Playoff-percek: Szájon vágták a Houstont, de nem számolták ki

A Lakersnél jól lemodellezték a sebességet

Az első meccs után James arról beszélt, hogy meg kellett tapasztalniuk a Houston gyorsaságát, és ebből a személyes benyomásokból kell építkezniük a továbbiakban. Ez olyannyira jól sikerült, hogy az első félidő egy pontján a gyorsindításos pontok tekintetében 16-2-re vezettek (végül 20-6-tal zártak), ebben az időszakban teljesen a javukra fordították a Rockets egyik nagy erősségét. 

Westbrook még mindig gyengén játszik

A Houston is próbált egyébként futni, de az ebben elvileg vezér Russell Westbrook nem igazán érezte ma a ritmust – ahogy fogalmazott, csak rohangált körbe-körbe, és nagyon alapos elemzést kell csinálnia, hogy min kellene változtatnia. Az előző meccs 5 eladott labdája után ma hétszer szórta el a játékszert, és bár szerinte néhányszor szólhatott volna a síp, azt azért ő is érezheti, hogy nem ezen múlt, javarészt az ő hülyeségei voltak ezek – 1/5 utána ma 1/7-tel triplázott, a betörései borzasztóan sikerültek, ráadásul a büntetőmutatója eddig a párharcban vállalhatatlan, 4/9. A lepattanózása kiváló egyébként, viszont a második meccsen öt faultot is beütött, ez ilyen szoros rotáció mellett nem nagyon fér bele, van tehát mit kikockázni. 

Megérkeztek a Lakers X-faktorai, eltűntek a centerei

A párharcbeharangban három játékost jelöltünk meg, akiken nagyon sok múlhat, nos ez a trió hiánytalanul felsorakozott a második meccsre. Markieff Morris az első félidőben parádézott, végül 16 pontig jutott 6/8-as mezőnnyel, 4/5 triplával és hátul is elég jól nézett ki. Kyle Kuzma 6/7-tel célzott (1/1 tripla), ráadásul a melót is elvégezte: volt labdaszerzése, blokkja, illetve kihasználta magassági fölényét és négy támadópattanóba kapaszkodott bele. A legjobb közülük az első meccs után sokak által (okkal) betámadott Rajon Rondo volt, aki 10 pontja mellett 9 gólpasszt jegyzett egy eladott labda mellett, ráadásul visszatekerte az órát védekezésben, öt labdát csent el. Mellettük Caruso kapott még markáns perceket, 4 gólpasszt ő is kiosztott. 

A Lakersnél egyébként JaVale McGee kezdett, de fájós bokája miatt csak nyolc percet játszott és nem is tért vissza, ám helyette nem Dwight Howard jött (aki végül egyáltalán nem lépett pályára), hanem Morris és Kuzma, akikkel annyira jól nézett ki a csapat, hogy Vogel fent is hagyta a small-ballt, ezzel teljesen meglepve a Houstont. Ezt tűnik amúgy a nyerő taktikának, hiszen az első meccsen 42-40-re kikaptak a festékből a McGee-Howard páros 24 játékpercével, most viszont brutálisan domináltak (54-26). 

Ha rendben van a támadójáték, minden rendben van?

A Portland elleni párharchoz hasonlóan a Houston ellen is rendbe kellett tenni a Lakers támadójátékát fejben, ez pedig sikerült: James mellé fellépett Rondo, de Caruso és Davis is jól osztogatott, Danny Green kezéből is kiesett három gólpassz – összesen 30 asszisztot osztottak ki egymás között a Vogel-fiúk. Az nyilván sokat segített a meccs elején, hogy ezúttal ők szerezték a könnyű lerohanásos kosarakat, de a harmadik negyed houstoni rohama után a statikusabb játékban is jól működtek, kipasszolgatták az üres helyzeteket, James jó ütemben bontotta a védelmet – a 12/27 tripla már teljesen vállalható az első meccs 11/38-a után: Green 3/5-tel, KCP 1/2-vel zárt, ez tőlük tökéletesen elég. 

Érdekesség egyébként, hogy mindössze 18 büntetőt dobhattak és a James-Davis páros mellett csak Rondo állhatott kétszer a vonalra. Ha lehúztuk kicsit Westbrookot, azt se feledjük, hogy Davis 3/6-tal, James 7/10-zel zárt innen, a két sztárnak nem ez az első rossz napja a vonalról az idei playoffban. 

Szájon vágták a Houstont, de nem számolták ki

Magic Johnson tweetelt még az első meccs után, hogy a Lakersnek fel kell ébrednie, mert ez már nem a Portland, amire egy kommentelő egy Mike Tyson idézettel válaszolt, ami nagyjából úgy hangzik, hogy „mindenkinek addig van terve a bunyóban, amíg jól szájon nem vágják”. Nem tudni, hogy Mike D’Antoni olvasta-e ezt a tweet-váltást, de szó szerint azt mondta, hogy „az első félidő közepétől a nagyszünetig egyszerűen szájon vágtak minket”, csapata nem nőtt fel a Lakers harci kedvéhez. 

A Rockets abban bízhat, hogy hiába égtek 21 ponttal is, nem számolta ki őket a LAL, a második félidő elején felkeltek és visszaadták a kölcsönt: jóval keményebben álltak oda védekezésben, megtalálták a ritmusukat, elkezdtek beesni a hármasaik is, elég gyorsan visszajöttek a meccsbe. Westbrook szenvedése mellett öten is hozták magukat kintről (Harden, Gordon, Covington és Tucker is legalább 50 százalékkal célzott, House sem volt ettől messze), erre azért lehet építeni. 

Az már kevésbé ad okot örömre, hogy a harmadik negyedes megőrüléssel is egál körül fordultak a negyedik negyedre, és úgy tűnik, hogy az OKC ellen látottak továbbra is gondot okoznak: a túloldalon előlépett az ellenfél rutinrókája és megnyerte a meccset, Paul után most Jamesszel nem tudtak mit kezdeni. Az OKC ellen négy szoros meccsből csak egyet, a hetediket tudták nagy nehezen behúzni, így a feladat adott: a következő meccsen végig nagy energiával kell játszaniuk, hogy elkerüljék a szoros végjátékot…

Az szintén szaporítja a gondokat, hogy D’Antoni mintha ismét kezdene belelépni a már ezerszer látott pocsolyájába. Austin Rivers már csak hét percet kapott, McLemore hármat, már a párharc második meccsén elkezdett szűkülni a rotáció, ami egy hosszú párharc esetén, pláne ilyen játékfelfogással nem biztos, hogy főnyeremény. Úgy biztosan nem, hogy Rivers eleve nagyon rosszul dob, ma is 0/2-vel zárt a triplavonal mögül, ha kikopik a rotációból és a párharc egy későbbi pontján újra markáns perceket kell kapnia sérülés és/vagy rossz forma miatt, nem biztos, hogy készen fog állni. És ez lehet, hogy hamar el fog jönni, mert Jeff Greent is teljesen lebontotta a Lakers, 22 perc alatt nulla ponttal és négy faulttal zárt, nagyon nem festett jól a LAL alacsonyabb szerkezete ellen. 

Oké, most ne bántsuk többet Khris Middletont

Jogosan kapta az ívet a tavalyi, Raptors elleni kiesés óta Khris Middleton a PO-teljesítményével kapcsolatban, hiszen a Magic elleni első körben erre abszolút ráerősített, a Miami elleni esetleges kiesés viszont egyáltalán nem az ő sara lesz. Ebben a párharcban sem dob ugyan igazán jól (44% mezőnyből, 31% tripla), de egyrészt gyakorlatilag neki kell szervezni Giannis szenvedése és a keret irányító-ínsége miatt (7 gólpasszt átlagol 2,8 eladott labdával, ez bőven rendben van), másrészt védekezésben is melóznia kell (sokszor Jimmy Butleren), harmadrészt pedig a pontokat is neki kell hoznia, ha akarnak valamit. Volt már olyan szoros végjáték, amit nem jól oldott meg, de a negyedik mérkőzésen szinte csak miatta nem ért véget a széria, a rendes játékidő végén is nagyon kapart, majd a hosszabbítást egymaga döntötte el a 9 bedobott pontjával. Végül 36 egységgel PO-karriercsúcsot szórt és Kareem Abdul-Jabbar óta ő lett az első Bucks-játékos, aki 35-8-8-at hozott egy rájátszás-meccsen - ha felelősöket akarunk keresni a Milwaukee szenvedésére, akkor őt most hagyjuk ki a sorból.

Giannis bekezdett, de...

Valahogy nincs olyan hatása a mérkőzésekre a minden bizonnyal back-to-back MVP-címet szerző görögnek, mint szeretné, vagy amennyire szüksége lenne erre a csapatának - ez az egész szériára igaz, hiszen vele a pályán edig 34 ponttal kaptak ki az öt meccsen, ami a legrosszabb ilyen jellegű mutató a Bucks-játékosok között. Az ötödik mérkőzésen 11 perc alatt beszórt 19 pontot 8/10 jó dobással, ez abszolút extra statisztika, de mégis csak +2-ben voltak vele, a meccset amúgy addig kézben tartotta a Heat - nem tudják tényleges előnyre váltani az ő képességeit ebben a párharcban. Ne vegyük túl komolyan, de mindezt megkoronázták azzal, hogy nélküle végül meccset nyertek...

Jimmy Butler is lefagyott, le kell zárnia a Heatnek

Most már Kawhi Leonarddel is előfordult egy betli-meccs ebben a PO-ban, ezen a játéknapon pedig Jimmy Butler is a rosszabbik arcát mutatta. Neki kellett volna megnyernie a mérkőzést és lezárnia a párharcot, de a rendes játékidő végén előbb clutch helyzetben eladta a labdát, majd 22 másodperccel az órán elrontotta a győztesnek szánt dobást, a hosszabbításban pedig csak 1/3 mezőnykísérlete volt, hagyta érvényesülni az újonc Tyler Herrót. Butler végül összesen négy pontot szerzett a negyedik negyedben és a ráadásban összesen, nagyjából az ő egy-két jó megoldása hiányzott a söpréshez, de ezúttal nála ütött be valamilyen szerverhiba.

Oké, a söprés nagyon erős túlzás lett volna ebben a párharcban, eddig jobban játszott a Miami, de nem annyival, hogy 4-0 legyen a vége - megvan a Bucks becsületgyőzelme, de Butlernek és a Heatnek ismét fel kell pörögnie a következő mérkőzésen, mert nincs akkora különbség a felek között, hogy a lazázás beleférjen és még egy vereség után már élesebb lenne a helyzet. Nyilván alapvetően befolyásolja a dolgokat, hogy mi lesz Giannis bokájával, de akár vele, akár nélküle, a Miaminak mindene adott ahhoz, hogy behúzza a negyedik győzelmét és bejusson a keleti döntőbe - ehhez koncentráltabban kell védekezni és jól megoldani a végjátékot.