Playoff-percek: Rivers sokat kért Ben Simmonstól, de sokat is kapott

Doc Rivers sokat kér Ben Simmonstól

A tréner már a legutóbbi meccsen is Ben Simmonst nevezte ki Trae Young fő védőjének, akkor ez elég sokat ki is vett a hátvédből, támadni, befejezni kevesebb ereje maradt - ugyanez történt a ma hajnali találkozón is, amikor minden záráson át kellett törnie és üldözni Youngot, közben pedig Rivers ordibált vele, hogy túl lassan rohan fel a támadásokkal. A nagyszünetben elkezdte neki elemezgetni, hogy mivel Joel Embiidet úgy védi a Hawks, hogy Clint Capela liheg a nyakába és könyököl a hátába, majd ahogy megkapja a labdát, minimum még egy, de néha inkább két embert küldenek a környékére, Simmonsnak kell elvinnie a show-t - az egyik segédedzője itt közbeszólt, hogy "de közben ő védi Trae-t is", Rivers viszont azt mondta, hogy Simmons fiatal, ezt most el kell bírnia. Az irányító teljesítette is az elvárásokat, az addigi négy pontjához 11-et tett hozzá csak a harmadik negyedben, folyamatosan megverte az emberét, eljutott a festékbe, labda nélkül is sokat mozgott és 3 gólpasszt is kiosztott - ő és Embiid 30 pontért volt felelős ebben a negyedben a csapat 34 egységéből, a Philly 8/8-cal kezdett itt mezőnyből és az addig szorosabb állás után hamar eldöntötte a küzdelmet.

Rivers elmondta, hogy ezt azért mindig nem várhatja el Simmonstól, ő is tudja, hogy nagyon sok feladatot ad neki, de a Hawks védekezése ellen most erre volt szükség...

Most Korkmaz volt a Sixers szupercseréje, de kelleni is fognak az ilyen teljesítmények

Az első meccsen pocsék volt a Philly cseresora, legutóbb aztán ők javultak a legtöbbet, Dwight Howard, Matisse Thybulle és George Hill is sokat tett hozzá, a főkolompos pedig a 4/5 triplát elsüllyesztő Shake Milton volt, ő jelentette az extra pluszt a csapat számára. Ezen az estén is volt egy ilyen cserejátékos, most Furkan Korkmaz szállt be úgy, mintha nem lenne holnap és bő másfél perc alatt 11 pontot bombázott be már az első negyedben - nagyon dicsérték őt a társak, akkor az ő extrája miatt tudtak meglógni.

Vele a parketten +24-ben volt a csapat, rengeteget tett hozzá azzal, hogy széthúzta a pályát, de Dwight Howard (12 pont, 6 lepattanó 13 perc alatt) is remekül szállt be, úgyhogy Milton hat pontja ellenére a cseresor ismét sokat adott a csapatnak. Erre viszont szükségük is lesz a folytatásban Green sérülése miatt, Doc Rivers azt mondta, hogy a következő meccsen egyáltalán nem számol vele és könnyen lehet, hogy később se nagyon játszhat a veterán shooter - most Thybulle-t küldte be helyette, de ő 17 perc alatt kipontozódott, ezúttal Milton is gyengébben mozgott, úgyhogy nagyon kellett Korkmaz extrája, hogy ne legyen üres a poszt. 

Nehéz helyzetben az Atlanta

Ugyan az első meccsen elvette a pályaelőnyt a Hawks, de összességében azt mondhatjuk, hogy a Sixers egy félidőnyi fórt adott ellenfelének és azóta uralja a párharcot - ott 25 pont körüli hátrányt szedett össze a gárda, amit nem tudott teljességgel ledolgozni, azóta viszont két magabiztos győzelmet aratott a társaság. Igazából ha Embiid kicsit bátrabb, magabiztosabb abban a félidőben, Doc Rivers pedig már ott Simmonsszal kezdi Young őrzését és nem Greennel, akkor lehet, hogy most 3-0-ról és egy szinte lezárult párharcról beszélnénk.

A Hawks szempontjából a baj az, hogy igazából védekezésben nincs ellenszerük - Embiid azt csinál velük, amit csak akar, Capela egy-egyben megtartani sem tudja, nem hogy levédekezni, az biztos két pont, de legalábbis egy kiharcolt fault a Sixersnek, ha otthagyják, ezért folyamatosan duplázzák, azt viszont az egész szezonban gyakorolta a gárda, hogy ezeket a helyzeteket hogyan kell megoldani. Youngék a túloldalon próbálják tartani a lépést, van is bennük tűzerő, de egyszerűen nincs annyi, mint a Phillyben - jelenleg ezt a szériát az első kiemelt irányítja és rajta múlik, hogy hogyan folytatódik. Ha a kispad továbbra is így hozza magát, ha Embiid sérülése nem lesz rosszabb (azért most hajnalban volt egy-két nagyon ijesztő jelenet ezzel kapcsolatban) és nem fognak ki egy különösen rossz dobóformát, akkor a realitás gyakorlatilag a 4-1 - ezt Green sérülése nyilván kicsit boríthatja, de az Atlantánál sok eszköz nem látszik ezen a ponton. Támadásban próbálták kicsit többet használni labda nélkül Youngot, de ez sem hozott óriási javulást, a festékben nem tudnak érvényesülni Embiid miatt, viszont az üres tripláik sem jönnek olyan mennyiségben, mint kellene.

Ha nincs Green, megpróbálhatják "megveretni magukat" Thybulle-lal és őt üresen hagyni folyamatosan, méterekre, de amíg Embiid a labdabirtoklásai negyedéből (!) büntetőt harcol ki, addig elég nehéz dolguk lesz, ráadásul Thybulle helyett is játszhat Korkmaz, vagy Milton, akkor pedig ez sem működik - hogy legyen még esélyük a párharcban, ahhoz a Sixers visszaesésére lesz szükség. 

Chris Paul köszönte szépen

Michael Malone lehetőségei eléggé korlátozottak, túl sok mindennel nem is tudott próbálkozni védekezésben, de azt azért igyekezett elérni, hogy valamennyire elvegyék Chris Paul passzait. Ez félig-meddig össze is jött, az első félidőben csak 2 gólpasszt osztott ki az irányító, de a hangsúly áthelyezését köszönte szépen Paul, és elkezdett rámenni a pontszerzésre. Ezúttal már az első félidőben is agresszívabban játszott, már ekkor eljutott 11 pontig, miközben az előző két találkozó első félidejében összesen szerzett ennyi pontot. A fordulás után végképp nem volt megállás, 6/8 dobását elsüllyesztve 16 egységig jutott, ráadásul 6 gólpasszt is kiosztott ekkor, mire a Nuggets észbe kapott vele szemben, már rég elment nekik a hajó.

Paul továbbra is tanár a második félidőben, a párharc során 16/21 dobást és 7/7 büntetőt elsüllyesztve jár 43 pontnál, és a fordulás után mindháromszor ő szerezte csapata legtöbb pontját. Ez a klasszisteljesítmény azért is nagy szó, mert a túloldalon Nikola Jokics már közel sem villog ennyire a fordulás után, az első találkozón 3/12 dobással jutott 7 pontig, a másodikon 3/7-tel 9-ig, és csak a harmadik meccsen tudott elszabadulni a második félidőben, hajnalban 8/17 dobást elsüllyesztve szerzett 17 pontot. Olyan szempontból nem szerencsés ez az összehasonlítás, hogy sokkal nagyobb teher és figyelem hárul Jokicsra, mint a túloldalon Paulra, de az azért így sem hangzik jól a Denver szemszögéből, hogy az eddigi 3 második félidőben Jokics 15-tel több dobást vállalt, mégis 10 ponttal kevesebbet szerzett, mint Paul, és ezen az sem változtat érdemben, hogy CP3 két büntetővel többet dobhatott ilyenkor.

Monte Morris későn érkezett

Az első körben parádés teljesítménnyel rukkolt elő a Nuggets csereirányítója, 6 meccsen 15,3 pontot és 5,8 gólpasszt átlagolt, és különösen az utolsó két találkozón remekelt a Trail Blazers ellen, ahol előbb 28 ponttal és 5 gólpasszal, majd 22 ponttal és 9 gólpasszal járult hozzá ahhoz, hogy csapata felé billenjen a mérleg 2-2 után. A Suns elleni párharc elejére semmi sem maradt ebből a ponterős játékából, két meccs alatt összesen 5 pontig jutott, mindössze 2/17 dobását süllyesztette el, és hiába osztott ki 9 gólpasszt eladott labda nélkül, nem tudott pozitív hatást gyakorolni. A 3. meccsre láthatóan felszívta magát, 8/12 jó dobással eljutott 21 pontig, kiosztott újabb 5 gólpasszt, és továbbra sincs eladott labdája a párharc során, de már ez az extra sem bizonyult elegendőnek, a Suns ismét legyőzte őket.

Morris korai gyengélkedése azért is jelentett hatalmas problémát, mert Austin Rivers is visszaesett az első körhöz képest, a párharc során mindössze 6/17 dobása ért célba, Facundo Campazzo is csak egy jobb meccsnél és 8/21-nél jár, míg a wingeknél Aaron Gordon a 18 pontos első meccse óta szintén eltűnt, az előző két találkozón 5/17-et szenvedett össze. A problémák sora itt nem ér véget a Denvernél, Michael Porter Jr. az első meccs második félideje óta nem önmaga, az elmúlt 5 félidőben csak 9/31 dobását süllyesztette el. A tűzerő ilyen szintű hiánya mellett nem is csoda, hogy a Suns már 3-0-ra vezet, és hatalmas meglepetés lenne, ha a Nuggets innen fel tudna állni – sokszor, sok helyen elhangzott már, de 0-3-ról még egyetlen csapat sem tudott fordítani az NBA történetében.

Nem tudott élni a második esélyekkel a Nuggets

Nikola Jokics klasszisa mellett egyetlen dologba kapaszkodhatott volna a Nuggets a Suns elleni 3. meccsen, mégpedig a támadólepattanók utáni második esélyekbe, de ezeket nem tudták megfelelően kihasználni. Hiába szedtek le 18 támadólepattanót, mindössze 21 pontot tudtak szerezni ezekből a lehetőségekből, sokkal jobban kellett volna kihasználniuk ezeket a szituációkat. A Suns ezzel szemben alig szedett támadót, ami azt illeti, összesen négyet gyűjtöttek be, de mind a négyszer azonnal jött a kiosztás, amiből mind a négyszer szottyant a tripla, ők nem is használhatták volna ki jobban a második esélyeiket.

Bridges veri Portert

Michael Porter Jr. láthatóan nem 100%-os, de ez semmit sem vesz el Mikal Bridges teljesítményének az értékéből, aki egyértelműen pozitívan jön ki kettejük párharcából. Bridges védekezésben is jó munkát végez Porteren, aki vele szemben 4/10 dobását tudta elsüllyeszteni, miközben a másik oldalon 8/14-nél jár olyankor a Suns játékosa, amikor MPJ fogja őt. Bridges összességében is hozza magát, 16,7 pontot átlagol, hatékonyan szerzi a pontjait (67,9% TS), és ehhez jön hozzá a nagyszerű védekezése. Porter eközben mélyen a tudása alatt játszik, 13,7 pontját 49,2%-os True Shooting mutatóval kaparja össze, és ugyan ezt részben be lehet tudni a hátsérülésének, de Bridgesnek is jár a kredit, aki jól védekezik rajta.