Playoff-percek: nem oldja meg az alapszintű feladványt a Knicks

 

Lue belenyúlt a rotációba

Serge Ibaka kiesése előrevetítette, hogy sokkal többet láthatjuk alacsonyabb szerkezetben a Clipperst, de Lue emellett Ivica Zubac szerepét is csökkentette, a center mindössze 11 perc lehetőséget kapott. A váltás egyik nagy nyertese Marcus Morris lett, akire így kevesebb figyelem hárult támadásban, és a második félidőben 13 pontot szerzett, az eddigi gyengélkedése után sikerült megérkeznie a párharcba. Ennek köszönhetően sokkal több lehetőséget is kapott, az első két meccsen látott 19, illetve 25 perc után most 34 percet tölthetett a pályán, és csak azért nem többet, mert a hajrában kipontozódott.

Lue emellett a hátvédei helyzetét is újragondolta, Patrick Beverley helyét Reggie Jackson vette át a kezdőben, míg előbbi mindössze 6 percet játszott, azt is az első félidőben. Ennek a döntésnek a helyessége be is igazolódott, Jackson támadásban sokkal több veszélyt jelentett az első ötös tagjaként, míg Beverley mezőnymunkáját leginkább Terance Mann hozta, akivel a pályán 19 perc alatt 18 pontot vertek a Mavericksre.

 

Lezárta a festéket a Clippers

A Clippers alacsonyabb szerkezetének lett egy nagyon fontos hozadéka, sokkal jobban tudták tartani a lépést a Mavericks játékosaival, akik így az előző két meccsel ellentétben nem tudtak komoly károkat okozni a triplavonalon belül. A Mavericks játékosai mindössze 18/47 kétpontost tudtak elsüllyeszteni, amiből 8/15-öt Doncic hozott, vagyis körülötte a többiek 10/32-vel zártak a vonalon belülről. Ebben vastagon benne volt az előző meccseken parádézó Tim Hardaway Jr. keze, aki a 4/6 triplája mellé 0/8 kettest tett hozzá.

A Mavericks hiába süllyesztett el 20/39 triplát, a festékben nagyon csúnyán kikaptak, mindössze 24 pontot szereztek erről a területről, miközben a Clippers játékosai 45-ig jutottak – noha az előző meccseken is kikaptak innen, de az első találkozón még 32, míg a másodikon 48 pontot szereztek a felfestett területen belülről, és főleg az utóbbitól most messze elmaradtak.

 

Porzingistől több kell

Arra talán lehetett számítani, hogy Tim Hardaway Jr. nem fogja minden este eldobni az agyát, viszont erre nem is lenne szükség, ha Kristaps Porzingis elő tudna lépni. Ehhez képest ő is akkor hozta az a leggyengébb meccsét, amikor csapattársának sem ment, és a legnagyobb gondot az jelentette nála, hogy sokszor egyszerűen passzív volt támadásban. Amíg megy körülötte a csapatnak, nem gond, hogy csak 12-13 dobást vállal, de amikor nem megy, olyankor neki kellene fellépnie Doncic mellé, mert ma a szlovén hiába játszott fantasztikusan, nem kapott elegendő segítséget. A Clippers természetesen dicséretet érdemel azért, hogy ennyire jól kivették Porzingist, és csak 3/10-es mezőnymutatón tartották őt, de a következő meccseken meg kell találnia annak a módját, hogy eredményes tudjon lenni, és fontos lenne csapata számára, ha a magassági fölényét is ki tudná használni.

 

Leonard és George is hozza magát

Ha valakikre eddig sem lehetett különösebb panasz a Los Angeles-ieknél, akkor az a két sztár. Luka Doncic játéka kicsit elviszi a fókuszt róluk, pedig Leonard 3 meccsen 34,3 pontot átlagol 72,1%-os True Shooting mutatóval, amihez hozzátesz 8 lepattanót, 4 gólpasszt és 2,3 labdaszerzést is, míg George 26,7 pontot hoz 62,8%-os True Shooting mutatóval, ami mellett 8 lepattanót és 5 gólpasszt is átlagol. Utóbbit lehet kritizálni az 5/21-es triplamutatója miatt, de ezt leszámítva ő is teszi a dolgát, összességében nincs vele nagyobb gond a párharcban. A teljesség kedvéért álljanak itt Doncic számai is: 38 pont (61,4% TS), 8,7 lepattanó, 9 gólpassz.

 

 

Randle nélkül nem fog menni

Az alapszakaszban egészen extra számokat hozott az Atlanta ellen Julius Randle, a 37,3 pontos átlag 58%-os mezőnymutatóval azért azt ígérte, hogy ez jó matchup lesz az Év Legtöbbet Fejlődött Játékosa számára. Na most egyelőre 14,7 pontja van úgy, hogy 23,6%-kal (!) céloz - átlagosan 4,3/18-at dob mezőnyből, ami akkor is nagyon-nagyon-nagyon messze van a vállalhatótól, ha ma hajnalban mondjuk 8/8 büntetővel szépített rajta. Derrick Rose csodálatos (24-5-5-öt átlagol 50% feletti mezőnymutatóval), összességében a védekezésük is egyben van még akkor is, ha ma hajnalban már kicsit nehezebben boldogultak a Hawks játékával, de még ez is bőven beleférne, ha Randle hozná a megszokott formáját - nem kell a 37 pontos átlag, csak az alapszakaszban hozott 24, hasonló hatékonysággal, gyűrű alatti játékkal. Itt még azért azt is hozzátehetjük, hogy az alapszakaszban látott 6 gólpasszos átlagából 3,3 maradt a playoffra, amelyre pontosan 3,3 eladott labda is jut meccsenként, szóval azt sem mondhatjuk, hogy a duplázásokból milyen jól mozgatja a többieket, mert nem - Randle egyszerűen a PO egyik, ha nem a leggyengébben teljesítő sztárja, pedig mondjuk Russell Westbrook, vagy Jimmy Butler is megérdemli a dorgálást. Az atlantai közönség be is találta Randle-t ma hajnalban az "o-ver-ra-ted" rigmussal...

 

Nem támad elég tudatosan a New York

Két dolgot emelnénk ki a botrányosan gyenge Knicks-támadójátékkal kapcsolatban a harmadik meccs után. Az egyik: Taj Gibson hasznosan játszott eddig csereként, de a kezdőben egyszerűen nem működött, méghozzá azért, mert a zárásainak "semmi értelme" - Clint Capela minden esetben lelépett róla és levédekezte a betörő játékost, akinek így két védő közül kellett valahova kipasszolnia. Gibson egyáltalán nem tud leválni befelé, nem faktor, de kintről sem tudja bedobni, szóval attól sem kell tartani - így a rá hívott kettő-kettőkből semmi előny nincs, csak az idő megy, általában visszakerül a labda a periméterre, ahonnan indulhat minden elölről és szenvedéssé változik a labdabirtoklás. Hasznos "takarító" ember ő elöl-hátul, de nem rá kellene hívni a pick-and-rollokat...

Ehhez kapcsolódik a második észrevétel: nem támadják Trae Youngot. A Hawks irányítója parádés játékos, de védekezésben finoman szólva sem elit, sőt, konkrétan a liga egyik legrosszabbja - a playoffban egy ilyen matchupot kis túlzással minden játéknál keresni kell, ha nem működik a gyors támadás, akkor az első gondolatnak annak kell lenni, hogy hol van Young. Nos, őt Reggie Bullockon bújtatja és pihenteti Nate McMillan, Tom Thibodeau és csapata pedig ezt hagyja már a harmadik mérkőzés óta: eddig összesen 6%-ban adott zárást pick-and-rollnál Bullock (288 ilyen zárásuk volt csapatként), vagyis Youngnak minimálisan sem kell dolgoznia védekezésben, elcsoszog Bullockon, nem kell gondolkodnia, hogy hova váltson, nem kell lábmunkáznia ilyenkor Rose-zal, nem kell egy váltás után izmoznia Randle-ön, több ereje marad a nagyszerű támadójátékára. Ez nem férhet bele most már tovább - ez egy olyan egyértelmű matchup-előny a Knicks számára, amit folyamatosan támadni kellene, de ehelyett teljesen rossz helyen kettő-kettőzik a gárda, Gibsonnal. Amíg nincs igazán tesztelve ez az atlantai védekezés, addig továbbra is maradnak ezek a 90-100 dobott pontok...

 

Hozza a kötelezőt az Atlanta

Az előző bekezdéshez kapcsolódóan említsünk még meg annyit a Hawksról, hogy McMillan legénysége pontosan az ilyen előnyökből szerzett 2-1-es vezetést a párharcban. Ők minden pick-and-rollnál azt figyelik, hogy Randle merre van, mit csinál, hogy tudják őt "kint" tartani a játékból, merre indul a labdás ember és semmi más nem érdekli őket védekezésben, csak hogy az erőcsatár ne jusson el a kedvelt helyeire. Eközben a túloldalon Young átlátja úgy a védekezést és a pályát, hogy rendszeresen megpasszolja azt, akit kell - nem "csak úgy" pick-and-rollozik, hanem nézi, hogy abból mi lehet, hol tud belőle előnyt kovácsolni, ha odahívja zárni Collinst, akkor a következő lépésnél már Capela lesz üresen, stb. Ebben ráadásul az intelligens társak is segítik, Bogdan Bogdanovics például extra gyorsasággal ismeri fel azt, hogy hol van a duplázás és hogy mikor kell passzolni. Egy-egy dobócsellel, plusz leütéssel sok mindent meg tudnak oldani ők ketten, ez pedig főleg most a harmadik meccsen működött, amikor az ebből kialakított dobásaik is jó százalékkal estek be - ők tudatosan alakítanak ki előnyöket és játszanak rá a Knicks gyengeségeire, ellentétben a túloldallal. Pedig a playoff igazából semmi másról nem szól, mint erről, ezen a szinten ez a kötelező szakmai minimum - ez a minimum most 2-1-es vezetést és elvett pályaelőnyt jelent az Atlantának úgy, hogy azért a fizikális New York-i védekezés őket sem hagyja megőrülni.

 

Green sérülése után magas poszton problémás lehet a Nets

Jeff Greent az egész szériára elvesztette a Brooklyn, ez pedig azért jelent gondot, mert így nincs small-ball centere a csapatnak, pedig ehhez az eszközhöz sokszor folyamodott eddig Steve Nash, amikor kicsit gyorsítani kellett a védekezésen, hogy ne adjanak fel könnyű betöréseket az ellenfélnek. A tréner a mérkőzés előtt azt mondta, hogy így akkor több perc juthat Nicolas Claxtonnak, de a fiatal, atletikus magasember annyira elveszett volt ezen az estén, hogy végül nem sokat erőltette - 16 perc alatt -21-ben (!) voltak vele, gyakorlatilag mindent rosszul csinált elöl-hátul. Pozitívum, hogy Blake Griffin négy dobott ponttal és +16-ot hozott 25 perc alatt, de ebben azért erősen benne volt a meccs eleje, amikor még parádézott a Nets, de vele legalább nem voltak egyértelműen negatívak összességgében.

Érdekesség, hogy még most sem került pályára DeAndre Jordan, őt valamiért teljességgel tiltólistára tette Nash, pedig ha valamikor, hát most meg lehetett volna nézni pár percre, de a stábnál úgy vélték, hogy azt a pár percet inkább a Brown-Durant párosnak adják magas poszton, így próbáltak meg small-ballozni. Nem tűnik ez azért egy végzetes problémának a Bostonnal szemben, amit kis védekezésbeli igazítással, nagyobb agresszivitással ne lehetne kimozogni, egy esetleges második körben pedig Greennel együtt is lennének gondjaik mondjuk Giannis Antetokounmpo ellen, de azért ez most egy támadható pontnak tűnik náluk - kikaptak a festékben, kikaptak lepattanózásban és a bostoni triplák is rendszerint a jó betörés-kiosztásokból születtek, jobban kellene védeni a gyűrűt a folytatásban.

 

Tatum bámulatos volt, de Thompson is nagyon kellett a Bostonnak

Természetesen Jayson Tatum a fő oka annak, hogy a Celtics szépíteni tudott a Brooklyn ellen, az első két meccsen borzalmas dobóformával összesen 31 pontot szerzett, most viszont egy este során beszórt 50-et és végig foghatatlannak bizonyult a pálya minden szegletében. Jaylen Brown nélkül ez az a Tatum, akire a Bostonnak szüksége van ahhoz, hogy legyen esélye, a nagy kérdés az, hogy milyen szintet tud hozni a folytatásban - Michael Jordan és Jerry West után ő a harmadik legfiatalabb, aki 50 pontos PO-meccset hozott, de a kiegyensúlyozottsággal eddig mindig voltak gondjai. Tudjuk róla, hogy képes ilyen estékre, beverni a hármast, a középtávolit, elmenni a gyűrűig és ott folyamatosan befejezni, faultokat kiharcolni, meglepetés nem történt, csak mindenkit emlékeztetett arra, hogy milyen játékos - meglátjuk, hogy a következő derbin is tud-e valami hasonló extrát hozni, bár az 50 pont természetesen nem elvárható

Rajta kívül is feljavultak azonban a társak és közülük illik kiemelni Tristan Thompsont, aki talán most először mutatta meg, hogy miért volt fontos tagja sokáig a bajnoki címekért küzdő Clevelandnek. Thompson elképesztő energiát hozott a meccsbe bostoni oldalon, voltak olyan labdabirtoklások, amelyeknél egymaga birkózta le a komplett Brooklynt és 19 pontja mellett 9 támadópattanót tépett le - neki köszönhetően verték meg ellenfelüket a második esélyből szerzett pontok terén, ami mindig kulcsfontosságú, főleg egy ilyen Nets ellen. 

 

Mennyire kell aggódnia a Netsnek?

Ezt most még nehéz megítélni. Jelenleg ott tart a párharc, hogy a Brooklynnál minimum Kevin Durant és James Harden topformában van, a rendszer az izolációkra építve működőképes, még egy rosszabb meccsükön is képesek 120 pont körül dobni, míg a Celticsnél Tatum elképesztő extrájára, egy jó csapatszintű dobóformára, a kiegészítők együtt hozott jó teljesítményére volt szükség ahhoz, hogy otthon, pár ponttal nyerjenek és ezzel megmentsék magukat. De ezt lehet úgy is nézni, hogy Tatum kétszer a tudása alatt játszott, most pedig talán kicsit felette, ha beáll az "átlagra", az is elég lehet, plusz Kemba Walker térdét kell kicsit kezelni, mert benne még bőven maradtak dolgok, ez a mérkőzés pedig fejben tette rendbe a gárdát - a hazai közönség buzdítása és a nyakukra került kés miatt "kétségbeesetten" játszottak, de ők irányították az estét, ők voltak az agresszívebbek és olyan önbizalmat találtak, főleg a győzelemmel együtt, amely komoly lökést adhat nekik a folytatásra. Az is biztos, hogy centerposzton valamit variálnia kell Nash-nek, mert ebben a formában Thompsonnal komoly károkat tud nekik okozni a Boston és ha Tatumék okosan csinálják a betöréseket, akkor itt mindig meglesznek a dobóhelyzeteik - persze Duranték túldobhatják őket minden további nélkül, de ha ezt a szerkezeti problémát nem sikerül megoldani, akkor jóval szorosabb lehet ez a széria a folytatásban.

Aggódni 2-1-es fórral, pályaelőnnyel nem kell, de a Celtics jelezte, hogy mondjuk a Miamival ellentétben van benne tartás és nem eszik ezt olyan forrón - a negyedik mérkőzés döntő jelentőségű lesz, ha ott ismét a Nets tud érvényesülni, akkor eldőlhet a széria, ha nem, akkor bármi elképzelhető.