Playoff-percek: Nincs baj, de észnél kell lennie a Bostonnak

A nagy hátrány nem is olyan nagy

Megfigyelhettük már az idei rájátszásban, hogy rengeteg mérkőzés billen el kétszámjegyű különbséggel valamelyik oldalra, de az még közel sem jelenti azt, hogy a vezető csapat meg is nyeri a kérdéses találkozót. Szám szerint 51 ilyen (10-19 pont közötti különbséges) meccset láthattunk a PO-ba, ezekből viszont csak 31-et (60,8%) nyert meg az a csapat, amely meglépett, vagyis százalékosan kisebb az esélye annak, hogy a 10+ ponttal vezető csapat ténylegesen nyer is, mint annak, hogy Giannis Antetokounmpo büntetője (az alapszakaszban 63%) beesik, úgyhogy finoman szólva nem vehetjük biztosra, hogy ott véget ér a meccs. A húsz olyan meccshez, amelyet egy csapat 10-19 pont közötti hátrányból megnyert ebben a PO-ban, hozzájön még a Dallas 20+ pontos lemaradásból behúzott derbije a Clippers ellen, ezt sem szabad elfelejteni. Az alapvető ok persze a magasabb pace és a több tripla, villámgyorsan tudnak ide-oda mozogni nyolc-tíz pontok és ha egy csapat ilyen közel áll a másikhoz tudásban, akkor egy-egy nagyobb roham simán ki tud esni a kezéből bármelyiknek.

Ráadásul hiába a Nuggets hősies feltámadásai, ebben a műfajban legalább egy szinten van vele a Miami. Erik Spoelstra csapatának ez volt az ötödik olyan győzelme a rájátszásban (a tízből), amelyen kétszámjegyű hátrányból állt fel - a Bucks elleni négy sikerükből három is így jött össze és most 2/2 ilyet hoztak a Bostonnal szemben. Érdekesség, hogy ugyanakkor az egyetlen vereségük idején sosem voltak öt pontnál nagyobb hátrányban...

Plusz említsük meg azt is, hogy a Celtics már negyedszer adott le kétszámjegyű előnyt ebben a PO-ban, ami jelzi, hogy ez egy fennálló probléma.

Illetve még egy statisztika: a Heat eddig 0-21-re állt története során a PO-ban akkor, ha legalább 13 ponttal égett az első félidő végén, most módosult 1-21-re ez a statisztika.

Adebayo és a harmadik negyed

Ismét kulcsszerepet vállalt a Heat győzelmében Bam Adebayo, aki az első félidőben nagyon nem találta a helyét - négy pontot szerzett, védekezésben is sokszor volt lemaradásban, támadásban pedig nem nagyon érezte, hogy mikor mit kellene csinálnia. Spoelstra azonban odament hozzá, kicsit kitisztította a fejét és a harmadik negyedben a center egymaga vette hátára csapatát: védekezésben egész más szintet hozott, támadásban pedig 15 pontot szerzett 7/8 jó dobással, melyek közül 6/6-ot hozott befutásokból, belépésekből és ötször is zsákolással fejezte be az akciót - ezzel szemben az egész játékrészben négy mezőnykosarat és 17 pontot szerzett a teljes Boston. Adebayo négyszer is zavartalanul dobhatott, nem értek oda rá, voltak alley-oopjai, az atletikusságával hirtelen nem tudott mit kezdeni a Celtics és a végjátékban is megtette a magáét kulcsfontosságú védekezésekkel, lepattanókkal - ebben a párharcban eddig valóban All-Starnak néz ki...

Még egyszer: a harmadik negyed

A kereken húsz ponttal elveszített harmadik játékrész okozta a Boston vesztét (elsősorban), de ez nem új jelenség a csapatnál, hanem egy olyan probléma, aminek meg kell találni az okát. Ugyan ebben a párharcban az első meccsen éppen a harmadik negyedben villogtak Brownék és ott léptek meg, de a Raptors ellen például kivétel nélkül mind a hét harmadik negyedet elvesztették - ezzel együtt ez a mínusz húsz a legrosszabb negyedük lett, szóval a probléma most még ki is csúcsosodott.

Dragic élete formájában

Öt éve igazolta le Pat Riley a szlovén karmestert, akinek akkor Dwyane Wade-et és Chris Bosh-t kellett volna még kiegészítenie harmadik sztárként, de igazából sosem tudta beváltani a hozzáfűzött reményeket. Ebben a playoffban viszont eddig pontosan azt hozza, amit akkor remélt tőle Riley és Spoelstra: rengeteg clutch játék, erős negyedik negyed, remek játékolvasás, sok betörés, jó kinti dobás. A Bucks elleni széria végére kicsit visszaesett, de a Boston ellen eddig mindkét meccsen ő volt a Miami legjobb dobója, folyamatosan bünteti Walkert és Theist is és clutch helyzetben megint villant - a legbeszédesebb adat vele kapcsolatban az, hogy a még ki nem esett játékosok közül övé a második legjobb +/- az egész PO-ban, +104-et hozott, csak Anthony Davis előzi meg +108-cal.

Nincs baj, de észnél kell lennie a Bostonnak

Érdekes, hogy igazából semmi komoly problémát nem látni a Celticsnél, csak annyit, hogy 0-2 az állás - persze más tulajdonképpen nem is számít, de éppen azért lehet különösen bosszantó számukra az eredmény, mert amúgy inkább az történik, amit ők akarnak. Az első meccsen is rendben voltak sokáig, limitálni tudták a Heat játékát, aztán a negyedik negyedben megremegtek és fontos pillanatokban rossz döntéseket hoztak, így alulmaradtak - most még inkább ők domináltak, de megint jött egy csúnya lefagyás és a végén megint az ellenfél ászai csinálták meg a döntő játékokat. Pedig támadásban szépen feltárják a Miami egyértelmű gyengeségeit, hozzák is a pontokat, igazából Tatum és Smart sem játszik rosszul, sőt, Brown és Theis is hozza magát, erre a meccsre Walker is feljavult, sőt, Stevens Kanter révén még egy váratlan kártyát is jól használt ki - tulajdonképpen taktikailag ők vannak fölényben, de képtelenek 48 percig elvégezni azt a munkát, ami egy ennyire magabiztos Heat ellen kell. Pedig a védekezésük is rendben van, egyik alkalommal sem dobta szét őket a Miami egyébként ligaelit támadógépezete, Jimmy Butlert kordában tartják, mégsem tudtak még nyerni.

Mit jelent ez? Azt, hogy semmi másra nincs szükségük, mint tiszta fejekre, koncentrált játékra és nyugalomra - Stevens részéről ez lesz most a fő feladat. Nyilván taktikailag is kell valamit variálni a zóna ellen, mert bár a Heat az előző két körben szinte egyáltalán nem használta ezt, de az alapszakaszban rengetegszer került elő, így lehetett volna rá készülni, de a jelek szerint ez nem történt meg - most viszont meg lehet nézni a videókat és kitalálni, hogy hogyan is kellene ezt megbüntetni. Ami viszont fontosabb, az a tiszta fej: a mostani meccs után Marcus Smart már kissé felkérdezte a többieket, hogy mégis mi van, ezt a frusztrációt még most kell elfojtani és rendezni, hogy ne legyen nyoma a pályán. Meg kell érteniük, hogy egyébként jól teszik a dolgukat, de le kell zárniuk a meccseket, különben most már baj lesz - a 0-2 azt jelenti, hogy hibázgatni most már nincs lehetőség, mert még mindig jöhet olyan meccs, amikor mondjuk Butler megőrül és egymaga megnyeri azt a Miaminak, vagy amikor mindent (is) bedobnak Robinsonék kintről és nem lehet velük mit kezdeni. Innentől szépen nyugodtan le kell bontaniuk az ellenfelet és befejezni az olyan meccseket, mint ez, mert a PO-ban csak akkor férnek bele az ilyen hibák, ha az egyik csapat egyértelműen sokkal jobb a másiknál - itt azért egyelőre erről nem beszélhetünk, ha szoros a küzdelem, akkor viszont minden nyerhető meccset meg kell nyerni, mert lesz olyan, ami nem lesz nyerhető. A Bostonnak volt már két nyerhető, mindkettőt elvesztette - innentől marad az, hogy egyértelműen jobbnak kell lenni és vagy sorozatban négyszer, vagy ötből négyszer meg kell verni a Heatet.

Nyilván sokat segíthetne az ügyön Gordon Hayward visszatérése, aki talán már legközelebb megteheti ezt, de ha nem, akkor a negyedik meccsen jó eséllyel igen - a harmadik találkozó után kimarad egy játéknap, így három szünnap lesz a negyedik derbi előtt, ami ebben az esetben a Boston malmára hajthatja a vizet. Mindenesetre most akár vele, akár nélküle, úgy kell felmenni a harmadik meccsen a pályára, hogy nincs más út, csak a győzelem - hogy ezt a terhet hogyan viselik Tatumék, azt meglátjuk, mindenesetre ott muszáj lesz nyerniük, ez nem kérdés.

A földön kell maradni

Eddig minden úgy alakul ebben a rájátszásban a Miami számára, hogy az szinte álomszerű, elsőre jött a Domantas Sabonis nélkül elég vérszegény Pacers, majd a nekik remek matchupot jelentő, a csúcsformától messze lévő Bucks, most pedig a Gordon Haywardot egyelőre nélkülöző Boston - tökéletesen dolgoznak Butlerék, a 10-1 önmagáért beszél, de most még nagyon a földön kell maradniuk. Alapjátékban egyelőre inkább a Celtics diktál, Spoelstra itt-ott belenyúlt, ami jól sült el, de valami oka akkor is van annak, hogy mindig ilyen hátrányba kerülnek - ezen dolgozni kell, mert nem hihetik azt, hogy majd mindig fordítanak és a Boston mindig leolvad. A 2-0 kényelmes helyzet, de nagyon veszélyes is, főleg így, hogy a játék képét nem feltétlenül adja vissza - a Bucks ellen 3-0-nál egyszer már hátradőltek, mert elhitték, hogy vége, pedig ott jobbak is voltak ellenfelüknél, ez most nem történhet meg ismét.

Térjünk itt ki azért egy kicsit még külön a Heat emlegetett zónavédekezésére. Ez egy alapvetően 2-3-as zóna, amelynek annyi a lényege, hogy a két "felső" ember általában atletikus és borzasztó agresszív - Butler, Crowder, vagy Derrick Jones Jr. szokott itt szerepet kapni, néha Iguodala, ha éppen játszik. A két "wing" bújtatható valamelyest, ezek szoktak lenni Herróék és a gyűrűt Adebayo védi - ennyi a történet, igazából tényleg nagyon agresszívek elöl, Adebayo bármit megold hátul, a két wing pedig nagyon jól tolódik és reagálja le a dolgokat. Ehhez kell az, hogy szemmel láthatóan remek kondiban van a csapat, a magas játékosok éppen annyira nehezítik meg a passzolást a Boston számára, hogy azok a passzok kicsit pontatlanok, kicsit magasak, így a géppuskalábú Butlerék szépen vissza tudnak rendeződni és teljesen lelassítják a Celticset. Ezt viszont tilos csodafegyverként kezelni: egyrészt a Boston az alapszakaszban is ligaátlag alatti szinten támadott minden zóna ellen, másrészt pedig most is megvoltak a lehetőségeik, csak pontosabban kellett volna passzolni, az adódó üres helyzeteket bedobni és nem elkapkodni, rosszul olvasni a játékokat. Ha Tatumék türelmesebbek, higgadtabbak, pontosabbak lesznek, jobban átlátják, hogy mit kell csinálni (és a videózás után most alighanem ez lesz a helyzet), akkor már nem is akkora találmány ez a zóna és nem lehet csak erre hagyatkozni.

Lehet azért még bennük több, Butler egyelőre elég visszafogott, olyan óriási triplaesőt sem produkáltak még és biztosak lehetünk benne, hogy egy-két dolgot még Spoelstra sem húzott elő - szűkítheti a rotációt (mondjuk most Iguodala sérülése és Robinson hasznossága miatt le is szűkült, de így sem játszottak sokat a sztárok), vagy fel is boríthatja azt akár Olynyk, akár Iguodala többet játszatásával, attól függ, hogy mire lesz szükség. Iguodala egészsége egyébként is némi aggodalomra adhat okot, mert ma hajnalban hátfájdalmak miatt kihagyta a második félidőt, nélküle kellett megoldaniuk a végjátékot, viszont ha a Celtics lendületbe jön, akkor nagy szükség lehet a legjobb védőötösre, amelyben bizony ott van a helye a veteránnak.

Vannak még megválaszolandó kérdések náluk is - a különbség annyi, hogy 2-0-s előnyből könnyebben lehet próbálkozni, mint 0-2-ről.