Playoff-percek: Mi maradt a Blazersben?

 

Devin Booker ledobta láncait, jól nézett ki a Suns

Már a negyedik meccsen vártuk, hogy felpörög a Suns All-Starja, végül az ötödiken vette kézbe a kontrollert, a hatodikon pedig végleg leszámolt a démonokkal – ha ez a playoff-Devin, akkor szép évek várnak a Phoenixre, akár marad Chris Paul, akár nem. Pault is sikerült összedrótozni, a 12 gólpassz több, mint elég tőle, Jae Crowder keze is a bemelegedett, így azért alapvetően nyugodtan készülhetnek a Denver Nuggets elleni második körre. Aytonnak, Bridgesnek és Payne-nek ugyan ma kicsit csendesebb napja volt támadásban, de ők sem rossz formában várhatják a második kört – azért emeljük ki az irányító három blokkját…

A Suns Davis kidőlése után különösebb gond nélkül tudta játszani a saját játékát, talán sikerült visszatalálniuk az erősségeikhez (a párharc első felében Paul sérülése, illetve Davis azért komoly károkat okozott), amikre szükségük is lesz a Nuggets ellen. Aytonnak karrierje legdurvább kihívása lesz megfogni Nikola Jokicsot, Bookernek és Paulnak olyan periméter-védekezéssel kell majd szembesülnie, amilyennel a Lakers ellen csak nagyon rövid időszakokban találkoztak, és hátul sem pihenhetnek egy sokat labdázó Campazzón. Crowdernek és Bridgesnek teljesen máshogy kell védekeznie MPJ ellen, mint Davis és James ellen, szóval összességében nagyon más lesz a következő széria. Most mindenesetre fújhatnak egyet, mert sérülések ide vagy oda, kiütötték a címvédőt, ők búcsúztatták először LeBron Jamest az első körben.

 

Nem az ötödik percben dőlt el

Az előző meccs után is azt írtuk, hogy akár visszajön Anthony Davis, akár nem, Devin Bookert le kell lassítaniuk, különben csúnya véget érhet a széria – nem lassították le, a Suns vezére az első negyedben bevert 22 pontot, a félidőben 33-nál járt. Amikor Davis lesérült, már komoly hátrányban volt az LA, akkor látszott, hogy a védekezési problémákat nem sikerült rendbe tenni (mondjuk sok mindent nem is lehetett már előkapni). Ezt még tetézte a szinte egyetlen épkézláb-egészséges perimétervédőjük, Alex Caruso kidőlése, de ez inkább csak felgyorsította a folyamatokat, nem ezen múlt. 

A Lakersnél próbáltak azért variálni, Drummond nem hogy nem kezdett, pályára sem került a meccsen, Gasol kezdett Davis mellett, de ez nem tűnt működőképes felállásnak, Davis sérülése után pedig borult is az egész terv. Jött Morris, Kuzma, Harrell, de gyakorlatilag mindannyian értékelhetetlen játékot nyújtottak – ami nem feltétlenül az ő hibájuk. Ahogyan láthattuk tavaly, idén az alapszakaszban és a 4. meccstől kezdve ebben a szériában is, Anthony Davis nélkül és a bokasérülése után nem az igazi Jamesszel ez a csapat egyszerűen nem működik. 

 

Hogyan tovább, Lakers?

James, Davis, KCP, Kuzma, Gasol és Alfonso McKinnie rendelkezik szerződéssel a 2021-22-es szezonra - McKinnie nem garantált, a többi öt játékos 105 millió dollár körül foglal helyet a sapka alatt. Dennis Schröder új szerződése kérdéses (4 év 84 milliót visszadobott, azóta az értéke inkább csökkent), Montrezl Harrellnek játékosopciója van és a playoffban sűrűn padoztatták, kérdés, hogy akar-e maradni. Matthewst és Morrist valószínűleg nem marasztalják, kivéve ha minimumért aláírnak (akkor is inkább csak Morrist). Akiket mindenképp megpróbálhatnak megtartani, az Alex Caruso (ő jó eséllyel mondana is le pénzről), Talen Horton-Tucker, illetve Andre Drummond – utóbbit nyilván a piac árazza majd be. 

Mint látható, akár a csapat 60-70%-a is kicserélődhet, és minden bizonnyal lesznek is változások, de az eleve magas bértömeg miatt nem nagyon ugrálhatnak a Lakersnél. Fontos, hogy az elsőkörösük megvan (a második körös nincs), azzal húzhatnak hiányposztokra, vagy cserében is fel tudják használni. A legfontosabb feladat most, hogy a húzóemberek próbálják meg kipihenni a sérüléseiket, mert az továbbra is alap, hogy ha ők egészségesek, akkor felhúzható köréjük bajnokesélyes csapat (és meg is próbálják felhúzni köréjük Rob Pelinkáék), de ha nem, akkor az lesz jövőre is, mint idén.

 

Nurkic egy félidőn át tartotta magát

Jusuf Nurkic faultgondjai az egész párharc során meghatározták a Blazers és a Nuggets csatározásait, a Denver első 3 győzelmében közös pont volt, hogy Nurkic mindhárom alkalommal kipontozódott, míg a Blazers győzelmei alkalmával egyszer sem. A center állandó jellegű faultgondjai azért is okoztak meglepetést, mert az alapszakaszban 37 meccs alatt egyszer sem jutott el 6 személyi hibáig, a Denver ellen mindkétszer 3-3 faultot gyűjtött be a szezon korábbi szakaszában. A rájátszásban a két csapat 6. meccsén is kulcsfontosságúnak tűnt, hogy Nurkic miként sáfárkodik a személyikkel, és egy félidőn keresztül tartotta is magát, egyetlen faultot sem ütött be, és közben Jokicsot is sikerült limitálnia, aki csak 9 pontot szerzett ekkor. A 3. negyedben minden megváltozott, Nikola Jokics átvette az irányítást felette, 12 perc alatt 20 pontot dobott, és a játékrész végére már 4 személyi hibánál tartott Nurkic, az utolsó két percre már le is kellett ültetni, nehogy begyűjtse az ötödiket. Az végül a 4. negyedben jött, és ugyan elkerülte a kipontozódást, mégis ismét meghatározóvá vált ez a probléma az esetében, mivel a párharc során elég hamar kiderült, hogy nincsen megfelelő cseréje, Enes Kanter és Rondae Hollis-Jefferson sem jelent megfelelő megoldást.

 

Monte Morris ismét előlépett

Michael Porter Jr. parádés első negyedével indult a mérkőzés, a nyitó játékrészben az ő 22 pontjának köszönhetően tudott látótávolságon belül maradni a Nuggets, viszont a folytatásban csak 4 pontot tudott hozzátenni, a második félidőre pedig teljesen eltűnt, a fordulás után már pontot sem tudott szerezni. Szerencséjére Jokics ekkor kapcsolt rá, de az már korábban kiderült, hogy neki is szüksége van érdemi segítségre, és ezt most egymás után másodszor Monte Morris adta meg neki, aki a legutóbbi 28 pontos estéje után most 22 egységig jutott, amiből 16-ot a fordulás után tett fel a táblára, elő tudott lépni második opcióvá a legfontosabb időszakban. Ugyanilyen fontos, hogy a korábbi meccsekhez hasonlóan most is rengeteget magára vállalt a játékszervezés terhéből, 9 gólpasszt osztott ki, ráadásul az egész párharc során ő átlagolta a legtöbb gólpasszt a Denvernél (5,8). Mellette Facundo Campazzo (5,2) is komoly tényező tudott lenni ezen a téren, még akkor is, ha a 6. meccsen a faultgondjai miatt kicsit eltűnt, de leginkább nekik volt köszönhető, hogy Jokics koncentrálhatott inkább a pontszerzésre, és így belefért, hogy „csak” 4,5 gólpasszt átlagoljon a center.

 

Mi maradt a Blazersben?

A párharc során több probléma is kiütközött a Trail Blazersnél. Azt eddig is lehetett tudni, hogy védekezésben nem valami acélosak, és nem igazán látni, hogy a jelenlegi kerettel miként tudnának érdemben változtatni ezen. Noha támadásban nem egyszer úgy tűnt, hogy Lillard nem kap elegendő segítséget, mégis 119,5 pontot átlagoltak meccsenként a Nuggets ellen, és az nem is hangzik rosszul, ha egy csapat második és harmadik opciója közösen 37,7 pontot átlagol egy párharc során, pláne úgy, hogy az első opció 34,3 pontot. A jelenlegi formájukban nem látni a további fejlődési potenciált, Lillardtól ennél többet nem lehet várni, McCollum, Nurkic vagy Covington sem lesz már jelentősen jobb játékos a jelenleginél, míg Norman Powellt még meg is kell tartaniuk a nyáron, és ha ez sikerül, akkor is egy olyan kulcsjátékost hoznak vissza, aki közel van a plafonjához.

A védekezés mellett a kispad okozta a másik nagy problémát a Blazersnél, Carmelo Anthony még csak-csak hozogatta onnan a pontokat, de ő is sokszor eltűnt, míg mellette Anfernee Simons nem tudott felnőni a feladathoz – utóbbiban legalább van még fejlődési potenciál, Anthony viszont csak gyengébb lesz, ahogy öregszik. Hatalmas gondot okozott, hogy Nurkic mögött nincs megfelelő csere, Enes Kanter hiányosságai jelentős mértékben kiütköztek, és bebizonyosodott, hogy vele csak az alapszakaszban érdemes számolni, míg a wingeknél Derrick Jones Jr. hullott ki a rotációból, ahogyan Nassir Little sem tudta ott megvetni a lábát. Egyszerűen túl szűk volt a Blazers kerete, nem lehet úgy egy egész rájátszást lehozni úgy, hogy az érdemi rotáció 7 játékosból áll, ebben a formában legfeljebb egy-két kört lehet menni, utána szükségszerűen elfogy egy csapat, míg nekik most az egy kör sem jött össze, hiába játszott több kulcsembere nélkül a Nuggets.

Ebben a keretben egy kör azért benne lehetett volna ebben az állapotában is, főleg annak fényében, hogy Jamal Murray és Will Barton hiányában eléggé leegyszerűsödött, hogy kikre és mire kell építenie a Denvernek, mégsem sikerült megoldani ezt a feladatot, és itt felmerül Terry Stotts felelőssége is: azzal lehet takaródzni, hogy hozott alapanyagból dolgozott, és csapatot építeni sem volt ideje a rövid előszezon miatt, majd egy jelentős csere miatt a keret is változott a keze alatt a deadline előtt, de ettől függetlenül is meg kellett volna találnia ennyi idő alatt, hogy kik azok, akik egy ilyen párharcban 8. és 9. emberként jók lehetnek 10-15 percre. Michael Malone elő tudott húzni egy Austin Riverst, akit 15 meccsel az alapszakasz vége előtt igazoltak, be tudott építeni egy olyan Markus Howardot fontos percekre a rotációba, aki a szezon jelentős részében csak garbage time lehetőséget kapott, Stotts viszont nem tudott ilyen megoldásokat találni.