, hogy továbbjussanak, még ez sem elég, ahhoz minimum egyszer nyerniük kell Milwaukee-ban is - hosszú még az út, meredek a hegyoldal, ami előttünk áll, de az első lépést sikerült megtenniük.