Playoff-percek: mentális blokk Bostonban

Megint a negyedik negyed

Az első mérkőzés után is egyértelmű volt, hogy a negyedik negyedes játék, elsősorban a támadójáték okozta a Celtics vereségét - ezt a hibát viszont nem sikerült megoldani a második találkozóra sem. Jayson Tatum a legutóbbi 0/0-as mezőnyözése után most 0/3-at dobott a kulcsfontosságú játékrészben, egyúttal eladott két labdát, és még kétszer csak a szerencse mentette meg ettől az utolsó percben, amikor egyszerűen neki kellett volna megoldania a helyzetet.

Összességében mindkét mérkőzésen jól játszott, nagyon azért nem illik lehúzni róla a keresztvizet, de nem kerülhetjük meg, hogy a negyedik negyedekben egyszerűen nincs más hátra, mint előre - legyen bármennyire jó egy csapat, az ilyen helyzetekben igenis addig jut mindegyik, ameddig az aktuális vezér viszi őket. Ha túl akarnánk egyszerűsíteni, akkor ezen a ponton írhatnánk, hogy a Butler-Tatum különbség miatt 2-0...

De ne menjünk el szó nélkül Jaylen Brown mellett sem, aki végig borzasztóan játszott, amit a pocsék mezőnymutatója mellett az is jól jelez, hogy a nélküle eltöltött tíz percet 18 (!) ponttal nyerte meg a Celtics - de ha csak a negyedik negyedre koncentrálunk, ott 1/5-öt szenvedett össze mezőnyből egy eladott labda mellett. A képlet egyszerű: Tatum és Brown az első két opció, a negyedik negyedekben nekik kell megoldani a szituációkat, nem lehet Smarttól, Horfordtól, White-tól, Brogdontól és Grant Williamstől várni ezt - azért fizetik a két playmakert, hogy ők nyerjék meg a meccseket.

Joe Mazzulla vezetőedző szerint világos, hogy csapata rossz döntéseket hoz támadásban kiélezett szituációkban - nos igen, ez világos, de nem újkeletű, hanem évek óta ez a tendencia, amiből egy-egy mérkőzés kilóg, amikor jól oldják meg a helyzeteket. Tatum és Brown is arról beszélt a találkozó után, hogy ez valamiért visszatérő probléma, éles helyzetekben megáll a labda, erőlködnek, sokat próbálkoznak távolról, megremegnek a kezeik - illetve azt tették hozzá mindketten, hogy nemcsak ilyenkor, hanem nagyobb előny birtokában is, mert az az igazi baj, hogy 10-12 pontos előnyben nem tudnak még egy lapáttal rátenni és eldönteni a küzdelmet.

Ez lesz a fő kérdés a folytatásra.

 

Nincs elveszett meccs

A Miami ebben a rájátszásban már 6-2-re áll akkor, amikor legalább tízpontos hátrányba került, míg a teljes playoff-mezőny összesítve 15-60-at hoz ilyen helyzetben a floridaiakon kívül.

Ezen az estén is kétszer jöttek vissza kétszámjegyű előnyből a vendégek, de külön emeljük k ia végjátékot, az utolsó hat és fél percet, amikor már "csak" kilenc pont volt közte: onnantól 24-9-re nyert a Heat, 7/11-et dobott mezőnyből, 10/11-et a vonalról, és csak egy labdát adott el. Ezzel szemben a Celtics a kilenc pontját 2/10-es mezőnymutatóval és 3 eladott labdával hozta össze - ezt a kilenc pontot éppen egalizálta Jimmy Butler, aki nem mellesleg az egész NBA-t vezeti ebben a rájátszásban a clutch pontok terén.

 

Grant Williams megérkezett a párharcba

Ezen a mérkőzésen már nem Payton Pritchard, hanem Grant Williams volt a bostoni rotáció nyolcadik játékosa, és játszott is 26 percet, annyit, mint Malcolm Brogdon, közel annyit, mint Al Horford, és többet mint Derrick White, valamint Robert Williams III. 26 perce alatt -5-ben voltak vele, dobott kilenc pontot, és ebből a negyedik negyed közepén egymás után szerzett hetet, amikor ő maradt üresen a Heat felkeményedni látszó védekezésében. Megkapta feladatnak Jimmy Butler őrzését is ezekben a percekben, de nem tudott döntő faktor lenni, Butler megverte őt, és össze is akadtak, Williams leginkább csak felhúzta az ellenfél legjobbját - mondhatjuk, hogy ezzel érkezett meg a párharcba, főleg hogy a meccs korábbi szakaszában egy kemény faultja után Kyle Lowryval is lökdösődött. Williams ezt tudja hozni, megmutatta, hogy mit képes hozzátenni a párharchoz, de elsőre nem hozott eredményt - ezzel együtt arra számíthatunk, hogy marad a rotációban, így is hasznosabb tudott lenni, és jobban illett ebbe a szériába, mint az első meccsen próbálgatott Payton Pritchard.

 

Mazzulla változtatott

Grant Williams előszedésén túl is húzott még kettőt a Boston edzője. Az egyik a védekezés átvariálása volt: az első meccsen sokszor duplázták Butlert, hogy kivegyék a kezéből a labdát, ebből üres triplákat dobálhatott a Heat (vagy ha nem is azokat, de bedobta őket...), most viszont variált, és leginkább egy-egyben hagyta valamelyik védőjét a Miami vezérével. Voltak ebben jobb és rosszabb periódusok, Derrick White nem tűnt érdemi megoldásnak, a végén Malcolm Brogdon két clutch védekezést is bemutatott egy-egyben, de végül vereséget szenvedtek, Butler pedig jó meccset hozott, tehát sikerként azért nem lehet elkönyvelni mindezt. Ugyanígy egy-egyben hagyta Adebayóval Horfordot, megpróbálta lebontani a Miami csapatjátékát egy-egyezésekre, de a múltkori kipasszolgatás után most ezzel is együtt tudott élni a Spoelstra-legénység - a Heat edzője egyébként újat nem húzott, meccs közben variálta a védekezést, amikor kellett, akkor zónázott, amikor lendületben voltak, akkor mást játszatott.

Mazzulla a második félidőre még egyet csavart, lekapta Robert Williams III-öt, és elfordult a kétmagasas felállástól, White kezdett, ezzel gyorsabb, lendületesebb szerkezetet rakott fel.  Spoelstra nem reagált, maradt Kevin Love-val az első ötösben, ami nem nézett ki túl jól, nagy területet kellett volna bevédekeznie úgy, hogy kényszerből Adebayo lett Jaylen Brown védője - ami önmagában óriási dolog, hogy a center megoldotta, csak közben üres volt a festék, Love erre a feladatra alkalmatlan. A cserék után Martinnal már kihúzta ennek méregfogát Spoelstra, de érdekes kérdés lesz majd a folytatásban, hogy marad-e a kezdőben White, és ha igen, akkor ehhez idomítva Martin lesz-e a Heat kezdő négyese Love helyett.

 

Caleb Martin nagy találmány

Már a Bucks elleni párharcban is csak az utolsó meccsen dőlt hátra, előtte négyszer dobott 12-15 pont között Caleb Martin, a Knicks ellen volt 22 pontos estéje, és bár ott összességében ingadozóbban játszott, de így is elöl-hátul fontos láncszeme volt ennek a Heatnek. A Boston ellen pedig egyelőre mindezt felülmúlja: az első meccsen 15, most pedig 25 pontot dobott, mindkétszer 3/7 triplát dobott be, de egyre többet vállalkozik leütésből, betörésből, sőt középtávolról is - legutóbb 11, most pedig már 16 dobást vállalt, kulcsfaktor az ő váratlan extrája a Miami felülteljesítésében. Ugyan továbbra is Kevin Love a látszatkezdő négyes poszton, de Martin az igazi nagy találmány akkor is, ha a padról érkezik.

Fun fact: az első két mérkőzésen dobott 40 pontjával túldobta Jaylen Brownt, aki csak 38-nál tart eddig összesen négy kiharcolt büntetővel és 2/13 triplával, rossz mezőnyözéssel, elrontott negyedik negyedekkel...

 

0-2, de a lényeg nem változott

Óva intenék minden Heat-drukkert a továbbjutás elkönyvelésétől és minden Celtics-drukkert a kiesésen való szomorkodástól - közel sincs még ennek vége akkor sem, ha most nagyon elbillent a helyzet a Miami felé. A Celtics otthon nem túl meggyőző ebben a playoffban, de idegenben semmivel sem volt rosszabb, és az első két mérkőzésen látottak alapján minden további nélkül elképzelhető, hogy kettőt nyernek idegenben, és a maguk javára billentik a momentumot.

Hogy mi kell ehhez? Elsősorban a szoros végjátékok megoldása, és a nagyobb koncentráció, akarat, az igazi kétségbeesés. Az alapjátékkal most sem volt hatalmas probléma, továbbra is jól nehezítik meg a Heat dobásait, és nem szabad elmenni szó nélkül amellett, hogy a Miami a kialakított dobóhelyzetek minőségéhez képest egészen extra formában dob - most is volt jó pár olyan helyzet, amit a Celtics gyakorlatilag levédekezett, megoldott, de a floridaiak bedobták. Az első felzárkózés idején Caleb Martin talált be olyan helyzetből például, ami már levédekezettnek számíthat, de mindennél jobban jelképezi a Celtics problémáját, és a Miami erősségét az utolsó percben beeső Vincent-tempó: 35 másodperccel a vége előtt nem nagyon lehet elképzelni olyan helyzetet, ahol a Boston ne tudna együtt élni azzal, hogy sem Butlernél, sem Adebayónál nem jár a labda, és az addig amúgy összesen öt pontot, egyetlen triplát és két büntetőt jegyző Vincent áll bele leütésből, Tatummal szemben egy visszalépős hatméteres tempóba. Ez jó védekezés - csak Vincent bedobta, és a Heat egész playoffja erről szól, a legutóbb is tárgyalt határtalan önbizalomról, a "miért ne" mentalitásról, és az egészen extra dobóformáról. Nem a konkrét százalékok az extrák, hanem a kialakított helyzetek minőségéhez viszonyított pontok száma az - például az első mérkőzésen 75,5 eFG%-kal dobták a 49 tempójukat (!), ami az utóbbi tíz év harmadik legjobb playoff-mutatója az NBA-ben. Azon az első meccsen a dobásminőség-mutatójuk az egész playoff hatodik legrosszabbja volt addig, a Bostoné az egyik legjobb, mégis a Heat nyert, mert minden rossz helyzetet bedobtak Adebayóék.

Hogy ez változni fog-e, az kérdés. A realitás szerint igen, nem lehet így dobni, és mindenhonnan visszajönni, mindent megoldani huzamosabb ideig - csak ugye a Milwaukee is ezt gondolta, és az első körben ért véget a szezonja. 

Ezzel együtt még mindig azt mondom, hogy a Bostonnak papíron mindene adott ahhoz, hogy kettőt nyerjen Miamiban és visszajöjjön a párharcba, bár tegyük hozzá, hogy a továbbjutáshoz ötből négyet kell nyerni úgy, hogy abból hármat idegenben kell megvívni - meglátjuk, hogy ennyire felül tudnak-e kerekedni Smarték. Előfordulhat, ha saját magukat legyőzik fejben.

Eddig mindenesetre a Heat hibátlan: a párharcfelvezetőben is azt írtam, hogy a Miaminak vissza kell jönnie 10+ pontos hátrányokból, éles csatára késztetni a Celticset, és a szoros végjátékokat megnyerni. Egyelőre kettőből kétszer ez történt, a Boston hiába játszott viszonylag jól mindkétszer, néhány hiba elég volt ahhoz, hogy 0-2 legyen az állás - ez is azt mutatja, hogy a Spoelstra-legénység ellen nagyon alacsony a hibahatár jelenleg, ennél könyörtelenebbnek kell lenni a győzelmekhez.

Összegezve: 0-2, de ha a Celtics rendezi a mentális blokkjait a negyedik negyedekben, és kicsit jobban kijön neki a lépés, akkor még bármi lehet belőle - a Heat iszonyatos lendületben van a második playin-meccs óta, töretlenül halad előre, de lehet, hogy mondjuk két vereség el tudja venni ezt a lendületet, és kidurrantani azt a lufit. Sérülésekkel, eltiltásokkal ne számoljunk, nem érdemes - de valami fordulatnak történnie kell mentálisan ahhoz, hogy Butlerék ötből négyszer kikapjanak.