Playoff-percek: Brad Stevens házi feladata Joe Pruntynak

Mi lesz Hassan Whiteside-dal?

Tökéletesen összefoglalta a széria utolsó meccse, hogy mennyire volt hasznos ebben a playoffban a Heat centere: tíz percet játszott kezdőként, 0/4-gyel zárt mezőnyből, beütött három faultot, többször még a labdát sem tudta megfogni. A párharcban egyetlen egyszer játszott 15 percnél többet, akkor egyszer jutott öt pont fölé, de sem Embiid, sem az alacsony szerkezet ellen nem volt hatékony, gyakorlatilag mindegy volt, hogy mikor küldi pályára Erik Spoelstra. Azt az egy jó (26 perc, 13 pont, 13 lepattanó) meccsét sem tudták megnyerni, védekezésben teljesen súlytalan volt, ez pedig azért felvet egy kérdést: mi legyen vele? Jövőre 25,4 millió dolláros szerződése van, 2019/2020-ra pedig egy 27,1 milliós játékosopciója, jelen állás szerint elképzelhetetlen, hogy azt ne hívja le. A csapat anyagi mozgástere viszont nagyrészt neki köszönhetően elég szűkös...

Utoljára láttuk Dwyane Wade-et?

A Heat legendája sem dobott jól az utolsó meccsen, 4/15-ös mezőnymutatóval kapart össze 11 pontot, de kiosztott öt gólpasszt, leszedett öt lepattanót és vele mégis +7-ben volt csapata, ebből a szempontból a gárda legjobbja volt. Az azért kiderült ebből a szériából is, hogy még mindig milyen hatással tud lenni az eredményességre, a Miami egyetlen győzelmét nagyrészt azért szerezte, mert Wade extra napot fogott ki (28 pont, 11/16 mezőnyből, 7 lepattanó, 2 labdaszerzés) és akkor tudott még egyszer szoros végeredményt produkálni, amikor 25 pontot dobott a veterán hátvéd - összességében 16,6 pontot, 4,2 lepattanót és 3,6 gólpasszt átlagolt a párharc során. 

Nála is az vetődik fel, hogy hogyan tovább. Az idei szezonja abszolút pályafutása leggyengébbje volt, a Miamiba való visszatérésével kicsit úgy tűnt, hogy meg is nyugodott és ő maga is ezt hangoztatta - ahogy azt is, hogy nem tudja, visszavonul-e, ezt majd a nyáron fogja eldönteni. Mindesetre a hajnali meccs utáni szavai (az NBA jó kezekben van Joel Embiidnél, nem kérhettem volna ennél jobb befejezést) nem arra utalnak, hogy látjuk még a pályán.

A fizikális játék sem jött be

Az egész párharc során igyekezett igazi "playoff-fogadtatásban" részesíteni ellenfelét a Miami, de hiába ütötték-vágták a Philly rutintalan kulcsembereit, ezzel sem sikerült igazán megtörni Simmonsék ritmusát. Az utolsó találkozón 32 faultot követtek el Tyler Johnsonék (a Sixers csak 20-at), ugyanennyit ütöttek be a negyedik mérkőzésen is (akkor 32-25 volt az arány), a harmadikon 30-at, csak az első két összecsapáson maradtak ez alatt - ám ahogy megérkezett Embiid, a rajta beütött faultok is "hozzácsapódtak" a többihez. Brett Brown csapata azonban higgadt tudott maradni, amikor kellett és a büntetőkkel sem állt igazából hadilábon, az utolsó meccsen 29/36-ot (80%), legutóbb 27/35.öt (77,1%), előtte 28/37-et (75,7%) küldtek a gyűrűbe Redickék, itt is az első két összecsapást kezelhetjük valamennyire külön.

Esélyes lesz a következő körben a Sixers?

Túl sokan azért nem számítottak arra, hogy egy ennyire parázs párharcot tud ilyen simán megnyerni az újoncok, fiatalok által húzott Philly, ráadásul egy ennyire fizikális ellenféllel szemben, de annyira tehetségesnek és sokoldalúnak bizonyult ez a keret, hogy gond nélkül megoldotta a feladatot. Beszédes, hogy a második félidőket összesen 78 ponttal húzta be a társaság az öt meccs során, míg az elsőket 24-gyel elveszítette, taktikailag, fizikálisan és mentálisan is készen állt a kihívásra a gárda - rendszeresen meg tudta sorozni ellenfelét a negyedik negyedekben és nem hogy nem őrlődött fel, de inkább a Miamit fárasztotta ki. 

Ez a csapat megmutatta, hogy milyen, amikor engedik rohanni és triplázni, milyen, amikor lelassítják, de van egy Embiidje, illetve milyen akkor, amikor egy faultokkal, sportszerűség határát súroló megmozdulásokkal tűzdelt találkozót kell megnyernie idegenben - egyetlen egy dolgot nem tudott megoldani, amikor borzalmasan dobott és Embiid még nem volt bevethető.

Megvan a szupersztár(ság felé sodródó) irányító Ben Simmons személyében (18,2 pont, 10,6 lepattanó, 9 gólpassz, 50% mezőnyből, 2,4 labdaszerzés a párharc során), megvan az elöl-hátul dominálni képes center Joel Embiid személyében (18,5 pont, 9,5 lepattanó, 4 blokk a három meccsén), ők ketten mentálisan abszolút bizonyítottak vezérként ebben a szériában, ott van mellettük a veterán JJ Redick, aki 20 pontot átlagolt az öt meccsen, ott van a hajnalban gyengébb, de egyébként szintén kiváló formában lévő Dario Saric, plusz ott van a Belinelli-Covington-Ilyasova trió dobni és szerkezetet váltani, de a padról még TJ McConnell is képes rendkívül hasznosan beszállni, ezt most, az utolsó meccsen is bizonyította.

Az persze biztos, hogy akár a Celtics, akár a Bucks lesz az ellenfél, több tehetséggel fog rendelkezni, mint ez a Miami, ha a Bostonnal kell megküzdeni, akkor a pályaelőny sem lesz meg a Philly számára, de hogy senki nem lehet nyugodt ellenük, az is tuti...

Élesedik a Warriors - mi lesz Curryvel?

Arra mindenképpen jó volt a Spurs elleni széria a címvédő számára, hogy elkezdje komolyan venni a szezont - először Steve Kerr tett erről tanúbizonyságot a szerkezet- és kezdőcsapatváltással, majd azért a játékosok is elkezdtek "dolgozni." Az mondjuk meglepő, hogy a 16 playoff-csapat közül csak a 11. leggyorsabb (és így már nem is helytálló ez a kifejezés) játékot játszotta ebben a párharcban a GSW, itt nagyon érezhető volt Steph Curry hiánya, de támadóhatékonyságban így is másodikak (érdekesség, hogy az első éppen a New Orleans), védekezésben pedig elsők, megelőzve az Indianát. 

Főleg utóbbi faktort volt fontos bizonyítaniuk, mert az alapszakaszban ezt nem vették túl komolyan, most viszont jelezték, hogy amikor kell, akkor feljebb tudnak kapcsolni - tegyük hozzá gyorsan, hogy a Leonard nélküli Spurs ellen, de akkor is. Másrészt itt az utolsó találkozón azért némi playoff-feelinget is átélhettek, amikor Aldridge-ék elkezdtek felzárkózni, meg kellett oldaniuk egy élesebb végjátékot, ahol Kevin Durant és Draymond Green annak rendje és módja szerint össze is fogta a csapatot - nincs itt semmi látnivaló kérem, egy "offnight" idegenben belefér, a többi meccset meg hozták.

És most lesz majd igazán érdekes a helyzet, hiszen a hírek szerint a visszatérés küszöbén áll Steph Curry, aki ilyenkor általában borzasztó "éhesen" és agresszíven szokott kiszabadulni a pályára. Hogy ő egészen új faktor lesz az elsőkörös támadójátékhoz képest, az biztos és ha egészséges lesz, akkor a védekezésben már látott intenzitással ismét abszolút fő esélyessé léphet elő a Golden State. Azt persze még várjuk meg, hogy a Splash Brotherst is leveszi-e a Rondo-Holiday páros, de ez már egy másik történet...

Ha Manu Ginobili visszavonul, vége lesz egy korszaknak

Az argentin klasszis azt nyilatkozta a meccs után, hogy nem szokott gyors döntéseket hozni, megrágja még, hogy mivel járhat egy újabb szezon, és hideg fejjel fog dönteni. Steve Kerr mindenesetre a lefújás után győzködte, hogy ne vonuljon vissza, a Warriors összes sztárja igyekezett vele szót váltani, és egyébként fizikálisan idén bírta a gyűrődést. Itt nagy kérdés, hogy mi lesz Kawhi Leonarddal, Ginobili szempontjából pedig még nagyobb, hogy mi lesz Gregg Popovichcsal. Bárhogy is döntsön, a pályafutása komplett, hiszen négy bajnoki címe mellett olimpiát is nyert, erre rajta kívül hét játékos volt képes (Bill Russell, K.C. Jones, Jordan, Pippen, Bryant, Magic Johnson, Shaq), nem kérdés, hogy amint lehetséges, megy a Hall of Fame-be. Még egy félelmetes statisztikai adatsor a végére: megdobta 2000. pontját a playoffban, a cseresorból beszállva, soha senki nem volt még képes erre, az NBA csere-örökranglistáját ő vezeti pontban, lepattanóban, gólpasszban, labdaszerzésben, bedobott hárompontosokban, mezőnykosarakban és büntetőkben is.

Horford leparkolta a kamiont, de Stevens mondta meg, hová

A negyedik meccs után boncolgattuk, hogy Horford eddig semmi különöset nem csinált a rájátszásban, nem kirívóan gyenge ebben a sorozatban, de nem is róla szól, és ezen változtatnia kell. Jelentjük, változtatott, támadásban aktívabb volt, mint korábban, három halványabb meccs után ma 22 pontot szórt, kiharcolt 10 büntetőt, kintről is veszélyes volt. Az igazán nagy változást védekezésben mutatta be, az előző két meccsen összesen 12 lecsorgót szedett össze, most 14-et, vezetésével nagyon szépen sikerült limitálni nem csak Antetokounmpót, hanem az előző meccseken parádézó Thon Makert is. Itt azonban nem arról van szó, hogy hirtelen 20 centit nőtt a súlypontemelkedése, hanem arról, hogy Brad Stevens változtatott: kikerült a kezdőből Aron Baynes, Horford lett az egyetlen magas, és bekerült Semi Ojeleye. A második körben draftolt újoncot mi is titkos X-faktornak jelöltük a párharcot beharangozó anyagunkban, mert felépítésben elég kellemetlen matchup Antetokounmpo és Middleton ellen is. A kiscsatár-erőcsatár végül 31 percet töltött a pályán, az előző három meccsen összesen kapott ennyi időt, és a statisztikában nem látható, kőkemény munkát végzett hátul.

Érdemes megemlíteni még Marcus Smartot is, aki nagy nehezen felépült az ötödik mérkőzésre, 25 percet játszva nagy segítség volt, hiszen a liga egyik legjobb periméter-védőjéről beszélünk, aki nem jön zavarba akkor sem, ha nagyobb embereket kell fognia. Rozier hatékonysága egyből javult támadásban, ráadásul a Bledsoe-Brogdon duót nagyon csúnyán bevitték többször is az erdőbe hátul, a végén pedig Smart clutch helyzetben is megállta a helyét, minden szempontból nyerőembernek bizonyult.

Joe Prunty megkapta a házi feladatot

A kezdőötösben történt változás és Smart játéka alapjaiban borította meg a Milwaukee játékát, a 87 dobott pont messze a legkevesebb a párharcban (az ötödik meccses 104 volt eddig a legkevesebb), a mozgékonyabb, jobb rotációval dolgozó bostoni védekezés rögtön előhozta a vendégek legnagyobb problémáját: a periméteren dolgozók vagy nem annyira jó dobók, vagy nem annyira jó labdakezelők, hogy ligaelit védekezés ellen hatékonyak legyenek. Antetokounmpo 41 perc alatt 10 mezőnykísérletig és 9 kiharcolt büntetőig jutott, ez tőle nagyon kevés – a kilenc gólpassz szépen mutat, mindössze az vele a gond, hogy a Celtics akarata érvényesült, kivették a kezéből a labdát és kevésbé jó dobóknak adták. Bledsoe és Brogdon egy 6/20-at szenvedett össze, a padról eddig remek Thon Maker 23 perc alatt kettő darab pontot tett hozzá, ráadásul nála nem jöttek a blokkok sem, ellenben előjöttek a faultproblémái, 23 perc alatt kipontozódott – összességében Maker nem tudott felpörögni úgy, mint az előző mérkőzéseken. Middleton és Parker ugyan dolgozott becsülettel, nem is dobtak rosszul, de ez önmagában kevés. Most Joe Prunty-n a sor, hogy előhúzzon valamit a cilinderből, alapvetően két irányt tartunk lehetségesnek. Vagy olyan opciót kell találnia (ez lehet csere a kezdőben, pl. Maker Zeller helyén, illetve lehet kisebb változtatás is a támadójátékban is: látva Antetokounmpo passzait, Maker mint kinti célpont adja magát), amivel meg tudja borítani a Boston hátsó alakzatát és így több pontot tud szerezni csapata, vagy meg kell próbálnia túlvédekezni a Bostont és hazai pályán a közönség támogatásával megnyerni egy csúnya meccset. Mindkettőben van ráció, de mindkettőnek vannak buktatói is, egy biztos: neki kell változtatnia.