A Knicks rögtön elvette a Cavaliers pályaelőnyét

Philadelphia 76ers – Brooklyn Nets 121-101

Szétlőtte ellenfelét a Sixers. A Brooklyn felfogása az volt, hogy semmiképp sem verheti őket agyon Joel Embiid, így folyamatosan duplázták a Philly MVP-várományos centerét, aki így alig jutott érdemi dobólehetőséghez, viszont jó érzékkel szórta szét a labdát a társak között - jött a kiosztás, a körbeforgatás, és a jó ritmusban elengedett üres tripla. Amelyekkel folyamatosan szét is kapta ellenfelét a vendéglátó: az első negyedben hat, a másodikban hét, a harmadikban öt alkalommal zörgettek be távolról, majd a záró etapban már nem kellett megszakadniuk, de újabb három hármast így is a gyűrűbe küldtek. A félidei 13/21 távolijuk elég beszédes volt, végül pedig 21/43-mal zártak kintről: ez a 21 bedobott tripla franchise-rekord a playoffban, maximálisan kihasználták azt, amit a Nets védekezése adott nekik. Embiid így is bedobott 26 pontot 11/11 büntetővel, jól passzolt, védekezésben három látványos blokkot osztott ki, mellette James Harden (23 pont, 13 gólpassz, 7/13 tripla, ebből 5/7 az első félidőben) és Tobias Harris (21 pont, 3/3 tripla 29 perc alatt) is kitett magáért, és végül a játék minden elemében felülmúlták ellenfelüket. Az első negyed végén öt, a nagyszünetben kilenc pont volt az előnyük, a harmadik játékrészben már tíz felett is jártak, a negyedikben pedig végleg eldöntötték a küzdelmet, az utolsó percekre már nem volt kérdés - egy másodpercig sem voltak hátrányban, úgyhogy összességében meggyőző játékkal és sima, húszpontos győzelemmel kezdték az idei PO-t.

Nem bírta a tempót a Brooklyn. A vendégek is nagy lendülettel támadtak, az első félidőben 64%-kal céloztak mezőnyből, Mikal Bridges 23 pontnál járt a nagyszünetben, de a fordulás után fokozatosan elfogyott a lőszer: Bridges csak hét egységet tett hozzá, így bár kereken 30-cal zárt, de egymaga kevésnek bizonyult a Philly mesterlövészeivel szemben. Mellette voltak villanásai Cam Johnsonnak és Spencer Dinwiddie-nek, de egyrészt védekezésben eszköztelenek voltak, másrészt 14-5-re elbukták a támadópattanózást, harmadrészt 20-9-re vesztették el az eladott labdák csatáját is, úgyhogy a végére szinte mindent rosszul csináltak. Az 56%-os mezőnymutató rendben van, de a hibáik miatt így is alig lépték túl a 100 dobott pontot - nem volt rossz a terv, de maradjunk annyiban, hogy nem hozott eredményt. 

A 76ers legjobb dobói: Embiid 26/3, Harden 23/21, Harris 21/9
A Nets legjobb dobói: Bridges 30/6, Johnson 18/12, Dinwiddie 14/3

A párharc állása: 1-0 a 76ers javára.

 

Boston Celtics – Atlanta Hawks 112-99

Nem adott esélyt a Boston. A végeredmény csalóka, ez ennél sokkal-sokkal simább mérkőzés volt, bár az Atlanta a végére azért jelentősen kozmetikázott rajta. Összességében viszont a Celtics sokáig simán lejátszotta a pályáról ellenfelét, támadásban és védekezésben is az történt, amit a hazaiak akartak, így a tíz ponttal megnyert első negyed után a másodikban gyakorlatilag kiütötték az Atlantát: kereken 30 (!) egység volt közte a nagyszünetben, 74-44 volt az állás. A fordulás után azonban a már szinte eldőlt meccset kicsit érdekesebbé tette a Boston hátradőlése, és az, hogy a Hawks nem adta fel, hanem elkezdett védekezni: a Celtics a teljes második félidőben összesen 38 pontot tudott feltenni a táblára, de akkora előnyben volt, és az Atlanta annyira nem tudott továbbra sem érvényesülni támadásban, hogy a különbség csak csökkent, de igazán komoly nyomást nem helyeztek a vendégek a második kiemeltre. 13-15 pontnál közelebb nem tudtak visszajönni Trae Youngék, így ha a totális kiütés el is maradt, de összességében meggyőző játékkal, kérdés nélkül indította ezt a párharcot Joe Mazzulla alakulata - amelynél Jayson Tatum (25 pont, 11 lepattanó) és Jaylen Brown (29 pont, 12 lepattanó) mellett Derrick White (24 pont, 7 gólpassz) is említést érdemel.

Botrányos dobóforma. Sok dolgot csinált rosszul az Atlanta, de a legnagyobb problémát egyértelműen a dobóforma jelentette, egészen vállalhatatlan hatékonysággal álltak bele a helyzeteikbe, és ennek csak részben volt oka a Boston egyébként kiváló védekezése. Trae Young szörnyű meccset játszott, rögtön az első passzából eladott labda lett, az első dobását blokkolták, aztán 0/6-tal kezdett mezőnyből, és végül 5/18-cal zárt - mellette Dejounte Murray 10/25-öt hajigált össze, a padról Bogdan Bogdanovics 3/10-et tett hozzá, a playmakerek mind besültek ezúttal. Ráadásul a távoli kísérletekkel különösen sok baja volt az egész csapatnak: az első negyedet 0/9-cel, a félidőt 1/16-tal zárták kintről, végül 5/29-ig jutottak a meccs végére, de az a 17%-os mutató sem alkalmas érdemi kosármeccs megnyerésére - főleg hogy ezt máshol sem tudták ellensúlyozni, a mezőnymutatójuk is 39%-nál állt meg. A második félidőből tehetnek el dolgokat a folytatásra, de az egyértelmű, hogy szinteket kell lépniük ahhoz, hogy legyen esélyük a bravúrra - meglátjuk, hogy mennyit tudnak változtatni a mostani tapasztalatokra építve.

A Celtics legjobb dobói: Brown 29/6, Tatum 25/9, White 24/12
A Hawks legjobb dobói: Murray 24, Young 16/3, Collins 12, Capela 12

A párharc állása: 1-0 a Celtics javára.

 

Cleveland Cavaliers – New York Knicks 97-101

Végig vezetve vette el a pályaelőnyt a Knicks. Legalábbis majdnem végig előrébb jártak a váratlanul jól játszó, jól védekező vendégek, a harmadik negyedben volt ugyan egy pont, amikor egál körül mozogtak a csapatok, de abból is el tudott rugaszkodni a New York, majd a kiélezett, egylabdás végjátékot is megoldották úgy, hogy egy pillanatra ott is hátrányba kerültek. Végül Jalen Brunson és Julius Randle nem hogy ott voltak a parketten, hanem ők voltak csapatuk legjobbjai, Brunson a második félidőben közel megállíthatatlannak bizonyult, rengeteg fontos pillanatban tudott villanni, és a végjátékban eldönteni a találkozót. A negyedik negyedben megint vezetett már tíz ponttal is a Knicks, de a Cavs egy utolsó nagy futással ledolgozta a hátrányát, és két perccel a vége előtt, Jarrett Allen támadópattanójával 93-92-es vezetéshez jutott. A New York azonban nem tört meg, az időkérés után Josh Hart azonnal bebombázott egy clutch triplát, egy jó védekezés után jött Brunson egy középtávolival, majd 35 másodpercnél még egy kettest a helyére küldött. 97-99-nél, már tíz másodpercen belül aztán hibázott, de Julius Randle lehúzta a támadópattanót, Quentin Grimes kiharcolt és bedobott két büntetőt, így egy labdán kívülre kerültek, és eldöntötték a meccset - óriásit harcolva, a várakozásokkal szöges ellentétben el tudták venni a pályaelőnyt. A kulcs a védekezésük volt, amellyel folyamatosan kordában tudták tartani a Cavalierst, illetve a 17 támadópattanó, amelyből kettő a sorsdöntő utolsó fél percben érkezett, és amelyekkel megnyerték a meccset - ezen felül a 27 pontos Brunsont emeljük ki, és most még az is belefért, hogy Quickley 0/5, Grimes 1/4, Barrett pedig 2/12 dobást szenvedjen össze.

Kevés volt Mitchell extrája. Donovan Mitchell főleg a második negyedben gyújtotta be a rakétákat, de a Cavs vezére onnantól folyamatosan életveszélyt jelentett a Knicksre: a negyedik negyedben 14 pontot szórt, végül 38 ponttal és 8 gólpasszal zárt, de a hatékonysága nem volt az igazi, 14/30-as mezőnymutatóval és 6/16-os triplázással jutott el ilyen számokig. Mellette Darius Garland kicsit háttérbe szorult, Okoro 1/6, LeVert 1/7, Mobley pedig 4/13 dobást tudott csak hozzátenni, és csapatszinten ugyanúgy gyengék voltak támadásban, ahogy az összességében a Knicksről is elmondható. Viszont a rossz kezdés után egyáltalán nem tudtak változtatni sem a maguk játékán, sem a meccs ritmusán, egyszer-egyszer jöttek vissza egálra, de két pontnál nagyobb előnyben sosem voltak, és igazából végig a New York után loholtak. A végén engedett két támadópattanó a vesztüket okozta (Grimes győztes büntetői előtt Brunson utolsó dobását is egy ilyen előzte meg), ráadásul a negyedik negyedben összesen négy ilyet engedtek, ami nem férhetett bele egy ennyire szoros, kiélezett, egylabdás ütközetben. Mitchell szerint a vereség nem a világ vége, egy meccs elment, de a párharc hosszú, és ők válaszolni fognak, semmi más dolguk nincs, mint a következőt nyerni, és idegenben visszaadni a kölcsönt...

A Cavaliers legjobb dobói: Mitchell 38/18, Garland 17/6, Allen 14
A Knicks legjobb dobói: Brunson 27/3, Randle 19/9, Hart 17/3

A párharc állása: 1-0 a Knicks javára.

 

Sacramento Kings – Golden State Warriors 126-123

Amit vártunk. Pörgős, rohanós, látványos meccset vívtak a felek, ahogy arra számítani is lehetett, rengeteg szép megoldással, passzal, nagy dobással tarkítva püfölték egymást 48 percen keresztül - hol egyik, hol másik fél lendült bele kicsit jobban, de a második negyedtől azért inkább a Warriors járt előrébb, volt már tíz pont is a vendégek előnye. A Kings azonban nem riadt meg semmitől, visszajött, fordított, és a szoros, körömrágós végjátékban hat ponttal is vezetett, majd amikor Steph Curry clutch dobásaival megint esélyt teremtett magának a GSW, akkor arra is volt válasza. Alapvetően De'Aaron Fox (38 pont, 4/8 tripla) és a váratlanul nagyot játszó csere, Malik Monk (32 pont, 8/13 mezőnyből, 14/14 büntető) vitte a prímet, ők extrát hoztak, de a végjátékban volt nagyon fontos kosara Domantas Sabonisnak, létfontosságú triplája Harrison Barnesnak, és a végén megoldották, amit meg kellett. 112-114 után egy Fox-hármassal vették vissza végleg a vezetést, ott egymás után két távolit hibázott a GSW, és 122-116-nál úgy tűnt, hogy meg is lehet a meccs a hazaiaknak, de Curry ezt még nem hagyta, és a végén ott maradt a vendégek győzelme Andrew Wiggins kezében: a nagyon hosszú kihagyásból visszatérő wing tíz másodpercnél, egypontos hátrányban állhatott bele egy üres saroktriplába, de kimaradt, majd Monk két büntetője után Steph Curry hőshármasa sem talált utat a gyűrűbe. Így a Kings hatalmas csatában megvédte a pályaelőnyét, Fox 38 pontos playoff-debütálásánál pedig csak Luka Doncic produkált eddig jobbat - így kell visszatérni a rájátszásba 17 év szünet után...

Nem volt rossz a Warriors. A vendégeknél Steph Curry azt mondta, hogy ez még egy kicsit beleérzős meccs volt számukra, de megvolt az energia, az intenzitás, és jó csatát vívtak a Kingsszel - a végén egy dobás kellett volna a győzelemhez, de képesek lesznek válaszolni. Maga Curry egyébként végül 30 pontot szórt 11/20-as mezőnymutatóval és 6/14 triplával, de egyáltalán nem ő diktált, rengeteget passzoltak, mozogtak labda nélkül, szépen játszott a címvédő támadásban - a dobásaik viszont nem igazán ültek, sok jónak tűnő helyzetet hibáztak el, igaz Curry és a 21 pontos Klay Thompson részéről azért néhány bravúrdobás is érkezett. A bő két hónap után újra beöltöző Wiggins 17-et dobott a padról, de az 1/8 tripláján és néha a mozgásán is látszott még némi rozsda - összességében pedig szokás szerint a védekezésükön kellene szigorítani, keményíteni ahhoz, hogy második próbálkozásra el tudják venni a nagyon fontos pályaelőnyt. Egyelőre nincsenek elkenődve, elsőre nem rajtuk volt a nyomás, hanem a fanatikus közönség által hajtott Sacramentón, de legközelebb már rajtuk is nagyobb lesz a teher.

A Kings legjobb dobói: Fox 38/12, Monk 32/6, Lyles 16/12
A Warriors legjobb dobói: Curry 30/18, Thompson 21/15, Wiggins 17/3, Poole 17/6

A párharc állása: 1-0 a Kings javára.