Playoff-percek: történelmi szinten a denveri páros, bajban a Heat

A Denver kijavította a hibákat

Összerakta a legutóbb folyamatosan elcsúszó védekezését a Nuggets, leginkább ez okozta a Heat újabb szétesését támadásban: amíg a második mérkőzésen rengeteg okos húzással, elmozgással, zárással és kamu zárással meg tudták zavarni ellenfelüket a floridaiak, és üres triplahelyzeteket alakítottak ki, addig most ezeket remekül kommunikálták le Aaron Gordonék, sokkal jobban tudták, hogy kinek mikor hova kell lépnie, és mit kell lezárnia.

Ezen felül ugyan a meccs első félidejében még jöttek olyan kosarak a Heattől, ami Nikola Jokics lassúságán alapult, de az előző találkozón rendszeresen ki tudták húzni a festékből a centert egy-egy fenti handoffal, ha azt egy jó dobó játszotta Bam Adebayóval - vagy ha nem húzták ki, akkor ott maradt egy viszonylag jó kinti dobóhelyzet. Most viszont ezek a helyzetek eltűntek: jól érkezett a segítség Jokics mögött, lezárták a triplát, és bár Adebayo ugyanúgy megkapta a labdát ezekből befelé, de ott tudott maradni előtte egy másik védő. 

Ezzel azt érték el, hogy a center nem tudott elmenni a gyűrűig és ott könnyű helyzeteket dobni, hanem leginkább tempókat kellett vállalnia, és ugyanezt meg tudták csinálni Jimmy Butlerrel is, akit ezúttal is úgy védtek, mint eddig mindig, egyre több embert pakoltak a betörése útjába. Végül ez a két játékos 25 dobást vállalt középtávolról, vagy a festék tetejéről, ezekből 12-t sikerült kosárra váltani, de csak 5/16-tal zártak a gyűrű alól, mert vagy nem jutottak el odáig, vagy ha igen, akkor az már erőlködéssé vált.

Ezzel a két dologgal, tehát a Jokics gyengeségére alapuló figurák, illetve az üres triplák limitálásával ki is húzta a Miami méregfogát a Denver védekezése, a második félidőben nagyon látszott, hogy egyelőre nincs válasz - pedig muszáj lesz ezt megoldania Spoelstrának, különben nem nagyon lesz esélyük a győzelemre.

 

Valamit lépnie kell a Heatnek

Ugyan az egész playoffban, az első meccs felvezetése óta írtunk arról többször, hogy a Heatnél a legnagyobb kérdés az egyéni playmaking, mert Herro kiválásával csak Butler maradt egyedüli játékosként, aki képes egy-egyben pontokat szerezni, kettő-kettőben védelmet bontani, és konstans veszélyt jelenteni. Egészen eddig a pontig azonban a Miami rendszerszinten megoldotta ezt a rendkívül okos, felkészült, tökéletesen végrehajtott figurákkal és kiemelkedő játékolvasással operáló szisztémájával - ahogy legutóbb is az apróságokból, a sok zárással, elmozgással jöttek az üres dobóhelyzetek, úgy a Bucks, a Knicks és a Celtics ellen is végig megvoltak ezek a lehetőségek, ültek a figuráik.

A Nuggets azonban ezen az estén most megoldotta a főbb kérdéseket, a probléma pedig az, hogy nincs nagyon hova nyúlni. Butlertől nehéz többet kérni: egyrészt lassítja a sérülése, másrészt Gordon vezetésével iszonyatosan megnehezíti a dolgát a Denver, menjen csak a gyűrű felé, de leegyszerűsítik a lehetőségeit, nincs igazából üres dobása, a belépegetéseit teljesen elvették már, a betörései végén most volt, hogy három játékos vette körbe. Pedig az agresszivitására már nem lehet panasz, az első meccsen volt kicsit passzív még, azóta feljebb tudott kapcsolni, most az első félidőben 10+ mezőnykísérlete volt, nem lehet azt mondani, hogy ne támadna folyamatosan - ennél többet nem nagyon lehet elvárni tőle ebben a helyzetben, egyszerűen a társak játékának kellene kicsit felszabadítania, és levennie róla a nyomást. Jelenleg 20,7 pont, 6,7 gólpassz, alig 42%-os mezőnyözés, és tőle szokatlan 3,7 kiharcolt büntető az átlaga, ez közel sem az, amire a bajnoki címhez szüksége lenne a Heatnek, de a denveri védekezés annyira működik rajta, hogy ha nem húzzák szét neki jobban a pályát a társak (vagy nem lesz jobb a bokája), akkor sokkal többre nem számíthatunk tőle.

A második opció Bam Adebayo, de rá sem lehet nagy panasz: a Boston elleni széria vége miatt sokan féltették a centert, de eddig teszi, amit tud. Folyamatosan agresszív, átlag 20 mezőnykísérletet vállalt el eddig meccsenként, mindháromszor 20 pont fölé jutott, azt dobja el, amit ad neki a Denver, próbál folyamatosan nyomást helyezni a védekezésre, ma hajnalban már volt 10 büntetője is. Ő ennél többet egyszerűen nem tud - jó, most kihagyott olyan dobásokat, amiket bedobálhatott volna, de ha bedobja, azokkal is együtt él a Denver, tőle sem lehet elvárni, hogy ennél nagyobb hatása legyen a támadójátékra. 23 pont, 13 lepattanó, 4 gólpassz, és 46,7%-os mezőnymutató eddig az átlaga.

És ezzel el is érkeztünk oda, hogy oké, de akkor ki. Az előző körben Caleb Martin volt a csodafegyver, aki viszont most betegséggel bajlódik, és láthatóan nem önmaga, bár ebben persze a Denver védekezése is benne van - ma hajnalban volt eddig a legeredményesebb 10 ponttal, de most sem volt semmilyen playmakingje, továbbra sincsenek meg azok a játékok, amikor a védelem eltüntette Butlert és Adebayót, de jön Martin, aki kontrából dob egy duplát, egy tempót, vagy megold egy pick-and-rollt. 

Most kellene nagyon Gabe Vincent, de az irányító két jó meccs után most harmadjára teljesen játékon kívülre került: hét pontot szenvedett össze tíz dobásból, és egyetlen gólpasszt sem osztott szét, a támadójáték szétesése ezen az estén jelentős mértékben ezen múlt. Ha ő hozta volna az első két meccs teljesítményét, akkor szoros lehetett volna a helyzet - meglátjuk, hogy ha tudatosan készítik erre, akkor a negyedik mérkőzésen képes lesz-e ennél sokkal jobban a kezébe venni a kormányrudat, bontani, támadni, tempókat dobni, kiosztogatni, és jól triplázni.

És végül a triplázás: a védelembontás hiánya természetesen alapvetően határozza meg azt is, hogy lesznek-e üres triplái a Heatnek, vagy sem, főleg akkor, ha a kis "okos" figurákra már kellően jól odafigyel a Denver. Ezzel együtt Strus, Robinson, Vincent, Martin és Love tudna ennél sokkal jobban is dobni még nehéz helyzetekből is - ez viszont háromból másodszor maradt el, ami nem nagyon férhet bele a folytatásban.

Nagy csodák nincsenek, Butlertől és Adebayótól nehéz lenne mást és többet kérni a jelenleginél, ők ebben a helyzetben ennyit tudnak hozzátenni, kicsit dobhatnak persze pontosabban, de alapvetően ezt tudják hozni, amit ma láttunk - a nagy kérdés az, hogy Vincent és Martin meg tudja-e oldani a többit a folytatásban, mert ha nem, vagy ha nem ülnek a hármasok, akkor ez a Miami visszasüllyed a két hónappal ezelőtti szintjére, amikor bizony 100 pont körül dob egy átlagos estén.

Ami azért baj, mert közben a Denver támadójátékára nincs gyógyszer.

 

A Jokics-Murray párosra továbbra sincs megoldás

A második meccsen javult a Heat védekezése, és Butler elég jól le tudta lassítani Jamal Murray-t, sokszor inkább feladták a nem könnyű, de megoldható helyzeteket Nikola Jokicsnak, viszont már ott is látszott, hogy bár ez lehet a helyes út, de ez sem tökéletes megoldás - ugyanis Jokics igenis megcsinálja ezeket a játékokat, és ha kell, akkor 40+ pontot dob belőlük. Még azzal a kicsit lebutított játékkal is extra támadóhatékonyságot hozott a Nuggets egyszerűen azért, mert nehéz helyzetek ide vagy oda, Jokics egy személyben garancia a megoldásra, vagy annak bizonyos mértékére.

Most viszont a Denver felgyorsult és kisimult támadásban azzal, hogy Murray újra többször tudott elszakadni, jobb zárásokból, nagyobb lendülettel, nagyobb koncentrációval játszott, figyelt arra, hogy ne lassuljon le, és mozgásban tartsa a védekezést. Egy idő után a Heat elkezdte őt duplázni, amiből viszont folyamatosan megtalálta Jokicsot a festék tetején, aki ebből megdobta a magáét, vagy éppen kioszthatta a tőle megszokott passzokat az immár létszámfölényben mozgó társaknak. Amikor Jokicsot vette körbe két védővel a Miami, akkor abból Murray csinálhatott könnyű egy-egyeket, ez az, amit nem nagyon szabad hagyni, és el kell felejteni - ezekből szinte esélytelen volt a Heat, míg amikor Murray kezéből vették ki a labdát, és Jokics alkotott, abból egy-egy turnover, vagy stagnáló labdabirtoklás azért elő-előfordult.

Ezzel együtt erre a két játékosra eddig nincs igazi ellenszer: egy-egyben akkor sem lehet őket megállítani, ha Butler és Adebayo kihajtja a lelkét, nincs senki igazi matchup-előnyt jelentő védő, akire esetleg fő feladatként egyiküket rá lehetne bízni, és jó megoldás lenne, így pedig nagyon nehéz lesz bármit kezdeni a denveri gépezettel. Ha legalább egyiküket sikerülne kicsit kivenni a játékból, vagy ennél sokkal jobban megdolgoztatni a helyzetekért, akkor valamelyest lehetne limitálni a Nuggets játékát, de amíg ez nem sikerül, addig sokpontos meccsekre kell berendezkedni - és itt térünk vissza az előző két szemelvényünkre: azok megnyeréséhez változásnak kell következni floridai oldalon. 

 

Statisztikák a sztárpárosról

A végére pedig egy-két statisztika: Jokics eddig 33,3 pontot, 14 lepattanót és 9,3 gólpasszt átlagol 59%-os mezőnymutatóval és 44,4%-os triplázással, míg Murray 26 pontot, 6,7 lepattanót és 10 gólpasszt 50,8%-os mezőnyözéssel, 38,1%-os triplázással és 90,9%-os büntetőzéssel - abszolút megállíthatatlanok.

Murray a harmadik hátvéd Steph Curry és Jerry West után, aki tripla-duplát hozott egy nagydöntőben, a Jokics-Murray páros ma hajnalban több lepattanót és gólpasszt, valamint ugyanannyi pontot szállított, mint a Miami teljes kezdője, illetve eddig hattal több pontot, háromszor annyi gólpasszt, és hasonló mennyiségű lepattanót átlagolnak, mint amennyit a Shaq-Kobe páros hozott a első, 2000-es nagydöntőjében. 

Egyébként pedig ők lettek az első csapattársak az NBA történetében, akik egy meccsen hoztak 30 pontos tripla-duplát - természetesen stílusosan egy nagydöntőben csinálták ezt meg. 

 

Christian Braun előkerült

Ebben a szériában növekszik az újonc hátvéd szerepe, aki a Lakers elleni szériában még igazából rotáción kívül érezhette magát: most az első meccsen nyolc, a másodikon tizenöt, most pedig tizenkilenc percet kapott.

Már legutóbb is 3/3 dobást és 3 gólpasszt tett hozzá, most pedig egyenesen X-faktor lett a kispadról beszállva. 7/8-as mezőnyözéssel hozta a 15 pontját, volt négy lepattanója, és egy nagyon szép gólpassza is. A sebessége, lendülete, agresszivitása sok volt most a Heatnek, többször is ő volt a harmadik ember Jokics és Murray körül, aki óriási energiával megbontotta a Miami már szétzilált védekezését, és tökéletesen befejezte az akciókat, egy triplája kimaradt, egyébként az összes kettesét kosárra váltotta.

Amúgy is kellett, hogy kicsit bővüljön a rotáció Brown és Green beszállása mellett, akik egyébként szintén hozzá tudtak tenni: előbbi egy fontos triplával és három blokkal (!) segített, utóbbi pedig jó pillanatban szerzett két kosarat a kemény védekezése mellett - Braunnal kiegészülve ez már egy érdemi cseresor, bár ezúttal Porter Jr. és KCP közös erővel összehozott 2/11-es mezőnyözését kellett ellensúlyozni...

 

Mit tehet a Heat?

Erik Spoelstra sajtótájékoztatója igazából összefoglalta a lényeget a meccs után: ők eddig is találtak módot arra, hogy nyerjenek, akár beestek a dobásaik, akár nem, és bár minden tisztelete a Jokics-Murray párosé, de tőlük azt is várja, amit most mutattak, a Heatnek ezzel együtt is képesnek kell lennie a győzelemre.

Spoelstra szerint most szokatlanul sok dobást hibáztak a festékben, és bár elismerte, hogy a Denver magassága és fizikalitása komoly probléma, de ezzel együtt is sokkal jobban kell befejezniük a játékokat a gyűrű körül. Emellett az 50-50-es labdákat emelte ki: most sokkal többet veszítettek el ezekből, mint általában, és úgy érezte, hogy ezek a hibák, illetve a festékben kimaradt helyzetek kicsit meghatározták a ritmusukat, nem rendeződtek vissza időben hátul, ezekből könnyű kosarakat kaptak, a túloldalon pedig kicsit megingott az önbizalmuk. A Denver elérte, hogy későn tudják csak elkezdeni a játékaikat, sokszor már erőltetniük kellett valami, ezekből jöttek a Butler- és Adebayo-féle nehéz dobások, amik kimaradtak.

Viszont kiemelte, hogy a fizikális csatát meg kell nyerniük újra, illetve fejben kell rendezniük magukat most ismét, a lepattanózást nem bukhatják el ennyire, és sokkal pontosabban, koncentráltabban kell végrehajtaniuk a játékaikat, valamint befejezniük azokat. Mint mondta, ha ezek megvannak, akkor a többit már kitalálják, de ezek nélkül nem fog menni - a fent taglalt problémákra félig megoldás az, ha fizikálisan és mentálisan ismét ők tudnak az élesebbek lenni.

A dolgot persze nehezíti, hogy most csak egyetlen nap lesz a szünet a két meccs között, és ha a negyediket is elbukják, akkor szinte vége a párharcnak - kulcsfontosságú nap lesz számukra ez a csütörtöki, és a péntek délelőtt is.