Playoff-percek: a hazai pálya elég lesz a Bostonnak?

James a rekordok útján

Újabb csúcsot adott át a múltnak LeBron James, most már nem csak a dobott pontokat, de a bedobott mezőnykosarakat tekintve is ő áll a playoff-örökranglista élén, miután megelőzte Kareem Abdul-Jabbart. James ráadásul már hatodszor jutott el negyven pontig az idei playoffban, ilyenre utoljára Allen Iverson volt képes 2001-ben, ennél többször pedig csak Michael Jordan (7, 1989) és Jerry West (8, 1965) érte el ezt a határt egy rájátszás során. Ráadásul ha bejutnak a döntőbe, akkor alighanem egy újabb Jordan-rekordot is átlép: még három olyan meccs kell neki a playoffban, amelyen eléri a 30 pontot, hogy beállítsa MJ vonatkozó csúcsát. És még egy adalék, hogy milyen története van már a Boston ellen: átlépte az ezer playoff-pontot a Celtics elleni playoff-meccseken...

Thompson és Korver kulcsfaktor volt

Ha csak a számokat nézzük, akkor azt gondolhatjuk, hogy James újabb one-man show-ját láttuk, hiszen ő dobott 44 pontot, a többiek közül pedig 14-nél többet senki, pedig ez nem igaz, igenis járt a labda, működött a játék a hazaiaknál. Ennek alapvetően két mozgatórugója volt Jamesen kívül, Tristan Thompson és Kyle Korver, akik folyamatosan szállították a nagyon fontos "hustle playeket", emellett pedig szinte megállás nélkül mozogtak támadásban, ezzel mozgatták a bostoni védekezést is és teret nyitottak a többieknek. Thompson végül 13 ponttal, 12 lepattanóval, 2 gólpasszal és 2 blokkal zárt amellett, hogy ezúttal is elvette a Celtics-gépezet élét Al Horford limitálásával, Korver pedig támadásban 14 ponttal, míg védekezésben váratlanul 3 kiosztott blokkal szólt hozzá - kettejük játéka abszolút kulcsfontsságú volt most.

Mellettük érdemes még kiemelni George Hillt, akiben megmaradt az előző meccsen látott tűz, volt 2+1-es játéka, amikor James a padon pihent, több támadást is megoldott egymás után, JR Smith három nehéz hármast bombázott be és a munkából a többiek is kivették a részüket. Az tény, hogy Kevin Love most nagyon elveszett, de éppen ezért nagyon értékes ez a Cavs-siker, na meg persze azért is, mert elég nagy dolog nyerni 18 eladott labdával úgy, hogy az ellenfél éppen feleannyi alkalommal szórja el a játékszert. 

Ez már tendencia, vagy csak több rossz nap egymás után?

Az első meccsen még nagyon működött a Celtics gépezete és Al Horford vezetésével könnyedén szerezték a kosarakat, most viszont már sorozatban harmadszor volt meglehetősen limitált a bostoni támadójáték - mezőnyből és távolról sem nagyon találják a gyűrűt, a mélypontot pedig természetesen a harmadik meccs jelentette, hajnalban valamelyest javultak ahhoz képest. Ezzel együtt az egyértelmű, hogy problémáik vannak, bár tegyük hozzá, hogy nem a helyzeteket kialakításával, inkább azok értékesítésével, hiszen ezen a negyedik meccsen is sok üres dobást lőttek mellé, a negyedik negyedben sorozatban kilenc triplát hagytak ki, pedig ezek egy része tiszta helyzetből érkezett - amíg így dobnak, addig borzasztó nehéz dolguk lesz. Az első negyedbeli 27%-os hatékonyság, valamint az, hogy összesen tizenöt ziccert, vagy zsákolást hibáztak el, vállalhatatlan...

Otthon persze azért más a helyzet, saját közönségük támogatásával, saját környezetükben minden bizonnyal pontosabban fognak célozni és különösebben nem kell törődniük azzal, hogy mi történt Clevelandben, de a nyomás most már ott lesz rajtuk és emlékeztetniük kell magukat arra, hogy a második hazai meccsüket sem a jó dobóformával nyerték meg. 

Védekezésben is voltak gondjaik Horfordéknak

Az első két meccsen még James "dobatását" és a többiek játékból való kivételét választotta a Celtics és Brad Stevens, ez pedig viszonylag jól is működött, az elsőt simán hozták James gyenge estéjével, a másodikon pedig besegített nekik a Cavs-sztár kisebb sérülése is, így hiába dobott 40 pont felett, nem tudta játékba hozni a társait. A harmadik összecsapáson változott a képlet, a sokkal gyorsabb, agresszívebb Clevelandben James megtalálta a megoldásokat és megdobatta a többieket, Stevens pedig most, a negyedik találkozón megpróbálta ezt újfent visszaszorítani és inkább azt erőltetni, hogy a Király dobáljon. Nos, ez csak félig sikerült, mert bár 44 pont kellett Jamestől a Cavs-sikerhez, de egyrészt ő azt csinált, amit akart, másrészt az első félidőben a többiek is ficánkoltak még - a másodikban sikerült ezt limitálniuk Brownéknak, ennek köszönhető, hogy összesen csak nyolc hármast küldött a gyűrűbe a Cavaliers. 

Viszont James tizenegy mezőnykosarat és 26 pontot dobott a festékből, kiharcolt 13 büntetőt, akkor ment el a gyűrűig, amikor akart, ez volt az ára annak, hogy ott maradtak a dobókon a Celtics-védők - úgy fest, hogy ugyanaz már nem vezet eredményre, ami a párharc elején még működött. 

Döntő lesz az ötödik meccs

Az első két összecsapáson maximálisan a Celtics akarata érvényesült, a harmadik-negyediken viszont Tyronn Lue kérésének megfelelően sokat emelt a tempón a Cavs és úgy tűnt, hogy ez sok volt a Bostonnak. Morriséktól sokkal jobb dobóforma kell ahhoz, hogy nyerni tudjanak és bár joggal bíznak a hazai pályájukban (ott még veretlenek a playoffban, míg idegenben 1-6-ra állnak már), végre is kell hajtaniuk a szükséges játékokat.

Most azért élesedik a helyzet fejben is, eldől, hogy a rutintalanabb Celtics-játékosok mennyire tudnak stabilak, higgadtak maradni kiélezett helyzetben, szoros végjátékban egy tapasztalt csapattal és LeBron Jamesszel szemben - eddig bizonyítottak, de a Bucks és a Sixers azért más szintet képviselt. Ne feledjük: aki nyeri az ötödik meccset, az egyértelmű fölénybe kerül, ha a Boston válaszolni tud és otthon győz, akkor bármi is történik Clevelandben, magabiztosan térhet haza egy esetleges hetedik meccsre azzal a meggyőződéssel, hogy otthon bármire képes, ha viszont a Cavs 0-2 után 3-2-re fordít és idegenben is megtöri ellenfelét, alighanem el is dönti a szériát.