Playoff-percek: Towns egyre mélyebb gödörben

A Grizzlies nekiment a festéknek

Anthony Davis az első meccsen 7 dobást blokkolt, a Grizzlies mégis agresszívan kezdte támadni a festéket a második meccs első félidejében, hiába nem játszott Ja Morant. Ennek meg is lett az eredménye, a nagyszünetig 15 pontos előnyre tettek szert, és ezen a ponton 19/30 jó dobásnál jártak a festékből, miközben a Lakers csak 10/24-et tudott felmutatni ugyanebben az időszakban. Különösen Xavier Tillman és villogott, ő 6/6-ot dobott az első félidőben a festékből, miközben a túloldalon Davis érdekes kontrasztot mutatott: védekezésben blokkolt 5 dobást, támadásban viszont csak 1/9-nél járt.

A fordulás után megfordult ez a tendencia, ekkor a Lakers kezdte el uralni a festéket, a második félidőben 15/24 dobásukat elsüllyesztették erről a területről, ami különösen annak fényében dicséretes, hogy Davisnek ekkor is csak 2/4 közeli dobása ért célba. Ekkor a Grizzlies azzal együtt is csak 6/18-at szenvedett össze a festékből, hogy Davis nem jegyzett már újabb blokkot, ami rámutatott arra is, hogy nem feltétlenül akkor működik a Lakersnél a festék védése, amikor blokkolja az ellenfél dobásait, hanem kifizetődőbb lehet az, ha egyszerűen csak rossz vállalásokba kergeti bele a Grizzlies játékosait. Tillmant azért dicséret illeti, ő a második félidőben is 3/4-gyel zárt a festékből, szinte csak ő tudott közeli kosarakat szerezni ekkor.

 

Jones kezéből nehezebb kivenni a labdát

Az első meccsen Jarred Vanderbilt fontos szerepet kapott abban, hogy Ja Morant ne tudja megkapni a labdát az alapvonali bedobásoknál, és a meccs elején most is próbálkozott azzal a Lakers, hogy kivegyék a helyén kezdő Tyus Jones kezéből a labdát, de ezzel most nem mentek sokra. Desmond Bane eleve nagyobb szerepet kapott labdás játékosként a kezdő irányító hiányában, míg amikor Jonesnak akarták adni a labdát, adtak neki egy zárást, vagy ő volt az, aki bedobta a labdát, hogy utána visszakaphassa – Vanderbilt azért egyszer-kétszer megnehezítette ezt, de a Grizzliest ez most nem zavarta, így idővel el is engedte ezt a taktikát Darvin Ham.

Jones nem dobott jól Morant helyén, különösen a 0/5 triplája nézett ki rosszul, de kiosztott 8 gólpasszt egyetlen eladott labda kíséretében, ismét megmutatta, hogy miért ő a liga egyik legjobb csereirányítója. Néha ugyan akadozott a labdajáratás a második félidőben, de azért csak eljutott 24 gólpasszig a Grizzlies. Ki kell emelni Jones mellett Luke Kennard szerepét, aki sokszor megkapta feladatául, hogy ő üsse le a labdát, és ebben egyáltalán nem vallott szégyent, hiába zárt egyetlen gólpasszal. Kennard miatt fért bele, hogy Jones 35, Bane 36 percet játsszon csak, ráadásul a pálya széthúzásában is komoly szerepet játszott a 3/4 triplájával – David Roddy 3/7 hármasa is fontos volt.

 

Hachimura nem hűlt ki, Davistől viszont több kell

Rui Hachimura az első meccsen 29 pontot dobott, de ezt követően Bane azt hangsúlyozta, hogy a Grizzlies szándékosan adta fel az ő dobásait, és majd meglátják, hogy meg tudja-e ismételni a folytatásban is ezt a teljesítményét. Hachimura nem tétlenkedett, a második meccsen is 20 pontot szerzett 7/12 jó dobással, LeBron James mellett csak ő tudta nagyobb tempóban termelni a pontokat, viszont már nem volt annyi üres triplája, mint az első meccsen, bár így sem rajta múlt, hogy a Lakers 7/26-ot szenvedett össze távolról.

D’Angelo Russell 2/11-es dobásmutatója néz ki rosszabbul, de mégis Anthony Davis az, akitől több kellett volna, tőle nem fér bele az, hogy támadásban ennyire passzív legyen. Egy-egy rosszabb félidő bárkivel megeshet, de a Lakers első félidejét követően az nem elfogadható, hogy a rossz dobóformájára az a válasz, hogy nem dob rá, a fordulás után csak ötször próbálkozott, és az egyetlen tripláját is az utolsó perc kezdetén szórta be, amikor már gyakorlatilag mindegy volt. Az nem fér bele tőle, hogy passzív legyen, az ő feladata lenne, hogy Jaren Jackson Jr. faultgondokba kerüljön, de a Grizzlies védőfenoménja akadálytalanul játszhatott 40 percet, és ő ráadásul tízszer is oda tudott állni a vonalra.

 

James írja a történelmet, ami a Lakers mellett is szól

Noha LeBron James 1/8-as triplázása is közrejátszott a Lakers vereségében, azért tovább lépdel felfelé az NBA örökranglistáin. Ez volt pályafutása 103. rájátszás-meccse, amin legalább 20 ponttal és 10 lepattanóval zárt, ezzel utolérte a vonatkozó örökranglista negyedik helyén Tim Duncant, és már csak Shaquille O’Neal, Karl Malone és Kareem Abdul-Jabbar előzi meg. Egyben ez volt James 88. 25 pontos, 10 lepattanós meccse is, ebből senki sem csinált nála többet, befogta a rangsor élén O’Nealt.

Ha már történelem, az még mindig a Lakers mellett szól, annak ellenére is, hogy a 93 pont az idei legkevesebb volt tőlük. A Lakers sorozatban nyolc győztes párharcnál jár azt követően, hogy 1-1-re állt, ez holtversenyben a leghosszabb vonatkozó sorozat, rajtuk kívül a Bulls épített még ilyen szériát Michael Jordan vezetésével. A Lakers legutóbb a 2004-es nagydöntőt bukta el azt követően, hogy állt 1-1-re is. A Grizzlies (és a Bucks) mai győzelme ugyanakkor valahol papírforma is volt, az elmúlt három rájátszásban 14-1-re állnak azok a csapatok a második meccseken, amelyek hazai pályán kikapnak az első meccsen, egyedül a Clippers nyitott két hazai vereséggel a Mavericks ellen 2021-ben, ők viszont így is továbbjutottak végül.

 

Chris Finch azonnal változtatott

A Wolves mestere a várakozásoknak megfelelően variált a kezdőötösön, Nickeil Alexander-Walker helyett Taurean Prince került be, ami az első percekben jól is működött: Prince a pálya mindkét oldalán aktív volt, sikerült felgyorsítani vele a periméter-védekezést, támadta a gyűrűt és labdajáratásban is akadtak jó pillanatai. Prince játszatása jó iránynak tűnik, de a szűkös rotáció miatt az első negyed vége felé hamar vissza kellett cserélni, ott pedig több kárt csinált, mint hasznot, vastagon benne volt abban, hogy a Denver ki tudott építeni egy nagyobb előnyt. A második negyed végén ismét jól szállt be, viszont ezt követően Murray őrzése miatt faultproblémákkal szembesült (18 perc alatt szedett össze 5 fekete pontot), amivel egyrészt óvatosabbá vált a védekezése, másrészt egy idő után nem is lehetett fent hagyni.

Rudy Gobert-t hamar igyekeztek bemelegíteni támadásban, a társak kifejezetten keresték a centert, aki le is tette a névjegyét: 19 pontot szerzett 7/11-es mezőnymutatóval és 5/6 büntetővel, sőt 4 gólpasszt is kiosztott, így hangsúlyosabb lett a Wolves jelenléte a festékben. A francia center mindössze 6 védőpattanót és 1 blokkot jegyzett, de ezúttal a számok becsapósak, ha a pálya mindkét oldalát nézzük, akkor jól tette a dolgát. 39 percet játszott, ezt az időszakot négy ponttal megnyerte a Minnesota, amikor viszont leült, 9 perc alatt 13 pontot vert rájuk a Denver. Amikor szemtől szembe került Jokiccsal, nem billent fel a pálya, sőt a második félidőben többször is nehéz helyzetbe hozta a szerb centert mindkét oldalon.

 

Edwards felpörgött, Towns egyre mélyebb gödörben

Itt el is érkeztünk a Wolves legnagyobb problémaforrásához, Karl-Anthony Towns-hoz, aki védekezésben hiába játszott elfogadhatóan, támadásban egyszerűen nem tudja magát megrázni és a sereg élére állni. A 3/12-es mezőnymutató és a két kiharcolt büntető csak a jéghegy csúcsa: nem tudta kihasználni a magassági fölényét pattanózásban (1 támadópattanó), mindössze 2 gólpasszt adott, amikor pedig leütötte a labdát vagy passzolni próbált, ötször adta el a játékszert. Aaron Gordon ellen sem remekelt, de a rutinos és mozgékony Jeff Green is rettenetes matchup a számára: a 36 éves denveri erőcsatár 11 pontot dobott 5/7-es mezőnymutatóval, adott két gólpasszt, védekezésben is tette a dolgát. Towns-nak a harmadik negyedben akadt egy fellángolása, de alapvetően ez a páros megint elbizonytalanította. KAT a kritikus negyedik negyedben sorrendben ennyit tett hozzá a Wolves játékához: támadóhiba, kihagyott hármas, páros fault Jokiccsal, kihagyott tempó, kihagyott ziccer, majd 120-113-nál az ő szintjén ajtó-ablak kihagyott saroktripla. 96-94-es állásnál szállt vissza, 122-113 lett a vége…

Ahogy mi is vártuk, Anthony Edwards nagyon felszívta magát erre a meccsre, 42 percet töltött a pályán, 41 pontot szórt kiváló mutatókkal, hátul is rengeteget segített (2 labdaszerzés, 3 blokk) és ellensúlyozta Jamal Murray extra meccsét. Edwards a végjátékban is nehéz hármasokat szórt be, sikerült elnyomnia a védőit, de a legvégére elfáradt és hátul több kisebb hibája is akadt, amit a fáradtság számlájára írnék, mert mindent kitett a pályára.

 

Mit tehet a Wolves?

Rudy Gobert védekezésbeli hendikepjeit sikerült limitálni és felpörgetni támadásban, a végén egyébként két fontos gólpasszt is jegyzett, a mai játéka több, mint biztató a jövőre nézve. Anthony Edwards megmutatta, hogy képes elszabadulni és feltörni a Denver védekezését – valószínűleg nem tud majd minden meccset 40 pontokat dobálni, de ha rossz napot fog ki, védekezésben is segíthet. Mike Conley támadásban javult, a végjátékban fontos kosarakat szerzett, Jamal Murray ellen is megtette, amit emberileg lehetséges, bár hozzá kell tenni, hogy a Denver a végén mintha tudatosan kereste volna a Murray-Conley matchupot, hogy Murray erőből verje meg a kisebb Conley-t. A veterán védőklasszis egyelőre reagált a kihívásra, két támadóhibát harcolt ki Murray-n az utolsó percekben, amivel ha nem is tudta megállítani, de lassítani igen.

A második meccs alapján a Denver támadójátékát sikerült megzavarniuk, de nem sikerült limitálniuk. Nyilván nem lehetett előre látni, hogy Bubble Murray visszatér, de a denveri hátvéd már az első támadásoktól kezdve elkapta fonalat, a végjátékban pedig végképp zónába került, a Conley-féle támadóhibák sem zökkentették ki, megmutatta, hogy fejben nagyon-nagyon erős. Nikola Jokicsnak okoztak néhány kellemetlen percet, továbbra is csak időszakosan pörgött fel, de ez nála azt jelenti, hogy 27 pontot termelt 50% feletti mezőnymutatóval, 9 lepattanóval és 9 gólpasszal – amikor kellett, a végjátékban lehetett rá számítani. Michael Porter Jr.-nak és Aaron Gordonnak csendesebb napja volt, de a negyedik negyedben amikor kellett, elő tudtak lépni.

Két úton indulhat el a Wolves. Igyekszik javítani a védekezésén, agresszíven letámadni a labdát felhozó Jamal Murray-t. Már most igyekeztek egész pályán felvenni és kicsit zavarni, de ezzel sokra nem jutottak, ennél jóval komolyabb pressziót kellene helyezni rá. A probléma, hogy ezt két magasemberrel a pályán nehéz lesz kivitelezni, mert Murray azért van annyira rutinos, hogy időben szabaduljon a labdától, onnantól kezdve pedig egy Jokics szintű passzolóval, illetve a Porter-Gordon-KCP befejezőkkel előbb-utóbb ki tudják sakkozni az emberelőnyös szituációkat. Ha nehéz helyzetbe hozzák Murray-t, a Denver könnyen válaszolhat azzal, hogy Bruce Brownt is felteszi a pályára (ezt most is megtették). Brown egyelőre kiválóan használja ki a sebességét, az első meccsen 14 pontot dobott, a másodikon kiosztott 5 gólpasszt, akadt fontos labdaszerzése, mindkét meccsen jól nézett ki vele a csapat.

Jokics limitálása azért rettentő nehéz feladat, mert ritkán vállalja túl magát, inkább türelmesen kivárja a lehetőségeket, ebben a párharcban kijön, hogy mennyire sokoldalú és okos játékos. Duplázni nem igazán lehet, mert szétpasszol; ha felhozza a labdát, abban nem igazán tudja megakadályozni sem Gobert, sem Towns. A Wolves védekezése akkor működött, amikor Jokics a kelleténél agresszívebben támadta a gyűrűt, de ez most is csak 4-5 alkalommal fordult elő, erre taktikát építeni nehéz. Innentől kezdve a második út a Wolves előtt, hogy Towns-t megpróbálják „hangulatba hozni”, ahogyan most a második meccsen Gobert-t. Ha elkapja a fonalat, akkor Edwards-szal és Conley-val összeállhat egy „két és fél” fejű támadójáték, megpróbálhatnak nekiesni a Denvernek hazai parketten és ha nem is építenek ki komolyabb előnyt, de nem mínusz 20 környékéről kell megint felkapaszkodniuk, így talán marad erő a végjátékra is. A harmadik negyedben kiválóan működött a Wolves játéka a két magassal is, Towns is agresszív volt, támadta a gyűrűt, hátul odatette magát, aztán a negyedik negyedben megint láthatatlanná vált, ilyenek nem férnek bele.

 

Mit tehet a Denver?

A sok dicsérő szó mellett azért ne feledjük, hogy a Wolves az előző meccs 80 pontja után ezúttal 112-t dobott, a harmadik negyedben az alapszakasz végén látott Denver jött ki a pályára – Michael Malone vezetőedző ki is jelentette a lefújás után, hogy örül a győzelemnek, de nagyon nem elégedett azzal, ahogy a második félidőben védekeztek. Különösen beszédes a gyorsindításos pontok aránya: az első félidőben 19-3, a másodikban 0-13… A harmadik meccsen biztosan végig tartaniuk kell az energiaszintet, mert a Wolves és a hazai drukkerek is vért fognak inni, ezért nem szabad, hogy a Wolves átvegye a program irányítását. Malone arról is beszélt, hogy a Nuggets jobb csapat, és ezt minden meccsen bizonyítaniuk kell, így elkerülhetik a felesleges plusz mérkőzéseket ebben a párharcban.

Rudy Gobert támadójátékára jobban kell figyelniük, Anthony Edwards-on az első meccsen bemutatott munkát kell elvégezniük, továbbra sem szabad hagyniuk kibontakozni Towns-t, a kispadnak pedig továbbra is élesnek kell maradnia. Támadásban valószínűleg jóval fizikálisabb védekezéssel találkoznak majd, várhatóan Jokicsnak az eddigieknél aktívabban kell előlépnie a gyűrűhöz közel és a periméteren is, és akkor egy jó Murray-vel, a kiegészítők üres dobásaival, illetve a kispad teljesítményével szétszedhetik a Wolves-t. Ez a legjobb forgatókönyv, ami megvalósulhat, de a szoros győzelemhez a hét faktorból (Gobert limitálása, Edwards lassítása, Towns kikapcsolása, éles kispad, aktívabb Jokics, jó Murray, kiegészítők pontos befejezései) legalább ötnek klappolnia kell, különben esélyt adnak a Minnesotának. 

 

Reagált a Bucks

Az első mérkőzésen nem volt elég letiszult a Milwaukee támadójátéka, és bár ki is maradt sok triplalehetőség, de ezzel együtt sem volt meg igazán a ritmus. A második mérkőzésre viszont sokkal tudatosabban jöttek ki Mike Budenholzer játékai, akik immár tisztában lehettek azzal, hogy Giannis Antetokounmpo nélkül kell játszaniuk. Rögtön a találkozó elején elkezdték keresni a mismatcheket Brook Lopeznél, vagyis visszanyúltak ahhoz a fegyverhez, amihez korábban többször: emlékezetes volt például a 2021-es rájátszásban, az Atlanta elleni hazai meccs, amikor ugyanez volt a gameplan, és Lopez 34 pontos karriercsúcsot hintett. Most nem jutott eddig, de a legutóbbi 10 pontos estéje után ezúttal már az első negyedben 14-nél járt, és végül azért állt meg 25-nél, mert egyrészt 20-30-cal vezettek, másrészt pedig mert a kinti tüzérek belenyúltak abba a bizonyosba.

Az alapfelfogás a váltások utáni körbeforgatás, és Lopez benti megtalálása volt, a center pedig ugyan sokszor "csak" tripladobóként üzemel, de ilyenkor egyszer-egyszer elő tudja venni korábbi All-Star énjét - így tett most is, sem Adebayo nem bírt vele, sem a váltások után a kisemberek, ízekre szedte a Miamit a festékben. Ahogy elkezdett összeomlani körülötte a védekezés, már jöttek is a kilőtt labdák, a playmakerek is kivártak inkább egy ütemet, és a kint üresen hagyott társakat passzolták meg, akik ihletett napot fogtak ki - az első félidőben már látszott, hogy most minden beesik, onnantól nem volt miről beszélni.

A Heat most tehetetlennek bizonyult, de nagyon fontos kérdés lesz, hogy Erik Spoelstra a következő mérkőzésre tud-e valamit változtatni Lopez őrzésén és Holidayék mismatch-keresésén - legutóbb lefelé, most felfelé lengett ki kicsit a Bucks kinti dobóformája, de a lényeg úgyis az, hogy a játékot sikerüljön elrontani, a dobóforma már egy másik dolog.

 

Robinson és Oladipo is előkerült

A sérült Tyler Herro helyén sem Kyle Lowry kezdett a Heatben, Spoelstra előkapta a most már nagyon hosszú ideje parkolópályára tett Duncan Robinsont, aki legutóbb hat percet játszott, és a szezon során végig a rotáció peremén mozgott. Most bekerült a kezdőbe, 26 percet játszott, és 14 pontot dobott 4/6 triplával, hozta azt a kinti tűzerőt, amit várni lehet tőle - csak nem nagyon számított sehova, mivel a Bucks átgázolt a Miamin.

Ugyanígy előkerült Victor Oladipo is, aki az első találkozón pályára sem lépett, most viszont már az első félidőben is szerepet szánt neki Spoelstra, végül ő is 26 percet kapott és 15 pontot dobott - érdemes lesz figyelni, hogy vele és Robinsonnal mi történik a folytatásban, hiszen az már eldőlt, hogy Herróra idén nem számíthatnak.

 

Több rekordot is összehozott a Bucks

Az ESPN adatai alapján egyetlen csapat sem szerzett még 138 pontot a rájátszásban úgy, hogy a legjobb pontszerzője nem játszott, most a Bucks mégis kivitelezte ezt Antetokounmpo nélkül. Ehhez kellett a 25 bedobott tripla is, amivel a Bucks beállította a Cavaliers 2016-os playoff-rekordját, de az is kiemelkedő, hogy hat játékosuk ért el legalább 15 pontot, ami szintén rekordbeállítás a rájátszásokban.