Playoff-percek: összeomlás és elrontott rotáció a Bucksnál

Mentális összeesés a végén

A párharcfelvezetőben is kiemeltük, hogy amíg taktikailag és képességben a Bucks lehet előnyben, addig fejben eddig abszolút az Atlanta bizonyított többet és Nate McMillan csapatának az lehet az esélye, hogy az ilyen szoros, kiélezett mérkőzéseken kevésbé remeg meg. Nos, elsőre rögtön ezt láttuk: 105-98-as Bucks-előnyről indult az utolsó négy perc, innentől viszont egy 18-8-as Hawks-futás zárta le a derbit úgy, hogy a Milwaukee ebben a négy percben nem szedett le lepattanót, míg az Atlanta kilencet is (tehát 9-0 az arány a sorsdöntő időszakban) és ebből öt is a támadópalánk alatt érkezett. Az, hogy az ellenfél öt támadót szed le ilyen helyzetben, amíg te nulla védőt, az értelmezhetetlen - a kilenc lepattanóból egyébként öt is Clint Capela nevéhez fűződött és John Collins is óriási megmozdulásokkal büntetett. Ez egyszerűen nem fog beleférni a Bucksnál...

 

A centerrotáción változtatni kellene

Az előző körben is látványos hibákat vétett Mike Budenholzer és bár egyáltalán nem keressük nagyítóval azt, hogy mit rontott el, de most ismét erről kell beszélnünk. Alapvetően is kérdés volt, hogy melyik védekezési rendszert választja és végül az alapszisztéma mellett döntött, az viszont nagyon hamar kiderült, hogy igazából Jrue Holiday sem tudja megfogni Trae Youngot, ha a zárást adó center védője behátrál - vagyis Brook Lopez szerepe érdekes, hiszen ő másra nagyon nem jó, csak behátrálni, Young viszont olyan tökéletesen dob ezekből floatereket, hogy nem működhet a terv. Oké, megpróbálta a small-ballt, ami sokkal fizikálisabbá és pörgősebbé tette a játékot, ahogy a felvezetőben is írtuk, ezzel lehet igazán munkára késztetni Youngot, jól is nézett ki a dolog, de nem tartott ki mellette: érkezett Bobby Portis.

Nos, Portis védekezésének megnézését mindenkinek ajánljuk, ahogy pályára került a harmadik negyedben, a következő hat labdabirtoklás mindegyikéből kosarat dobott a Hawks, Young úgy játszotta le a pick-and-rollt, ahogy éppen akarta, volt floatere, volt triplája, volt két alley-oopja Collinsnak, minden könnyen sikerült. Majd Portis leült, többet nem láttuk és a Milwaukee védekezésének nem volt még egyszer ilyen üresjárata - az előző körben sem véletlenül került ki a rotációból, úgy tűnik, hogy sem lesz majd használható egy-két percnél tovább.

Az látszik, hogy a felvezetőben említett small-ball lehet a megoldás, Lopez is csak húsz percet kapott és mivel támadásban sem nagyon sikerült őt használni, így a védekezésbeli problémái nagyon kiütköznek. Ott van viszont nekik Antetokounmpo és Tucker, mint magasember, a padról Connaughton és Forbes az, aki kisemberként komolyabb perceket tud elvinni, Lopez perceit is drámaian csökkenteni kell, illetve kitalálni, a meccs mely pontján tud ő hasznos lenni, hiszen azért a Hawksnál sincs komoly kispad, főleg nem magas poszton. 

A meccs végén Budenholzer is ezt a forgatókönyvet választotta, az, hogy ennyire agyonverték őket lepattanózásban, az nem a szerkezet hibája - kíváncsian várjuk, hogy mer-e drasztikusabban elindulni erre, vagy marad Lopez a kezdő legközelebb is. Az eddigiek alapján nála marad, viszont mondjuk Tyronn Lue nem gondolkodna rajta...

Még egy dolog, ami ugyan nem magas poszt, de rotációs probléma: Jeff Teague a második negyed elején került pályára, amikor Trae Young ült és eleinte abszolút jól is mozgott. Aztán visszatért a pályára Young és onnantól Teague-nek befellegzett: bő két perc alatt nyolc pontot dobott róla Young, a kilencpontos előny leolvadt háromra, le kellett cserélni és itt ért véget számára a meccs.

 

Idegenben is otthon

Érdekesség a Hawksszal kapcsolatban, hogy egyelőre nem fáj neki a pályaelőny: mind a három párharcát vendégként kezdte és mindhárom alkalommal azonnal, az első meccsen elrabolta az ellenfél hazai pályáját. Ezzel ez az Atlanta még csak a negyedik olyan csapat lett az NBA történetében, ami három alkalommal is pályaelőnyt lopott egy PO-ban, az utolsó ilyet az 1999-es New York Knicks követte el.

Amúgy pedig eddig nyolc idegenbeli meccsből hatot is megnyert a gárda ebben a rájátszásban, ami egészen félelmetes adat...

 

Egy-két statisztika Trae Youngról

Soha senki nem dobott még ennyi pontot élete első olyan meccsét, amelyet a konferencia-döntőben játszott - Amar'e Stourdemire 41-e volt a csúcs és Kevin Durant, valamint Devin Booker (pár napja...) szórt még 40-et. Emellett ő az első az NBA történetében, aki 45 pontos, 10 gólpasszos estét produkált egy konferencia-döntőben, ráadásul ennél a 48 pontnál többet úgy összességében is csak hárman tudtak dobni valaha konferencia-döntőben: LeBron James 49-et, Dirk Nowitzki 50-et és Michael Jordan 54-et.

22 éves.