Playoff-percek: védekezésben nincs feljebb

Védekezésben ennél többet egyik csapat sem tud

A párharc ötödik meccsére eljutottunk odáig, hogy mindkét csapat tökéletesen tudja, hogy vállal be, mit ad fel és mit akar mindenképpen elvenni védekezésben, illetve most már a szögeket, távolságokat, a finomságokat is tapasztalta, gyakorolta, igazította a két együttes. A Golden State-nél mindenképpen Green és Wiggins kapja a nagy terhet hátul, Curry és Thompson pedig ha nincs is elrejtve (bár amikor tehetik, akkor de, el van), de leginkább az oldalról kreálni igyekvő bostonit veszik fel és követik, ameddig kell - sokszor váltanak már azelőtt, hogy odaérne a labdás egy pick-and-rollra, a Celtics matchup-vadászata emiatt akadozik. A festéket továbbra is folyamatosan töltik, az első, könnyebb opciót elveszik a passzjátékot illetően és egyszerűen arra bátorítják a Tatum-Brown párost, amire egyébként is hajlamosak: vállaljátok el a nehéz, emberek felett eldobott ketteseket, ne osszátok ki a sarokba vagy ha igen, akkor az már legyen egy pontatlan, óvatlan labda.

A túloldalon a Celtics mostanra változtatott, a negyedik meccses 40+ pont után úgy döntött Udoka, hogy Steph Curryből ennyi elég volt, Smart, Brown, White és akárki más gyakorlatilag a fülébe fújt az egész mérkőzés során akkor is, amikor nem volt a labda az irányítónál. Mivel a GSW oldalán kreáló játékos gyakorlatilag nincs is Curryn kívül, így nem tűnt ez rossz tervnek és már a negyedik meccsen is megpróbáltak ennek valami kezdetlegesebb verzióját bemutatni Tatumék, de a Warriors olyan rutinnal reagált, hogy azt szinte észre sem lehetett venni: ha Curry elvonja a figyelmet és legalább egy védőt, akkor semm gond, Greennek máris sokkal könnyebb dolga és több területe van, a zárások után pedig jó eséllyel lehet érdemi, minőségi dobóhelyzeteket találni, amiket Green észre is fog venni.

Persze Curryt nem lehet teljességgel levenni így sem, ha ő akar támadni vagy tőle kell a pont, akkor ő hozza fel a labdát és nagyon magasan, még a triplavonaltól is messze kap zárást, amely után lendületből elindulhat és többféle megoldást is választhat, az extrém dobótávja, a képzettsége, labdakezelése, játékolvasása miatt így is életveszély, csak egyszerűen nem pick-and-rollozik, hanem máshonnan alkot. Ugyan most pocsékul dobott, a kezdeti passzivitás után sem igazán találta a gyűrűt, de nem a védekezés miatt dobott 0/9-et távolról, bármilyen védekezés ellen, bármikor képes ennél sokkal többre, hacsak mondjuk hármat bedobott volna a kilenc triplájából, akkor már 25 pont és 10/22 a mérlege, illetve sima blowout a meccs vége. 

A Warriors az egyéni korlátai miatt nem valószínű, hogy képes ennél jobb védekezésre, azokat a dobásokat vállalja el a Boston és olyan mennyiségben, ahogy azt a GSW szeretné, benne van, hogy a Celticsnek lesz egy kiemelkedő napja távolról, amikor a nehezeket is beszórják Brownék, lehet egy olyan, amikor Tatum ihletett napot fog ki és nagy türelemmel, pontossággal megpasszolja a társakat, ez bármikor benne van, de alapvetően nagy csodákat nem várhatunk tőlük. Az is előfordulhat, hogy ugyanezekből az erőlködésekből Tatum és Brown extra hatékonysággal dolgozik majd kézen át, de ez a Warriors felfogásán nem nagyon változtat, ugyanígy kell védekeznie a nyugati bajnoknak, többet, újat már nem nagyon tud felmutatni.

Ami a túloldalt illeti, a Celtics sem tud annál jobbat felajánlani saját magának, mint hogy Wigginsnek kelljen egy-egyeket dobnia és védők felett dolgoznia úgy, hogy Curryt megfogták, a GSW tripláit elvették - védekezésben a felek valószínűleg elérték a plafont, a kérdés a támadójáték lesz.

 

Igazodik a GSW rotációja

Maradt a Warriors kezdőjében Otto Porter Jr. és vele most ki is tudta rakni azt a rendkívül agresszív, pörgős, labdaszerzős, "set the tone" védekezést a meccs elején, amit legutóbbra tervezett Steve Kerr, meg is tudtak lépni, majd bejött Kevon Looney, beütött négy perc alatt három faultot és itt kicsit megborult a rendszer. Némileg váratlanul előkerült Andre Iguodala, de négy percnél több neki sem jutott, Kerr megpróbálta Nemanja Bjelicát, akivel öt perc alatt -9-et hozott a csapat, úgyhogy nehéz volt úrrá lenni a problémákon. Looney végül 17 perc alatt +12-t hozott a padról, védekezésben, lepattanózásban és passzjátékban is villogott, de öt faultot gyűjtött be ennyi idő alatt, ami hozzájárult a GSW kisebb döccenőihez - közben Porter Jr. az első támadásból dobott duplája után megint eltűnt, ismét csak tizenöt percet játszott és az első "etapja" után vele sem működött igazán a gépezet. 

Kerr talán emiatt döntött úgy, hogy akkor gyerünk a másik irányba: olyan szerkezeteket is kirakott, hogy Curry-Poole-Payton-Thompson-Green, ami már meglehetősen extra small-ballnak tűnik és végül Payton lett az egyetlen csere, aki 17 percnél többet kapott, 26 percével ő volt az ötödik legtöbbet játszó hazai kosaras. Poole szerepe egyébként nagyjából oda került már, ahova sokan várták a széria előtt: 14 percet kapott, beleállt hat triplába és az volt a fő feladata, hogy amikor Curry pihent, ő hozza fel a labdát, próbáljon meg valamit kreálni. Az ő perceit végül nagyjából túlélte a GSW, bár a meccs első szakaszában éppen akkor álltak meg, amikor ő labdázott Curry helyett...

 

Az ISO Boston nem jó Boston

Évek óta visszatérő gond és ebben a rájátszásban is rendszeresen, időről időre előkerül az az egy-egyezős, erőlködős játék támadásban a Celticsnél, ami főleg akkor jelentkezik, amikor szoros végjáték következik, negyedik negyedben kell elállítani a vérzést vagy valami egyéb probléma adódik. Az igazi playmaker hiánya akkor jön ki leginkább, amikor valami megborítja a koncentrációt, fáradtság, meccs alakulása, valami, de ezeket általában nagyon gyorsan kezelni tudta eddig Udoka - olyan is volt, hogy akár meccs közben, de egyik estéről a másikra mindenképpen meg tudta értetni övéivel, hogy mi volt a baj. A Heat ellen nagyon nagy szétesések voltak ezekből, mert Butlerék extrémen rá tudtak menni Tatumék playmaking-hiányának kiaknázására, de ott a Miamiban nem volt elég "más" ahhoz, hogy ezeket továbbjutásra váltsa.

Ami most aggasztó a Boston számára, hogy a negyedik meccs negyedik negyede után most ugyanígy jöttek ki az ötödik találkozóra és gyakorlatilag az egész este így is zajlott - amikor a harmadik negyedben bedobtak 5/5 triplát és átvették a vezetést, akkor sem feltétlenül a letisztult, kijátszott, tudatos, átgondolt játékot láthattuk. Leginkább rohanásból, gyors támadásokból sikerült kialakítaniuk jó helyzeteket, félpályán sokszor leszegett fejjel, ötlet nélkül kosárlabdáztak, amiből nagyon nehéz győztes meccseket hozni. A Celtics támadójátéka az egész szezonban akkor nézett ki jól, amikor megvolt a betörés, abból történt egy kiosztás, a labdát megkapó játékos megint elindult, megint kiosztotta és így tovább - ebből tudnak jó triplahelyzeteket kialakítani és több területet teremteni a betörőknek is.

Amikor ez az erőlködés megy, abból jönnek az eladott labdák és amikor 16-nál többet adnak el, akkor szinte sosem nyernek - ebben a PO-ban ez a vízválasztó, 16+ eladott labdánál 1-7 a mérlegük, amikor 16 alatt maradnak, akkor 13-2. A GSW eddig 103 pontot dobott az öt meccs során a Boston labdavesztéseiből, utoljára ilyenekből ennyi kosarat a Jordan-féle Bulls szerzett nagydöntőben.

Nem mellesleg Jayson Tatum a valaha volt legtöbb eladott labdás rájátszást és nagydöntőt hozza. Tatum most összességében jól játszott, de a negyedik negyedben ezúttal is eltűnt és eddig 5/21-e van mezőnyből a döntő öt meccsének negyedik negyedeiben...

 

A Warriorsnak áll, de még bármi lehet

A GSW ezzel a sikerrel minimum azt kiharcolta, hogy hazai hetedik meccset vívjon a bajnoki címért, ami sokkal jobb helyzet, mint az, hogy ugyanezt idegenben kell megtenni, ráadásul a Celticsnek még van egy hazai must-win meccse is ahhoz, hogy egyáltalán eljusson odáig. Az is a legjobbkor jött a Warriorsnak, hogy a párharc ilyen döntő szakaszában tudott egymás után kettőt nyerni, a Bostonnál ott lehet a fejekben, hogy a playoff során először sikerült back-to-back kikapni és azonnal válaszolni kell most, méghozzá hibátlanul - viszont ez volt az első olyan találkozó, amikor úgy igazán "alul" voltak Smarték, a harmadik negyedes triplázás és Curry dobóformája kozmetikázta számukra ezt az összecsapást.

Ahogy feljebb is írtuk, nyilván jó pár olyan forgatókönyv létezik még, hogy a Boston ebből kijön, a kérdés az, hogy ezeket meg tudja-e csinálni a gárda, illetve nagyon fontos, hogy nincs több hibalehetőség, legközelebb muszáj nyerni otthon, aztán ha az megvan, akkor vissza kell térni a GSW csarnokába és ott ismét győzni, ha akármelyik este rosszabbul sikerül valami miatt, akkor nincs bajnoki cím. Benne lehet a pakliban egy olyan meccs is, hogy legközelebb bekezd a Warriors, produkál egy extra első félidőt, a Celtics pedig egyszerűen szétcsúszik fejben - de az is, hogy Curry mostani gyenge teljesítménye nem "hiba" volt, hanem elfáradt és nem tud többet az ilyen védekezés ellen, Wigginsnek nincs több ilyen este, Horfordékból kiszakad egy extra triplázás és mentálisan esetleg megfordul a párharc. 

Curry mondjuk híres arról, hogy hogyan reagál egy-egy offnightra és természetesen ott van a pakliban az is, hogy ilyen helyzetekben már kijöhet a bajnoki rutin.

 

A rájátszás idején további érdekességekért keressétek a Kezdő5.hu Twitter-oldalát is:

Tweets by Kezdo5_HU