Playoff-percek: most nem sikerült levágni az atlantai kígyó fejét

Kyle Lowry nélkül nehéz lehet

Bár az irányító azt mondta a meccs után, hogy nem akar hiányozni a negyedik meccsről, azért 36 évesen már nem biztos, hogy olyan gyorsan gyógyul a combhajlító, mint régen. Ha Lowry nem játszhat, vagy limitáltan játszhat a következő meccsen vagy meccseken, akkor az komoly gond: ma +18-ban voltak vele a pályán, a másodikon +12-ben, az elsőn +21-ben. Ahogy Jimmy Butler fogalmazott, amikor Lowry irányít, akkor “jippiájjé”, amikor nem, akkor majd valaki fellép a helyére. 

A gond az, hogy ma senki nem lépett fel. Butler a végjátékban nagyon nem volt jó, Tyler Herro csak időszakosan tudta pótolni, egyébként pedig ő óriási lyuk volt ma védekezésben, míg PJ Tucker a végére kicsit belefáradt Young üldözésébe (az utolsó ziccerénél szó szerint nem bírta vele a lépést). De ha Herro kezdőként lép is pályára, akkor ott a következő probléma, a kispad, pontosabban a kispad hiánya. 

Duncan Robinson az első meccsen bevert 27 pontot, 8/9 triplát, aztán azóta gyakorlatilag értékelhetetlen: a második meccsen hét perc alatt nem jutott dobásig, most pedig 1/4 hármassal, illetve 4 faulttal zárt 14 perc alatt, az Atlanta nagyon szépen utazik a védekezésbeli gyengeségére. Dewayne Dedmon centerként limitáltan tud segíteni, Gabe Vincent rettentően hullámzó, Max Strus pedig jó lenne a padról - ha nem éppen a kezdőben kéne széthúznia a pályát, ami ma egyébként remekül csinált. 

Lassan ott vagyunk, hogy ha Lowry tényleg kidől, akkor Herro perceinek egy részére be kell vetni Victor Oladipót, de még az sem lehetetlen, hogy egyszercsak Markieff Morris is játékra jelentkezik...

Jimmy Butlert nem fogták le, de nem villogott

A Heat klasszisa az első meccsen 67%-kal szórt 21 pontot, a másodikon 45 pontos karriercsúcsot repesztett, ehhez képest a harmadikon elég jól limitálták - a végjátékban De’Andre Hunter kifejezetten jó munkát végzett rajta. Igaz, hogy két gólpassz híján tripla-duplázott, de sokat kellett labdáznia a második vonallal, ami meg is látszott például a plusz-mínusz mutatóján: a másik négy kezdő +11 és +18 között zárt, Jimmy Buckets -1-en. Tőle egyértelműen kicsit több kell majd a negyedik meccsen, főleg a nehéz szituációkban. 

Az óriási futás sem volt elég

A Miami a harmadik negyedben egy 21-0-s rohanást rakott össze, 68-63-ról 68-84-re alakítva az állást. A csapat történetében az elmúlt 25 évben nem volt ilyen roham, pedig jó pár bajnok és nagydöntős gárda szerepelt azóta Heat-mezben. Tyler Herro egyébként negyedik 20+ pontos meccsét rakta össze a kispadról beszállva a playoffban, ezzel utolérte Ray Allent a vonatkozó csapatranglista élén. 

A Hawks ugyanis szintén történelmi fordítást csinált: a 16 pontos fordítás a harmadik legnagyobb az elmúlt 25 évben - a két legnagyobbat tavaly csinálták meg a Philadelphia 76ers elleni párharcban. 

Trae Young bekapcsolta a clutch módot

A Hawks vezére a mai meccsen sem villogott, de vigyázott a labdára, majd az utolsó három percben gyakorlatilag azt csinált, amit akart, a Heat nem tudott vele mit kezdeni - ahogy Delon Wright jól megfogalmazta, ő a “kígyó feje”, amit ma nem sikerült levágni. Ebben az utolsó három percben 10 pontot szerzett, míg a komplett Miami 9-et, mindegy volt neki, hogy milyen helyzetből dobált. Az utóbbi öt rájátszásban csak ő és LeBron James tudott egynél több vezetést jelentő kosarat szerezni az utolsó 10 másodpercben. 

Young egyébként illusztris társasághoz csatlakozott, pontosabban tette kétfőssé: rajta kívül csak Oscar Robertson ért el kevesebb mint 20 playoff-meccs alatt 500 pontot és 150 gólpasszt. 

Megvan a Hawks playoff-rotációja?

Az Atlanta cseresora bődületes nagyot játszott a harmadik meccsen, az eddig is remeklő Bogdan Bogdanovic a negyedik negyedben számolatlanul verte be a hármasokat, Onyeka Okungwu és Delon Wright hibátlanul dobott mezőnyből, ráadásul a negyedik játékrészben ők is rengeteget tettek hozzá, hogy a végén Young parádézhasson. A small-ball kezdőötös most sem igazán működött jól, főleg védekezésben, de a második vonal összeszedettsége (különösen a túloldal hektikus kispadjának fényében) még okozhat kellemetlen meglepetéseket a Miaminak. 

 

Budenholzer jól keverte meg a paklit

Kérdéses volt, hogy miként oldja meg a Bucks a megsérülő Khris Middleton pótlását, és nem kis meglepetésre magasabb szerkezetre váltottak, és Bobby Portis került be a kezdőbe. Mike Budenholzer döntése telitalálatnak bizonyult, a Bullst teljesen meglepte ez a felállás, és olyannyira földbe álltak ettől, hogy az első negyedet 16 ponttal bukták el. Portis 18 ponttal és 16 lepattanóval masszív dupla-duplát ért el, és már az első negyedben jegyzett 8 pontot és 5 lepattanót, komoly lendületet hozott az egyik langymeleg játékot hozó Bucksba. Budenholzer következő húzásai is ültek, Grayson Allent is korán bedobta a mixbe, majd még mindig az első negyedben elővette az alacsony szerkezetét is, amiben Giannis Antetokounmpo játszott centert, amiből ugyancsak profitálni tudott a Bucks, elkezdtek futni, a kétszeres MVP pedig passzolni.

Az Antetokounmpo-Lopez-Portis trió 12 percet töltött együtt a pályán, ezalatt a Bucks 13/21 dobása célba ért, közte 4/9 triplájuk, és 32-17-re múlták felül a Bullst ezzel a trióval. Hármójuk egyidejű kezdetése azért is jelent hatalmas meglepetést, mert az első két meccsen alig két percet játszottak együtt, míg az alapszakaszban összesen 6 percet, bár ebben közrejátszott az is, hogy Lopez kihagyta a szezon jelentős részét. Noha elképesztően kicsi a minta, azt azért érdemes megjegyezni, hogy abban a 6 percben 8/10 dobását elsüllyesztette a Bucks az alapszakaszban, csak két triplát hagytak ki.

 

Balra terelés és a triplák feladása

Rendkívül egyszerűen hangzó, de ugyanennyire nehezen kivitelezhető védekezési stratégiával állt elő a Bucks edzői stábja, a csapat ugyanis azt az utasítást kapta, hogy a Bulls labdás játékosát mindig, mindenhol, mindenkor tereljék balra. Budenholzer ezzel ugyan nem találta fel a spanyolviaszt, viszont a játékosai 48 (pontosabban 40, mert utána jöhetett a garbage time) percen keresztül szinte hibátlanul hajtották ezt végre, így a legutóbb megőrülő DeMar DeRozan 9, míg Zach LaVine ismét csak 13 dobást vállalhatott el.

A Bucks védekezésének a másik kulcsfontosságú eleme volt, hogy az előző meccsen bekapott 12/25 tripla ellenére sem adták fel azt az elvet, hogy engedik ellenfelüket kintről dobni, és ebből ugyan Alex Caruso (3/5) ismét meg tudta őket büntetni, de Nikola Vucevic (3/9) és Patrick Williams (0/4) viszonylag üresen hagyása is jó döntésnek bizonyult, és így jobban is tudtak tömörülni a festékhez közelebb a Bucks védői – az már csak extra, hogy Coby White is csak 1/6 hármasát süllyesztette el, de ő nem is dobálhatott ugyanolyan tisztán, mint mondjuk Vucevic.

Nem véletlen, hogy többen is kiváló egyéni számokat hoztak a Bucksnál védekezésben, Lopez ellen 7/21-gyel dobott a Bulls, míg Portisszal szemben egészen extrém módon 1/10-zel. Jrue Holiday (1/6) és Pat Connaughton (2/8) szintén dicséretet érdemel, bár igazából úgy, ahogy van az egész Bucks is, mert pazarul védekeztek.

 

Történelmi zakó

A Bulls története legnagyobb különbségű hazai vereségét szenvedte el a rájátszásban, az eddigi legnagyobb zakójuk 26 pontos volt az otthonukban. Némileg meglepő módon az eddigi rekordjukat a később bajnoki címet nyerő 1992-es csapat tartotta, amelyik a keleti döntő második meccsén 26 ponttal kapott ki a Cavaliers ellen, miután Michael Jordan és Scottie Pippen közös erővel 11/36-os mezőnymutatót és 31 pontot tudott csak összehozni, míg a túloldalon Brad Daugherty és Mark Price is megszórta magát.

 

Déjà vu

A Suns úgy nyerte meg az első meccset a Pelicans ellen, hogy a negyedik negyedben Chris Paul orrvérzésig erőszakolta ki azt, hogy ráváltson az ellenfél magasembere, aki az esetek többségében Larry Nance Jr. volt, majd sorra dobálgatta ebből a kosarakat. New Orleansban úgy tűnik, hogy gyorsan felejtenek, mert a harmadik meccsen ugyanez történt az utolsó 12 percben, Chris Paul pedig másodszor hozott 19 pontos negyedik negyedet. Emiatt Willie Greent is meg kell szidni, mert annak ellenére, hogy pazarul passzolt most is Paul, mégis bántóan sokat várt azzal, hogy elkezdjék őt duplázni és kivegyék a kezéből a labdát, és ha ez nem csak az utolsó három percben kezdik el, akkor talán jobb esélyekkel indulhattak volna a véghajrában is. Paul megint kiosztott 14 gólpasszt eladott labda nélkül, ennek ellenére is az tűnt az egyértelmű lépésnek, hogy passzolásra kényszerítsék őt, mintsem dobásra, mert a meccs végére sikerült lebontani körülötte a Suns támadójátékát.

 

Paul történelmi magasságokban

Paul pályafutása 30. olyan meccsét hozta össze a rájátszásban, amin legalább 20 pontot és 10 gólpasszt jegyzett, ezzel utolérte a vonatkozó örökranglista harmadik helyén Kevin Johnsont, és ennél több ilyen meccset csak Magic Johnson (60) és LeBron James (43) tudott összehozni. Paul 51. alkalommal osztott ki legalább 10 gólpasszt a rájátszásban, ebben a kategóriában Magic Johnson (143), John Stockton (100) és Steve Nash (54) előzi őt. Ez volt Paul 7. olyan meccse a rájátszásban, amin legalább 10 gólpasszt osztott ki eladott labda nélkül, egynél több ilyen meccset rajta kívül csak Magic Johnson (4), Larry Bird (3), Baron Davis (2), Dennis Johnson (2) és Doc Rivers (2) tudott összehozni pályafutása során – Paul ezt most egymást követő két meccsén is megcsinálta, és összességében harmadszor jött ez neki a Suns játékosaként.

 

Crowder triplái még mindig nem érkeztek meg

A Suns 3&D játékosa eddig nem tudott megfelelni az elvárásoknak támadásban, három meccs után 0/14 triplánál jár – az alapszakaszban 67 meccs alatt 7 alkalommal fordult elő, hogy ne legyen egyetlen jó triplája se, arra példa sem volt, hogy két egymást követő meccsén bedobott hármas nélkül zárjon. Ezúttal a rossz kinti dobóforma sem akadályozta meg abban, hogy bő két perccel a vége előtt elsüllyesszen egy kulcsfontosságú távoli kettest a sarokból, míg védekezésben most is nagyot dolgozott, ezúttal 6/16-tal dobtak róla.

 

A Suns nyerte a centerharcot

Előzetesen is arra lehetett számítani ebben a párharcban, hogy sok múlhat azon, hogy Jonas Valanciunas és Deandre Ayton csatározása miként alakul, és a párharc előtt ez inkább a Pelicans szempontjából tűnt fontosnak, mivel ők a kevésbé mélyek támadásban, viszont Devin Booker kiesésével Aytonra is nagyobb felelősség hárult. A Suns centere ennek megfelelően agresszívan kezdett, játszotta a kettő-kettőket Paullal, elkérte a labdákat a gyűrűnek háttal, és egy triplát is a helyére küldött, 21 ponttal és 7 lepattanóval állt a nagyszünetben. Valanciunas keze nagyon tele volt vele mindkét oldalon, ő 1/5-ön és 4 ponton állt félidőben, ezért a szünet után már nem is erőltette őt annyira Willie Green, és inkább Nance Jr. kapott nagyobb szerepet – átmenetileg be is vált ez a húzás, Ayton a második félidőben már nem tudott annyira villogni támadásban, de így is 28 ponttal és 17 lepattanóval zárt, amivel az első 25-15-ös meccset hozta a Suns színeiben 2007 óta, akkor Amar’e Stoudemire ért el 27 pontot és 16 lepattanót.

Külön kiemelendő az is, hogy támadásban JaVale McGee is komoly károkat okozott, 12 perc alatt 7/8 dobását elsüllyesztette és 15 pontot szerzett, ugyanakkor vele a pályán -9-ben zárt a Suns, azon az oldalon nem tudta helyettesíteni Aytont.

 

Hayes gyenge pillanata megzavarta a Pelicanst

A második negyed közepén 43-43-as állásnál ereszkedett le egy pillanatra a vörös köd Jaxson Hayes szemei elé, és teljes erőbedobással fellökte Crowdert, hogy helyezkedni tudjon egy támadólepattanóért. Hayest flagrant 2-vel kiszórták, a Pelicans pedig komolyan megzavarodott erről, és a Suns egy 16-5-ös futással fejezte be az első félidőt. Hayes nem feltétlenül a játéka miatt hiányzott, mert nélküle is vissza tudta venni később a vezetést a Pelicans, és a negyedik negyedeket egyébként is kiülte az első két meccsen is, de a butasága mégis akkora zavart okozott a csapatában, hogy 11 pontos félidei hátrányt kellett ledolgozniuk ahelyett, hogy potenciálisan egy közel egyenlő állásról kezdhessék el a második félidőt.

 

A rájátszás idején további érdekességekért keressétek a Kezdő5.hu Twitter-oldalát is.