Julius Randle a Dallast, Russell Westbrook a Pelicanst szedte szét

 

Utah Jazz - Indiana Pacers 119-111

Mitchell sérülésével együtt nyert a Jazz. A hazaiak sztárja, Donovan Mitchell a harmadik negyedben dőlt ki, amikor aláfordult a bokája és egyelőre nem tudni, hogy mekkora a baj - a röntgen negatív lett, de nem nézett ki jól az eset. Csapata mindenesetre így is nyerni tudott és éppen abban az időszakban fordította meg a meccset, amikor Mitchell megsérült, az első félidőben ugyanis még nagyon nem működött a védekezés: 69 pontot kaptak a nagyszünetig és 17-tel is égtek már. A fordulás után azonban sebességet váltottak hátul, onnantól megfékezték a Pacerst, ennek köszönhetően pedig átvették az irányítást és a második félidőt összességében 63-42-re húzták be - a záró etapban volt egy 10-0-s futásuk, onnantól a kezükben tartották az eseményeket. Mitchell így is beszórt 22 pontot, Bogdanovic 24-gyel zárt, Gobert 23 lepattanót szedett le, Conley dupla-duplázott és a kispadról is jött segítség, úgyhogy összességében a második félidő miatt elégedettek lehetnek, de a megnyugváshoz még Mitchellről is kéne egy jó hír...

A második félidőre elfogyott a Pacers. Az utóbbi mérkőzéseken remek támadójátékot mutatott be az Indy, szórta a pontokat és az első félidőben most is úgy tűnt, hogy ez marad a helyzet, nagyon éltek a vendégek. A remek dobóforma és a rohanás is eltűnt azonban a folytatásban, a Jazz felkeményedő védekezése ellen hirtelen mintha falba ütközött volna a gárda és teljesen szétesett a játéka: az 50% feletti mezőnymutató 40% alá csökkent a mérkőzés végére és az utolsó 15 perc során összesen tíz labdabirtoklásból tudtak pontot dobni. Ez a leolvadás nem fért bele, egy ideig ugyan tartották magukat, de a negyedik negyedes 10-0-s Jazz-futás után már igazából nem volt esélyük - a három vezér játéka is jelentősen visszaesett, ebben az időszakban ők sem nagyon tudtak már megmozdulni. Salt Lake Cityben persze ki lehet kapni, de ebből a második félidőből tanulni kell, hogy legközelebb legyen válaszuk erre a védekezésre is.

A Jazz legjobb dobói: Bogdanovic 24/6, Mitchell 22/9, Clarkson 18/6
A Pacers legjobb dobói: LeVert 24/9, Sabonis 22/3, Brogdon 16/6

Detroit Pistons - Oklahoma City Thunder 110-104

Több lábon állt a Pistons. Jerami Grant, Mason Plumlee, Hamidou Diallo, Wayne Ellington, Cory Joseph, Rodney McGruder és Dennis Smith Jr. nélkül volt kénytelen kiállni ezen a mérkőzésen a Pistons, és a korai gyengélkedést leszámítva így is működött a játékuk, több fiatal is előlépett náluk. A csapat élére a maga 24 évével az ezen az estén veteránnak számító Josh Jackson állt, aki 9/16 jó dobással, illetve 9/10 büntetővel ért el 29 pontot, de mellette a tripláját nem találó, és csak 2/12 kinti dobását elsüllyesztő Saddiq Bey (18 pont, 7 lepattanó), valamint a kispadról beszálló Frank Jackson (18 pont, 5 lepattanó) is jól termelt. Az este sztárja mégis talán Isaiah Stewart volt, aki 15 pontja mellett 21 lepattanót gyűjtött be, utóbbi a legtöbb 1977 óta, amit a Pistonsban egy újonc elért, akkor Leon Douglas jutott 22 lepattanóig. Killian Hayes (9 pont, 4 lepattanó, 7 gólpassz, 5 labdaszerzés) jól játszott a többiek keze alá, és értékes mezőnymunkával vette ki a részét a győzelemből, ami 3 vereség után jött ismét össze a Pistonsnak.

Nem tartott ki a Thunder korai előnye. A vendégek kezdték jobban a mérkőzést, akik az 1. negyed végére 7, a 2. negyed közepére pedig 15 pontos előnyt alakítottak ki, de a félidő végére ki tudott egyenlíteni a Pistons, és onnantól kezdve inkább ők irányítottak. A vendégek nem adták fel, a 4. negyedben is egyszer visszajöttek -1-ig a 11 pontos hátrányukból, de végül alulmaradtak, mivel szükségük lett volna egy olyan megbízható opcióra, mint amilyen Shai Gilgeous-Alexander szokott lenni. A fiatal hátvéd azonban továbbra is maródi, és az ő hiányában ismét Luguentz Dort igyekezett előlépni, aki a legutóbbi 42 pontos teljesítménye után most 26 ponttal és 6 lepattanóval jelentkezett. Mellette Darius Bazley (19 pont, 7 lepattanó) próbálkozott leginkább, aki 1/10 hárompontossal járult hozzá a Thunder 7/39-es triplázásához, míg Theo Maledon (8 pont, 8 lepattanó) további 1/9-et tett ehhez hozzá. Moses Brown (12 pont, 8 lepattanó, 2 blokk) hozta a mostanában tőle elvárható minimumot, de ezúttal ő sem tudott nagyobbat villantani, ahogyan Dorton kívül igazán senki sem, így a végére kijött, hogy több lábon állt a Pistons támadásban.

A Pistons legjobb dobói: J. Jackson 29/6, F. Jackson 18/9, Bey 18/6
A Thunder legjobb dobói: Dort 26/9, Bazley 19/3, Brown 12

Philadelphia 76ers - Los Angeles Clippers 106-103

Ezt a rangadót is behúzta a Sixers. Legutóbb a Nets ellen tudott nyerni a Philly, most pedig egy másik bajnokesélyest vert meg, igaz, mindkét esetben legjobbja nélkül érkezett az ellenfél - most mondjuk a Sixersnél is hiányzott a kezdőből Tobias Harris és Seth Curry, úgyhogy a hazaiak sem voltak 100%-osak. Joel Embiid viszont nagyjából azt csinált, amit akart, a center 36 ponttal, 14 lepattanóval és 18 kiharcolt büntetővel zárta az estét, vele nem tudott mit kezdeni a Clippers, mellé pedig a kezdőben 18 pontot és 5 triplát beszóró Furkan Korkmaz, valamint a sokoldalú Simmons-Green páros próbált felnőni. A jó kezdés (31-20-ra nyert első negyed) után igazából végig vezetett is a gárda, a negyedik negyedben került csak bajba, amikor a Clippers fordított - ott azonban felkeményítették a védekezésüket Simmonsék, eladott labdákba kergették ellenfelüket és egy 7-0-val visszavették a gyeplőt. Innentől őrizték a párpontos előnyüket, az utolsó tíz másodpercben pedig Danny Green büntetői állították be a végeredményt, majd Marcus Morris triplája maradt ki - újabb fontos győzelmet húztak be Embiidék, úgyhogy továbbra is vezetik Keletet, ligaszinten pedig harmadikak

Hiányzott Leonard. Sorozatban negyedik mérkőzését is kihagyta a Clippers vezére, Kawhi Leonard, akire igazából a hajrában lett volna szüksége a csapatának, amikor a Philly ritmusváltása után már nem tudtak válaszolni. Alapvetően Embiiddel teljességgel tele volt a kezük és emiatt az első félidőben végig tíz pont körüli/feletti hátrányban voltak, aztán a harmadik negyed derekától tudtak ezen csökkenteni és a negyedik játékrészben meg is fordították a derbit. Amikor azonban már úgy tűnt, hogy reális győzelmi esélyeik lehetnek, jött a fent említett 0-7, amely során öt támadásból négy eladott labdát produkáltak és innentől megint megálltak elöl, a clutch időszakban nagyon kellett volna még egy stabil játékos. Az utolsó dobást Morrisra bízták, aki elrontotta a triplát, így zsinórban hét győzelem után kikaptak annak ellenére, hogy Paul George kiemelkedő formája most is megmaradt: 37 pontot, 9 lepattanót és 6 gólpasszt tett a közösbe.

A 76ers legjobb dobói: Embiid 36, Korkmaz 18/15, Simmons 12
A Clippers legjobb dobói: George 37/12, Patterson 18/15, Morris 15/6

Washington Wizards - New Orleans Pelicans 117-115 - hosszabbítás után

Russell Westbrook a legjobbkor lépett elő. A Wizards irányítója az egész mérkőzésen jól játszott, és a szokásához híven ismét megtöltötte a statisztikai lapot: 36 ponttal, 15 lepattanóval és 9 gólpasszal, illetve 13/24 jó dobással fejezte be a találkozót. Már a 4. negyedben is ő állt csapata élére a 8 pontjával, majd a hosszabbításban a Wizards 12 pontjából 10 tőle érkezett, illetve Bradley Bealnek adott egy gólpasszt. A mérkőzést is ő döntötte el, 1 másodperccel a vége előtt kiharcolt egy faultot Zion Williamson ellen, majd higgadtan értékesítette a 2 büntetőjét. Beal ezúttal kevésbé találta a dobását, 10/29 kísérlete ért célba, közte 0/9 triplája, de így is eljutott 30 egységig. A két hátvéd mellett csak a kispadról beszálló Daniel Gafford (18 pont, 7 lepattanó, 4 blokk) tudott komolyabb teljesítménnyel előlépni, Rui Hachimura például megállt 3/13 jó dobásnál, míg a 3/6 tripláját elsüllyesztő Westbrook mellett senki sem tudott veszélyt jelenteni a triplavonalon túlról, a Wizards többi játékosa 1/21-et hozott össze kintről. Végül ez is elegendőnek bizonyult, az egyre jobb formába lendülő fővárosiak az elmúlt 6 meccsükön már az 5. győzelmüknek örülhettek, és harcban vannak a 10., már play-int érő helyért.

Ezt elszúrta a Pelicans. Ellenfelükhez hasonlóan a vendégeknek is rendkívül fontos lett volna ez a győzelem, ők is azért harcolnak, hogy elérjék a play-int, ráadásul 2:15-tel a rendes játékidő vége előtt 7 ponttal vezettek, 98-105 állt az eredményjelzőn. Ezt követően jött a teljes leolvadás, 68 másodperc alatt egyenlített a Wizards, és az utolsó bő egy percnek 105-105-ről vágott neki a két csapat. Innentől mindkét csapat két-két alkalommal próbálkozhatott még, a vendégeknél a sérülése után visszatérő Lonzo Ball kezében maradt a potenciálisan győztes kosár, míg a hazaiaknál Beal hibázott a dudaszó pillanatában. A hosszabbításban a vendégeknél egyedül Brandon Ingram (34 pont, 7 lepattanó, 5 gólpassz, 4 labdaszerzés) tudott betalálni a mezőnyből, míg a magához képest visszafogottan játszó Zion Williamson (21 pont, 6 lepattanó, 0 gólpassz, 7 eladott labda) ekkor csak 0/1 kísérlettel, 2 eladott labdával és a végén egy faulttal vétette észre magát, ami meg is pecsételte a Pelicans sorsát. A mérkőzés után Stan Van Gundy magát is kritizálta egy döntése miatt, 4,5 perccel a rendes játékidő vége előtt a kispadról remekül beszálló Naji Marshall (16 pont, 11 lepattanó, 6 gólpassz) helyére visszaküldte Lonzo Ballt (4 pont, 2 lepattanó, 3 gólpassz), aki mindössze 2/10 jó dobással jelentkezett, és érezhetően rozsdás volt, így végül egymást követő 2. vereségüket szenvedték el.

A Wizards legjobb dobói: Westbrook 36/9, Beal 30, Gafford 18
A Pelicans legjobb dobói: Ingram 34/12, Williamson 21, Marshall 16/6

Brooklyn Nets - Charlotte Hornets 130-115

A negyedik negyedben döntött a Nets. Védekezni nem nagyon akart a James Hardent továbbra is nélkülöző Brooklyn, így a meccs elején eléggé be is ragadt a gárda, mert hamar 27-13-as hátrányba került. Ezt követően persze azért feljavult a társaság és elsősorban a remek kinti dobóformájának köszönhetően megfordította az összecsapást, majd a negyedik negyedben el is döntötte a maga javára: még ott is szoros volt az állás (mert mindkét fél jól dobott és nem védekezett...), de aztán egy 19-5-ös rohammal dűlőre vitte a dolgokat Steve Nash csapata. A hazaiak végül 51%-kal süllyesztettek el 21 triplát, ebből pedig 12/20-at vállalt magára a Harris-Shamet páros, ők ketten dobták szét a Charlotte-ot - a műsort Kevin Durant (25 pont, 11 gólpassz) komponálta, Kyrie Irving pedig ezúttal a háttérbe húzódott és kevesebbet vállalt. A 130 dobott pontot nyilván nem kell megmagyarázni, a győzelmet szintén, a védekezés olyan volt, amilyen - Harden visszatérése közeledik, az utolsó heteket a három sztár összecsiszolására és a playoffra való felkészülésre szánhatják.

Bridges vezetésével helytállt a Hornets. A vendégek legjobb hat pontszerzője közül öt is hiányzott, úgyhogy erősen tartalékosan álltak ki, de Miles Bridges 33 pontos karriercsúcsa (13/18 mezőnyből, 6/10 tripla), Terry Rozier 27 pontos, 10 gólpasszos estéje és a semmiből előkerülő Vernon Carey Jr. 21 pontos egyéni rekordja miatt így is remekül helytálltak. Az említett három játékos nagyszerű teljesítménye miatt az első félidő kiegyenlített játékot hozott és a fordulás után is közel tudott maradni a Charlotte, aztán amikor a záró etapban tovább emelt a tempón a Brooklyn, akkor az már soknak bizonyult számukra. Ezzel együtt nem lehetnek elégedetlenek, tényleg váratlanul léptek elő játékosaik, aminek örülhetnek, támadásban egyben voltak, az, hogy ezt a Brooklynt nem tudták levédekezni ennyi hiányzóval, talán a "belefér" kategória...

A Nets legjobb dobói: Harris 26/18, Durant 25/9, Shamet 20/18
A Hornets legjobb dobói: Bridges 33/18, Rozier 27/6, Carey Jr. 21/3

Toronto Raptors - Orlando Magic 113-102

Váratlan helyről érkeztek a Raptors pontjai. Kyle Lowry, Pascal Siakam, Gary Trent Jr. és OG Anunoby nélkül, de a visszatérő Fred VanVleettel a soraiban vághatott neki ennek az összecsapásnak a Raptors. A 7 meccs után ismét pályára lépő VanVleet (6 pont, 6 gólpassz) elsőre még kereste a helyét a pályán, és csak 3/11 dobását értékesítette, míg mellette a mostanában többször is villogó Malachi Flynn (6 pont, 8 gólpassz) sem találta a dobását, neki 3/12 kísérlete esett be, így nem is annyira meglepő módon 4 pontos hátrányban mehettek el nagyszünetre a hazaiak. A fordulás után robbantottak, a 3. negyedet 38-19-re húzták be, és különösen Paul Watson játszott nagyot, aki egymaga berámolt 20 pontot ebben a játékrészben, és végül 10/13 jó dobással, közte 8/11 triplával ért el 30 pontos karriercsúcsot. Ugyancsak az egyéni legjobbját érte el Yuta Watanabe (21 pont, 6 lepattanó), aki a kispadról hozott nagy lendületet, és akinek a pontjaira építve 53-36-ra nyerte a második sorok csatáját a Raptors. 2 vereség után most 2 meccset nyertek, és továbbra is harcolnak a keleti 10. helyért.

Egy félidőn át tartotta magát a Magic. Michael Carter-Williams hiányában ezúttal Cole Anthony kezdett irányítóként a vendégeknél, és láthatóan jó hatással volt rá, hogy az első sorban kapott helyet, hatékonyan szerzett 19 pontja mellé ugyanis 7 lepattanót és 5 gólpasszt is hozzá tudott tenni, ezúttal nem lehetett rá panasz. Wendell Carter Jr. is egyre jobban kezdi megtalálni a helyét az új csapatában, ezúttal 20 pontig és 9 lepattanóig jutott, míg Chuma Okeke (14 pont) néhány kicsit szürkébb meccse után ismét ponterősebben játszott. Az első félidőben minden rendben is volt náluk, viszont a kritikus 3. negyedben egyikük sem tudott előlépni, ahogyan senki más sem, és ekkor jött ki a leginkább az is, hogy nem építettek a tripláikra, mindössze 23 alkalommal próbálkoztak, amiből 8 esett be. Jól jött volna a Magicnek, ha a 0/7 dobással záró, ugyanakkor 7/8 büntetőt értékesítő Gary Harris nagyobb veszélyt tud jelenteni a triplavonalon túlról, vagy az, ha Terrence Ross (6 pont) nem hozza ismét azt a passzív játékot, ami meccsek óta jellemző rá, de egyik sem valósult meg, így elbukták a találkozót.

A Raptors legjobb dobói: Watson 30/24, Watanabe 21/6, Johnson 13/9
A Magic legjobb dobói: Carter Jr. 20/3, Anthony 19/9, Okeke 14/6

Chicago Bulls - Memphis Grizzlies 115-126

A második félidő a Memphisé lett. A nagyszünetig egyenrangú csapatok küzdelmét láthattuk, mindkét negyed döntetlennel zárult, nem voltak óriási kilengések sem, a fordulás után azonban egy jóval agresszívebb és harcosabb Grizzlies jött ki a parkettre, amely hamar el is döntötte a küzdelmet. A vendégek már az első perc után időkérésre késztették Billy Donovant, de az sem törte meg a lendületet, Dillon Brooks egymaga 15 pontot szórt csak a harmadik negyedben és a Valanciunas-Morant páros jó játékával kiegészítve nem nagyon lehetett már őt megállítani - végül 32 pontos szezoncsúccsal zárta az estét, de mellette még öten érték el a tízpontos határt. A Memphis 52%-kal dobott mezőnyből, 42,5%-kal triplázott, a 33 gólpasszára alig 6 eladott labda jutott, a gyorsindítások tekintetében pedig óriási fölénnyel, 26-3-ra nyert - a második félidőben fokozatosan meglépett ellenfele elől a gárda, majd stabilizálta az előnyét és remek támadójátékkal meg is nyerte a mérkőzést. 

Egyre csak süllyed a Chicago. Ezen az estén sem tudta megfordítani a szezonja alakulását a Bulls, a playinért küzdő hazaiak sorozatban ötödször kaptak ki, a pocsék védekezésük pedig nem azt mutatta, hogy fejben minden rendben van - rengeteget hibáztak hátul, főleg a Memphis leindításai ellen, ezek pedig nem férhettek bele. Támadásban még úgy is rendben voltak, hogy Zach LaVine nem játszhatott, Nik Vucsevics (24 pont, 14 lepattanó, 6 gólpassz) mellé felnőtt a két hónap után újra (...) jól játszó Coby White (27 pont, 5 lepattanó, 7 gólpassz, 4/8 tripla) és így volt egy jó félidejük, de utána a Grizzlies szépen lejátszotta őket és voltak már 20 pontos hátrányban is, mielőtt ezen kicsit szépítettek. Ezzel a vereséggel már el is vesztették a keleti 10. helyüket, LaVine-re még egy ideig nem számíthatnak, most úszik el a szezonjuk "maradéka"?

A Bulls legjobb dobói: White 27/12, Vucsevics 24/9, Young 17/3
A Grizzlies legjobb dobói: Brooks 32/12, Valanciunas 16/3, Morant 15/3

Houston Rockets - Denver Nuggets 99-128

Nem lehetett, nem is volt kérdés. Masszív favoritként érkezett meg erre a mérkőzésre a Denver és mindenképpen hoznia kellett a kötelező győzelmet, ezt pedig Michael Malone alakulata összességében könnyedén meg is tette. A vendégeknél Nikola Jokics (29 pont, 16 lepattanó, 7 gólpassz, 10/12 mezőnyből alig 27 perc alatt) ismét MVP-jelölthöz méltó teljesítményt nyújtott, Michael Porter Jr. is beszórt 21 pontot 4/7 triplával és rajtuk kívül még négyen érték el a tízpontos határt - úgy nyertek közel 30-cal, hogy 29%-kal tripláztak, de ezúttal annyira nem voltak egy súlycsoportban ellenfelükkel, hogy a kinti dobások nem is hiányoztak. A kereken húsz ponttal megnyert első félidő után már csak az lehetett a kérdés, hogy mennyi lesz a pontos végeredmény, de mivel a Rocketsnél John Wall például több labdát adott el, mint amennyi kosarat és gólpasszt összesen hozzátett, a hazaiak nem tudtak szépíteni a helyzeten. Náluk a 23 pontos Olynyk és a 21-5-5-öt hozó Tate emelhető ki, Wall mellett Kevin Porter Jr. (1/9 mezőnyből) is betlizett, úgyhogy ezzel a vereséggel visszacsúsztak a Wolves mögé és immár ők a sereghajtók az egész ligában - a Denver közben nyugati negyedik, két meccsre van a Clipperstől és kettővel vezet a Lakers előtt. 

A Rockets legjobb dobói: Olynyk 23/9, Tate 21/3, Wood 15/6
A Nuggets legjobb dobói: Jokics 29/3, Porter Jr. 21/12, Green 13

Minnesota Timberwolves - Miami Heat 119-111

Újabb Miami-vereség. Továbbra is képtelen stabilan felszívni magát a Heat, eddig egy jobb időszaka volt a szezon során a gárdának és bár belekezdett egy másodikba, de azt most éppen a sorozatban harmadik vereségével radírozta ki teljesen. Oladipo és Iguodala ugyan nem játszott, de így is mindenük adott lehetett volna a sikerhez, Jimmy Butler remekelt (30 pont, 10 lepattanó, 8 gólpassz), Trevor Ariza végre "beletalált" (21 pontos szezoncsúcs, 5/7 tripla), de hiába, ismét, zsinórban harmadszor is csak egy jó első negyedre futotta: azt 37-26-ra megnyerte Erik Spoelstra csapata, aztán jöttek a gondok és főleg a rájuk jellemző kemény védekezés hiányzott. Butler ki is mondta a meccs után, hogy nem is érdemelnek győzelmet, mert túl könnyen veszik az ilyen mérkőzéseket és olyankor szörnyű védekezést csinálnak, amitől az egész játékuk felborul - "ez nem jó kosárlabda", ahogy fogalmazott. Spoelstra egy dolgot tett ehhez hozzá: amíg 23-5-re kapnak ki a második esélyből szerzett pontok tekintetében, addig nincs miről beszélni. 

Towns visszatért, jött is a Wolves győzelme. Az utóbbi két meccsen vállalhatatlanul játszott a Minnesota, de azokon nem állt rendelkezésre Karl-Anthony Towns, most viszont ott volt a pályán a center és nagyon sokat tett a győzelemért: 24 pontjába 4/4 tripla fért bele és bár faultgondjai miatt csak 26 percet játszott, de így is kulcsfaktor volt a hazaiak számára. Az elrontott első negyed után a másodikban remekeltek, ott kiegyenlítettek, majd a harmadik végén ismét kisebb hátrányba kerültek - hogy aztán a záró etapban összeszedjék magukat és megnyerjék a meccset. A negyed közepén Towns bevert sorozatban nyolc pontot, csapata pedig egy 22-6-os rohanást produkált, amellyel a maga javára fordította az estét, az itt kiharcolt előnyt már meg tudta őrizni - 50% felett dobtak mezőnyből, 40% felett tripláztak és 30 gólpasszt osztottak szét, a támadójátékukat Towns kis túlzással egy személyben összerántotta. Ezzel a sikerrel pedig hosszú idő után először nem ők az utolsók a ligában, sikerült megelőzniük a Houstont. 

A Timberwolves legjobb dobói: Towns 24/12, Rubio 17/6, Reid 16
A Heat legjobb dobói: Butler 30, Ariza 21/15, Adebayo 17

San Antonio Spurs - Portland Trail Blazers 106-107

Lillard nélkül nagy győzelmet aratott a Portland. Az utóbbi meccseken nagyon visszaesett a Blazers, nem játszott jól a gárda, ezen az estén pedig Damian Lillard nem is állt rendelkezésre, nélküle kellett megoldani a feladatot. Ez sokáig nem ment, voltak már 16 pontos hátrányban is a vendégek, ám még időben fel tudták javítani az egyébként egész szezonban pocsék védekezésüket, meg tudták fogni a Spurst, majd CJ McCollum (29 pont, 6 gólpassz), Norman Powell (22 pont, 4 gólpassz) és a remeklő kispad révén ledolgozták a különbséget. A záró etap közepétől egylabdás mérkőzést láthattunk, ott már néha vezetett is a Portland, majd a végén az említett McCollum és Powell sorozatos clutch dobásaival kiharcolták a győzelmet: a végeredményt utóbbi álíltotta be 22 másodperccel az órán és bár a Spursnek volt még egy támadása, de abból három dobást is elrontott (két támadópattanót húzott le Pöltl), így nagy sikert könyvelhetett el a Blazers. 

Ezt is elrontotta a San Antonio. A meccs nagyobb részében a hazaiak vezettek, DeMar DeRozan és Jakob Pöltl vezérletével stabilan tudtak játszani és bár a záró etapban leadták a előnyüket, de ott is minden esélyük megvolt a sikerre. Az utolsó két percben aztán vétettek két kulcsfontosságú eladott labdát, mindkettőből azonnal kosarat kaptak, majd az utolsó tíz másodpercben jött a már említett három elrontott dobás - akármelyikkel megnyerhették volna a meccset, de bedeszkázták számukra a gyűrűt. Ez nem az első ugyanilyen vereségük volt mostanában, nemrég a Denvertől is pontosan ugyanígy kaptak ki, úgyhogy Gregg Popovich természetesen nem volt elégedett - így is playint érő helyen vannak Nyugaton, de sokkal biztosabb is lehetne a helyzetük, ha az ilyen mérkőzéseket be tudnák húzni...

A Spurs legjobb dobói: DeRozan 26, Pöltl 17, Eubanks 15
A Trail Blazers legjobb dobói: McCollum 29/6, Powell 22/6, Simons 16/12

Dallas Mavericks - New York Knicks 109-117

Julius Randle elképesztő volt. Nagyon motiváltan lépett pályára szülővárosában a Knicks erőcsatára, aki rögtön bedobta csapata első tíz pontját, sőt, az első 23-ból 15-öt is ő jegyzett - majd jött Derrick Rose zsinórban hét egységgel, hogy kicsit javuljon az egyensúly. Randle azonban a folytatásban sem vett vissza, ezúttal tarthatatlannak bizonyult és azt csinált Kristaps Porzingisszel (New York-i elődjével), amit csak akart: végül 44 ponttal beállította a szezoncsúcsát, 16/29-et dobott mezőnyből, 6/11-et a triplavonalon túlról, leszedett 10 lepattanót és kiosztott 7 gólpasszt is. A magasember végig dominálni tudott, mellette pedig a záró etapra a 24 pontos, 8 lepattanós RJ Barrett is előkerült, aki ekkor pillanatok alatt bevert 10 pontot, amellyel stabilizálta a New York előnyét. A vendégek összességében szinte végig vezettek és nagyrészt az ő akaratuk érvényesült, ezzel pedig sorozatban ötödik győzelmüket aratták - ilyen szériára utoljára hét éve voltak képesek, míg Randle Bernard King és 1985 üta az első Knicks-játékos lett, aki legalább 40-10-5-öt tudott hozni egy alapszakasz-mérkőzésen.

Nem megy a Mavsnek. Az utóbbi hat meccsből már negyedszer kapott ki a Dallas, a két győzelemből az egyik a legutóbbi szerencsés Doncic-tripla, a másik pedig az Antetokounmpo nélküli Bucks legyőzése volt, úgyhogy nincs jó formában a gárda. Porzingis ugyan dobott 23 pontot 12 lepattanóval, Doncic pedig a 22 pontja mellett 19 (!) gólpasszt osztott szét, de védekezésben nem tudták felvenni a kesztyűt, Rick Carlisle vezetőedző szerint nem voltak elég kemények már a meccs elején és hagyták belendülni Randle-t, aki utána ízekre szedte őket. Újabb hazai vereségükkel továbbra is csak hetedikek Nyugaton és jelenleg közelebb van hozzájuk a nyolcadik Memphis, mint ők a hatodik Portlandhez - következőleg mondjuk a Sacramentót, majd a Detroitot fogadják, ezek abszolút nyerhető meccsek lesznek. 

A Mavericks legjobb dobói: Porzingis 23/6, Doncic 22/6, Hardaway Jr. 16/6
A Knicks legjobb dobói: Randle 44/18, Barrett 24/9, Rose 15/3