Playoff-percek: működött a Bucks magas szerkezete

Működött a magas szerkezet

Mike Budenholzer nem Pat Connaughtonnal, vagy Bryn Forbesszal pótolta Giannis Antetokounmpót, hanem Bobby Portisszal és egy olyan kétcenteres, három magasemberes felállást rakott ki a pályára, amit azért az eddigiek alapján nem nagyon gondolhattunk működőképesnek. Azonban egyrészt a hazaiak óriási elánnal és agresszivitással mozogtak elöl-hátul, másrészt nem volt Trae Young, aki igazán büntetni tudta volna a két lassú magast a pick-and-rollokból - sem Lou Williams, sem Bogdan Bogdanovics nem volt erre igazán alkalmas.

Ráadásul a magasságfölény nagyon meglátszott már az első negyedben, az Atlantának nyolc percébe telt, mire megszerezte az első védőlepattanóját a meccs során, addigra a Milwaukee már öt támadót tépett le nyolc védő mellett és láthatóan tudatosan használta a centereket támadásban, egyszerűen "kitaposták a zsírt" Portisék az egy-két fejjel alacsonyabb ellenfelekből. Emellett a spacing sem volt rossz, mindhárom magasuk veszélyes tud lenni kintről és bár végül csak 2/8-at dobtak ők hárman távolról, de így is figyelni kellett rájuk, úgyhogy megvolt a hely belül. Az amúgy is kicsit leharcoltnak tűnő Hawks ilyen fizikális hátrányból egyszerűen nem tudott mit kezdeni, "lebirkózta" a vendégeket a Bucks - sokszor szidtuk már Budenholzert, de ami a jár az jár: ismerjük el, hogy ez a húzása most abszolút bejött.

Itt említsük meg, hogy az Atlanta eddig egyedül a negyedik meccsen tudott igazán komoly védekezést bemutatni és ez már Giannis sérülése előtt is így volt, ott 44 pontot engedélyezett a festékből az egész mérkőzés során. Ehhez képest most, az ötödik találkozón csak az első negyedben kaptak 28-at bentről, a nagyszünetig pedig megkapták azt a 44-et, amit legutóbb a meccs végéig - végül 66-36-ra maradtak alul erről a területről úgy, hogy a második félidőben már kevésbé volt tudatos ebből a szempontból a Bucks.

 

A Holiday-Lopez páros alapozta meg a sikert

Az előző szemelvényre rákötve nézzük meg, hogy hogyan is kezdte ezt a meccset a Bucks. Az első negyedben ugyanis vezettek már 20-7-re, majd 30-10-re is a hazaiak, amelynek egyszerű oka volt: Jrue Holiday és Brook Lopez kettőse ízekre szedte az Atlantát. Lopez 12 ponttal, 5/5 jó dobással és 2 blokkal, Holiday pedig 11 ponttal és 6 gólpasszal zárta csak ezt a játékrészt, ráadásul Lopez öt kosarából négy is Holiday átadásából született. Ezekben a percekben konkrétan azt láttuk, hogy a jó védekezésekből (a két blokk mellett három labdát is szereztek) és a magasságfölény miatt megszerzett lepattanókból azonnal tudnak rohanni, ezeket a leindításokat Holiday komponálta meg, a magasok mentek pozícióba, "beseggelték" az ellenfél kicsijeit, jött a labda, jött a könnyű két pont, vagy a kiosztás az üres társnak - egyszerű játék ez a kosárlabda, ha ilyen jól csinálják. 

Lopez végül a 33 pontjából 26-ot (!) dobott a festékből, ami egészen extrém adat, ez Giannis Antetokounmpo egyik igazán erős estéjével holtversenyben a második legjobb ilyen jellegű Bucks-adat az utóbbi 25 rájátszásból. Holiday pedig az első játékos lett a franchise történetében, aki egy PO-n belül egynél több 25 pontos, 10 gólpasszos meccset is össze tudott rakni - ez a tandem most messze felülmúlta a várakozásokat.

 

Giannis nélkül kiegyenesedett a Bucks

1988 óta nem fordult elő Milwaukee-ban, hogy a csapat négy játékosa egyszerre érje el a 20 pontos határt egy PO-meccsen - akkor Terry Cummings (30), Sidney Moncrief (25), Jack Sikma (25) és Paul Pressey (21) mutatta be ezt a bravúrt. Most ezt sikerült megismételni: Lopez, Holiday, Middleton és Portis is elérte ezt a határt, a sok lepattanós, de támadásban természetesen "elbújó" PJ Tuckerrel kiegészülve összesen 111 pontot dobott a kényszerből összerakott (és ne feledjük, Giannis mellett Donte DiVincenzót régóta nélkülöző) kezdőötös - mondhatnánk, hogy akkor gyenge a kispad, de nem, ilyenkor nem ez van...

 

Miben bízhat az Atlanta?

Elsősorban Trae Young felépülésében, de azért az, hogy két ilyen "súlyos" meccsen nem került pályára egymás után, az sok jót nem ígér - legközelebb a kiesés elkerülése lesz a cél, nyilván ha bármennyi esély van rá, hogy képes teljesíteni, akkor felzavarják a parkettre. A fő probléma viszont az, hogy még egy egészséges Younggal sem tudnák megoldani a most kidomborodó problémáikat, vagyis a festék levédését és hogy onnan hogyan szorítják ki ellenfelüket - legutóbb is inkább az volt a kulcs, hogy a Bucks borzasztóan választott dobásokat és pontatlanul fejezett be a gyűrű körül, nem az, hogy csodamegoldást találtak hátul. Az emberanyaguk egyszerűen nem alkalmas erre, most ráadásul Capela amúgy is gyenge meccset játszott és súlyban igazából nem tudják felvenni a versenyt - Nate McMillan az agresszivitást emelte ki, legutóbb ők voltak az agresszorok, most viszont a Bucks volt jóval pattogósabb náluk. Ha a hatodik meccsen ismét sikerülne ezt a maguk javára fordítani, ők lennének a keményebbek és legalább megnehezítenék a Lopez-Portis páros dolgát, akkor lehetne keresnivalójuk, de ez elengedhetetlen ahhoz, hogy életben maradjanak - taktikailag itt már óriási dolgokat nem lehet találni, támadásban sokkal tudatosabban kellene büntetni Portisék lassúságát, de ehhez sincsenek meg igazán az embereik most, ráadásul ezt Budenholzer zónázással is igyekszik tompítani, amikor lehet. A kulcs a keménység és az agresszivitás lesz - anélkül 4-2-vel véget ér a párharc.