Egyenlítene a Miami a nagydöntő második mérkőzésén
Az első meccsen nem tudott mit kezdeni a Miami védekezése a Denver hatékony támadójátékával, most a vendégeken a nyomás, hogy elkerüljék a 2-0-s hátrányt. Mutatjuk, hogy mit érdemes tudni a döntő második felvonása előtt.
Denver Nuggets – Miami Heat 02:00 (ÉLŐ – Sport 1)
A felek első mérkőzésén magabiztos, fölényes győzelmet aratott a Denver, egyértelműen választ kaptunk arra, hogy sokkal inkább a kipihentség, mintsem a rozsda látszott a hazaiakon a hosszabb pihenő után. A Heat mentálisan és fizikálisan is láthatóan fáradt volt a hosszúra nyúló, hétmeccses keleti döntő után, ezúttal Jimmy Butler sem volt képes magához ragadni a kezdeményezést, 14 dobásából csupán 13 pontot sikerült szereznie, tökéletesen tudta őt limitálni a Nuggets védekezése. A Heat tudott már meccset nyerni Butler rosszabb napjain is, most azonban nemhogy extra, de még érdemi segítség sem érkezett az előző körökben kimagaslóan teljesítő kiegészítőktől: a keleti döntő hőse, Caleb Martin 1/7, Max Strus 0/10 (ebből 0/9 tripla), Duncan Robinson pedig 1/6 dobását süllyesztette csak el, így egyszerűen nem volt elég tűzerő a vendégek oldalán.
Abszolút pozitív meglepetés volt azonban Bam Adebayo agresszív játéka, aki 26 pontig, 13 lepattanóig és 5 gólpasszig jutott, ilyen szintű és aktivitású játékra talán nem sokan számítottak tőle Nikola Jokics ellen, ő azonban látva Butler gyengébb napját láthatóan a hátára vette a csapatot, 25 rádobásig jutott, és a palánkok alatt is meghatározó szerepet vállalt, 4 támadópattanót is lehúzott. A vendégeknél hiába mozgott jól Gabe Vincent és hiába érkeztek hasznos percek a padról 23 perc alatt 18 pontig jutó Haywood Highsmith-től, egyszerűen nem fért bele a Miaminál, hogy az eddig fontos szerepben tündöklő kiegészítő játékosok betlizzenek úgy, hogy ezzel egyidőben Butlernek is gyenge mérkőzése van.
A Nuggets egy tökéletesen kivitelezett támadóstratégiával bontotta elemeire a Heat védekezését, könyörtelenül kihasználva a vendégek keretének hiányosságait, erről ebben a cikkünkben írtunk részletesebben. A mismatchek keresésével és a spacing elit szintű alkalmazásával egyszerűen esélyt sem hagyott ellenfelének Mike Malone csapata, a magasságukból és fizikalitásukból adódó helyzeti előnyök kialakításával egy nagyon hatékony támadójátékot tett le az asztalra a nyugati bajnok. Nikola Jokics bár az első három negyedben inkább a háttérbe húzódva, figyelte azt, ahogyan Jamal Murray és Aaron Gordon dominál, de az utolsó negyedben, amikor a Miami tíz egységen belülre közeledett a szerb is előlépett, végül egy 27 pontos, 10 lepattanós és 14 gólpasszos tripla-duplával zárta élete első döntőben lejátszott mérkőzését, amire rajta kívül egyedül Jason Kidd volt képes, ráadásul 14 kiosztott asszisztjánál többet senki sem tudott jegyezni döntőbeli debütálásán. A Nuggets X-faktora azonban ezúttal nem Jokics, de még csak nem is Murray volt: a Gordonra kihegyezett új szemléletű támadóstratégia nagyon bevált a hazaiak számára, különösen az első negyedben, amikor a Nuggets játékosa 6/8 jó dobással 12 pontig jutott, a Denver rá kényszerített struktúrájával láthatóan nem tudott mit kezdeni a Miami Heat.
Az első meccsen tehát talán meglepő módon is, de Michael Malone le tudta meccselni Erik Spoelstrát, ebben nyilván közrejátszott az is, hogy míg a Denvernek közel másfél hét, addig a Heatnek mindössze két nap pihenő (és felkészülési idő) jutott a döntő első mérkőzése előtt. A nyomás ezúttal a vendégeken van, az előző találkozó eseményei adhatnak némi aggodalmat a flordiaiaknak. Jimmy Butlernek egyértelműen fel kell szívnia magát, a Strus-Martin kettőstől sem fér bele egy újabb betli, Adebayónak pedig folyton a legjobbját kell nyújtania a Nuggets palánkja alatt – ezek megvalósulása esetén lehet esélye a Heatnek, kíváncsian várjuk, hogy Spoelstra és stábja milyen megoldást talál az első meccseken látott problémákra.