Playoff-percek: bajnoki védekezés a Golden State-től

Draymond Green hozta a szokásost

A Warriors mindenese ismét igazolta, mennyire fontos ennek a csapatnak: az első félidőben már 9 pattanónál és 8 gólpassznál járt, és a kritikus harmadik negyedben is kiválóan védekezett, vezetésével gyakorlatilag lenullázta a Portland támadójátékát a GSW. Végül 6 ponttal, 12 pattanóval, 10 gólpasszal és 3 blokkal zárt mindössze 30 perc alatt, de a számok nem adják vissza híven, milyen szinten alapja ő ennek a Warriorsnak. Azt szokták mondani, hogy a sportban nincs pótolhatatlan játékos, csak nehezen pótolható (ma éppen Kevin Durant, Shaun Livingston és Matt Barnes nélkül verték közel 30 ponttal a Trail Blazerst) – Greennel kapcsolatban lehet, hogy nem állja meg a helyét a mondás…

Bajnoki védekezés

Nem csak Draymond Green produkált szenzációs estét hátul a Warriors soraiban, de a többiek is egészen extra dolgokat hoztak - pedig Kevin Duranta alapvetően nagyon fontos láncszemük hátul is. Steph Curry négy labdaszerzéssel villogott, a védekezésben sokszor leírt David West gyönyörűen lépett fel a kettő-kettőknél, Klay Thompson pedig szépen csendben leradírozta a pályáról Damian Lillardot: a shooterrel szemben tizenegy dobással próbálkozott a Blazers, de az összesnél (!) odaért és mindegyik contested dobásnak minősült. Ezekből egyébként hármat így is bevertek Lillardék, ami őket dicséri, de hozzá kell tenni, hogy ezen az estén McCollum és Lillard 34 dobást engedtek el, amelyből 33 (!) contested volt - így érthetően nem lehetett esélyük. 

JaVale McGee is megmentette a karrierjét?

Tegnap Rajon Rondo kapcsán elmélkedtünk ezen, ma pedig McGee teljesítménye mellett nem mehetünk el szó nélkül. Az első meccsen is voltak nagyon fontos megmozdulásai szoros állásnál a 3. negyedben, a második összecsapáson viszont már elszabadult, a szó jó értelmében: 7/7 mezőnydobással és 1/1 büntetővel szórt be 15 pontot, hátul szedett 5 pattanót és kiosztott 4 blokkot – 13 perc alatt! Ráadásul nem a mérkőzés „minden mindegy” szakaszában villogott, hiszen már a félidőben 13 pontnál tartott. A pedigrés kosárlabda-családfával (apuka második körös NBA-draftee, anyuka olimpiai bajnok kosárlabdázó) rendelkező McGee hosszú évek óta szenvedett a Shaqtin-es szereplései miatt, idén februárban viszont megelégelte, hogy állandóan vele viccelődnek, és komoly Twitter-háborúba keveredett Shaquille O’Neallel, amiben beállt mögé a csapat és Steve Kerr vezetőedző is – a centernek éppen erre a támogatásra volt szüksége, hogy végleg lemossa magáról a Shaqtin-bélyeget.

McGee nem feltűnően, de idén magához képest kiváló szezont fut, sikerült beépíteni a csapatba, védekezésben több extra meccse volt, 65% felett dobott mezőnyből – ami viszont nála kiemelendő: konzisztens volt, nem voltak hullámvölgyei. Korábban rendszeresen túlvállalta magát (ebből adódtak aztán a vicces szituációk), most viszont csak azt csinálta, amit kértek tőle, a részfeladatokat sallangmentesen megcsinálta: Green is kiemelte a Portland elleni első mérkőzés után, hogy egész szezonban elképesztő energiát rak fel a parkettre, ami teljesen átragad a csapatra.  Nagyon úgy tűnik, hogy McGee minden szempontból megtalálta a helyét - a jó fizikai állapota miatt hosszú évekre bebetonozhatja magát a megbízható cserecenter szerepkörébe, és hasonló „segédje” lehet Curry-éknek, mint anno Chris Andersen LeBronéknak.

Westbrook megint villogott, de megint ott a * a teljesítménye mellett

51 pont, 13 gólpassz, 10 pattanó - soha senki nem csinált még a playoffban ilyen tripla-duplát, Westbrook ráadásul karrierje során először tripla-duplázott egy idegenbeli rájátszás-meccsen. Kalaplengetős statisztika, ugyanakkor hiába az óriási energia, mindez nem ragadt át igazán a csapattársakra. Lehet persze savazni a kisegítő személyzetet, hogy a kritikus 3. negyedben kicsit megzuhant a védekezés, a negyedikben pedig senki nem lépett fel pontszerzésben, amikor Westbrook elfáradt, de ennél jóval árnyaltabb a kép. Elég megnézni bármelyik kosaras fórumot, a Westbrook-MVP szókapcsolat százasával generálja a kommenteket, és ez nem véletlen, mert az OKC sztárjának játéka megosztó. Lehet imádni, hiszen mindenét kiteszi a pályára, de lehet fanyalogni is, mert ezzel nem teszi jobbá a csapatársait. Egyesek szerint nem méltó hozzá ez a csapat, mások szerint a csapatot szidók próbáljanak meg meccsenként 8-10 labdából 20 pontokat termelni és szóljanak, ha sikerült. 

Az igazság valahol a két vélemény között van, hiszen letéve az OKC-szemüveget azért azzal nehéz vitatkozni, hogy Westbrook túlvállalja magát, most is a 43 dobáskísérlet, ebből 18 az utolsó negyedben nem egészséges, de az is igaz, hogy nincs mellette még egy olyan támadójátékos, akinek a játéka jól illeszkedik mellé, meg tudja csinálni magának a helyzeteket, és képes stabilan 18-20 pontot átlagolni. Ha dönteni kell, hogy Andre Robersonnak, illetve Victor Oladipónak lőjük ki a passzt a periméterre, vagy csináljunk egy lehetséges 2+1-et, akkor meg lehet érteni Westbrook döntéseit… Nem célunk belemélyedni az „MVP-e Westbrook?” vitába, inkább megfordítjuk a dolgot: Westbrook mellé minél hamarabb meg kell találni a saját Pau Gasolját vagy Bradley Bealjét/Klay Thompsonját. Ez egy átmeneti szezon, amiben Westbrook történelmi, MVP-szintű számokat hoz, ugyanakkor a csapat számai és eredményei is tűélesen megmutatták, hogy ez a csapatjáték nem visz el a csúcsra – arra viszont fel lehet használni, hogy meggyőzzenek vele egy igazán nagy nevet, hogy Westbrookkal együtt feljuthat oda. 

Szétcserélte magát az OKC, mégis jól dobott a Houston

James Harden eléggé szenvedett Andre Robersonnal szemben, 8 gólpasszára 7 eladott labda jutott, azonban a harmadik negyed végén tudott változtatni, inkább elkezdett dobni és ez jó döntésnek bizonyult. Ráadásul Beverley a negyedik negyed elején Nene passzából dobott kosarat, majd tőle elég szokatlanul egyéni akcióból dobott be egy floatert, ezután büntetőket harcolt ki, ezzel hozta fel csapatát 86-94-ről 91-94-re. Ezután két kosárral jött Gordon, a vezetést pedig Lou Williams triplájával vette át a Rockets 99-96-nál – érdemes megjegyezni, hogy ennél a futásnál Harden a padon pihent. Amikor visszajött, már nyeregben volt a Houston, az irányító higgadtan szórta a kosarakat, a végjátékban pedig egy Gordon-Beverley és egy Harden-Beverley akció után esett be két tripla, ahonnan már nem volt visszaút az OKC-nek. Összefoglalva: a Beverley-Gordon-Williams külső sorra megint nem volt válasza a Thundernek – hiába próbálták meg lassítani Hardent, a rutinrókák egyáltalán nem estek kétségbe és kritikus pillanatban simán átvették a támadójáték irányítását. Ez nem jelent sok jót Billy Donovannek, aki már így is alapszakasz-rotációt alkalmazott, hogy mindig friss lábak legyenek fent védekezésben – 12 játékost dobott harcba, a Houston csak nyolcat, a hazaiak mégis közel 50 százalékkal dobtak mezőnyből és 38 százalékkal tripláztak…

Ezt benézte Donovan?

Szűk három negyeden keresztül többé-kevésbé az OKC akarata érvényesült és végig vezetett is a társaság, ám ahogy a harmadik játékrész végén leült pihenni Russell Westbrook, szétesett a csapat. Billy Donovan a Christon-Oladipo-Roberson-Singler-Grant ötöst rakta fel a pályára, ami finoman szólva sem jött be, pillanatok alatt feljött a Rockets 12-ről három pontra, amelytől olyan lendületbe jöttek Hardenék, hogy ebben a ritmusban folytatták - később Westbrook már úgy jött vissza, hogy égett a ház és egymaga akarta megmenteni a Thundert. Más kérdés, hogy innentől ő sem hozott gyakorlatialg egyetlen jó döntést sem, a labdát csak örökölni lehetett tőle, mindenesetre most edzője is rendesen "bevitte az erdőbe"...

Így múlik a világ dicsősége

2009-ben az Orlando Magic egészen a nagydöntőig menetelt, annak a gárdának Dwight Howard volt a sztárcentere, Marcin Gortat pedig DH12 cseréje. A Lengyel Kalapács 2010-ben igazolt Phoenixbe, ahol egy szezon alatt beküzdötte magát a kezdőbe. 2013 óta a Wizardsban ügyködik, a liga egyik legmegbízhatóbb magasembere (10-13 pontot, 9-10 pattanót és 1 feletti blokkot átlagol), ráadásul négy év alatt összesen nyolc alapszakasz-meccsről hiányzott – 33 éves kora ellenére kiváló fizikai állapotban van. Dwight Howard ellentétes utat járt be, hiszen nagy csinnadratta közepette hagyta el Orlandót 2012-ben, hogy aztán beégjen a Lakersnél, és eléggé leépüljön Houstonban. Bár a számai alapvetően rendben voltak, közel sem volt már az a rettegett center, mint korábban, pedig még csak tavaly decemberben lett 31 éves. Tavaly nyáron döntött úgy, hogy hazatér Atlantába, hogy újra felépítse magát - itt nagyon vigyáznak rá (30 perc alatt kap átlagban, csak nyolc meccsről hiányzott), ugyanakkor a játékának a minősége nem javult sokat. Ma hajnalban a Wizards-Hawks párharc 2. meccsén Gortat 35 percig játszott, 14 pontot szórt 70 százalékos pontossággal, adott 3 gólpasszt, lekapott 10 pattanót (6 támadó) és kiosztott 5 blokkot, mondhatni, hogy hozta a szokásos jó játékát – eközben Howard faultgondok miatt csak 20 percet lehetett fent, ez idő alatt 6 pont, 7 pattanó és 1 blokk és 3 eladott labda került a neve mellé, vagyis nem volt nagy hatással a meccs alakulására. Ki gondolt volna erre nyolc éve?

Büntetett a washingtoni dinamikus duó

A továbbra is nagyon harmatos atlantai periméter-védekezés ezúttal sem tudott mit kezdeni John Wall sebességével és dobásaival, sőt, a találkozó hajrájában Bradley Beal is felnőtt mellé - az addig sokat hibázó dobóhátvéd ugyanúgy tarthatatlan volt az utolsó negyedben. A záró tizenkét percben ez a kettős 24-23-re dobta túl a Hawkst, az utolsó öt percben (amikor fordított és nyert a Washington) 6/8 dobásukat elsüllyesztették 17 pontért. A páros előtt utoljára Antawn Jamison és Gilbert Arenas produkált 30-30 pontos meccset a playoffban 2006-ban, de 1986-ig kell visszamennünk, ha olyan meccset keresünk, ahol ilyen teljesítménnyel nyerni is tudott a Wizards.

A small-ballban bízik Budenholzer?

Az első meccsen a palánk alatt volt inkább fölényben az Atlanta, most viszont (félig kényszerből) inkább ennek ellentétét igyekezett erőltetni a vendégcsapat: Howarddal a padon, Millsappel centerben próbálkoztak egy alacsony szerkezettel. Paul Millsap szerint ez egyszerűen azért fordult elő, mert az ő small-balljuk jobb, mint a Washingtoné, sőt, azt is hozzátette, hogy a ligánál bárkinél jobban ezen a téren - ez azért finoman szólva is megkérdőjelezető állítás... Mindenesetre amikor mindkét csapat alacsony szerkezetet alkalmazott, akkor a Hawks felé billent a mérleg nyelve, de nem tudták ezt fenntartani a teljes találkozó során - otthon azért bízhatnak ebben a fegyverben.

Gortat a torony

A lengyel centernek óriási szerepe van eddig a párharcban és bár támadásban is ki tudták most használni, főleg a védekezése az, ami meggyőző. Ezen az estén 3/11 dobást értékesítettek a vendégek, amikor ő volt a legközelebbi védő, a két mérkőzés alatt összesen 6/20 ez az adat, nem nagyon lehet eredményesen kikerülni őt a palánk alatt.