Az erő, az ellenőrzés és a tisztelet áll Frank Vogel kinevezése mögött

Windhorst szerint kétfajta GM van a ligában: az egyik úgy hoz döntéseket, hogy megtarthassa az állását, a másik pedig a saját elképzelése szerint halad és az sem érdekli, ha ebben benne van a bukás lehetősége is - Rob Pelinka a második utat választotta. Magic Johnson hirtelen távozása után menesztették Luke Waltont, majd több edzővel is tárgyalásban voltak, Tyronn Lue-val viszont nem tudtak megegyezni a szerződés hosszában, míg Monty Williams inkább a Sunsnál vállalt munkát. Ebben a bizonytalan helyzetben Pelinka erőt mutatott a Lakersen belül azzal, hogy meg tudott egyezni Vogellel, aki jobban akarta a munkát a hatalomnál, ezért is ment bele, hogy Jason Kiddet tegyék mögé-mellé. Ez a húzás nagyon jól, vagy nagyon rosszul is elsülhet, most mindenesetre úgy mennek a dolgok a Lakersnél, ahogy Pelinka szeretné. 

Windhorst szerint négy dolgot kell tisztázni: aki azt hitte, hogy LeBron Jamesnek komolyabb beleszólása van az edző kiválasztásába, az vizsgálja felül a véleményét; Pelinka versenyhelyzetbe hozta Vogelt; Vogel korábban ilyen helyzetben kiválóan vizsgázott; a lottery-playoff-draft-FA piac végéig nem lehet biztosat mondani arról, hogy milyen erős lesz ez a gárda jövőre. 

Ugyanakkor bármennyire is fontos lépés az edző kiválasztása, Pelinkának most lesz nehezebb feladata, mert bár Vogel néhány nevet a klubhoz tud csábítani, de nem egy klasszikus FA-mágnes edzőről beszélünk, ebben nem nagyon fog tudni segíteni. Ahhoz, hogy Vogel (és Kidd) James mellé egy bajnokesélyes csapatot tudjon építeni, kellenek az építőkockák, amiket egy nagyon szerencsés lotteryvel, de még inkább egy kész nyári, FA-piaci terv végrehajtásával érhet el a Lakers GM-je. 

Jamesnek már lehet tapasztalata ilyen szituációban, amikor egy vezetőedző mellett egy erős segédedző van a stábban, hiszen a Cavsnél hasonló volt a David Blatt-Tyronn Lue felállás. Bár ott elsősorban az volt a probléma, hogy Blattnek semmilyen komolyabb NBA-tapasztalata nem volt, emiatt nem igazán tudta kivívni James tiszteletét, a Frank Vogel által felmutatható ötéves Indiana Pacersnél végzett vezetőedzői munka (a két évnyi orlandói szenvedést tegyük félre) még nem garancia az elfogadásra. Még akkor sem, ha annak idején a Pacers kétszer is a főcsoportdöntőben találkozott a Miami Heattel, mivel igazán egyszer sem féltek a csapatától a South Beachen. 

Ilyen helyzetben fog majd mögötte állni Jason Kidd, aki játékosként extraklasszis irányító volt, 2008-ban a ReDeem Team veterán vezéreként a pályán került jó kapcsolatba LeBronnal, ráadásul vezetőedzői tapasztalata is van (a sikerességről most ne beszéljünk - a szerk.) - James bevallottan sokat tanult Kiddtől az olimpiai csapatban a vezérségről, a következő évben be is gyűjtötte első MVP-címét. Bármennyire is fogja tisztelni Vogelt, legalább ugyanannyira fogja tisztelni Kiddet is. 

Ugyanakkor Vogel 2011-ben már volt hasonló, nagyon ingatag helyzetben, amikor átmeneti vezetőedzőnek nevezték ki a Pacersnél, mégis fokozatosan építkezve jól jött ki belőle. Olyan játékosokat sikerült inspirálnia, vezetnie, egységbe gyúrnia, mint Paul George, David West, Roy Hibbert és George Hill (és Lance Stephensont is kordában tartotta - a szerk.). Amiben bízhat, az a taktikai tudása, ami abból ered, hogy 2018-ig több mint 20 évet töltött megszakítás nélkül edzőként a ligában: huszonévesen, az 1990-es évek végén már videó-koordinátorként dolgozott a Celticsnél, 2001-ben avanzsált segédedzővé, 2011-ig ebben a pozícióban, 2011 és 2018 között vezetőedzőként dolgozott.