52 ponttal verte a GSW-t a Boston, a Clippers is nyert Minnesotában

Boston Celtics - Golden State Warriors 140-88

Történelmi Celtics-siker. Egészen elképesztő megsemmisítést láthattunk a pályán, a Boston valósággal lemészárolta az önmaga árnyékaként csoszogó Warriorst. A hazaiak már az első félidő végén franchise-rekordot jelentő 41 ponttal vezettek, ez hamar 50 egység fölé csúszott a fordulás után, Joe Mazzulla vezetőedző pedig itt le is kapta a kezdőit - az első sorból végül csak Jrue Holiday érte el a 26 játékpercet, összességében a pihentetésről szólt a találkozó második fele. Ez azonban egy olyan nap volt, amikor még a cserék cseréi is ihletett formában játszottak, csapatként bedobtak 25 triplát, és elöl-hátul feltörölték a padlót a Golden State-tel - NBA-rekordot állítottak fel azzal, hogy egy szezonon belül harmadszor is legalább 50 ponttal tudtak nyerni, ráadásul ez volt a franchise meglehetősen gazdag történetének harmadik legnagyobb arányú sikere. Nem véletlene, hogy az őrjöngő aréna már a nagyszünetre álló ovációval küldte el kedvenceit, és a második félidő is ilyen hangulatban telt - zsinórban 11. sikerét aratta a Celtics, amely 8,5 meccsel vezeti Keletet március elején.

Offnight, abból is egy durvább. Már az első negyedben érezni lehetett, hogy ez a Warriors most nem az a Warriors, a kisebb sérüléssel együtt pályára lépő Steph Curry az első triplájával csúnyán orrba dobta a gyűrűt, majd a következő kettővel egymás után még a gyűrűt sem (!) találta el - végül alig 17 percet játszott, 0/9 hármassal és negatív szezoncsúcsot jelentő 4 ponttal szállt ki, nagyjából ez összegzni jól azt, ami a vendégekkel történt. Steve Kerr szerint teljesen elfáradtak és leharcolták magukat az elmúlt időszakban, amikor jobb formát mutatva elkezdtek felzárkózni, ma viszont szinte minden visszaütött - ugyanakkor nem mulasztotta el megdicsérni a Bostont, mert szerinte egészen elképesztően játszott a listavezető. Draymond Green szerint kikaptak, haladjunk, és Kerr is azt mondta, hogy most lesz egy kisebb pihenőjük, fel kell töltődniük - így is 3-1-gyel hozták le az idegenbeli túrájukat, legközelebb a hét második felében lépnek pályára, és hazai meccseik következnek.

A Celtics legjobb dobói: Brown 29/15, Tatum 27/12, Pritchard 19/9
A Warriors legjobb dobói: Quinones 17/9, Moody 11/3, Robinson 10/3

 

Minnesota Timberwolves - Los Angeles Clippers 88-89

Nagy győzelem a Clipperstől. Rendkívül szoros, és főleg védekezős, fizikális, már-már playoff-szagú mérkőzést vívtak a felek, mindketten nagyon sokat tettek azért, hogy elrontsák a másik játékát. Az első negyed a Minnesotáról szólt, 30-18-ra nyerték a játékrészt a hazaiak, a második etapban azonban a Los Angeles "kapott fényt", és olyannyira visszajött, hogy meg is fordította a derbit - a nagyszünetet követően azonban már minden kosárért kőkeményen meg kellett dolgozni mindkét oldalon, lelassult a játék, tényleg PO-előfutárnak illő találkozót vívtak a csapatok. Sokáig fej-fej mellett haladtak, majd 84-84 után, két perccel a vége előtt Kawhi Leonard tudott döntőnek bizonyuló kosarat jegyezni: 2+1-es játékot csinált James Harden passzából, a büntetőt is rátette, és a Wolves egyszerűen nem tudott elég választ adni erre. Leonard 13 másodpercnél két clutch büntetőt is elsüllyesztett, az oda-vissza remek védekezések pedig meggátolták a Wolvest abban, hogy fordítson, a végén ugyan Anthony Edwards lényegtelen kosarával szebb lett a végeredmény a hazaiak számára, de egyenlíteni nem volt esélyük, A Clippers 37,6%-os mezőnyözéssel és 29%-os triplázással is nyert, 19-0-ra (!) tudott győzni leindításból és hattal kevesebb labdát adott el, ami egy ilyen találkozón aranyat ért - Leonard 32 pontig jutott, Norman Powell 6/8 hármast szórt be, így belefért Paul George 5/16-os és Harden 0/10-es (!) mezőnymutatója is. 

Elvesztette a nyugati első helyet a Minnesota. Back-to-back vereségeket szenvedett a Wolves, a Kings után megint otthon kapott ki a társaság, ezekkel pedig már becsúszott az OKC mögé a tabellán, és egálba került a Denverrel - össze kell magát kapnia, főleg hogy otthon eddig rendkívül masszívnak tűnt. A problémát az jelentette, hogy szinte egyetlen könnyű kosarat sem tudott szerezni a társaság az első negyed után, közben viszont az eladott labdákkal olyan lehetőségeket kínáltak fel a Clippersnsek, ami egy ennyire szoros, ennyire fizikális, ennyire kevés pontot hozó mérkőzésen nem férhet bele. Hiába nyerték a lepattanózást 54-40-re, összességében ők is a Los Angeles szintjén dobtak, a végén pedig a két legfontosabb dobásukat is elhibázták - bármelyikkel átvehették volna a vezetést két percen belül, de mindkettő kimaradt, így kikaptak. Chris Finch vezetőedző magára vállalta a végjátékot, szerinte ott neki kellett volna elrendeznie csapatát egy szervezettebb módon kiküldeni a pályára, de ez elmaradt, jött a hiba, és ebből a vereség - tanulniuk kell belőle, mert a playoffban ilyen meccsek jönnek majd sororozatban...

A Timberwolves legjobb dobói: Edwards 27/9, Towns 18/6, Gobert 12
A Clippers legjobb dobói: Leonard 32/3, Powell 24/18, George 15/9

 

Dallas Mavericks - Philadelphia 76ers 116-120

Kezd ráérezni a Sixers? Az utóbbi időszakban már mutatott pozitívumokat a Joel Embiid nélküli Philly, nyert is két meccset, ezen az estén viszont már szinte úgy tűnt, hogy létezik és működik a center hiányában összerakott játék. Tyrese Maxey (24 pont, 8/15 mezőnyből) és Tobias Harris (28 pont, 11/19 mezőnyből) megadta az alapot, mellettük az Oubre-Hield páros játszotta a szárnysegéd szerepet, valamint a padról érkező, de igazából első számú centerként kosarazó Paul Reed is hozzátette a magáét, és elsősorban védekezésben tudtak eredményesek lenni. Támadásban azért megvannak a korlátaik, ez most is látszott, de nyolccal (!) kevesebb labdát adtak el, és jó helyeken próbálkoztak: nyolccal több volt a büntetőjük, nyertek a festékben, tudatosabban, kontrolláltabban játszottak a gyengébb dobóforma ellenére is. Emiatt összességében végig jobbak is voltak a Dallasnál, az utolsó negyedet még 14 pontos előnnyel kezdhették meg, és a Mavs igazából csak az utolsó percekben jött vissza látótávolságon belülre, de érdemi veszélyt nem jelentett, a Sixers mindenre válaszolni tudott és kartávolságon kívül tartotta ellenfelét. Ez egy nagyon fontos siker volt most az együttes számára, Harris pedig úgy fogalmazott, hogy tudták, hogy időbe telik majd összerakni a játékot, főleg hogy vannak új embereik és sérüléseik is, de most kezdenek rájönni arra, hogy mit kell csinálni - mennek Brooklynba, majd jön két hozható hazai, ezeken lendületet vehetnek.

Figyelmetlen volt a Dallas. Az összesen eladott 17 labdát nem bírta el a Mavericks, és bár Luka Doncic megint hozott egy nagy tripla-duplát, de ő egymaga hétszer veszítette el a játékszert, és neki, valamint a főbb playmakereknek is több olyan megoldásuk volt, amely kicsit a figyelmetlenséget, dekoncentráltságot jelezte a részükről. Hiába zárt szép statisztikákkal a szlovén és Kyrie Irving, valamint hiába dobott 5/5 triplát Derrick Jones Jr., a védekezésük túl sokszor hagyott ki, és túl sok olyan hibát vétettek, amit az alázatosabbnak, koncentráltabbnak tűnő Philly megbüntetett. Az első negyedet már tíz ponttal elbukták, majd ebből közelítettek, de a harmadik játékrészben ismét jelentősen lemaradtak, volt közte 18 egység is, úgyhogy a végeredmény összességében rájuk nézve hízelgő - az viszont nem az, hogy otthon sikerült kikapniuk az Embiid nélküli Sixerstől.

A Mavericks legjobb dobói: Doncic 38/12, Irving 28/15, Jones Jr. 21/15
A 76ers legjobb dobói: Harris 28/9, Maxey 24/3, Oubre Jr. 21/3

 

Phoenix Suns - Oklahoma City Thunder 110-118

Nurkic franchise-rekordja sem volt elég. 31 lepattanót húzott le Jusuf Nurkic, ezzel megdöntötte a Suns vonatkozó franchise-rekordját, és az utóbbi 14 évben ligaszinten sem jutott el senki idáig - és ebből 13 volt a támadópattanó, amivel rengeteg új esélyt adott csapatának. Nem véletlen, hogy vele a parketten +10-ben volt a Phoenix, de a Devin Booker nélküli, back-to-backet vívó társaságban egyszerűen nem volt elég erő támadásban ahhoz, hogy legyűrje a nyugati éllovast, alig 44%-kal dobtak mezőnyből, és ami még nagyobb bajt okozott, az a 22 eladott labda - főleg hogy az OKC csak hatszor veszítette el a játékszert. Bradley Beal (31 pont, 6 gólpassz, 3/5 tripla) vezetésével így is voltak futásaik, amikor úgy tűnt, hogy a kezükbe vehetik a meccset, voltak kétszámjegyű előnyben is az este folyamán, de összességében fáradtabban mozogtak (Kevin Durant is eléggé elfogyott), és végül nem bírtak a Thunderrel, úgyhogy becsúsztak a Kings mögé, a playoff-vonal alá, a nyugati hetedik helyre.

Az új nyugati éllovas. A Minnesota két vereségével és ezzel a győzelemmel átvette az első helyet a Thunder, 42-18-cal, fél meccs előnnyel vezeti a mezőnyt a szemtelenül fiatal, első komoly évét produkáló társaság. A Spurs elleni vereség után volt idő összekapniuk magukat a vendégeknek, és bár akadtak komolyabb hullámvölgyeik, de egyrészt a nagyszünetben 14 ponttal vezettek, másrészt pedig még időben tudtak reagálni a Suns rohamára - a záró etapban már a hazaiak vezettek megint, de 103-101 után egy 10-0-s futással dűlőre vitte a dolgokat az Oklahoma City. A Phoenix jó három percig nem talált a gyűrűbe a legfontosabb időszakban, ez pedig odaadta a győzelmet a vendégeknek, akiknél Shai Gilgeous-Alexander (35 pont, 8 lepattanó, 9 gólpassz, 3 labdaszerzés, 3 blokk) extrája mellett Jalen Williams (22 pont, 10/19 mezőnyből) és Chet Holmgren (14 pont, 9 lepattanó) is hozzátette a magáét. Nagyon kellett az, hogy 11-gyel több dobásuk legyen, mint a labdákat elszóró Sunsnak, így végül 29%-os triplázással is révbe értek - most mennek a Lakershez, aztán a Portlandhez, hétvégén pedig a Miamit fogadják.

A Suns legjobb dobói: Beal 31/9, Durant 20/6, Gordon 15/9
A Thunder legjobb dobói: Gilgeous-Alexander 35, Jalen Williams 22/3, Holmgren 14

 

Orlando Magic – Detroit Pistons 113–91

Magabiztos volt a Magic. Ismét elkapta a fonalat az Orlando, amely legutóbbi tíz meccséből hetet is megnyert, így a liga egyik leggyengébb csapata ellen is győzelmi reményekkel lépett pályára. Kissé meglepő, de a Pistons nem az utolsó helyről várta a feldobást, hiszen a Washington már több vereségnél tart, ám ez koránt sem jelenti azt, hogy ne lenne teljesen kilátástalan a gárda helyzete. Az előzetes várakozásoknak megfelelően a házigazda kezdett jobban, amely végig kontroll alatt tartotta a meccset, mind a dobószázalékokat (59,7%-38,4%), mind pedig a lepattanózást (48-28) tekintve tönkre verve az ellenfelét. Ennek megfelelően Paolo Banchero (29 pont, 8 lepattanó, 6 gólpassz), Wendell Carter Jr. (19 pont, 8 lepattanó) és a kispadról beszálló Markelle Fultz (16 pont, 8/8 mezőnyből) vezérletével simán nyerte meg az összecsapást. A vendégeknél a kissé hányattatott szezont futó Evan Fournier (17 pont, 5 gólpassz) emelkedett ki, ellenben Cade Cunningham (9 pont, 7 gólpassz, 4/12 mezőnyből) ezen az estén csak kereste önmagát.

A Magic legjobb dobói: Banchero 29/3, Carter Jr. 19/6, Fultz 16
A Pistons legjobb dobói: Fournier 17/9, Fontecchio 15/6, Duren 11

Toronto Raptors – Charlotte Hornets 111–106

A torontói gyorsindítások döntöttek. Meglepően jó eredményekkel rukkolt ki az All-Star szünetet követően a Raptors, ez azonban nem egyenértékű azzal, hogy „bármire” is esélyes lenne Darko Rajakovics csapata, ráadásul Scottie Barnes kéztörése fájó veszteség a hazai egylet számára. A Charlotte sorozatban három vereséggel a háta mögött érkezett Kanadába, ahol meglepő lett volna, ha újra rátalál a helyes útra. Az első negyedben még fej-fej mellett haladtak a felek, RJ Barrett (23 pont, 8 lepattanó, 5 gólpassz), Immanuel Quickley (22 pont, 7 lepattanó, 11 gólpassz) és Gary Trent Jr. (17 pont, 5 lepattanó) hármasára Brandon Miller (26 pont, 10 lepattanó), Miles Bridges (20 pont, 9 lepattanó, 4 gólpassz) és Grant Williams (18 pont, 13 lepattanó, 5 gólpassz) triója volt a válasz. Csakhogy a meccs folyamán a Hornets nem tudott mit kezdeni a Toronto leindításaival, egyszerűen képtelen volt arra, hogy változtasson ebben a játékszituációban, így a középső két játékrészben eldöntötte a győztes csapat kilétét a vendéglátó.

A Raptors legjobb dobói: Barrett 23/9, Quickley 22/6, Trent Jr. 17/9
A Hornets legjobb dobói: Miller 26/12, Bridges 20, Williams 18

Cleveland Cavaliers – New York Knicks 98–107

Brunson már az első percben megsérült. Rangadónak volt tekinthető a Cleveland és a New York összecsapása, hiszen a két gárda az utóbbi években igazi riválissá avanzsált. Ezt megerősíti az a tény is, miszerint mindkét egylet harcban van a keleti top-6-ért még akkor is, ha hajlamosak a botlásokra. A Knicks továbbra sem számíthatott Julius Randle és OG Anunoby kettősére, ráadásul Jalen Brunson már a találkozó első percében térdsérülést szenvedett. Legjobbjának elvesztése ellenben pozitív mentalitást adott a csapatnak, Donte DiVincenzo (28 pont, 6 lepattanó, 4 gólpassz) és Josh Hart (13 pont, 19 lepattanó, 10 gólpassz) párosa remekelt, de a kispadról Bojan Bogdanovic (20 pont) és Miles McBride (16 pont, 5 gólpassz) is kiválóan szállt be. A Cavs kerete sem volt teljes, hiszen Caris LeVert mellett Donovan Mitchell sem lépett parkettre, ez pedig egy kissé felborította a rotációt. A második tizenkét percben fordított ugyan a vendég gárda, elsősorban Sam Merrill (21 pont, 7/13 tripla), Darius Garland (19 pont, 4 lepattanó, 5 gólpassz) és Jarrett Allen (18 pont, 7 lepattanó, 6 gólpassz) révén, ám a nagyszünetet követően átfutott ellenfelén a vendéglátó, amely végül Hart triplájával zárta le a meccset.

A Cavaliers legjobb dobói: Merrill 21/21, Garland 19/15, Allen 18
A Knicks legjobb dobói: DiVincenzo 28/18, Bogdanovic 20/3, McBride 16/12

San Antonio Spurs – Indiana Pacers 117–105

Wembanyama újabb történelmi estje. A Pacers továbbra is harcban van a keleti hatodik hely megszerzéséért, ám mivel a legutóbbi három meccséből kettőt is elvesztett Rick Carlisle alakulata, így a San Antonio ellen már nem fért bele egy újabb botlás. A Spurs ugyan az Oklahoma City legyőzésével az egész ligát meglepte, de a texasi gárda továbbra is Nyugat sereghajtója. Remekül kezdett a házigazda, amely az első negyedben állva hagyta ellenfelét, s végül Victor Wembanyama (31 pont, 12 lepattanó, 6 gólpassz, 6 blokk) káprázatos játékának köszönhetően le is győzte azt. A 2023-as draft első választottja a liga történetének harmadik olyan újonca lett, aki egyazon meccsen elérte a 30 dobott pontot, 10 lepattanó és legalább 5 gólpassz és 5 blokk társaságában. Ráadásul a csapattársak is felzárkóztak mellé, hiszen Malaki Branham (18 pont, 4 lepattanó, 6 gólpassz), Keldon Johnson (17 pont, 4 lepattanó) és Devin Vassell (17 pont, 9 lepattanó, 5 gólpassz) triója is kitett magáért. Az Indiana csak futott az eredmény után, s habár T.J. McConnell (26 pont, 5 gólpassz) és Pascal Siakam (21 pont, 8 lepattanó) játéka dicsérhető volt, Tyrese Haliburtontől (12 6 lepattanó, 8 gólpassz, 4/16 mezőnyből, 0/6 tripla) azért láttunk már jobb produktumot. Összességében teljesen megérdemelten nyert a Spurs.

A Spurs legjobb dobói: Wembanyama 31/9, Branham 18/6, Johnson 17/9, Vassell 17/6
A Pacers legjobb dobói: McConnell 26, Siakam 21/3, Turner 16/12

 

Az alapszakasz tabellája itt megtekinthető!

Kérjük, hogy látogass el a Kezdő5 támogatói felületére, ahol plusz tartalmak várnak! Részletek ide kattintva!