Playoff-percek: Towns és Finch is nehezen számol el ezzel

 

Rátett még egy lapáttal a Mavericks

Azt követően, hogy legutóbb a 8/11 triplát bebombázó Maxi Kleber kulcsszerepet játszott a Mavericks sikerében, Jason Kidd még inkább abba az irányba tolta el a hangsúlyt, hogy öt tripladobó embere legyen fent a pályán. Ennek a legnagyobb vesztese Dwight Powell, aki az első meccsen még 22, a másodikon 16, míg a harmadikon már csak 13 perc lehetőséget kapott, és ezúttal már Davis Bertans is centerben kapta meg a percei jelentősebb részét – Kidd ezen húzása bejött, mert a 4/5 triplát helyére küldő Kleber mellett Bertans is 4/7 hármast tett be a közösbe, és amíg Powell-lel -11-ben zártak, addig mindkét másik játékossal a pályán túl tudták dobni ellenfelüket.

A Mavericks két meccsen 40/89 triplát küldött a helyére, viszont az némileg váratlan adalék, hogy Kleber ennyire elkapta a fonalat és 12/16 hármassal vette ki a részét ebből, mivel az All-Star szünet után lejátszott 17 meccsén 18,8%-kal dobtak csak a tripláit, mindössze 12/64 kísérlete ért célba.

 

Brunsont ismét meg kell énekelni

Többféleképpen is meg lehet fogalmazni, hogy milyen szinten tudja pótolni Luka Doncic-ot Jalen Brunson. Például úgy, hogy Brunson a csapat történetének a második játékosa, aki bármelyik három, egymást követő meccs alatt legalább 95 pontot, 15 lepattanót és 15 gólpasszt tud összehozni a rájátszásban – az első természetesen Doncic. De azt is említhetnénk, hogy ma az összes mezőnykosarát leütés után szerezte, meg kellett dolgoznia minden egyes pontjáért, amiből 22 a festéken belülről érkezett. A legutóbbi 41 pontja után most ugyan „csak” 31-ig jutott, de így is ez volt pályafutása során az első alkalom, hogy egymást követő két meccsen eljusson legalább 30 pontig, és mindezt még az is tetézi, hogy a két győztes meccsen összesen egyszer adta el a labdát. Két meccs alatt 72 pontnál többet legfeljebb egy eladott labdával mindössze négyen tudtak elérni 1978 óta: Jamal Murray (92 pont), LeBron James (74 pont), Michael Redd (73 pont) és Karl Malone (73 pont), míg Michael Jordan vonatkozó legjobbja ugyancsak 72 pont.

 

Egy rossz sorozat megszakadt, célkeresztben egy másik

2016. április 11-én fordult elő utoljára, hogy a Mavericks nyerni tudjon a Jazz pályáján, azóta sorozatban 11 mérkőzést buktak el Salt Lake Cityben. Az akkori csapatokból nem sokan maradtak, egyedül Gobert lépett pályára mindkét találkozón, de ekkor alig 12 percet játszott, míg a Mavericksnél Powell végig ülte a kispadon a meccset, ahogyan a Jazznél is az a Trey Burke, aki ma hajnalban a másik oldalon kapott lehetőséget.

A Mavericks ezzel a sikerével komoly lépést tett afelé is, hogy egy másik rossz sorozatának is véget vessen, az elmúlt hat alkalommal rendszerint búcsúztak az első körben, amikor bejutottak a rájátszásba, most viszont két győzelemre kerültek ennek a szériának a megszakításától. A legutóbbi megnyert párharcuk egyébként kimondottan emlékezetes, a 2011-es nagydöntőben a Heat 4-2-s legyőzéséről van szó.

 

Megoldás lehet az alacsony szerkezet?

Noha ebben Rudy Gobert faultproblémái is közrejátszottak, de Quin Snyder a harmadik meccs harmadik negyedének a második felére eljutott odáig, hogy alacsony szerkezetre váltson, és ne nézze azt, ahogyan a Mavericks támadójátéka mellett partra vetett halként tetszelegjen Hassan Whiteside. Eric Paschall előhúzása némileg váratlanul hatott, ugyanakkor elsőre sikeresnek bizonyult ez a döntés, 10 perc alatt +9-ben zárt vele a Jazz, bár ebben közrejátszik az is, hogy Donovan Mitchell és Bojan Bogdanovic is elég forró kézzel játszott már az azt megelőző percekben is, hogy ő pályára került.

Két érdekes dilemmával nézhet szembe Snyder, az egyik az, hogy csökkentse-e Gobert perceit, hogy többet tudjanak alacsonyabb szerkezettel játszani, illetve ki legyen az, aki ilyenkor facto centerként szerepel. A Jazz az előző rájátszásokban próbálkozott már az alacsonyabb szerkezetekkel, de sosem tudtak igazán elköteleződni emellett, ez alapján meglepő lenne, ha Gobert percei jelentősen csökkennének, és ez ellen szól az is, hogy a Mavericksnek megvannak azok a játékosai, akik gátlástalanul elkezdenének labdástól betörni a Jazz festékébe. Az is érdekes, hogy Rudy Gay például egy percet sem kapott a párharcban, noha neki van már tapasztalata ebben a szerepben is, az előző két idényben a Spursnél is megmutatta már, hogy képes hatékonyan játszani alacsony szerkezetes centerként, és Snyder is használta őt így, ráadásul támadásban is megbízhatóbb, mint Paschall. Ami mégis utóbbi mellett szólhat, hogy jobb passzoló, illetve védekezésben is aktívabb, de a harmadik meccsen így is követett el látványos hibákat védekezésben, csak azt nem használta ki mindig a Mavericks.

 

Gobert nem volt akkora faktor védekezésben

A második meccsen ugyan lehetett szidni a Jazz taktikáját és a kezdő centerét is amiatt, hogy miként védekeztek a triplák ellen, de az első két találkozón Gobert ettől függetlenül is komoly hatást tudott gyakorolni védekezésben, vele szemben csak 12/37 dobást süllyesztettek el a Mavericks játékosai. A harmadik meccsre ez annyiban megváltozott, hogy sokkal kevesebb dobást engedtek el mellőle, mindössze 10 alkalommal kísérletezett az aktuális embere, és abból is 6 kosarat kaptak, miközben Mitchellről és Clarksonról is több dobást vállaltak el, ráadásul előbbivel szemben 9/14-gyel dobtak, de az utóbbival szemben felmutatott 6/11 is inkább a Mavericks számára hízelgő. A teljes képhez tartozik, hogy a túloldalon Dinwiddie (9/14), Kleber (6/8) vagy Brunson (5/6) mellől is hatékonyan dobtak a Jazz játékosai, de ez sem bizonyult elegendőnek.

 

Mindent kitett a Denver, de nem volt elég

Nikola Jokicsnak sikerült feljebb kapcsolnia, az utolsó három percet leszámítva remekelt, Greennek alaposan meggyűlt vele a baja, a párharc során először volt pluszban vele a csapata, de ez még kevés lett volna egy ilyen kiélezett meccshez. A Nuggets többi részét is dicséret illeti, elsősorban Aaron Gordont, aki támadásban rengeteget javult, 12 pattanójából hat volt támadó, 4 gólpasszt is kiosztott, és a harmadik negyedben kulcsjátékokat csinált meg, amikor a Denvernek végre sikerült időszakosan ellenfele fölé kerekednie. Jeff Green kifejezetten jól védekezett, és bár ezúttal Will Barton és Monte Morris dobásai sem igazán ültek, viszont jól szerveztek, és amit lehetett, megtettek Curryék ellen védekezésben - Morris például többször Thompsonnal birkózott pozícióban.

A kispad is sokat tett hozzá, Cousins ugyan hátul nagy lyuknak bizonyult, de elöl aktívan dolgozott, Austin Rivers beszórt 2/2 triplát, Bryn Forbes és Bones Hyland is értékesített egy távolit, és JaMychal Green is igyekezett - egyedül talán Facundo Campazzo volt értékelhetetlen, vele négy perc alatt 10 ponttal kapott ki a Denver, nem is erőltette Michael Malone. Összességében a kispadban ennél több nem nagyon van, Curry-éket nem tudták túlragyogni, de az biztató, hogy mindenki küzdött, harcolt, akart, és igyekezett ezzel ellensúlyozni a nyilvánvaló hendikepeket.

Az említett harmadik negyedben kicsit sikerült megtörni a Warriorst, ráadásul Draymond Green itt lábon kihordott egy bokasérülést, Jordan Poole-nak pedig jegelni kellett a bal könyökét, ezek is közrejátszottak abban, hogy a Denver komoly félidei hátrányt dolgozott le. A negyedik negyedben is tapadtak ellenfelükre, sőt 3:20-szal a vége előtt Jokics elsőre kicsit hihetetlen ziccerével 111-109-re vezettek. Aztán...

 

Továbbra sincs válasz a death lineupra

...Aztán Steve Kerr időt kért, a már egy perce pályán lévő halálos ötösének tartott egy rövid eligazítást, megnyugtatta őket, a szépen felrajzolt figurából Poole teljesen üresre játszotta Wigginst a sarokban, majd kivédekeztek egy Jokics-dobást, Wiggins visszaszedett egy támadópattanót, amiből Poole dobott egy nagyon nehéz duplát. Ezután kivédekeztek még egy támadást, utána Curry harcolt ki támadóhibát Gordonon, majd a Séf ziccerével már ők vezettek 111-116-ra. Itt aztán jött Draymond Green zseniális labdaszerzése Jokicson, amiből a túloldalon Poole bedobott egy büntetőt, ezzel pedig el is dőlt a csata. A végén még feljött Iguodala, aki korábban is villogott, 113-118-nál még betakarta Barton hárompontosát, ezzel tette biztossá a győzelmet. Csak azért írtuk le ezt részletesen, hogy látszódjon: ez a halálos ötös a pálya mindkét oldalon megoldhatatlan a Nuggets számára. És a problémák csak sűrűsödnek, mert ha még Iggy is belelendül, akkor Wiggins helyett egy védekezésorientáltabb ötödik emberrel is felállhatnak. A Denver most teljesen elvette a GSW legendás harmadik negyedét, de a végjátékban egyszerűen nem tudott mit kezdeni a Warriors alacsony szerkezetével - meg azzal, hogy gyakorlatilag aki pályán volt a Warriorsnál, felváltva szállította a clutch játékokat.

Amire nincs még válasza a Denvernek, ez a Curry-Thompson-Poole trió, akik ezúttal 80 pontot raktak a közösbe és mindannyian elérték a 25 pontos határt - Thompson ráadásul megelőzte Ray Allent, immár ő a playoffok történetének harmadik legtöbb triplát szóró játékosa (csak LeBron James és természetesen Curry van előtte).

Poole egyébként 86 pontnál jár az első három playoff-meccsén, 28.7 pontot, 4.7 gólpasszt, 3 lepattanót átlagol, mezőnyből 66.7%-kal, a triplavonal mögül 59.1%-kal, a büntetővonalról 80.1%-kal céloz.

 

143-0

A Denver az utóbbi években elképesztő fordításokat csinált a rájátszásban, többször is 1-3-ról nyerték meg a párharcukat, de a 0-3 olyan gödör, amiből még soha senki nem tért vissza az NBA történetében. Néhány csapat visszajött 3-3-ra, de a hetedik meccset már nem tudták behúzni. A Nuggets közelmúltja alapján nem fogadnánk automatikusan a 4-0-ra, de ez innentől kezdve nagyon úgy néz ki, hogy söprés lesz 4 meccsen, vagy úriemberek söprése öt mérkőzésen.

 

Draymond Green és Steve Kerr illusztris társaságban

A GSW védőzsenije megszerezte 200. labdáját a playoffban (a Jokicstól elcsent volt a 201.), ezzel az öt játékos egyike lett, aki legalább 200 szerzett labdát és 10 tripla-duplát tud felmutatni: a másik négy LeBron James, Magic Johnson, Jason Kidd és Larry Bird. Steve Kerr vezetőedzői karrierje 80. győzelmét ünnepelhette, amivel holtversenyben fellépett a 10. helyre, amin egyelőre George Karllal és Lenny Wilkensszel osztozik, valószínűleg nem sokáig.

 

A Wolvesban egy kivétellel mindenki extrát hozott

Az előző meccs után úgy tűnt, hogy Jarred Vanderbilt nem lesz pályán tartható, de a fiatal erőcsatár hihetetlen pálforduláson ment át: az első pillanattól kezdve minden labdáért, minden négyeztcentiért harcolt, odaért a lepattanókra, folyamatosan az embere nyakán lihegett (Dillon Brooks egyszer látványosan el is lökte magától egy támadóhibát érően, az első negyed végén pedig JJJ rajta ütötte be a második hibáját), ezzel pedig egy csapásra nagyon-nagyon jól nézett ki a Wolves kezdőötösének védekezése. Elöl Patrick Beverley alkotott a meccs elején, folyamatosan ment be Moranték mellett (a Memphis vezére már bő négy perc után 2 faultnál állt), amikor pedig leült, Edwards is elkezdett dobálni, D’Angelo Russell pedig folyamatos veszélyt jelentett - D-Lo az első negyedben 10 pontot szerzett, több nehéz dobást is a helyére küldve. Az első negyedet 18 ponttal nyerte a Minny, majd a kipihent Beverley megint szétszedte a Grizzlies periméterét, Beasley-ék bedobálták az üreseket, 13 és fél perc alatt 47 pontot dobott és 21-et kapott a házigazda. Ez még később érdekes lesz...

Viszont már itt látszott, hogy a feltűnően rosszul játszó, borzasztó buta faultokat beütő Karl-Anthony Towns nélkül gondba kerülhet a Minnesota. 51-29-nél Anthony Edwardsnak le kellett ülnie egy komolyabb ütközés után, Russell és KAT csinált egy-egy támadóhibát, és utána hiába tért vissza a parkettre a fiatal spíler, a Grizzlies egy 15-0-s futással visszajött a meccsbe a nagyszünetig - 11 és fél perc alatt négy (4) pontot dobott a támadásban a párharcban sokadszor teljesen széteső Wolves...

A második félidőt megint szépen, rendezetten kezdte a csapat, Vanderbilt gyorsan kiharcolta JJJ negyedik faultját, a jó védekezésekből rendre tudtak gyorsan indulni. Towns ekkor azzal “segített”, hogy teljesen feleslegesen beütötte a 4. faultját, de itt az extrán játszó Russell ismét jól mozgott, vagy ő dobott kintről, vagy a kiosztásait hajigálták be a többiek - 79-54-nél úgy vezetett megint 25 ponttal a Wolves, hogy Russell 20 pontnál járt. Itt egy kicsit közelebb jött a Grizzlies, de a harmadik negyed vége előtt 1:18-cal Russell ziccerét követően 83-62 állt az eredményjelzőn. Aztán...

 

Karl-Anthony Towns mellett Chris Finch nehezen számol el ezzel a vereséggel

Aztán a Grizzlies futott egy 24-2-t, benne egy 21-0-val. Igaz, hogy közte volt egy kisszünet a 3. negyed végén, de ezt leszámítva Finch majdhogynem hátradőlve nézte végig, ahogy csapata percről percre egyre jobban szétesik fejben - csak 85-86-nál kért időt, amikor a Memphis a meccs folyamán először vezetett.

Annyiban talán fel lehet menteni, hogy egyrészt a Grizzlies nem egyik pillanatról a másikra váltott, hanem fokozatosan dolgozta le a hátrányát, másrészt a csapatot addig maga után húzó, éppen pihenő Russellt kivéve szinte a legerősebb ötösét hagyta fent - az más kérdés, hogy ez az ötös nem működött. 83-76-nál Towns ismét “segített” egy újfent felesleges ötödik faulttal, illetve ebben az időszakban volt két elég véleményes eset, ahol a Grizzlies (pontosabban Morant) javára ítéltek, amiből eredményesek is voltak a vendégek, valahol itt kellett volna időt kérnie.

Elmulasztotta, a többi pedig már történelem...

 

Még egy ilyen esélye nem nagyon lesz a Wolvesnak

Ja Morant a feldobástól kezdve külön figyelmet kapott a Wolvestól, de a gyenge játékában (az említett 79-54-es állásnál 5 ponttal állt...) valószínűleg az is szerepet játszott, hogy az előző meccsen összeszedett lábsérülése zavarja, kicsit úgy tűnt, hogy nem meri erőltetni a gyűrű támadását. A passzaival így is segített, össze is jött egy tripla-dupla, de a kétszer is kialakuló nagy hátrány jól mutatja, hogy mennyire nem tudott most úgy a sereg élére állni, mint máskor - és azért a hét eladott labdát se teszi ki a kirakatba.

Ha említettük KAT buta faultjait, ezt meg lehet ismételni Jaren Jackson Jr. esetében is, bár ő azért kapott érdekes fújásokat is, csak 21 percet lehetett pályán. Steven Adams konkrétan pályára sem került, eleve Kyle Anderson kezdett a helyén. Összefoglalva a kezdőcenter nem játszott, a liga legjobb blokkolója faultgondokkal küzdött, Morant támadójátékát pedig a meccs nagyrészében abszolút sikerült kontrollálni. És akkor arról nem is beszéltünk, hogy a negyedik kezdőjátékos, Dillon Brooks egy kellemes 4/14-es mezőnymutatót rakott össze - maradéktalanul még a hét hármast (franchise-rekord) összerakó Desmond Bane sem dicsérhető, neki is volt egy komoly rövidzárlata a második félidő elején, ahol sorra hagyta ki a triplákat, ott lépett el másodjára a Wolves.

Bár a csapat akaratereje elképesztő, hiszen kétszer álltak fel 25+ pontos hátrányból, lesz mit elemezni a következő mérkőzésig, ugyanis a Wolves jól válaszolta meg a feltett kérdéseket: elvette a pontokat a festékben (csak a végére lett 40-40), 20-7-re nyerte a gyorsindításokat, 28-21-re nyerte a labdaeladások után szerzett pontok statisztikáját (ez a félidőben sokkal rosszabbul festett a Memphis oldaláról), és a meccs nagyrészében gond nélkül kontrollálta-ellensúlyozta a Grizzlies támadópattanóit. Ha Towns csak egyszerűen használja a fejét, nem üt be felesleges faultokat és pályán tud maradni, ezt a meccset valószínűleg behúzta volna a Timberwolves.

 

A Grizzlies mélysége és minősége is sok volt a Minny-nek

Emlékezetes alapszakasz-statisztika volt, hogy Ja Morant nélkül szinte nem kapott ki a Memphis, amire sokan csak legyintettek, mondván, hogy a playoff más. Nos egyelőre úgy tűnik, hogy a Grizzlies második sorának mindegy, hogy minek hívják az adott meccset. Kyle Anderson kezdőként tudott helytállni, Xavier Tillman most is jól szállt be és 16 percet töltött pályán, De’Anthony Melton ugyan továbbra sem találja el a berendezést, de még így is valamennyire hasznos. Ma igazából csak Ziaire Williams védekezése volt gyenge, de nyolc perc alatt ő is dobott 5 pontot.

Szerencsétlen Denver már szinte ezt a padot is elfogadná, miközben a Grizzliesnél akadt még két olyan játékos, akik konkrétan ma eldöntötték a meccset. Brandon Clarke az egész szériában extrát játszik, védekezésben gyakorlatilag 1-től 5-ig bárki ellen nyugodt szívvel bevethető, most 29 perc alatt 6/9-es mezőnymutatóval és 8/8 (!) büntetővel szedett össze 20 pontot, lekapott 8 lepattanót, kiosztott 1 blokkot. Ami eddigi teljesítményei fölé emeli a mait, az a második félidőben, abból is inkább a negyedik negyedben, sőt a végjátékban mutatott játéka - egál környékén az ő extra megmozdulásai billentették el végleg a mérleg nyelvét.

Mellette Tyus Jones is rengeteget tett azért, hogy nyerjen a Grizzlies: a harmadik negyed végétől a játékszervezése mellett több kiváló védekezéssel, Beverley limitálásával és jó dobással tolta meg a szekeret - mindegy volt neki, hogy Morant mellett vagy Morant helyett kell labdáznia. A végtelenül megbízható irányítóra egyszerűen nincs opciója a Wolvesnak, pedig ismerhetnek a kvalitásait: Minnesota külvárosában született, 2014-ig a helyi középiskolás bajnokságban vitézkedett, majd egy év kitérő után (Duke, NCAA bajnoki cím, Final Four legértékesebb játékos...) 2015 és 2019 között a Timberwolvesnál játszott. 2019 nyarán a Grizzlies ajánlott neki három évre 26.4 millió dollárt, amit a Minny nem meccselt - ezt most valószínűleg kicsit bánják...

 

Egy kis történelem

A Grizzlies 37-12-re nyerte a negyedik negyedet, ez minden idők harmadik legnagyobb különbsége, és a legnagyobb egy idegenben játszó csapattól. Voltak 26 pontos hátrányban is, ennél nagyobb mínuszból összesen két csapat tudott fordítani: 2019-ben a Clippers 31 pontról jött vissza a Golden State ellen, 2012-ben pedig szintén a Clippers jött vissza 27 pontról - éppen a Memphis ellen.

 

A rájátszás idején további érdekességekért keressétek a Kezdő5.hu Twitter-oldalát is.