Radar Alatt - A többször leírtak

Második Radarunk mottója a "többen is leírták már, mégis itt van". Ebből kitalálható, hogy ezúttal nem kizárólag másod-és harmadéves játékosok szerepelnek a menüben, hanem vetaránok is, akik ha nem is sokadvirágzásukat élik - mert akad köztük, aki sosem virágzott ki -, de jelen formájukban hasznára vannak aktuális csapatuknak. Carmelo Anthony nincs az étlapon, a Hét Játékosa nem a radar alatt kúszik!

 

A rovat első része ide kattintva érhető el. 

 

Chris Boucher – Toronto Raptors
A 2018-as drafton egy sérülés miatt nem kelt el a kanadai magasember, és bár a Golden State később two-way szerződéssel leigazolta, ott sem zavart sok vizet. Tavaly már a Raptorst erősítette, idén pedig feltette magát az NBA térképére is – három dupla-duplát is szállított az elmúlt két hét során (5, 6 és 7 támadólepattanóval „vadítva” a számait), pedig ritkán játszik 20 perc fölött. Jó szeme van a Toronto megfigyelőinek, sok értéket „kukáztak” a közelmúltban – Boucher is egy lehet közülük. 

Ben McLemore – Houston Rockets
A Kings anno a hetedik helyen vitte el a „színesbőrű Matt Damont” még 2013-ban, ám a viszonylag jól sikerült második szezonját (12.1 pont) követően fokozatosan kopott kifelé a ligából a dobóhátvéd. Most a Houston adott neki még egy lehetőséget - gyakorlatilag annyi a dolga, hogy a Harden – Westbrook páros által időnként kiosztott labdákat triplákra váltsa, no meg védekezzen. Bár a hármasok nem annyira mennek eddig (31.6%), mégis kiszalad néha tőle egy-egy 20+ pontos meccs, mint például a legutóbbi, Atlanta elleni 24-es (6/11 trojka, 13 lepattanó), vagy egy 21 pontos (4/11 kintről) performansz az Indiana legyőzésekor. Általában inkább 20, de megesik, hogy 30 perc körüli játékidőt kap D’Antoni mestertől, aki szakadatlanul keresi a legjobb ötöst a texasiak számára.

Alec Burks – Golden State Warriors
McLemore-hoz hasonlóan Burks-öt is leírták már pár helyen, de szerencséjére ő is ideális szituba csöppent a Warriorsnál – gyakorlatilag tét nélküli meccseken tüzelhet kedvére, és ez a számain is meglátszik. 15 pontot átlagol, ami karriercsúcs, de a 12 fölötti mezőnykísérlet is az – hatszor lépte már túl a 20 dobott pontot, nemrég a Bulls elleni roncsderbin pedig egy egész pofás 23-10-7-et csinált. Vakok közt a félszemű, mondhatnánk, és igazunk is lenne.

Brad Wanamaker – Boston Celtics
A 2011-es (Hanga Ádám-féle) drafton nem kelt el, így aztán Európa felé vette az irányt a már 30. évét taposó kombóhátvéd. Franciaország, Olaszország, Németország és Törökország után a Boston látott benne fantáziát 2018 nyarán, és meg is győzte a vezetőséget, így az idei szezonra is marasztalták. Minimum szerződését bőven megszolgálva 7.6 pontot átlagol, lendületet visz a Kelták játékába, a kisebb védőket nem rest a palánk alól sem megbüntetni. Legutóbbi hét meccséből hat alkalommal szórt kétszámjegyű ponttermést, ami (NBA) pályafutása legjobb sorozata – csak a Kings ellen piszkított az ágyba egy 0/8-as mezőnymutatóval, de egyébként stabil scorer. Nem vállal sokat, de azt kiegyensúlyozottan teszi, tavaly is és idén is 41% környékén triplázik. 

 
Cheick Diallo – Phoenix Suns
Centerben sok jobb opció létezik Phoenix-ben, mint a Pelicanstől érkezett Diallo, de ha a „nagyok” épp nem bevethetőek, a mali magasember kész beugrani helyettük. Így volt ez a Denver és a Washington ellen is a közelmúltban – a coloradóiaknak 22 pontot szórt 10/12-es mezőnymutatóval, a fővárosiakat pedig egy 17-10-es dupla-duplával kínálta meg (7/8 mezőnyből) Diallo. Idén eddig ezen a két derbin kapott 15 percnél több játékidőt, élt is a lehetőséggel.

 

Nerlens Noel – Oklahoma City Thunder
Amikor egy pickkel McLemore előtt vitte el a Sixers Noelt 2013-ban, valószínűleg egyikük sem sejtette, hogy ebben a rovatban fognak hat évvel később egyszerre feltűnni – egyrészt mivel nem tudnak a rovat létezéséről, másrészt az 1/6-os és az 1/7-es cetlikkel kihúzott játékosoktól általánosságban többet várunk. Ennek ellenére időről időre megvillant valamit abból a potenciálból a védőspecialista magasember, amiért anno az 1/1-re is esélyesnek tartották - volt már öt, illetve hatblokkos meccse is, 20 perc körüli játékidejét igyekszik hasznosan megszolgálni (21.2-es PER, 63.5% mezőnyből). Én szívesen megnézném egy contender csapatban, mit tud hozzátenni – amolyan Dwight Howard-féle szerepkörben. Szerintem nem lenne emberhátrány, és három sajtburgerért igazolható is.

 

Keita Baites-Diop – Minnesota Timberwolves
A Minnesota tavalyi második körös választottja (48. hely) kiülte a szezon első 11 mérkőzését, majd egy négymeccses visszaszokási periódust követően játékba lendült – 22, 13, 16 és 10 pontot szállított a Farkasok kispadjáról, 11/22 triplát értékesítve. Robert Covington cseréjeként kellemes produkciót nyújt a 203 centis kiscsatár, de mivel erről senki más nem beszél, megtesszük mi ezeken a hasábokon. 

Langston Galloway – Detroit Pistons
Ha már padscorerek, akkor érdemes megemlíteni a detroiti Galloway-t is, aki zsinórban 14 meccsen szórt 10 fölött, közte egy Charlotte elleni 32 pontos gyöngyszemmel. Egy egész jó 2014/15-ös újoncszezon után visszaesett, a Knicks után megfordult a Pelicans és a Kings együtteseiben is, most pedig a harmadik évét kezdte meg az autóvárosiaknál. Kicsit Rodney Stuckey-ra emlékeztet, ő volt sokáig a padról jövő motoregér a Pistonsnál, bár Gallloway repertoárjában szerepelnek a triplák is.

Davis Bertans – Washington Wizards
A fél csapat beférne ide, Bradley Beal-en kívül nem sok „household” név alkotja a fővárosiak jelenlegi keretét (talán még a mély gödörből némileg kilábaló Isaiah Thomast vehetjük ide). Ennek ellenére (vagy éppen ezért) támadásban rendkívül felszabadult együttes benyomását keltik a washingtoniak, a védekezést pedig meghagyják másnak – az eredmény egy egészen szórakoztató gárda. Hogy mást ne mondjak, idén öt olyan mérkőzés volt, amikor az egyik csapat elérte a 150 pontot, ebből négyszer jelen volt a Wizards – kétszer a „bot” jobbik, kétszer a rosszabbik végén. A „Latvian Laser” éppen beleillik ebbe a formációba, 13.2 pontot átlagol 45.6%-os távoli mutatóval, nem ritkák az 5-6 bedobott triplás meccsek sem – ő is egyértelműen a jobb cserék közé tartozik ligaszerte, jelenlegi formájában egy Lakers például ölni tudna érte. 

Jabari Parker – Atlanta Hawks
Bár Andrew Wiggins idei évadban bemutatott feljavulása jóval forróbb téma volt az utóbbi időben, azért a 2014-ben egy hellyel mögötte kiválasztott (és az öt évvel ezelőtti New Kiddsbe BEROBBANÓ) Jabari Parker játéka is fejlődésen esett át az utóbbi időben. A doppingvétség miatt eltiltott John Collins megüresedő helyét vette át a Sólymok kezdőjében, és a Pacers elleni 4, illetve a ma hajnali 8 pontos estét leszámítva mindig kétszámjegyű ponttermést hozott a csapatnak. Persze ez a győzelmek számán nem látszik, és triplázni továbbra sem tud Parker, de a jelek szerint beállt a sorba, és tudja a dolgát – kicsit Carmelo-feelingje van a dolognak, mindkettőjüket leírták már a legtöbben (mondtam, ez most egy ilyen leírtak-kiadás), de bizonyítják, hogy van helyük még a 2019-es NBA-ben. 

 

Fotó: tmj4.com