Playoff-percek: többre van szükség a Lakers sztárjaitól

Csak félig jöttek be Darvin Ham húzásai

A meccs előtt felröppentek a pletykák, hogy a Lakers hasznosítja az első mérkőzés tapasztalatait, magasít és Rui Hachimurával fog kezdeni. Ez klasszikus „osztogatnak vagy fosztogatnak” hírnek bizonyult, valaki hallhatott valamit, amiből aztán kilogikázott egy sztorit. Valóban történt magasítás, de nem Nikola Jokics életét akarták megnehezíteni az első időszakban Hachimurával, hanem Jamal Murray-ét azzal, hogy Jarred Vanderbiltet állították rá. Ez kiváló húzásnak bizonyult, Murray 3/13-as mezőnymutatót szenvedett össze az első félidőben, nem igazán tudták végigjátszani a kettő-kettőket Jokiccsal. Az alapozás után jött Hachimura is, aki 7/7-tel kezdett mezőnyből, védekezésben pedig ismét remekül dolgozott, és a társai is jól segítettek rá a centerre. A matematika nyelvére lefordítva: az 1. összecsapáson a Nuggetsnek két negyed kellett a 72 ponthoz, most három negyed alatt sikerült eljutniuk 76-ig.

Michael Malone az első meccs után azt mondta, hogy a Hachimura-Jokics taktikát sokszor látták már - nos az „állítsunk magasabb és erősebb védőt Murray-re” is ezeréves, mégis sikerült zavarba hozni vele a hátvédet. Nyilván Vanderbilt játszatása sem tökéletes megoldás, mert szinte emberhátrány a másik oldalon: triplája ezen a szinten már nagyon esetleges, és bár a Lakers szépen másolta a Denver alapvonali befutásos játékait, amiből jellemzően James osztogatott, Vanderbiltnek ott sem lehetett hasznát venni.

A probléma ott kezdődött, hogy más viszont nem nagyon tudta megfogni Murray-t. A harmadik negyed végefelé már egy-két alkalommal ki tudott bújni a szorításból, lendületbe tudott jönni, a negyedik negyedben pedig egyrészt bevágott két irtózatos nehéz hármast James-ről, illetve Davis-ről, másrészt amikor nagyon kellett, Jokics elzárásai újra elkezdtek működni, amiből félüres helyzeteket vállalhatott. Itt Ham már nem tudott bűvészkedni, muszáj volt pontszerzőket fent hagynia, hogy ledolgozza a Nuggets nagy futása miatt kialakult hátrányt, így Murray-re nem jutott megfelelő figyelem.

Összességében előkerült a régi playoff-igazság: nem az a lényeg, hogy kivel kezded a meccset, hanem hogy kivel fejezed be és tudod megnyerni. Ham ezt az ötöst, illetve X-faktor játékost most nem tudta megtalálni.

 

Még több kell a Lakers sztárjaitól, de van-e tartalék?

A Los Angeles ezúttal nem annyira James egy-egyeire, hanem a passzaira támaszkod(hat)ott, és ez megfelelt a Denvernek, akik igyekeztek megakadályozni, hogy Murray-vel maradjon egy-egyben és inkább hasonló méretű védőkkel kellett birkóznia. Ha rápillantunk a lőlapjára, látható, hogy a Denver elvette a tripláit (0/6-tal zárt, és dobásai jó része nyolc méterről, vagy annál is távolabbról érkezett), és bár agresszíven támadta a gyűrűt (egy kivétellel minden kétpontos kísérlete a no-charge zónából, azaz a gyűrű közvetlen közeléből érkezett), elég féloldalasnak tűnt a játéka.

Az eleve félig egészséges lábával 40 percet kellett játszania, össze is szedett egy újabb sérülést (amire azt mondta, hogy bőven tud vele játszani), de a fő gond, hogy amikor nyolc percre leült, kilenc ponttal kapott ki a Lakers. Amíg a fiatalabb Jamal Murray megtehette, hogy csere nélkül (!) hozta le a második 24 percet, James-nek muszáj volt leülnie – akadtak olyan hibái, amik egyértelműen a fáradtság számlájára írhatóak. Az elrontott üres helyzetekből hat pontot hagyott bent, öttel kapott ki a Lakers – különösen a fél perccel a vége előtt, mínusz 4-nél kihagyott ziccere fájó…

Szokás mondani, hogy a kor csak egy szám, azonban vannak olyan számok, amik megmutatják a kort. James most már zsinórban 19 hárompontost rontott el a negyedik negyedekben, illetve a Nuggets elleni két meccsen eddig összesen 0/10 távolabbról. Nagyon úgy tűnik, hogy a korábbi lábsérülése és a kora együtt már sok, a negyedik negyedekben távolról veszélytelen – csak idő kérdése, hogy erre mikor kezd el igazán tudatosan utazni a Denver. Nyilván nem fogják feladni, de arra terelhetik a játékot, hogy James többet vállaljon kintről. Az sem segíti James-t, hogy most a meccs egy jelentős részében neki kellett fognia Jokicsot, amit becsülettel igyekezett megoldani, de a szerb center nála jobb kondícióban lévő játékosok zsírját is leszívta - úgy tűnik, hogy LBJ sem lesz kivétel.

A Lakers gondjainak másik fele, hogy Anthony Davis szokás szerint felült a hullámvasútra. Az első meccsen bevert 40 pontot 60% feletti mezőnymutatóval, most 18 pontot szerzett 4/15-tel. Nem lehet mondani, hogy nem játszott agresszíven, mert kiharcolt 11 büntetőt, hátul kiosztott 4 blokkot, jól dolgozott a besegítéseknél, de egyszerűen képtelen két egymást követően meccsen összerakni értékelhető támadójátékot. Davis is 41 percet töltött a pályán, ami a kórlapját ismerve nem életbiztosítás, ráadásul amikor James nem volt mellette, nem igazán működött vele a játék.

D’Angelo Russell valamivel jobban játszott, mint az első meccsen, de így is csak 3/8-cal végzett 5 gólpassz mellett, a negyedik negyedben pedig konkrétan a láthatatlan embert alakította. 84-83-nál cserélték be, 99-91-nél cserélték le, plusz az utolsó 24 másodpercre került még fel, ez idő alatt konkrétan semmi nem került a statisztikai lapjára, még egy árva fault sem – viszont amikor fent volt, a negyedik negyed derekán úszott el a Lakers győzelme Murray megmozdulásai miatt.

Russell eddig 59 percet játszott, ez idő alatt 41 ponttal kapott ki a Lakers. 37 percet ült, azt az időszakot 30 ponttal nyerte a Lakers. A probléma az, hogy nincs igazán helyettese: Schröder is szenved, a fontos kiegészítőnek szánt Lonnie Walker IV pedig eddig hátul szinte értékelhetetlen, támadásban pedig nem tudja megszórni magát, eddig 3/9-es mezőnymutatóval áll.

 

Szűkült a Denver rotációja, mégis ők lehetnek elégedettebbek a kiegészítőkkel

Bár Reggie Jackson kisebb meglepetésre kapott három percet, Malone ezúttal már inkább csak hét játékost forgatott, mivel Christian Braun is mindössze 5 percet töltött a pályán. Sőt, inkább volt ez egy 6+1-es rotáció, mert Jeff Green is csak 15 percet kapott és sok hatása nem volt a meccsre. Bruce Brown viszont továbbra is hozza magát, 37 perc alatt 12 pontot, 5 pattanót és 3 gólpasszt szállított, a lendületes játékának köszönhetően +16-ban zárt vele a Nuggets. A Lakers a vártaknak megfelelően nagyobb nyomást helyezett a Denver sztárjaira, így fontos volt, hogy a Gordon-MPJ-KCP trió is segítsen, amit hoztak is. Michael Porter Jr. 16 pontig jutott 4/7 triplával és 7 lepattanóval, Aaron Gordon 5/9-es mezőnymutatót hozott, KCP pedig 2/5 triplát értékesített. Kellett ugyan egy félidő, hogy magukra találjanak (faultgondok is nehezítették MPJ és KCP életét), de aztán hozták, amit kellett.

A hárompontosok egyébként jól működtek a Denvernél, Murray, MPJ, KCP és Brown is veszélyt jelentett, és bár Jokics hármasait ezúttal elvette a Lakers, így is 14/38-ig jutottak, a közel 37%-os hatékonyság teljesen vállalható. Különösen úgy, hogy a túloldalon 8/30-ig jutott a Los Angeles, és ebből 5/9-et Austin Reaves vállalt.

A Lakers padján hiába termelt 21 pontot Rui Hachimura, ezzel is mínuszban volt vele a csapata, de a fő gondot az jelentette, hogy Reaves mellett a többi kiegészítő halovány árnyéka volt önmagának. Russell és Vanderbilt támadásbeli problémáiról már ejtettünk szót, Dennis Schröder 30 perc alatt 2/9-es mezőnymutatót és 0 gólpasszt, Lonnie Walker IV 1/3-at és 1 gólpasszt hozott össze – egyszerűen a negyedik negyedben nem jött az X-faktor.

 

A történelem a Nuggets oldalán?

A Denver megvédte a hazai pályáját és az idei playoffban immár 8-0-val áll otthon – a harmadik meccset a Lakers otthonában rendezik, akik 6-0-val állnak a saját csarnokukban.

Ami érdekes, hogy a Nuggets NBA-s története során (1967 és 1976 között az ABA-ben játszottak) eddig hat alkalommal állt 2-0-ra egy párharcban, és mind a hatszor továbbjutott. 1978-ban a Bucks (7 meccs), 1985-ben a Jazz (5 meccs), 2009-ben a Hornets (5 meccs) és a Mavericks (5 meccs), illetve az idei playoffban a Timberwolves (5 meccs) és a Suns (6 meccs) ellen sem hibáztak a jó kezdést követően. 

 

Párhuzamos valóságok

Nehéz nem párhuzamot vonni Davis és Murray meccse között, mert az első három negyedben mindketten szenvedtek támadásban, Davis 2/10, Murray 5/17 jó dobásnál járt, de utóbbinál már ez is egy javított adat, 3/15-tel indított. Már az is egy érdekes kérdés, hogy Davis miért csak 10 dobást vállal három negyed alatt, de az szintén tanulságos, hogy a negyedikben Murray elő tudott lépni és 6/7 dobását elsüllyesztette, míg Davis ekkor is csak 2/5-öt hozott össze – matematikai alapon a center dupla olyan hatékony volt, mint korábban, de ez édeskevés. Az szintén aggasztó a Lakers szempontjából, hogy a végén Davis már inkább feladta a birkózást és elkezdett triplákat dobálni, háromszor is kintről próbálkozott a negyedik negyedben, miközben csak kétszer állhatott oda a vonalra a záró játékrészben.

Az első meccs után is kiemeltük azt, hogy Jokics mellett Murray lassításáról sem feledkezhet meg a Lakers, és most három negyeden keresztül jól is dolgoztak rajta, amiben a kezdőbe kerülő Vanderbiltnek is szerepe volt, de a végére ismét jegelték az erőcsatárt, mert támadásban változatlanul nem tud faktor lenni – az első bő négy percben szerezte a 4 pontját, utána már csak egy rontott dobásra futotta tőle támadásban.

 

Hachimura inkább támadásban faktor

Legutóbb a védekezésével irányította igazán magára a figyelmet Hachimura, emiatt kicsit háttérbe is szorult az, hogy támadásban is 8/11 dobása célba ért, és ezen az oldalon ismét hasznos tudott lenni, 8/10-zel zárt a második meccsen. Két meccs alatt úgy dobott 38 pontot, hogy dobást is alig hibázott, és a Nuggetsnél egyértelműen fejlődési pont lehet a Los Angeles-i meccsekre, hogy rá jobban odafigyeljenek, mert eddig szabad bejárása van a festékbe – a párharc során 11/11 dobását értékesítette erről a területről.

Az ő jó számaiban benne van az is, hogy a Nuggets védekezésének a figyelme nem rá összpontosít, ráadásul a túloldalon Gordon is meglehetősen hasonló szerepet kezd felvenni, neki két meccs alatt 9/12 dobása ért célba a festékből, és a második összecsapáson 5/6-tal dobott a gyűrű közvetlen közeléből. Gordon összességében eddig elmarad támadásban Hachimurától, de az ő pontjaira nem is szorul rá eddig a Nuggets, mint a Lakers a maga erőcsatárának a ponterős teljesítményére.

 

Mit tehet a Lakers?

Két merőben eltérő tempóban zajló meccset játszottak le a csapatok, de mindkettő végén a Nuggets örülhetett. A Lakers az első és a második meccs történéseiből is értékes tapasztalatokat vonhat le: az például működik, hogy több védőt forgatnak Jokicson, az viszont kevésbé, hogy rendszeresen rásegítenek, mert ahhoz egyszerűen túlságosan jól passzol a center, hogy emiatt bajba kerüljön. Papíron jól mutat, hogy két meccs alatt 10 eladott labdába hajszolták bele, de közben 26 gólpasszt is kiosztott, és a negyedik negyedben azzal együtt is faktor tudott lenni a második meccsen, hogy 0/4-gyel dobott, illetve a 3 gólpasszára 3 eladott labda is jutott – ebben a fáradtság is benne lehetett, nem tett neki jót, hogy a szokásosnál később ülhetett csak le másodszor.

Opció lehet, hogy a következő meccsre Hachimura is bekerül a kezdőbe, és akár azon is el lehet gondolkodni, hogy Russell helyét vegye át, és így egy ultramagas szerkezetet használjanak, de az sem elvetendő, hogy Schröder vegye át Russell helyét – Hachimura ettől még bekerülhet Vanderbilt helyére is.

A személyi változtatások mellett elég egyértelmű, hogy mire van még szüksége a Lakersnek: egy jobb Davisre és agresszívabb gyűrűtámadásra, de persze az sem ártana, ha Reaves mellett más is érdemi veszélyt jelentene a triplavonalon túlról. A gyűrű támadása jobb helyzeteket hozhatna kintről is, és Jamestől inkább arra lesz szükség, hogy ő befelé menjen, próbáljon meg a gyűrű közeléből befejezni, illetve a kiosztásokkal tiszta helyzeteket teremteni, mert a Lakers eddigi legnagyobb sikereinél (az előző két kör hatodik meccsei) egyaránt ez volt a siker receptje, és nem az, hogy 6 triplába is beleállt.

 

Mit tehet a Nuggets?

Semmiképpen sem dőlhetnek hátra, mert Ham ebben a rájátszásban már sokszor megmutatta, hogy képes jól kavarni a kártyáit, és éppen ezért Malone-nak is ki kell találnia valami újat a következő meccsre. Az valószínűnek tűnik, hogy a Lakers agresszívabban fog Murray ellen védekezni, és ezt azzal próbálhatja meg ellensúlyozni a Nuggets, ha Porter Jr. kintről, míg Gordon a gyűrű közeléből nagyobb nyomást helyez az ellenfél védekezésére, meg kell osztaniuk a Lakers védőinek a figyelmét. Brownttól emellett továbbra is szükség van arra, hogy agresszívan keresse a maga dobásait, próbáljon elmenni minél többször a gyűrűig, mert ha ezt abbahagyja, akkor még statikusabbá válhat a játékuk.