Radar Alatt - Csak ínyenceknek!

T.J. Leaf – Indiana Pacers

A harmadéves erőcsatár nincs könnyű helyzetben, hiszen normál esetben eléggé telítettek a magas posztok Indianában – most azonban Myles Turner és Domantas Sabonis is maródi, esély adódott tehát, hogy megmutassa magát a „három T.J.” egyike. A Chicago Bulls ellen meg is tette ezt, kevesebb mint 22 perc alatt hozott egy 13 pontos, 15 lepattanós (6 támadó) teljesítményt, és a 0-3-as kezdés után zsinórban harmadik győzelméhez segítette Nate McMillan gárdáját.

 

Furkan Korkmaz – Philadelphia 76ers

A török előtt Joel Embiid eltiltása (és a sok fakezű csapattárs) nyitotta meg a kaput, hogy komolyabb szerepet kapjon. Ben Simmons eddig nem hibázott triplát idén (0/0), Tobias Harris 32%-kal, Josh Richardson 22%-kal tüzel kintről a fontosabb emberek közül, kellett tehát valaki, aki kicsit ki tudja nyitni a pályát, hogy ne „eldugult wc” offense-t játsszon a csapat. A Portland elleni meccsnyerő triplája előtt már a Minnynek is beszórt 17 pontot, tegnap hajnalban pedig a Suns kosarát terhelte 20 egységgel – legutóbbi három derbijén 10/21-et hintett kintről.

 

Damion Lee – Golden State Warriors

Odáig még nem süllyedt Steve Kerr, hogy a kezdőbe nevezze Lee-t (nem is férne be a Ky Bowman, Jordan Poole, Glenn Robinson, Eric Paschall, Willie Cauley-Stein Hall of Fame-sorba), de így is stabil 20+ perces játékossá nőtte ki magát az Atlantába nem kellő dobóhátvéd. „We Believe” helyett „Life Comes at you Fast” a jelmondat idén a Warriorsnál, Lee pedig hétből négyszer kétszámjegyű ponttermést szállított a padról beszállva – közte egy 23 pontos, 11 pattanós gyöngyszemet a Pelicans legyőzésekor. 

 

Dwayne Bacon – Charlotte Hornets
Kellett egy kis idő, mire „átsült a Bacon” Charlotte-ban, de két feledhető szezon után egész pofás számokat hoz a 2017-es draft 40. pickje (a dobószázaléktól most jótékonyan eltekintünk). 18-ról 29-re tornázta fel percei számát, és egyelőre nem tűnik szégyellősnek, hiszen hat meccsen (mindig kezdőként) közel 14 mezőnykísérletet bombázott rá ez idő alatt – mindez 13 pontra és 4.5 pattanóra volt elegendő. A hetedik, Pacers elleni meccs nem róla szólt, de a bizalom megvan irányába, jó eséllyel nem a playoff lesz a cél idén Michael Jordan csapatában (még ha ezt nem is ismerik el soha).

 

Christian Wood – Detroit Pistons
Blake Griffin anno már az anyaméhből is sérülten bújt elő, és most is kiülte az autóvárosiak szezonkezdetét a sokoldalú erőcsatár – ez viszont lehetőséget teremtett arra, hogy Andre Drummond megőrüljön és sorra szállítsa a 20-20-as meccseket, illetve hogy ritkábban használt játékosok is kibontakozhassanak. A mind az öt profi szezonját más-más csapatban töltő, de pályára ritkán kerülő Wood már az előszezonban is mutatott szép dolgokat, nem véletlenül kaparintotta meg az utolsó rosterhelyet Iso Joe elől – az Indiana legyőzéséből egy 19-12-es dupla-duplával vette ki a részét, a mezőnyből 8/10-zel tüzelve. 

 

Danuel House – Houston Rockets
Bár a Rakéták 3-3-as szezonkezdete finoman szólva is felemás képet fest, az biztos, hogy Russell Westbrook érkezésével fentebb tekerte a tempót Mike Antoni vezetőedző (bizony, nincs „D”). Az eddig látottaknál jóval gyorsabban játszik az együttes (egyelőre csak a szintén turbó üzemmódba kapcsoló Timberwolves előzi őket pace-ben), ez a stílus pedig fekszik House-nak, megél a két sztár által elszórt morzsákból. 40%-os triplázás 6 kísérletből, 12.6 pontos átlag 5.3 lepattanóval fűszerezve – nem észbontó számok, de évi 3.5 millió dollárért ez bőven az ajándék kategória.

 

Richaun Holmes – Sacramento Kings
Phillyben és Phoenixben is szerették az energikus cserecentert, a Kings meg is kínálta egy kétéves, 9.8 milliós kontraktussal. Eddig bejönni látszik az üzlet mindkét félnek, legutóbbi három meccsén már Dewayne Dedmon helyett kezdővé avanzsált Holmes, miután a Denver ellen egy masszív, 24 pontos, 13 lepattanós dupla-duplával vétette észre magát. Több igazolása is besült a nyáron Vlade Divacéknak, Ariza, Dedmon és Cory Joseph is gyenge eddig, Holmes-ra viszont nem lehet egyelőre panasz.

 

Devonte’ Graham – Charlotte Hornets

Első két idei meccsén 47 pontot szórt a másodéves hátvéd 12/16-os triplázással, „elég” forrón kezdte a szezont. Azóta is stabil 30 perc körüli játékos a 4-3-mal startoló Jordan-csapatban, 4.7-ről 17.3-ra tornázta fel pontátlagát, és a szervezésből is szépen kiveszi a részét 6.7 gólpasszával. 188 centijével echte egyes, de így is talál rá módot James Borrego vezetőedző, hogy Scary Terryvel együtt pályán tartsa – ballhandlerből sosem lehet elég. A parádés nyitányt ma hajnalban egy 35 pontos karriercsúcssal fejelte meg. 

 

OG Anunoby – Toronto Raptors
Az aktív védekezés megmaradt, amiben sokat fejlődött a brit kiscsatár, az a labdavezetés és a dobás. A sikeres betörések magabiztosabbá tették, amire nagy szüksége van a post-Leonard Raptorsnak – 45.5%-os triplázása valószínűleg nem tartható az egész idényben, de közelről is pontos, eddig 64%-os a TS-e. Siakam után újabb kellemes two-way játékos körvonalazódik Kanadában, aki legutóbbi három meccsén 9 labdát csent el az ellenfelektől.

 

Duncan Robinson – Miami Heat
Ilyen névvel kötelező valamit villantani a ligában, a draftolatlan bedobó pedig pontosan ezt teszi: két meccsen már kezdő volt a szezon egyik meglepetéscsapatának számító Heatben, és meg is hálálta a bizalmat – a Rockets legázolása alkalmával 23 ponttal, közte 7 triplával terhelte meg a texasiak gyűrűjét. Bár a pattanózás egyelőre nem kenyere (2.1-es átlag) és a playmaker négyestől is messze van (3 gólpassz összesen a hat meccsén), de jól beleillik a Miami rendszerébe, és a keze nagyon rendben van. 

 

Jevon Carter – Phoenix Suns

A Heat remeklésénél is nagyobb meglepetés eddig a Suns több mint kompetens játéka, igazából a fél csapatot be lehetne tenni ebbe a rovatba. Hogy mégis miért esett a választásom egy olyan csereirányítóra, aki a legutóbbi három meccsén még csak pontot sem szerzett? Mert az arizonaiak új, Monty Williams mesterrel meghonosítani kívánt kultúráját remekül példázza a Josh Jackson-féle cserében Memphisből érkezett Carter játéka, hozzáállása – nem rest kimenni egészpályára zavarni az ellenfél labdását, mindenért vetődik, önzetlenül kiszolgálja a társakat, és nagyon fizikálisan védekezik. Az új érkezők szinte mindegyike keménységet, karaktert hozott a Suns játékába, akik egyelőre nem csak hogy nem érzik meg Deandre Ayton hiányát, de egyenesen lubickolnak a mesterlövésszé avanzsált Aron Baynesszel. Számomra külön öröm ez, hiszen bár nem vagyok nagy fanboy, de a Nash – Stoudemire-éra óta a Phoenix közel áll a szívemhez, ráadásul négy újonnan igazolt játékost is volt már szerencsém élőben látni (Rubio, Baynes, Saric, Kaminsky). Még akciósan kaphatóak nálam bandwagon-jegyek, de ha elfogynak, én szóltam...