Playoff-percek: Totális betli, avagy csak a szokásos

Összeállt a buboréknégyes

Két szezon szünet után újra az a négy csapat alkotja a konferencia-döntők mezőnyét, mint a 2020-as buborékban – Nyugaton a Nuggets és a Lakers, Keleten pedig a Celtics és a Heat feszül majd egymásnak. Sokan érveltek azzal, hogy az a bubble nem számított, most azért tegyük hozzá, hogy Keleten négy év alatt harmadszor játssza a döntőt a Boston és a Miami, Nyugaton pedig a Denvernél Jamal Murray, míg a Los Angelesnél nagyjából mindenki sérülése húzta át az utóbbi két idényt azóta – ezúttal viszont egészséges, akinek kell, úgyhogy jöhet a visszavágó.

 

Tatum jött, amikor kellett

Két egylabdás végjátékot is elveszített a párharc során a Boston, mindkettőnél kereshettük Jayson Tatumot, bár nem elsősorban rajta múltak a vereségek – inkább a borzasztó meccskezdései, átaludt vagy eldobott félidői miatt lehetett elővenni. Azonban amikor nagyon kellett, égett a ház, és a vezér extrája kellett a csapatnak, akkor megérkezett: a hatodik meccs negyedik negyedében 16 pontot és győzelmet jelentő triplákat hozott, a hetedik találkozón pedig végig ő tartotta a Celticset, majd végül történelmi hetedikmeccses produkcióval juttatta tovább övéit a keleti döntőbe.

Tatum legit szupersztárrá, vezérré, a legszűkebb elit tagjává ért az utóbbi években, és bár a tavalyi döntőben a sérülésével együtt nem tudta ezt megmutatni a Warriors ellen, idén ismét bizonyítja, hogy ő az alfahím minden hibájával együtt. Az 51 pont nulla eladott labdával a legjobb ilyen jellegű meccs az NBA playoff-történetében, és a számok mellett tegyük oda azt a hozzáállást, mentalitást, ami a túloldalról hiányzott: megoldotta az egy-egyeket, kereste a jó matchupokat, és elvállalta, amit el kellett, ésszel, de óriási tűzzel játszott végig. Le a kalappal előtte, ezt a keleti döntőt most ő kaparta ki a Bostonnak.

 

Doc Rivers: Semmi meglepő

 Sixers jelenlegi edzője hét párharcot bukott már el 3-1-es vagy 3-2-es előnyből, és ez volt a tizedik veresége egy széria hetedik mérkőzésén – csak a kontextus miatt tegyük hozzá, hogy a Celtics például franchise-szinten tart kilencnél (!), és csak a Sixersnek (…) van több ilyen veresége, mint Riversnek.

Lehet balszerencsére vagy egyéb más körülményekre mutogatni, de a számok makacs dolgok: Rivers sok-sok éve remek alapszakaszedző, de a playoffban rendre, folyamatosan és üzembiztosan bukik el bármilyen csapattal, bármilyen helyzetben, esélyesként, 50-50-es esélyekkel vagy underdogként is. Ráadásul a problémák is rendre ugyanazok: motiválatlanság, mentális felkészületlenség, a kritikus, necces helyzetek megoldásának teljes hiánya. 

Taktikailag nagy csodákat sosem csinál, most sem csinált, az Embiid nélküli játékot elsőre kitalálta, illetve az ötödik meccsre működésbe hozta a Harden–Embiid kettő-kettőket, a csapatvédekezés összességében egyben volt, de helyzetmegoldást nem láttunk sem – amikor egy-egy adott mérkőzésbe kellett volna belenyúlni, vagy egyszerűen csak felrázni a játékosokat, rendet tenni a fejekben, akkor ugyanazt a semmit láttuk, amit hosszú-hosszú évek óta.

Az elmúlt sok-sok év alapján azért úgy tűnik, hogy ha valaki bajnok szeretne lenni, akkor nem Rivers az embere – kérdés, hogy Philadelphiában a vezetőség és a játékosok véleménye melyik irányba húz ezzel kapcsolatban.

 

Harden már ki is törölte a két nagy meccsét

Két győzelmet is szállított a Phillynek ebben a szériában James Harden, két extra teljesítménnyel mutatta meg korábbi önmagát, a probléma az összes többi mérkőzéssel van: a további öt összecsapáson összesen 13,4 pontot átlagolt 25%-os (!) mezőnymutatóval és 15%-os triplázással. Ezen az öt találkozón egyszer sem jutott négy bedobott mezőnykosár fölé és az öt meccsen összesen négy hármast tudott a gyűrűbe szenvedni. Ráadásul éppen az utolsó két találkozója sikerült a legrosszabbul, amikor 3-2-es előnyben két lehetőségük volt lezárni a párharcot és megtörni az átkot: ezen a két meccsen 22 pont, 7/27 mezőnydobás, 1/11 tripla és 10 eladott labda került a neve mellé. Teljességgel érthetetlen, hogy mi történt a két 40+ pontos, agresszív, jól triplázó, meccsnyerő dobásokat hozó teljesítményén kívül az összes többi összecsapáson, és csoda, hogy ezek közül egyet még így is megnyert a Sixers – ott csak nyolc dobást vállalt, irányított és szervezett, akkor éppen belefért az is, hogy leosztogatta a pick-and-rollokat, és csak kétszer adta el a labdát.

Az ötödik-hatodik-hetedik mérkőzések negyedik negyedében 32 játékperc alatt egész pontosan nulla (!) egységet tudott hozzátenni Harden – Ben Simmons utolsó három sixerses PO-meccsén 5 pont és 5 bedobott büntető volt a negyedik negyedes mérlege. 

Innentől kezdve sok mindent lehet mondani arról, hogy kinek mi lett volna a feladata, mit kellett volna hozzátennie, de a tény az, hogy Harden totálisan felsült ebben a párharcban, és csak azért nem volt ennyire látványos az utolsó pillanatig, mert két győzelmet viszont ő hozott – azt pedig már csak zárójelben tegyük hozzá, hogy a Nets elleni söprést is 34%-os mezőnymutatóval hozta le, csak ott aztán még tényleg nem volt rá szükség.

Még egy érdekes adat: a Nets ellen 7/30-at dobott a festékből, ami az NBA történetének legrosszabb playoff-adata minimum 25 kísérletet vizsgálva egy széria során – érdemes vajon úgy tekinteni rá, mint legit szupersztárra? Valóban ő lett a gólpasszkirály az alapszakaszban, és ott jól is játszott, jól mozgatta a csapatot, de a playoffban akkora betlit hozott a két megőrülése ellenére is, amekkorát nem túl dicső playoff-pályafutása során talán még sosem…

 

Óriási öngól Embiidtől

„Nem nyerhetünk egyedül mi Jamesszel, kellenek a többiek is, nekik is javulni kell” – rúgott elképesztően ostoba öngólt a kiesés után Joel Embiid. Ember, James barátoddal együtt nyolc kosarat és kilenc eladott labdát hoztatok össze a mindent eldöntő hetedik meccsen, 3-2-es előnyről kaptatok ki úgy, hogy a legfontosabb időszakban te magad is erősen adós maradtál a jó játékkal – számon kéred Maxey-t, Harrist vagy Tuckert? Nos, ez védhetetlen – ahogy a túloldalon Tatum megmutatta, mi a dolga egy vezérnek, úgy neked is most kellett volna előlépni, és nem azt várni, hogy majd más megnyeri neked a sorozatot egy idegenbeli hetedik meccsen. 

Az előző szemelvényünkben már részleteztük, hogy miért irtózatosan nagy mellébeszélés az „én és James” (hiszen James két meccset leszámítva hasznos dolgot nem nagyon csinált), említsük meg azért azt is, hogy Embiid 33,1 pontot átlagolt az alapszakaszban, de csak 23,7-et a playoffban, ami a legnagyobb visszaesés egyikről a másikra az aktuális MVP-től az NBA története során. A Boston ellen kihagyta az első meccset, a másodikat elírhatjuk a formába hozás sorba a számlán, azt követően hozott három 30+ pontos mérkőzést, és négy-öt blokkos estéi is voltak – annak ellenére is hozta nagyjából az MVP-től elvártat, hogy a dobóformája neki sem volt rendben. De az utolsó két meccsen jött a szétesés, a hatodik találkozón magához képest már ő is gyengébben játszott, az igazi vérciki viszont csak a hetedik összecsapás, ez a mostani 5/18 és 15 pont.

Embiid annyira nem volt rossz, mint Harden, ő legalább védekezésben megadta az alapot, és támadásban is hozta a szükséges szintet a playoff nagy részében (a Nets ellen még kipasszolgatott a triplázásokból, azért lettek gyengébb számai), de éppen a legfontosabb időszakban tűnt el, méghozzá rendkívül csúnyán – akkor állt félre, amikor pont hogy elő kellett volna lépni, a hátára venni a csapatát, és utat mutatni mentálisan, illetve játékban is. Embiid ekkor állt félre, majd kezdett el a társaira mutogatni – nos, komolyan vehető vezér ilyet nem csinál.

Ha már felmerült Rivers hetedik meccses mutatója, jegyezzük meg, hogy Embiid 0-3-ra áll ilyen mérkőzéseken, míg például a túloldalon Tatum 5-1-re, Brown pedig 6-1-re – nem akarom a „choker” jelzővel illetni a centert, de tény, hogy ha a kiélezett playoff-pillanatokról van szó, akkor eddig többször betlizett, mint ahányszor nem.

 

Van kiút a 2nd round Sixersnek?

Az NBA-ben nehéz nyerni, a playoffban különösen össze kell állnia a dolgoknak, főleg amikor ilyen csapatokkal kell megküzdeni, mint egy ennyire jó Boston Celtics – amelynél mondjuk Tatum hatodszor, Brown hetedszer, Horford pedig kilencedszer játszott Game 7-t. De egy ponton fel kell tenni a kérdést, hogy zsákutca-e az, amiben próbál valaki minél előrébb jutni.

A Philadelphia 76ers sorozatban harmadszor búcsúzott a playoff második körében, Doc Rivers irányításával mindhárom szezon így zárult – két éve az Atlanta Hawks, tavaly pedig a Miami Heat ejtette ki őket úgy, hogy inkább ők voltak az esélyesek (a Heatnél ezzel lehet vitatkozni, de ha megnézzük a kereteket, akkor azért…), most pedig 3-2-re vezettek a Celtics ellen, mégis elbuktak. Rivers egyébként 2012 óta nem jutott túl egyszer sem (!) a playoff második körén, a Trust the process Philly pedig még egyszer sem járt ennél magasabban, hat évből ötödször sikerült ugyanitt megtorpanni. Mondhatjuk, hogy mindig pont volt valaki jobb, és felhozhatjuk a Milwaukee Bucks példáját, amely évek óta nettó bajnokesélyes minden szezonban, de az utóbbi négy idény alatt csak egyszer jutott túl a második körön. Csak éppen az a Bucks abban az egy évben bajnokságot nyert, amikor összeállt minden és kijött a lépés – de van-e értelme arra várni Philadelphiában, hogy amúgy minden rendben van, egyszer majd kijön a lépés?

A következő idényre Embiid 47 milliós szerződésén túl még aprópénzért játszik Maxey, le van kötve Tucker, Melton, Korkmaz és Springer, illetve sajnos ott van Tobias Harris teljesen értelmetlen kontraktusa – ő lejáró, a következő lesz az utolsó idénye, és 39 milliót keres majd. Harden, Harrell és House is játékosopciós, McClung csapatopciós, lejárt viszont a dealje Reednek, Miltonnak, Niangnek, McDanielsnek vagy éppen Dedmonnak is. 

A fő kérdés most az, hogy mi legyen Riversszel, keresnek-e valaki playoff-kompatibilisebb edzőt; ugyanilyen fontos kérdés, hogy mit kezdenek Hardennel, aláírnak-e vele és ha igen, akkor milyen áron, illetve aláírás után elcserélik-e valaki playoff-kompatibilisebbre, vagy Embiid megnyugtatása miatt Szakáll megkap mindent, amit kér; illetve hogy megpróbálják-e elboltolni valami hasznos 3&D-ért és némi mélységért Harris szerződését – na jó, ezt hagyjuk is, ember nincs, aki értéket adna azért a játékjogért. Amíg Embiid van, addig bármi lehet, de kár lenne tagadni, hogy a playoffban nem ő a legjobb vezér, a mai nyilatkozata után aligha lesz a társak kedvence, és bár van körülötte lekötve két olyan játékos, akivel érdemes továbbmenni, de az sem kizárt, hogy robbantás lesz ebből – az viszont nem tűnik okos dolognak, hogy megtartanak mindenkit, és közel változatlan felállással (tehát Hardennel, Harrisszel és főleg Riversszel) nekimennek ismét. 

A korábbi években lehetett sérülésekre, szezon közbeni cserékre, erre-arra mutogatni a playoff-kiesések után, most nincs semmi ilyen – jó, Embiid sérülten kezdte a szériát, de aztán egészségesnek tűnt, a keret egésze egyben volt, ennél többet nem nagyon lehet várni a szezon ezen pontján, szinte mindenhol vannak már kisebb-nagyobb sérülések ilyenkor. Válaszút előtt áll a franchise – bár Rivers meg van arról győződve, hogy ő marad…
 

Még egy rövid a Bostonról

A Sixers ekézése után azért zárszóként emeljük ki, hogy ez a Boston jó csapat: az első és a második körben is voltak döccenők, elrontott meccsek, főleg hazai pályán nehezen védhető leolvadások, de amikor nagyon kellett, akkor összeállt a társaság, és megoldotta a feladatot. Lehet, hogy a végére már csak hét ember alkotta a rotációt, lehet, hogy nagyot kellett melózni ezért a továbbjutásért, de az elmúlt évek egyik legrutinosabb playoff-csapata megint megmutatta, hogy miért az egyik, ha nem a legnagyobb bajnokesélyes - a 2-3 utáni teljesítmény előtt le a kalappal, most pedig jöhet a Heat elleni visszavágó, ahol pályaelőnyből ismét favoritok lesznek Tatumék.