Lépéskényszerben a Denver, jön a döntő harmadik meccse
Hiába szerepelt az egész rájátszás során pályahátrányban a Miami Heat, az előző párharcokhoz hasonlóan ezúttal a döntőben is sikerült ellopnia az ellenfél pályaelőnyét, miután Denverben tudott egyenlíteni a gárda. Most a sorozat Miamiban folytatódik, mutatjuk, hogy mire számíthatunk a felek harmadik összecsapásán.
Miami Heat – Denver Nuggets 02:30 (ÉLŐ – Sport 1)
Az első meccsen elszenvedett sima vereség után a második meccsre meghúzta azokat a lépéseket Erik Spoelstra, amik elengedhetetlenek voltak a siker érdekében. Caleb Martin helyett három meccs kihagyás után újra a kezdőben kapott szerepet az a Kevin Love, aki elsősorban méretet és magasságot hozott a floridaiak számára, az előző meccsen lubickoló Aaron Gordonra így egy csapásra lett válasza a Heatnek, ráadásul úgy sikerült ezt megoldania, hogy Jimmy Butler továbbra is Jamal Murray-n védekezhetett.
Hála a Miami változtatásainak, a második mérkőzés jóval izgalmasabb és szorosabb összecsapást hozott. Az első negyedben a Heat tudott tempót diktálni, 11 ponttal is vezettek Butlerék. Ennek a rohamnak az élére Max Strus állt, aki alig kilenc perc alatt 12 pontot szerzett, 4/7 tripláját bombázta be az első negyedben, egyértelműen maga mögött tudta hagyni az első mérkőzésen bemutatott pocsék dobóformáját. A Nuggets azonban a szünetben tudta rendezni sorait, sőt, nagy fordítást bemutatva már 15 pontos előnyben is volt a negyed közepén. Ezt követően végig fej-fej mellett haladtak a felek, míg az utolsó negyedben ismét a Heat tudott eggyel feljebb kapcsolni, Butler és Adebayo mellett az utolsó felvonásban ismét előbukkant egy hasznos kiegészítő, ezúttal az a Duncan Robinson, aki az első meccsen csupán 1/6 dobást tudott értékesíteni. Robinsonnak az első három negyedben nemhogy pontja, de még csak rádobása sem volt, ebben a periódusban viszont 4/5 jó dobással jelentkezett és állt csapata élére, kulcspillanatokban volt hidegvérű és választott rendre jó megoldásokat – hol üres, hol nehéz triplát jegyzett, hol alapvonali belépésből, hol pedig egy-egyből kosarat szerzett, abszolút bizonyította, hogy már jóval több és sokoldalúbb játékos, mint a régi, egysíkú dobógép szerepében. A végjáték azonban ismét szorosan alakult, a Nuggets erőre kapott és végül labdája volt az egyenlítésre is, Malone viszont nem kért időt, Murray pedig egy nehéz hármast vállalt el, így 1-1-gyel fordulhatnak a csapatok Miamiba.
A Nuggetsnél a mérkőzés természetesen ismét Nikola Jokicsról szólt, aki miután az első meccsen kiosztott 14 gólpasszával történelmet írt, most a szervezés helyett ő maga oldotta meg a helyzeteit és meg sem állt 41 pontig. A kétszeres szerb MVP játékának minden létező elemét bemutatta: ha kellett passzolt, ha kellett bedobta a triplát, hatékonyan dolgozott középtávolról, odaért a büntetővonalra, dominálta a festéket és remek lábmunkával sarkazott ki bárkit, aki elé került – így végül 16/28-as mezőnymutatóval zárta a mérkőzést. Azonban hiába ért el az idei rájátszásban harmadjára is legalább 40 pontot, ismét elmaradt a győzelem, eddig egyszer sem sikerült csapatának nyernie, amikor ekkora extra érkezett Jokicstól. Ennek oka elsősorban az volt, hogy ezúttal nem érkezett érdemi segítség Jamal Murray-től, aki az előző meccsen jegyzett 26 pontja után most csak 18 pontig jutott, illetve az, hogy Spoelstra remek húzásai miatt már nem volt akkora faktor Aaron Gordon, mint a felek első találkozóján.
A párharc tehát Miamiban folytatódik tovább, kiegyenlített erőviszonyok mellett. A Heatnél a második mérkőzésen hárman is húsz pont felett zártak: Butler egy remek utolsó negyeddel kozmetikázott az egyébként eddig nem túl hatékony sorozatán, Adebayo ismét agresszívan és bátran támadta a gyűrűt és Jokicsot, míg Gabe Vincent 12 dobásból szerzett 23 pontot és lett csapata legjobb pontszerzője. A túloldalon az esetek többségében minden Jokicsról szólt, Murray nem tudott igazán fellépni, kevesebb szerep jutott ezúttal Gordonnak is, KCP 6 pontnál állt meg és Michael Porter Jr. számai sem úgy néznek ki, mint amik elindulnak felfelé a döntőben (két meccs után 29% mezőny, 17% tripla…), de pozitív meglepetés volt az első félidőben Christian Braun agresszív játéka, aki támadó- és védőoldalon is számos jó megoldással vétette észre magát.
A hazai vereség után a nyomás ezúttal a Denveren van, kíváncsian várjuk, hogy mit reagál az ellenfél változtatásaira a Nuggets edzői stábja. Ahhoz, hogy a nyugati bajnok visszavehesse a pályaelőnyét, jobb perimétervédekezésre lenne szükség, legutóbb közel 50%-kal tüzelt kintről a Miami, ami ellen nehezen lehet meccset nyerni. A Heat erre tudatosan játszani fog, a méretbeli különbségek miatt talán az egyetlen reménye a végső győzelemre az extra kinti dobóforma, ennek fenntartása viszont nem várható el minden este. Meglátjuk, hogy mit tartogat számunkra a következő mérkőzés, ha az előzőhöz hasonló, fordulatokban gazdag találkozót láthatunk, akkor minden adott ahhoz, hogy egy végletekig kiélezett NBA-döntő legyen a folytatásban is.