Playoff-percek: Továbbra sincs meg a Toronto vezére

Marcus Smart nagyon elkapta a fonalat

A Boston hátvédje jó formát mutatott a leállás előtt, az első "buborékos" meccsén is kiválóan játszott még, utána viszont 6/21 volt a triplavonalon túlról 6 mérkőzés alatt összesen 39 ponttal, majd a Philly ellen 4 találkozó alatt 34 egység került a neve mellé 2/15-ös hármasstatisztikával. Azt tudtuk, hogy Smart a "streaky shooter", a hol egészen kiválóan, hol pedig vállalhatatlanul gyengén dobó játékos mintapéldánya, de ekkora javulásra talán még a bostoni szurkolók sem számítottak tőle. Az első mérkőzésen is főszereplő volt, de azt összességében simán nyerte a Boston, most viszont a negyedik negyedben beszórt 5 triplájával (plusz egy büntetőjével) lényegében egymaga fordította meg az összecsapást - nagyrészt annak a 4 percnek köszönhető, hogy most 2-0 az állás a Celtics javára és nem 1-1.

Ezért hozták Kemba Walkert

Sok minden elhangzott Walkerrel kapcsolatban, mikor Bostonba igazolt, gyakorlatilag Kyrie Irving helyére. Nem annyira látványos a játéka, viszont sokkal kisebb hanggal van, jóval könnyebben fejlődnek majd mellette a többiek, és a végjátékokban legalább annyira lehet majd rá számítani, mint elődjére. Eljött az első bostoni rájátszásának első neccesebb meccse, és azonnal bizonyított. Smart 16 pontjával fordított 86-85-re a Boston a záró játékrész első felében, majd jött Walker, aki 11 pontot szórt a mérkőzés hátralévő részében: neki és Jayson Tatum 5 pontjának köszönhetően fordult a végjátékba 95-87-es vezetéssel a Celtics, innen pedig már nem is engedte ki kezéből a vezetést egyetlen pillanatra sem. Tatum az egész meccsen, Smart a negyedik negyed elején, Walker pedig annak második felében vitte a hátán a zöldeket - egyelőre tökéletesen működik a kigondolt hierarchia úgy is, hogy Jaylen Brown egyáltalán nem dob jól.

Továbbra sincs meg a Toronto vezére

Ma sem lettünk sokkal okosabbak azzal kapcsolatban, hogy ki fog a címvédő élére állni, ha nagyon kell a pont... illetve úgy tűnik, hogy senki. Pascal Siakamnak már jobban ment a játék, de a végére elfáradt, Kyle Lowry és Fred VanVleet pedig továbbra is nagyon gyenge hatékonysággal szórják a pontjaikat. A Raptorsnak így is megvolt az esélye a győzelemre, és még egy Smartnál kiegyensúlyozottabb dobótól sem lett volna mindennapi az a sorozat, amit bemutatott a negyedik negyed elején. Serge Ibakától azonban ennél a nagyon megbízhatóan érkező 15-20 pont, 7-9 pattanónál többet nem nagyon lehet várni, és ha Smart teljesítménye nem is fog mindig megérkezni a túloldalon, ugyanez elmondható a 20 pontot szóró OG Anunobyról is. Ez a találkozó kiegyensúlyozott volt, ami például a dobószázalékokat nézve még kifejezetten hízelgő is a Torontóra nézve... Azt az embert viszont továbbra sem látni, aki a szoros végjátékokat stabilan meg tudja oldani a kanadai együttes számára, és ez ma nagyon sokba került.

Még azért nincs miért pánikolni a bajnoknál

Nem áll jól a Raptors, kár lenne ezt tagadni, viszont egy évvel ezelőtt a keleti döntőben is volt 0-2-es hátrányban a Milwaukee Bucksszal szemben, aztán zsinórban négy győzelmet aratva jutott be a fináléba, amit meg is nyert. Más kérdés, hogy ez egy merőben más szituáció: a mostani Bostonnak más fegyverei vannak, mint a tavalyi Milwaukee-nak, ráadásul az a biztos pont sincs meg idén a Raptorsnál, amit az előző szezonban Kawhi Leonard jelentett. A feladat a 0-2 ellenére is nagyobbnak tűnik, de a második találkozó alapján nem megoldhatatlannak. 

Meccs a múltból

A Denver és a Utah hetedik összecsapása az elmúlt években megszokotthoz képest nagyon kevés pontot hozott. Az idei rájátszásban korábban egyszer fordult elő, hogy egy meccsen mindkét csapat 100 pont alatt maradjon, legfeljebb 158 pont pedig a tavalyi rájátszás első körében esett egy találkozón, amikor a Boston Celtics 84-74-re verte az Indiana Pacerst. 80 dobott ponttal még régebben tudott csapat nyerni a rájátszásban, 2014 áprilisában a Washington Wizards egy 75-69-es győzelemmel zárta le a Chicago Bulls elleni első körös párharcát.

Az alacsony pontszám nagyban köszönhető annak is, hogy most először gyengén triplázott mindkét csapat. 6 meccs alatt a Jazz 17 bedobott triplát átlagolt 44,9%-os hatékonysággal, míg a Nuggets meccsenként 16,3 hármast süllyesztett el 44,3%-kal. Ma hajnalban mindkét csapat 8-8 alkalommal talált be kintről, a Utah 34, a Denver 31 kísérletből. Előbbi egy 23,5%-os mutatóra elegendő, utóbbi 25,8%-ra. A korábbi meccsek során Donovan Mitchell egy, míg Jamal Murray két alkalommal jutott 9 bedobott hármasig, ma viszont egyikük csapata sem érte el ezt a 
mennyiséget.

Ez most ismét Jokics csapata volt

Nikola Jokics kicsit háttérbe szorult az előző meccseken Jamal Murray mögött, de amikor csapattársa lendülete elfogyott, elő tudott lépni. A szerb center eddig is hozta magát támadásban, 6 meccs alatt 25,7 pontot átlagolt 62,8%-os True Shooting mutatóval. A Jazz elleni hetedik meccsen úgy ért el 30 pontot, hogy a csapata második és harmadik legeredményesebb játékosa együtt jutott 27 egységig, míg a túloldalon Donovan Mitchell azzal is megszenvedett, hogy átlépje a 20 pontos határt. Az eddig remeklő Murray kulcspillanatban két fontos kosarat is szerzett, de így is csak 2/7 volt mezőnyből a negyedik negyedben, Jokics viszont 4/6. A második félidőben összesen 30 pontot kapart össze a Nuggets, ebből 17 a szerb centertől érkezett.

Megremegtek a Jazz-kezek

Mike Conley az előző 4 meccséből 3 alkalommal is 13 dobást vállalt, és így tett a Nuggets elleni utolsó meccsen is. Ezúttal nem volt szerencsés ez a szám, mindössze 2 alkalommal talált be, és a kezében maradt a győztes dobás is, a dudaszó pillanatában ő rontotta el azt a triplát, amivel továbbjuthatott volna a Jazz. Arról már nem ő tehet, hogy ebbe a helyzetbe került, sokkal inkább Donovan Mitchell, aki a mérkőzés során 9 labdát adott el, az utolsót pár másodperccel Conley triplája előtt. Mitchell összességében is felemás estét zárt, mivel egy 10 perces periódust leszámítva, amikor a második negyed végétől a harmadik játékrész hajrájáig berámolt 18 pontot, ő is könnyűnek találtatott támadásban. Védekezésben igyekezett javítani, sokszor ő fogta Jamal Murrayt, aki még nála is rosszabbul dobott (7/21).

Rudy Gobert extra számokat hozott, a második félidőben az ő remeklésének is köszönhette a Jazz, hogy teljesen ledolgozta korábbi 19 pontos hátrányát. Az első félidőben még faultgondokba került, csak 6 pontot és 1 lepattanót ért el. Fordulás után minden másodpercet a pályán töltött, ami alatt 13 pontot és 17 lepattanót szerzett. Jokics ugyan neki is túl nagy falat volt néha, de legkevésbé a francia centerre lehet panaszkodni, mert ő igyekezett tartani a lépést vele.

A 2020-as Denver Nuggets elit klubhoz csatlakozott

Nem sűrűn fordul elő, hogy egy gárda 1-3-ról fordítani tudjon egy párharcban: 2003 óta (ekkortól kell négy győzelem az első körben is) ez mindössze a hatodik ilyen, összességében a liga történetében pedig a 12. alkalom. 

Utoljára négy éve történt 1-3-ról fordítás, akkor kettő is: előbb a konferencia-döntőben a Golden State csinálta meg az Oklahoma City ellen, majd a nagydöntőben a Warriors ellen rakta össze ugyanezt a Cavaliers.

A továbbiak:

2015: a Rockets a Clippers ellen a nyugati második körben
2006: a Suns a Lakers ellen a nyugati első körben
2003: a Pistons a Magic ellen a keleti első körben

1997: a Heat a Knicks ellen a keleti második körben
1995: a Rockets a Suns ellen a nyugati második körben
1981: a Celtics a 76ers ellen a keleti konferencia-döntőben
1979: a Bullets a Spurs ellen a keleti konferencia-döntőben

1970: a Lakers a Suns ellen a nyugati divízió-elődöntőben
1968: a Celtics a 76ers ellen a keleti divízió-döntőben