Playoff-percek: Murray kivirágzott, a Lakers lelankadt

Jamal Murray jó úton halad a sztárság felé, vagy már oda is ért

Michael Malone beszélt arról a 3. meccs után, hogy az előző szezonban folyamatosan várhattak egy stabil szintet Nikola Jokicstól, de Jamal Murray-nél még csak az látszott, hogy milyen hasonló szintet tudna hozni. Az idei évben viszont már nincsenek kérdőjelek, Malone kerek-perec kijelentette: két szupersztár van a csapatában. 

Az idei playoffot látva nem lehet vitatkozni a Nuggets mesterével, hiszen a Jazz és a Clippers elleni párharcokban is elképesztően jól játszott a hátvéd, ráadásul a kritikus és szoros végjátékokban is folyamatosan hozta magát. Nem volt ez másképp most sem, hiszen amikor a Lakers nagyon nyomott és visszajöttek négy pontra a negyedik negyedben, akkor Murray fogta magát és két olyan hármast vert be, ami közül csak az egyik is demoralizáló lett volna. Természetesen ő sem tökéletes, többször is hibázott támadásban az említett Lakers-rohamnál, de ahogyan utána a csapat élére állt, az a legnagyobbakat idézi. 

A kanadai hátvéd egyébként újoncszerződése utolsó évét tapossa, még mindig csak 23 éves, de az idei playoffban már úgy játszik, mint egy veterán. Bár ő is aktívan foglalkozott a társadalmi kérdésekkel a buborékban, ez egyáltalán nem volt kihatással a játékára, nagyon fegyelmezetten teszi a dolgát. Ebben egyébként segítségére lehet az is, hogy gyermekkorában nem csak kosárlabda-edzésekre, de kung-fura is járt (James mesélhetne arról a könyökösről…), kifejezetten elmélyült a meditációs technikákban – nehéz kizökkenteni, nagyon magas szinten tud koncentrálni. Jövőre indul az új, ötéves szerződése közel 170 millió dollárral, eddig úgy tűnik, a Nuggets bombaüzletet csinált vele. Csak egy apró érdekesség vele kapcsolatban: a draftjogát még 2011-ben, a Carmelo Anthony-csere nyomán szerezte meg a Denver a Knickstől…

Karl Malone és John Stockton elmorzsolhat pár könnycseppet

Amikor az NBA és az elzárás-leválás egy mondatban szerepel, akkor a rajongók és szakértők nagy része is először a Stockalone-ra asszociál, mint etalonra. A trón egyelőre nincs veszélyben, de ha a következő pár évben együtt marad és egészséges lesz a Jokics-Murray páros, pláne ha a playoffokban hasonló magasságokba jutnak, akkor a Stockalone-t felválthatja a „Murrics” vagy a „Jorray” szójáték…

A játék sokat változott Stocktonék fénykora óta, így nem is klasszikus elzárás-leválásokat látunk, még csak nem is pick and popot, a Denver duója már annyira összeszokott, hogy Murray rendszeresen keresi Jokicsot, és tőle kér üres elzárásokat is, amikből aztán tiszta catch and shoot helyzetekbe kerül. Ez az igazán veszélyes ebben a párosban, hogy labda nélkül is képesek teljesen megkavarni a Lakers (és más csapatok) védekezését is. 

Kifogyott a nafta a Lakers-triplákból

Rajon Rondót picit illik dicsérni, mert a végjátékban az ő egyéni védekezése hozta vissza a Los Angelest, kiosztott nyolc gólpasszt, amivel Kobe Bryantet előzve fellépett a PO-örökranglista 9. helyére (1042-nél jár, a következő Scottie Pippen 1048-nál), de a dobásai nagyon nem ültek, így hiányzott az a „harmadik sztár”, aki ma nagyon kellett volna Jerami Grant parádés meccsének ellensúlyozására. 

A végjátékban ordított ez a probléma, hiszen hiába jött vissza a Lakers, Kuzma és Caruso is könnyű hármast hibázott, ezek pedig ma nem fértek bele, különösen úgy, hogy Davis és James 1/8-cal zárt. A 6/26-os triplázás (23.1%) egyébként a leggyengébb produkció a Portland elleni nyitómeccs óta (ott 5/32-t sikerült kiszenvedniük), és igazából azt sem lehet mondani, hogy a Denver védekezése lett nagyságrendekkel keményebb – egyszerűen az üres-félüres helyzeteknél most megremegtek a kezek. 

A Lakers magasainak lepattanózása ma nem létezett

Dwight Howard pályafutása során 105 mérkőzést játszott a rájátszásban, az első 100 meccsén mindig leszedett legalább 5 lepattanót, az elmúlt 5 meccsen viszont egyszer sem. Sorrendben 4, 2, 3, 2 és 1 lepattanót szedett le, és utóbbi teljesítmény volt a legfájdalmasabb a Lakers szempontjából, mert 44–25-re kaptak ki ebben a kategóriában a Nuggetstől. Howard visszaeső lepattanózásának egyik oka, hogy pályafutása 6 legkevesebb játékidőt hozó meccséből 5 az elmúlt 5 alkalommal jött össze neki. Ennek ellenére is lehetne többet várni tőle, a Lakersnek legalábbis többre lenne szüksége, mint egy negatív karriercsúcsra, mert 14 perc alatt 1 lepattanó mindenhonnan nézve kevés.

Anthony Davis egyelőre sokkal kevesebbszer mutathatta meg magát a rájátszásban, mint rutinos csapattársa, de a 2 lepattanó az ő esetében is negatív karriercsúcs. 26 meccses rájátszásbeli pályafutása során 5 lepattanó volt tőle a legkevesebb, de az is úgy jött össze neki, hogy kevesebb mint 18 percet játszott azon a meccsen, komolyabb játékperc mellett 7 volt tőle a legkevesebb lecsorgó. Nincs ezen mit ragozni, tőle is több kell ezen a téren.

A Nuggets elveszi Davis passzait

Érdekes összefüggés, hogy Anthony Davis ebben a rájátszásban 3 alkalommal állt meg 1 kiosztott gólpassznál, és mindhárom alkalommal kikapott a Lakers. A győztes meccseiken 4,5 gólpasszt átlagol a magasember, és az első két körben remekül oldotta meg a kiosztásokat, a Nuggets ellen viszont meggyűlik ezzel a baja. Az első meccsen ugyan még kiosztott 4 gólpasszt, de a második összecsapáson már csak 2 jött neki össze, ma hajnalban pedig 1, egyre jobban rákényszerül arra, hogy maga oldja meg azokat a helyzeteket, amikor megkapja a labdát. Emiatt nem lehet rá panasz, a Denver elleni 3 meccsen 31,7 pontot hoz eddig 63,3%-os True Shooting mutató mellett.

Nikola Jokics eltűnt a 4. negyedben

Jamal Murray-t leszámítva kis túlzással a teljes denveri keretre el lehetne ezt mondani, de Nikola Jokics eltűnése egészen váratlan volt. Mindössze 1 dobással próbálkozott, emellett eladott 2 labdát is, és a 30. rájátszásban lejátszott meccsén először fordult vele elő, hogy pont nélkül zárjon egy 4. negyedet. Szerencséjére ez nem került túl sokba a csapatának, Murray 10 pontos parádéja éppen elég volt ahhoz, hogy megőrizzenek valamennyit a korábbi 20 pontos előnyükből.