Radar Alatt - A német, a francia és a Brownie-k

Harmadszor is alámerültünk a liga bugyraiba kellemes meglepetések után kutatva - német és francia ízek egy kis olaszos dresszinggel, némi vidámságot csempészve egy szomorú napba - ég veled, Horváth  Ati!

 

De’Anthony Melton – Memphis Grizzlies
Első kiadásunkban már szerepelt Jevon Carter, akit éppen Meltonra boltolt el a Suns és a Grizz (meg fillerként bedobtak valami egykori 1/4-es hülyegyereket is) – Carter inkább a szezon elején villogott az arizonaiaknál, Melton viszont mostanában lendül játékba, a Macikkal egyetemben. Meccsenként 15-20 perceket kap általában, de ezt a keveset is remekül kihasználja – nagyon aktív kezeivel rengeteg labdát szerez, és bár nem az a kifejezett játékszervező (Carter sem az), megtalálja a módját, hogy támadásban is hasznos láncszem legyen. 26 mérkőzésen lépett eddig pályára idén, ebből 12-szer elcsent legalább két labdát az ellenféltől, ez pedig ilyen limitált játékidő alatt nem kis teljesítmény. Ő is megindult a „PatBev-i” úton, vagyis hogy keménységgel, küzdeni tudással harcoljon ki magának helyet a rotációban – a jobb csapatokba kell egy ilyen ember, és a Grizz pár éven belül igen pofás csapat lehet. 

 

Shabazz Napier – Minnesota Timberwolves
Anno még LeBron James „javaslatára” került Miamiba Napier, aki évekig csak sodródott az árral – Miami után megjárta Orlandót, Portlandet és Brooklynt is, most pedig Minnesotában próbál szerencsét. Gyenge kezdés után elkapta a fonalat távolról, utóbbi négy meccsén 20 triplakísérletéből 11 sikeres volt – 21.8-as pontátlagot gurított ez idő alatt, ami egyelőre nem tűnik többnek egy fellángolásnál, de annak egészen szemrevaló.

 

Timothé Luwawu-Cabarrot – Brooklyn Nets
Phillyben nem sok sót evett meg a francia, Kenny Atkinson viszont december közepe óta egyre bátrabban kísérletezik vele. Nagy számokat azért ne várjunk tőle, rengeteg jó játékosa van a Brooklyn-i gárdának, de ezzel együtt is egy kellemes 3-and-D játékos képe kezd kirajzolódni a kék-fehér-piros ködben: 9/18-at szórt kintről legutóbbi öt derbijén Cabarrot.

 

Troy Brown Jr. – Washington Wizards

Ahogy arra már korábban is utaltam ezeken a hasábokon, a fél Wizardsot be lehetne tenni a rovatba, annyira noname játékosokból csiholt elő produkciót Scott Brooks mester (bezzeg anno a nagy nevekből...). Brown egy másodéves dobóhátvéd, aki a szezon elején kezdőként nem mutatott sokat, a padról jőve azonban megtáltosodott – az elmúlt egy hónap során 13.9-es átlagot sutyinkázott össze magának és a csapatnak. A Knicks ellen 26 pontot, 9 pattit és 7 gólpasszt jegyzett, azért egy ilyen számsort sokan elfogadnánk még a megyeiben is...

 

Bruce Brown – Detroit Pistons
A „másik” Brown szintén kettes, ő is másodéves, és neki is jobban megy a padról, mint kezdőként – szokták mondani, hogy ez egy „copycat” liga, de hogy  ennyire... Mindenesetre a Pistons autóvárosiból rövid időn belül „tankvárosivá” fog avanzsálni, ez pedig nagyban elősegítheti Brown fejlődését. 

 

Aaron Holiday – Indiana Pacers

Még szerencse, hogy nem nyolcasikreket szült Holiday-mama, mert akkor a kommentátorok hamar bezavarodnának, ki kicsoda. Jrue a legjobb játékos közülük, Justint itthon is láthattuk, és számomra kissé meglepő módon megragadt kint is, most pedig Aaron dörömböl az ajtón. Csaknem megduplázta tavalyi pontátlagát (5.9-ről 10.8-ra), 42%-kal triplázik, és volt már 19-10-es dupla-duplája is. Ha visszatér Oladipo, ő és Brogdon fogják alkotni a hátvédpárt Indianában, de a padról kellemes produkciót fog szállítani nekik a „kis” Holiday is. 

 
Glenn Robinson III – Golden State Warriors
Minden részbe kell egy random Warrior, ezúttal „Big Dog” fia, Glenn Robinson III van soron. Bár korábban voltak olyan hangzatos kijelentései, miszerint vele kell fogatni az ellenfél legjobbját, tudjuk, hogy igazából csak a ligában próbál megragadni Glenn (mint itt szinte mindenki). Erre keresve sem találhatott volna jobb helyet a mostani Golden State-nél, hiszen két Cauley-Stein és három Jordan Poole között néha pályára küldi Kerr a felmosófiút is, úgysem tűnik fel senkinek. Ez a kutya nem harap akkorát, mint a fater a 90-es években, de azért a közel 12 pontos átlag 39%-os trojkázással vállalható számsor.

 

E’Twaun Moore – New Orleans 
A New Orleans nagyon vegyes képet fest idén. Gyalázatos kezdés, Zion sérült, a Davis-csere vajh megtérült? Van viszont fejlődő Ingram és újabban 1/2-esre hajazó Lonzo (még dolgoztam volna a rímen, de este kosár van, menni kell). Ja, és persze ott van Moore is, aki szép csendben már a kilencedik profi idényét játssza különösebb sallang  nélkül. 25 pont 25 perc alatt a padról a Rockets ellen? Jöhet! Emellett nem is rossz védő, elcipőz, ha mellette akarsz betörni.
 
Daniel Theis – Boston Celtics
Kicsit tarthattak a Theis – Kanter centerduótól a Kelták hívei a szezont megelőzően, de szerintem eddig kellemes meglepetés a duó – főleg a német tagja. A tripla nem kenyere egyelőre, ezért fel lehet kintről adni (fel is szokták), de a palánk alatt jól brusztol, mindig jókor van a jó helyen, és egészen mobilis termetéhez képest. Kembával mintha jó összhang lenne köztük (ő is pozitív csalódás, pedig sokan le „Dollar store Kyrie”-zták), bár szerintem Theist egy szanatóriumba is bezárhatnák, ottis megtalálná az összhangot a lakókkal. Al who?

 

Donte DiVincenzo  - Milwaukee Bucks
Nemrég néztem egy kis Buckst (ez azért nem tartozik a főbb tevékenységi körömbe), és hamar feltűnt, hogy az olaszos nevű motoregérben van valami. Úgy ment, mint akit felhúztak, jó betöréseket kombinált egy-két triplával, kellemes kiegészítő benyomását keltette. Bár lehet, hogy tiszteletlenség a ligaelsőtől radar alatti játékost választani, de én azért bevállalom, hátha más is úgy van vele, hogy persze remek a Bucks meg minden, de nem velük kel s fekszik az ember. Aktív kezek, szinte mindig befigyel egy-egy steal, és támadásban is illeszkedik a gépezetbe Donte – ennél több egy 22 évestől contender csapatban nem is igen kell.   

 

Fotó: grizzlybearblues.com