Playoff-percek: a Rockets bealudt, a Jazz változtatott

Meglepte a Houstont a Jazz

Egy jelentősebb változtatást eszközölt a Utah támadójátékában Quin Snyder, a labdabirtoklások során sokkal előbb kezdték el támadni a gyűrűt, mint általában - nem játszották végig a hosszabb figurákat, nem járatták igazából a labdát, ebből pedig jó pár könnyű kosarat dobtak a sima kettő-kettők végén. Ezzel reagált a gárda a Rockets szerkezetére, amely a gyors Capela miatt szinte minden zárást elvált, így nem keletkezik igazi előny a Jazz sok labda nélküli zárásából. Most viszont már az első játékoknál könyörtelenül megtalálták Gobert-t a gyűrű alatt egyetlen zárás után, vagy éppen egy sima kettő-kettőt követően kilőtték a labdát Inglesnek, a Houston pedig sokáig nem találta a megoldást - James Harden szerint későn kapcsoltak, keresték a helyüket a zárások után, de nem az történt, amire számítottak. Erre persze azért lehet reagálni, reagáltak is a második negyed végétől, onnantól fel is jöttek, sőt, a vezetést is átvették, de a Utah-játékosok olyan önbizalmat szereztek az első félidőben, hogy később még egy futást be tudtak mutatni, ami elégnek bizonyult a győzelemhez.

A támadójáték is akadozott

Ezúttal egyáltalán nem ültek úgy az egy-egyek a Houstonnál, mint ahogy az első meccsen, úgyhogy az akkor feltett kérdésünkre (ez az alap állapot?) egyelőre egy "nem" lett a válasz - nagyon gyengén is dobtak Paulék, 40%-kal céloztak mezőnyből és csak 10/37 hármast küldtek a helyére, egy-egyekből pedig alig-alig voltak eredményesek. Mégis össze tudták magukat szedni és kiderült, hogy mást is tudnak játszani, de a negyedik negyedben belecsúsztak egy komoly hullámvölgybe és itt elvesztették a meccset: hiába vezettek még nyolc perccel a vége előtt, kaptak egy 2-16-os mélyütést és innen már nem tudtak felállni.

A záró etapban mindössze 24%-kal tüzeltek Hardenék, ami a Rockets második legrosszabb negyede a teljes szezont (alapszakasz és rájátszás) tekintve, az utolsó nyolc percben pedig egészen szörnyűek voltak: Harden 2/7-et, Paul 1/3-at dobott mezőnyből, rajtuk kívül pedig senki más nem szerzett pontot (!) ebben az időszakban, így nem tudtak nyerni. 

Mitchell átlagos napja - újabb rekord és történelmi tett

A Jazz újonca egészen értelmezhetetlen dolgokat művel a szezon során, az OKC elleni széria során 28,5 pontot átlagolt és minden meccsén húsz pont fölé jutott, sőt, ez volt a helyzet a Rockets elleni első összecsapáson is. A másodikon nagyon gyengén dobott és megállt 17-nél, így most először nem érte el a 20-at és most először nem ő volt a Utah legjobb dobója (!) a playoffban, viszont így is elérte már a kétszázas határt, ami óriási dolog: újoncként nyolc meccsre volt ehhez szüksége, ennél hamarabb csak Wilt Chamberlain (7) és Kareem Abdul-Jabbar (6) érte el ezt a számot. 

Ráadásul Rubio nélkül most irányítót játszott és a Utah direktebb stílusa nagyon feküdt neki, kiosztott 11 gólpasszt, amellyel John Stocton rekordját döntötte meg: a legendás karmester 10 asszisztig jutott újoncként egy playoff-meccsen, ez volt a Jazz franchise-rekordja. 

Joe Ingles elképesztő

Az OKC elleni párharcban is X-faktor volt a Jazz kiscsatára, aki kinti dobásaival, átlagon felüli passzkészségével és borzasztó okos védekezésével az őrületbe kergette a Thunder sztárjait - elsősorban Paul George idegeit készítette ki, de Russell Westbrookot is fel tudta húzni. Az már korábban is kiderült, hogy Ingles a Utah egyik legfontosabb láncszeme minden téren, a Rockets ellen pedig ezt most ismét bizonyította: ő az első meccsen is jól játszott (15 pont, 6/11 mezőnyből, 6 lepattanó, 5 gólpassz), a hajnali összecsapáson dobott 27 pontja és 7/9 triplája pedig karriercsúcs, mikor máskor, mint a ligaelső elleni playoff-párharcban, idegenben...

Ráadásul két egyéb statisztikai mutatót is érdemes kiemelni: egyrészt 4/6 üres triplát küldött a gyűrűbe és összesen már 16 olyan hármast dobott ebben a rájátszásban, amit üresen vállalhatott el, az ellenfelek valamiért nem veszik komolyan, pedig a Thunder ellen is 46,7%-kal tüzelt kintről - persze ebben az is benne van, hogy kiválóan rázza le magáról a védőjét. Ez a 16 üres tripla egyelőre a legtöbb a playoff teljes mezőnyét tekintve, de a másik kiemelendő statisztika a védekezését dicséri: ezen a második houstoni meccsen 1/9-et dobtak róla az ellenfelek mezőnyből, közte 0/6 triplát - tehát gyakorlatilag bárki jött vele szembe, elsőszámú védőként leradírozta...

Konklúzió: ez itt már nem fér bele

Mike D'Antoni szerint elaltatták magukat és elaltatták őket az utóbbi időszak jó eredményei - a Wolves elleni vereség után három meccset nyertek simán, remek támadójátékkal, Harden kiváló teljesítményeivel és se a Minnesotának, se a Jazznek nem volt komoly esélye ellenük. Ráadásul a Utah ellen az alapszakaszban sem izzadtak meg, mind a négy egymás elleni mérkőzést könnyedén hozták.

A tréner viszont hangsúlyozta: itt ez nem fér bele, ez már a playoff és bár ezt eddig is igyekezett tudatosítani játékosaiban, most mindannyian láthatták, hogy miről beszélt: az ellenfél reagált, változtatott, felszívta magát, elhitte, hogy nyerhet, ők pedig kis túlzással végignézték ezt. 

Amellett, hogy Quin Snyder jó helyen és jól nyúlt bele a játékba, nem kérdés, hogy a Rockets lazasága és gyengébb napja is nagy szerepet játszott abban, hogy a Utah nyerni tudott. Túl mély következtetéseket nem érdemes ebből levonni, az látszik, hogy a Jazz képes finomítani, még Rubio nélkül is képes nagyon komoly támadójátékra és az is látszik, hogy a Houstontól nem férnek bele kihagyások, átaludt negyedek. Most Salt Lake Cityben a "barátságos" közönség előtt, idegenben kell visszavágniuk és bár nem kérdés, hogy képesek rá, ideje lesz felébredni és a megfelelő tűzzel játszani, főleg ami a védekezést illeti.