Playoff-percek: ültek a Suns változtatásai

Ültek Williams változtatásai

Két kisebb, ugyanakkor mégis jelentős módosítást is végrehajtott Monty Williams a Suns rotációjában, Bismack Biyombo megelőzte JaVale McGee-t a sorban, míg Cameron Payne kikerült a rotációból, és helyette Landry Shamet kapta meg többször a labdát a kezébe a második sorból. Mindkét döntés ült, Biyombo lendületet tudott hozni a csapat játékába, és szinte meg sem érezte most a Suns, hogy Deandre Ayton nincs a pályán, a cserecenterrel +20-ban zártak 21 perc alatt, és az is belefért, hogy Ayton csak 22 percet töltsön a parketten. Shamet is felnőtt a feladathoz, agresszívan kereste magának is a dobóhelyzeteket, de a társak kiszolgálásáról sem feledkezett meg, a 8 pontja és a 4 gólpassza is dicséretes, és tudta azt csinálni, amit Payne-től is elvártak eddig, átmenetileg tudta szűkíteni azt az űrt, ami a Booker-Paul páros egyik tagjának a leülésével keletkezik.

Jason Kidd is próbálkozott, a támadásban eddig is elveszettnek tűnő Spencer Dinwiddie szerepét még tovább csökkentette, már csak 16 percet tölthetett a pályán, miközben Frank Ntilikina már az első negyed végére előkerült, majd a negyedik negyedben még azt megelőzően pályára került, hogy a Mavericks bedobta volna a törülközőt. A védekezésspecialista hátvéd a garbage time-nak is köszönhetően 13 percet játszott, ami nem csupán ebben a párharcban a legtöbb az esetében, hanem pályafutása során.

 

Booker a kezébe vette a gyeplőt, Ayton kiszabadult

Devin Bookerre eddig sem lehetett különösebb panasz, talán csak a harmadik meccsen lehetett volna agresszívabb, a negyedik meccsen is ő próbálta meccsben tartani az övéit, és az ötödiken is kulcsszerepet játszott. Statisztikailag talán nem a legerősebb összecsapását hozta, 28 ponttal és 2 gólpasszal zárt támadásban, de akkor nézett ki a legjobban a Suns játéka, amikor nála volt a labda, és ez azzal együtt is igaz, hogy Chris Paul csak összemazsolázott 10 gólpasszt. Booker szokásához híven agresszívan nyitotta a meccset, de ezúttal a harmadik negyedet is hasonló attitűddel kezdte, csak ekkor beszórt 12 pontot és szerzett 2 labdát, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Suns 19 ponttal húzta be ezt a játékrészt.

Deandre Ayton is dicséretet érdemel, aki az első meccs óta most játszott a legjobban, mindössze 22 perc alatt elért 20 pontot 9/13 dobásból, és az előző meccsekkel ellentétben sokkal jobban támaszkodott a fineszes megoldásaira a gyűrű közelében, mintsem a fizikai adottságaira. Az első negyedben ugyan elég hamar begyűjtött két személyit, és ezért innentől kezdve Williams patikamérlegen mérte az ő perceit, amit meg is tehetett, elvégre Biyombo is jól szállt be, de a folytatásban azért néha úgy tűnt, mintha a kispadon is felejtette volna őt, bár ez most maximálisan belefért, és nagy szükség is lesz még rá a folytatásban.

 

Nagyon nem járt a labda a Mavericksnél

A párharc első négy meccsén átlag 20,5 gólpasszt osztottak ki a Mavericks játékosai egymás között a Suns ellen, és ennek közel a feléért, átlag 8,8-ért Luka Doncic egymaga felelt. Az ötödik meccsen csapatszinten megálltak 9 gólpassznál, aminél kevesebbet a rájátszásban a támadóidő bevezetése óta csak 18 csapat osztott ki, és ilyen kevés gólpasszt is egy csapattól legutóbb a 2016-os rájátszásban láthattunk, akkor a Hornets játékosai a Heat elleni első körös párharc második meccsén álltak meg 9 gólpassznál, míg ennél kevesebbet legutóbb a 2012-es Knicks tudott felmutatni, ők ugyancsak a Heat ellen egy első körös meccsen osztottak ki 8 gólpasszt. Doncic sem teszi ki az ablakba a 2 gólpasszát, a korábbi negatív rekordja a rájátszásban 4 volt, és ezúttal ő sem tudott tartást adni a Mavericksnek, vele a pályán is -17-ben zártak. A túloldalon Paul egymaga több gólpasszt osztott ki, mint a teljes Mavericks, míg az utolsó 4 percre beszálló Aaron Holiday 3 gólpassza szintén több, mint amennyit a vendégek bármelyik játékosa össze tudott hozni. Még tovább is lehet ezt fokozni, mert az első negyedben még 4 gólpasszt osztottak ki a Mavericks játékosai, míg a folytatásban összesen 5 jött össze, a kritikus harmadik negyedben egyetlen gólpasszt jegyezhettek fel hozzájuk a statisztikusok.

 

Eltűntek a dallasi triplák

Az első 16 percben 6/12 bedobott hármasnál járt a Mavericks, és úgy tűnt, hogy továbbra is kitart az előző meccsen bemutatott kinti dobóforma, viszont a hátralévő 32 percre teljesen megszűnt a varázs és 2/20-at szenvedtek össze távolról. Ezúttal Maxi Kleber (1/4), Reggie Bullock (0/3) vagy Dorian Finney-Smith (2/5) sem tudott megőrülni, és ugyan az utóbbitól nem rossz az a 2/5, de messze elmarad a legutóbbi 8/12-től. Egyedül Davis Bertansban (3/4) volt kakaó, de az sem bizonyult elegendőnek, ő sem tudta kellőképpen kisegíteni a csapat labdás embereit. A mérkőzést megelőzően Kleber 4,9 kísérletből 49%-kal, Bullock 7,2 próbálkozásból 40,3%-kal, Finney-Smith pedig ugyancsak 7,2 dobásból 43,1%-kal triplázott a rájátszásban, ezért is különösen fájó, hogy nem tudták hozni ezt a tűzerőt, egyikük kísérletszáma sem ütötte meg az ötödik meccsen a rájátszásbeli átlagukat.

 

Mit tehet a Mavs?

Nagyon nem is érdemes tovább keresgélni, hogy min kell változtatniuk annak érdekében, hogy ki tudják harcolni a hetedik meccset, jobb labdajáratásra és jobb triplázásra van szükségük, mert enélkül Doncic (és Jalen Brunson) akár a feje tetejére is állhat, akkor sem lesz az elegendő. Persze a kettő összefügg, a jó kinti helyzetekhez kell a jó labdajáratás, ahogyan elsüllyesztett dobások híján sem fog a gólpasszok száma gyarapodni.

Persze az sem ártana, ha Doncic védekezésbeli fellángolása túlmutatott volna a harmadik meccsen, az elmúlt két találkozón 24/35-tel (68,6%) dobtak róla a Suns játékosai, ugyanakkor bárhogy is védekezzen, a túloldalon a 80 dobott pont nem lehet elég egy ilyen ellenféllel szemben.

 

Nem változtatott, csak feljavult a Heat

Igazából semmilyen komokyabb változtatást nem eszközölt Erik Spoelstra az ötödik meccsre, így az eddigi fő problémát nem is sikerült megoldani: a félpályás támadójáték továbbra sem volt igazán "pusztító" és még mindig nem sikerült elég sok és elég jó tripladobó helyzetet kialakítani.

Ez viszont két dolog miatt nem számított. Egyrészt a védekezést sikerült sokkal feljebb tekerni és elérni annyit, hogy Kyle Lowry nélkül is fusson a társaság - 15-6-ra nyertek a gyorsindításból szerzett pontok terén, de több olyan helyzetet is megoldott az együttes, ami már hivatalosan nem gyorsindítás, de mégis a rendezetlen védelem megbontásából indult, a Sixers eladott labdáiból szerzett 23 pont elég beszédes. Ez felgyorsította a játékot és kevesebb félpályázást eredményezett, ráadásul ugyan most sem volt extra a triplázás, de ahogy az általában lenni szokott, a kiegészítő shooterek sokkal jobban céloztak hazai pályán - Strus 4/10-et, míg Tucker 2/2-t dobott be, nagyjából ezek jelentettek fejlődést az előző két meccs tragikus triplázásához képest. Butler távolijait most is feladta a Philly, ő is bedobott ezekből kettőt, de még így, illetve a garbage time-ban érkező 2/2 Highsmith-triplával együtt is csak 13/33 lett a Miami kinti mutatója, ami százalékosan jó, de a 13 bedobott, főleg a garbage time-mal együtt még mindig nem a Heat megszokott formája. 

A kiegészítők feljavulásánál viszont említsük meg Oladipo és Vincent hatékony meccsét, mindketten sokkal jobban játszottak az eddigiekhez képest és ezúttal Tyler Herro sem hibázott annyit, keveset vállalt, de azokat jól oldotta meg - koncentráltabban, pontosabban kosárlabdázott a Miami, ez volt a fő javulás. A kérdés persze az, hogy ezt a védekezést képes-e állandósítani a társaság, mert ha igen, akkor ez így bőven elég - a labda ismét a Sixers térfelén pattog. 

 

Robinson előkerült, de Strus az ász

A széria során először került pályára Duncan Robinson, az első negyed hajrájában beküldte őt Spoelstra, játszott is hat percet, de szinte semmit sem tett hozzá. Végül 14 percet kapott a garbage time-mal együtt és ott bedobott egy hármast, valamint egy büntetőt is, de nem nagyon volt hatása a mérkőzésre - kérdés, hogy a folytatásban számít-e rá a tréner. Spoelstra korábban is előszeretettel dugott el meccsekre vagy akár párharcokra is egy-egy shootert, de akkor elsősorban azért, hogy a legfontosabb időszakokban friss legyen: járt így James Jones, Shane Battier és Mike Miller is annak idején, Robinson csak abban bízhat, hogy vele is ez a terv...

Akit viszont ki kell emelnünk a kiegészítők közül, az Max Strus, aki a 19 pontja mellett 10 lepattanót is lehúzott, ami komoly teljesítmény, de ennél is érdekesebb az, hogy a mostani +30-as +/- mutatójával már +119-nél tart a rájátszásban, amivel az egész mezőny legjobbjának számít.

 

Nagy csodák már nem várhatók

Ez a mérkőzés is arra világított rá, hogy óriási taktikai húzásokra, meglepetésekre itt már nem kell számítani, az ötödik mérkőzésre szinte minden párharc eljut odáig, hogy maximum apró finomításokat láthatunk az edzőktől és a terv végrehajtása, a dobóforma, a nagyobb akarat dönt ilyen helyzetben. A legnagyobb változást most is az jelentette, hogy a Heat mennyire keményen játszott, különösen védekezésben, az előző meccsen ennek teljességgel az ellenkezőjét láthattuk és mivel a Sixersnél is hasonló fordulat állt be, csak ellenkező előjellel, így ebből lett ez a kiütés. 

Az alapok mindkét oldalon adottak, a Heatnél nincs Kyle Lowry, de van egy egyelőre tarthatatlan és a párharc legjobb játékosának számító (27-7-6-ot átlagoló, 53%-kal dobó) Jimmy Butler, egy alapvetően fizikális, mindent váltós csapatvédekezés a keményen játszó Adebayo-Tucker párossal, míg a Phillynél James Hardennek eddig nagyjából másfél jó meccse volt, Joel Embiid érezhetően félsérült és messze van igazi önmagától, Tyrese Maxey hullámzó, Tobias Harris és Danny Green viszont valamivel megbízhatóbb. Bennük több támadópotenciál lehet, főleg félpályán, ha mindent össze tudnak rakni egy meccsen, de védekezésben igazából csak egyszer, a harmadik találkozón voltak hatékonyak, arra nem számíthatnak, hogy hátul nyerik meg a szériát. 

Apróságok persze még történhetnek, Doc Rivers próbálkozik a zónavédekezés különböző módjaival, ma hajnalban egy perc erejéig kipróbálta egymás mellett Embiidet és Paul Reedet (nem jött be), illetve kieshet egy nagyobb meccs most már Georges Niang kezéből - Embiid visszatérése óta ő nincs szem előtt, de ma például 0/6-ot dobott távolról és a szériában eddig 3,6 pontot átlagol 21%-os triplázással, ami értékelhetetlen. 

A Philly annyit változtathat még, hogy felfogást vált védekezésben és elkezdi duplázni, kínozni Butlert, hogy kivegye a kezéből a labdát, így a többieknek kellene megnyerni a meccseket a Heat számára, ami Lowry nélkül nem lenne könnyű feladat, de lehet, hogy pont azzal szakadna át a gát a triplázás terén - mindenesetre a harmadik meccset leszámítva úgy sincs nagy gondban Erik Spoelstra csapata elöl, hogy félpályán tényleg harmatos a produkció és Butleren kívül maximum néha-néha Oladipo és Herro tud egy-egy védelembontást megcsinálni. 

 

A közelmúlt nem a Phillyvel van

2018-ban tért vissza a playoffba a 76ers, és azóta négyből háromszor a második kör jelentette a végállomást (2020-ban a buborékban a Celtics már az első körben kisöpörte őket). 

2018-ban úriemberek söprését mutatta be a Boston, 3-0 után egy hazait nyert a Philadelphia, de az ötödiket otthon behúzta a Celtics 114-112-re. 2019-ben a Toronto ellen 2-3-as hátrányban a 76ers megint megnyerte az első "elimination game-et" Philadelphiában, 3-3-ra kiegyenlített, így kerülhetett sor a hetedik meccsre - Kawhi Leonard emlékezetes bepattogós dobásával 92-90-re nyert a Raptors. 2021-ben szintén 2-3-as hátrányba kerültek a Hawks ellen, ezúttal Atlantában sikerült 3-3-ra kiegyenlíteniük - majd hazai pályán 96-103-ra buktak el Trae Youngék ellen Ben Simmons "emlékezetes" passzolós estéjén. 

A Joel Embiid-érában tehát elég egyértelműek eddig a forgatókönyvek:

1. a kiesés szélére sodródnak

2. az első "win or go home" meccset megnyerik

3. a szériát mégsem tudják megfordítani, szoros meccsen elbuknak.

2019-ben és 2021-ben is kísértetiesen hasonló módon estek ki, vagyis most biztosnak látszik, hogy megnyerik a hatodik meccset, hogy aztán.... A Philly-drukkerek ezúttal máshogyan szeretnék befejezni a mondatot. Kérdés, hogy ennyi szerencsétlen playoff-szereplő láttán (Doc Rivershez és James Hardenhez képest Embiid még csak zsenge kezdő) ezúttal megkönyörül-e rajtuk Fortuna. 

 

A rájátszás idején további érdekességekért keressétek a Kezdő5.hu Twitter-oldalát is.