Hátvédjei parádéjával ütötte ki a Jazzt a Portland

Látványos játékkal lépte át a Utah Jazzt a Portland az észak-amerikai profi kosárliga (NBA) alapszakaszának ma hajnali rangadóján, miután Jusuf Nurkic nélkül is parádézott a Lillard-McCollum duó. Simán nyert a Boston, győzött a Denver, a Sacramento és a Dallas, ismét kikapott a Pacers, hosszabbítás döntött a Minnesota-Memphisen, betlizett a Miami.

Visszajátszás: Nikola Jokics a Denver MVP-je - videók

Boston Celtics - Charlotte Hornets 126-94

Irving nélkül is sima volt. Az irányító nem tudta vállalni a játékot a hazaiaknál, de a helyén kezdő Terry Rozier (17 pont, 5/10 mezőnyből, 10 gólpassz, 1 eladott labda) remekül megoldotta a pótlását és bár a második negyedben volt egy kisebb hullámvölgye a gárdának, összességében sima győzelmet aratott. Az első negyedet már hét ponttal nyerte az együttes, majd a harmadik játékrészben döntötte el igazán a küzdelmet, amikor egy 25-6-os rohamot produkált - a záró etapban már 35 pont is volt a különbség, nem voltak egy súlycsoportban a felek. A Stevens legénység 55%-kal dobott mezőnyből, 41%-kal triplázott és 34 gólpasszig jutott, egyénileg pedig az említett Rozier mellett többen is kiváló teljesítményt nyújtottak - az utóbbi nyolc meccsből ez volt a hetedik sikerük, Irving nélkül 6-2-re állnak és fél meccsre megközelítették a tabellán a Pacerst.

Erőtlen volt a Hornets. Minden tekintetben messze elmaradt ellenfelétől ezen az estén a vendégcsapat, ugyan a gyengébb kezdés után a második negyedet még megnyerte a gárda és a harmadik játékrész elején csak néhány pont volt a hátránya, innentől jött a teljes összeomlás és a kiütéses vereség. A mindössze hét kiharcolt büntető és az 53-31-re elvesztett lepattanózás is elég beszédes, a festékben 64-42-re, a gyorsindításokból 19-4-re kaptak ki Kemba Walkerék, a végére mindenben óriási lett a különbség - ennyit azért nem jelenthetett a pihentetés miatt kiültetett Tony Parker hiánya, viszont az tény, hogy sorozatban a harmadik keleti élcsapat verte meg simán James Borrego alakulatát, ez a szint még soknak tűnik számukra.

A Celtics legjobb dobói: Brown 24/6, Tatum 20/6, Rozier 17/9
A Hornets legjobb dobói: Walker 21/6, Monk 16/9, Batum 13/3

Miami Heat - Chicago Bulls 89-105

Rengeteget hibázott a Miami. Támadásban nagyon nem találta a ritmust a Dragicot, Wade-et és Jonest nélkülöző Heat, a borzasztóan akadozó támadójátékot pedig a könnyebb dobások elhibázásával is megkoronázta - a festékből 18/42-t dobott a gárda, ami szörnyű adat, összességében 40% alatt maradt mezőnyből, 30% alatt triplázott, 70% alatt büntetőzött, így pedig még a liga egyik legrosszabb csapatát sem lehet megverni. A második negyedben és a harmadik negyed elején volt egy jobb időszaka a társaságnak, amikor a kezdeti tízpontos hátránya után átvette a vezetést, de már a harmadik játékrész végén elrohant a Bulls, a záró etapban pedig igazából nem is volt esélye a Miaminak - Erik Spoelstra szerint az elöl elkövetett hibáik felemésztették az energiájukat és a védekezésük is szétcsúszott, ez jelentett komoly problémát. Összességében egy kötelező győzelmet buktak el, ami a playoff-helyekért való küzdelemben elég értékes, ráadásul otthon csak 11-14-re állnak, ami azért érdekes, mert idegenben ennél jobb a mérlegük...

Két győzelem januárban. A franchise történetének legrosszabb hónapját állította volna be a Bulls egy vereséggel, így viszont "csak" a második legrosszabbat produkálta 2-13-as mérleggel - Jim Boylen vezetőedző ennek is tud örülni, mert szerinte ma nagyot harcolt a csapata annak ellenére, hogy back-to-backet játszott és nélkülözte Zach LaVine-t. A Dunn-Markkanen páros sem mozgott rosszul, de igazából a 20 pontot szóró Wayne Selden és főleg a második félidőre megállíthatatlanná váló (26 pontjából 22-t dobott ekkor, ebből 15-öt a negyedik negyedben) Bobby Portis húzta a szekeret - a harmadik negyedben futottak egy 18-5-öt, majd egy 7-0-t, onnantól pedig már gond nélkül megoldották a feladatot, úgyhogy megérdemelt győzelmet arattak.

A Heat legjobb dobói: T. Johnson 15/6, Winslow 14/6, Ellington 13/9, Adebayo 13
A Bulls legjobb dobói: Portis 26/6, Selden 20/12, Dunn 14/3, Markkanen 14

New York Knicks - Dallas Mavericks 90-114

Most Smith jött a tripla-duplával. Nem debütált jó játékkal a Madison Square Gardenben Luka Doncic, a fiatal szlovén klasszisnak rögtön az első dobása gyűrűt sem ért, majd a negyedik kísérlete ugyanígy homály lett, bár végül azért eljutott 16 pontig, 8 lepattanóig és 5 gólpasszig, igaz, a pontjainak egy jelentős szeletét már akkor dobta, amikor eldőlt a találkozó. Most azonban belefért tőle a gyengébb este, ugyanis Dennis Smith Jr. hozta karrierje második tripla-dupláját (13 pont, 10 lepattanó, 15 gólpassz), Harrison Barnes 19 pontot szórt, Wesley Matthews öt triplát küldött a gyűrűbe, Dirk Nowitzki pedig 14 ponttal szezoncsúcsot szállított a kispadról beszállva - csapatszinten 50% felett dobott az együttes, 40%-kal triplázott és 31 gólpasszt osztott szét, a második félidőben pedig már egyértelműen uralta a találkozót. A nagyszünetben meglévő nyolcpontos előnyét a harmadik negyedben húsz egységre növelte és innentől nem volt miről beszélni, a Mavs érvényesítette a papírformát és hozta idei ötödik idegenbeli győzelmét, ezzel továbbra is látótávolságon belül van a rájátszás.

Legalább Kanter pályára került. Az utóbbi meccseken jegelt török center, valamint a nevét skandáló szurkolók imái meghallgatásra kerültek és ismét pályára léphetett a Knicksnél, a hazai nézők megtapsolhatták (9 perc, 5 pont, megcsókolta a Knicks-logót is, annyira örült), egyébként sok másnak nem örülhetett a publikum New Yorkban - ezen felül még Nowitzkit is ünnepelték, a mérkőzésben viszont más örömöt nem nagyon találhattak. A Knicks újfent teljesen esélytelenül szenvedett vereséget, zsinórban 11. alkalommal kapott ki és továbbra is sereghajtó az NBA-ben, következőleg a Bostont fogadja.

A Knicks legjobb dobói: Knox 17/3, Burke 16/3, Hezonja 13/3
A Mavericks legjobb dobói: Barnes 19/3, Matthews 17/15, Doncic 16/6

Washington Wizards - Indiana Pacers 107-89

Ez most egy másik Wizards volt. A back-to-back első felén Clevelandben szenvedett vereséget a Washington, most viszont összeszedte magát és a fáradtság ellenére sokkal koncentráltabb, fegyelmezettebb, agresszívebb játékkal jelentkezett, aminek meg is lett az eredménye. Az első negyedben jól tudott rohanni Scott Brooks csapata és hamar megtalálta a ritmust, meglépett tíz ponttal, innentől pedig végig Randle-ék diktálták a tempót és ők irányították a játékot - a nagyszünetben 14-gyel vezettek, a második félidőben pedig már csak tartaniuk kellett a különbséget. Amellett, hogy a kezdőben Bradley Beal villogott (25 pont, 6-6 lepattanó és gólpassz), a cseresor 58 pontot tett hozzá, több remek teljesítmény is érkezett a kispadról, így különösebb hullámvölgy nélkül hozták le a találkozót és simán verték meg az Indianát - összességében 8-6-tal zárták januárt és van még esélyük a playoffra, bár érdekes, hogy a back-to-backeknél az első meccseken 1-8-ra, míg a másodikakon 7-2-re állnak.

Egyértelműen baj van a Pacersnél. Sorozatban harmadszor is kikapott az Indiana Victor Oladipo kidőlése óta, ez az első 0-3-as szériájuk ebben a szezonban és bár a sorsolás, valamint Tyreke Evans hiánya is nehezíti a dolgukat, az nem kérdés, hogy megtörte őket a vezér sérülése. Ezúttal is elsősorban egy olyan támadójátékos hiányzott, aki érdemben be tudja fejezni az akciókat, mert átütőerő és elképzelés nélkül játszottak elöl, amelyből 40% alatti mezőnymutató és negatív szezoncsúcsot jelentő 89 dobott pont sült ki - igaz, Thad Young szerint az egésznek az oka a gyengébb védekezés, hátul kell jobban dolgozniuk és abból indulniuk, mert túl sok félpályás akciójuk volt, ami teljes kerettel sem az erősségük. Akárhogy is, de a keleti harmadik helyüket már elvesztették a Phillyvel szemben és a Bostont is csak fél meccsel előzik meg, villámgyorsan visszazuhanhatnak, ha nem találnak ki valamit.

A Wizards legjobb dobói: Beal 25/6, Green 23/9, Randle 13/6
A Pacers legjobb dobói: Young 13/3, Bogdanovic 12/6, Leaf 12, McDermott 12/9

Minnesota Timberwolves - Memphis Grizzlies 99-97 - hosszabbítás után

Towns nyerte meg. Nem volt könnyű estéje a Minnesota magasemberének, mert nagyon megszenvedett Marc Gasollal, gyengén dobott, ráadásul folyamatosan faultgondokkal küzdött és elég sok időt töltött a kispadon - emiatt frusztrált is volt, az élet viszont a mérkőzés legvégén mindenért kárpótolta. Egy nagyon erőlködős, küzdelmes, "mérsékelt" színvonalú találkozót vívtak a felek, ahol a rendes játékidő vége előtt fél perccel éppen Towns zsákolásával egyenlített a Wolves, majd mivel erre nem érkezett válasz, jöhetett a hosszabbítás - ahol négy-négy pontot tudtak kiszenvedni magukból a csapatok az utolsó támadásig. Ott a pocsék meccset játszó Andrew Wigginsnek kellett volna megnyernie a derbit, lepörgette az órát, majd eldobott egy tempót, de az lejött a gyűrűről, a labda viszont éppen Townshoz pattant, aki egyszer még leütötte, majd fordulásból elsüllyesztett egy borzasztó nehéz kettest a dudaszó pillanatában - beesett, a Wolves pedig megnyerte ezzel a mérkőzést. Nagyon értékesek az ilyen sikerek, a Minny pedig így három meccsre van a playofftól, sokat érhet ez a kibrusztolt győzelem.

Ebben benne volt a Memphis szezonja. Mike Conley szerint ez a találkozó tökéletesen tükrözte az egész idényüket, hiszen mindent megtettek, de a legvégén éppen úgy pattant a labda, hogy Towns egy kicsit véletlenszagú dobással megnyerje a meccset az ellenfélnek - nagyjából ennyi szerencséjük van egész évben. És ebben igaza is van valamelyest, hiszen a hazaiaknál sem Teague, sem Rose nem játszott, nem volt igazi irányítójuk, Wiggins 4/19-es mezőnymutatóba kergették, Townst is remekül semlegesítették, az ő ritmusukban, az ő szájízük szerint (nagyon kevés pont, lassú tempó) alakult a meccs képe, a végén mégsem tudtak nyerni, hiába játszott remekül Mike Conley (26 pont, 11/20 mezőnyből, 8 gólpassz) - ezzel bebetonozták magukat az utolsó előtti helyre Nyugaton, mininum három meccsel vannak előttük már a többiek.

A Timberwolves legjobb dobói: Bayless 19/3, Towns 16, Wiggins 12/3
A Grizzlies legjobb dobói: Conley 26/9, Gasol 19/3, Anderson 14

New Orleans Pelicans - Denver Nuggets 99-105

Jokics volt a mérleg nyelve. Ezúttal sem brillírozott idegenben a Denver, a megint B csapattal felálló, back-to-backet játszó Pelicanst sem tudta maga alá gyűrni, a nagyszünetben még a hazaiak vezettek - aztán a fordulás után Will Barton egymás után három 2+1-es játékkal jelentkezett és ezzel fordított Mike Malone csapata. Ez azonban még nem volt döntő ütés, sőt, egészen a legvégéig nyílt maradt a küzdelem, másfél perccel az órán csak egyetlen ponttal vezetett a Nuggets, amikor a gárda előhúzta a vezért, Nikola Jokicsot - az egyébként is kiválóan játszó (20 pont, 13 lepattanó, 10 gólpassz, 3 labdaszerzés, 2 blokk) center két clutch kosárral jelentkezett és ezzel csapata javára döntötte el a mérkőzést. Malone azt mondta erről, hogy a szoros végjátékban nincs más dolguk, mint a helyi MVP-nek adni a labdát és majd ő megcsinálja a szükséges játékokat, erre láthattunk példát most is - zsinórban negyedik győzelmükkel továbbra is tapadnak a Warriorsra és a liga negyedik legjobb mérlegét mondhatják magukénak.

Most nem jött össze a bravúr. Egészen más meccset játszott a New Orleans, mint előző este Houstonban, de megint megvolt az esélye a győzelemre, a végén azonban hiába jött vissza nyolcpontos hátrányból, fordítani már nem volt ereje - Jahlil Okafor nem tudta megállítani Jokicsot, a túloldalon pedig két hiba elég is volt ahhoz, hogy vereséget szenvedjenek. Okafor (14 pont, 8 lepattanó, 7/15 mezőnyből) most már azért nem játszott olyan jól, Jrue Holidayjel a pályán -16-ban volt a Pels, úgyhogy akadtak gondjaik, de a vereség aligha fáj a vezetőségben bárkinek is - Payton, Moore, Mirotic, Randle és Davis nélkül egyrészt ez a papírforma, másrészt az említettek közül többeket is pályára lehetett volna küldeni, ha minden kötél szakad, de ők nem erőltetik már ezt a dolgot, inkább a Davis-üzletre koncentrálnak...

A Pelicans legjobb dobói: Holiday 22/9, Williams 21/15, Miller 15/12
A Nuggets legjobb dobói: Beasley 22/9, Morris 20/9, Jokics 20

Sacramento Kings - Atlanta Hawks 135-113

A Kings bírta jobban a tempót. A várakozásoknak megfelelően nagy iramú mérkőzést vívtak a felek és ebben most a Sacramento bizonyult jobbnak, köszönhetően nagyrészt a kispadról érkező remek teljesítményeknek. Az első félidőben még tízpontos hátrányban volt a hazai alakulat, aztán szépen felpörgött a gárda, a második negyedben az újonc Marvin Bagley állt a csapat élére, majd a harmadikban a szintén a padról beszálló Harry Giles tolta meg a szekeret 12 ponttal - végül 20 egységgel, szezoncsúccsal zárt, a Kings pedig a harmadik negyed végére eldöntötte a mérkőzést. A hazaiak annyival több lábon álltak, hogy igazából hullámvölgy nélkül darálták végig az estét az első másfél negyed után, 76-40-ra nyertek a festékből, 26-8-ra a leindításból szerzett pontokat tekintve és 36 gólpasszt osztottak szét - a cseresorból összesen 80 pont érkezett, ez mindent elárul a csapat teljesítményéről. Ezzel a fontos győzelemmel továbbra is harcban vannak a rájátszásért, két meccs a hátrányuk a Clippershez képest.

Ehhez most nem volt köze a Hawksnak. Nem tudta magát hátul összeszedni az Atlanta, túldobni pedig nem lehetett ma ezt a Sacramentót, ráadásul mindezt 21 eladott labdával is tetézték a vendégek, úgyhogy a második félidőben már esélyük sem volt a fordításra, sima vereséget szenvedtek. Trae Young újabb jó teljesítményének (23 pont, 4/9 tripla, 8 gólpassz) azért örülhetnek, Vince Cartert Sacramentóban is hangos üdvrivalgás fogadta, ennél több viszont most nem jutott nekik - persze különösebb céljaik idén már nincsenek, abszolút a senki földjén vannak, úgyhogy minden további nélkül koncentrálhatnak a következő feladatra.

A Kings legjobb dobói: Giles 20, Hield 18/12, Bagley 17
A Hawks legjobb dobói: Young 23/12, Collins 14, Len 13/3

Portland Trail Blazers - Utah Jazz 132-105

Nurkic nélkül is dominált a Blazers. A hazaiak térdfájdalmak miatt kiültették nagy formában lévő centerüket, ennek ellenére az elejétől a végéig uralták és dominálták a játéknap rangadóját, elsősorban a tarthatatlan Lillard-McCollum hátvédpár miatt. Az irányító 36 ponttal, 8 lepattanóval és 11 gólpasszal oktatott, McCollum pedig 30 pontig jutott, de ebből 20-at már az első negyedben elsüllyesztett, méghozzá 9/9-es mezőnymutatóval - ő adta meg az alaphangot, hiszen ezt a játékrészt 45-27-re nyerte a Blazers és innentől már nem is volt különösebb esélye a Jazznek. A harmadik negyedben azért még egy lapáttal rátett Terry Stotts alakulata és 30 pontos különbséget alakított ki, így aztán Lillardon kívül a többi kezdő pihenőt is kapott, egyedül ő játszott 30 perc felett - meglepően simán nyerte ezt a meccset a gárda és zsinórban harmadik győzelmével továbbra is üldözi az előre menekülő OKC-t. Stotts mester pedig nem feledkezett meg a jutalomról sem: három nap teljes pihenőt osztott ki a játékosoknak, edzést sem fog tartani és azt mondta erről, hogy megérdemlik a szabadságot.

Nem volt önmaga a Utah. Főleg védekezésben volt botrányosan gyenge a vendégcsapat, a Lillard-McCollum páros azt csinált Rubióékkal, amit akart, az első félidőben 45 pontot szórt ez a duó, Mitchellék pedig csak keresték önmagukat. Quin Snyder mindent bevetett, forgatta a védőket, váltogatta a sémákat, de képtelenek voltak lelassítani Lillardékat, annyi tűzerő pedig nem volt bennük, hogy tartani tudják a lépést - próbálkoztak alacsonyabb szerkezettel is a Nurkic nélküli Portland ellen, de ez sem hozott eredményt, úgyhogy a harmadik negyedben igazából ők is elengedték ezt az estét. Érdekes azért, hogy Gobert-ék az elmúlt 11 meccsükből csak kettőt vesztettek el, mindkettőt a Blazers ellen...

A Trail Blazers legjobb dobói: Lillard 36/9, McCollum 30/9, Leonard 16/12
A Jazz legjobb dobói: Mitchell 22/3, Gobert 15, Ingles 14/6

A tabella ezen a linken megtekinthető!