Playoff-percek: ezzel a Hardennel nem lehet mit kezdeni

Ezzel a Hardennel nem lehet mit kezdeni

Hiába a liga talán legjobban védekező csapata a Jazz, James Harden játékára valahogy nincs ellenszere - a hamarosan valószínűleg MVP-vé választott dobógép 34,3 pontot átlagolt Gobert-ék ellen az alapszakaszban, méghozzá 73,7 TS%-kal, egészen félelmetes számokat hozott. Ezen a találkozón pedig bemutatta, hogy milyen az, amikor tök mindegy, hogy milyen védelem áll vele szemben és nem csak a 41 pontos, 7 gólpasszos teljesítménye miatt.

Hiszen hiába tud kiváló csapatvédekezést bemutatni a Utah, hiába védi alapesetben extrán a gyűrűt Rudy Gobert, egy-két zárás után kialakított a Rockets egy olyan egy-egyes szituációt, amelyet Harden (és egy periódusban Chris Paul is) tökéletesen megoldott, erre pedig nem tudott mit reagálni Quin Snyder. Hiába áll jó pozícióban Harden védője (aki volt a gyors Mitchell, az erős O'Neale, vagy a magas Crowder is), hiába van ott a gyűrű alatt egy rim protector, hiába igyekeznek a többiek szépen elvenni a kiosztás lehetőségét, ha egészen brutális százalékban dobja át önmagában a védőjét.

Ugyanis ezen az estén a 10/11 büntetője mellett 6/13-at dobott olyan helyzetekből, amikor ott állt vele szemben a védő - megcsinálta a visszalépést a trükközés végén, majd könyörtelenül bevágta a hármast, vagy ritkább esetben a duplát. Hét triplájából hatot (!) úgy süllyesztett el, hogy másodpercek óta pattogtatta a labdát a tökéletes helyen lévő védővel szemben, majd egyszer csak felemelte és bevágta - ezzel nem nagyon lehet mit kezdeni, főleg, mivel ahányszor megpróbálták arrébb terelni, egy leütésből elrohant a védője mellett és abból is hozta a pontokat. Tizenkét mezőnykosarának tehát a felét úgy dobta, hogy remekül védekeztek rajta és a triplái mellett kilencszer eljutott a gyűrűig is úgy, hogy nem faultolták, ráadásul azt is érdemes kiemelni, hogy összesen két (!) olyan dobást vállalt el, ami catch-and-shoot helyzetben érkezett, az egyiket teljesen üresen bedobta, a másikat el is rontotta. Arról már ne is beszéljünk, hogy az agresszív védekezés ellen rögtön az első percekben bemutatta a "felemelem a kezem, kapok három büntetőt" előadását, a betörésekből pedig öt alkalommal hozta kihagyhatatlan helyzetbe Clint Capelát a betörései végén...

Ez az alapeset, vagy könyveljük el extrának?

Sokan sokszor fejtegették (és mi is ejtettünk róla szót) már az alapszakasz során, hogy a Rockets támadójátéka nem biztos, hogy playoff-kompatibilis - egyszerűen túl sok az egy-egyezés és bár ezeket Harden, valamint Paul is megoldotta eddig, a rájátszás más, keményebb védekezést kapnak, változtatniuk kell. Eddig viszont nem igazán változtattak, mégis csak egyetlen egy mérkőzést veszítettek el, azt is elsősorban a védekezésük miatt, bár azt nem lehet tagadni, hogy a Wolves elleni széria elején igenis rozsdásak voltak és nem működött a gépezet. 

Most találkoztak a liga egyik legjobb védelmével, amelyből ugyan hiányzott Ricky Rubio, de a Houston pontjait azért nem igazán lehet erre fogni és azt csináltak, amit akartak - márpedig ők egy-egyezni, a megfelelő mismatchet kihasználni akartak, ezzel pedig kérdés nélkül le is verték ellenfelüket. Egyre inkább előtérbe kerülhet a kérdés: tényleg eredményesek tudnak lenni ezzel, tényleg így tudnak a legtöbbet kihozni a keretükből a rájátszásban is, vagy volt egy-két kicsúszott meccse Hardennek a gyengébb ellenfelekkel szemben?

Tehet valamit a Jazz?

Az már az első percekben is látszott, hogy Gobert egymaga kevés lesz a gyűrű alatt a Harden-Capela kettősre, egy-egyben pedig senki nem tudta kint megfogni az MVP-t, talán ha agresszíven beterelik a festékbe és kitalálnak egy olyan rotációt, amellyel megnehezítik a kiosztásait, vagy elveszik az eddig elég visszafogott dobógépek ritmusát, akkor lehet keresnivalójuk - meg persze bízni lehet abban, hogy Harden valószínűleg nem fog végig így dobni kintről. 

Favorsék az OKC ellen is hasonlóan kezdtek, akkor Paul George dobta szét őket nehéz helyzetekből az első meccsen és ott azt mondták, hogy jó, ez nem változtat semmin, ugyanazt kell csinálni később is és ez bejött nekik - most viszont azért lenne érdemes valamit finomítani, mert Harden ezeket olyan üzembiztosan dobálgatta be az alapszakaszban is, hogy sokkal inkább várható tőle valami hasonló a folytatásban. Mindenesetre először is fejben kell átállítaniuk magukat, hogy Harden nem Westbrook, itt nem lehet megnyugodni akkor, ha tempódobásra késztetik, vagy legalábbis felkínálják neki, mert meg fogja köszönni és megnyeri a meccset - Gobert-en ráadásul a betöréseknél is látszott a hezitálás, hogy Hardent vadássza le, vagy Capela alley-oopját védje inkább első szándékból. Mint ahogy a Thunderrel szemben az is elég volt, ha Gobert került Westbrookra kint, mert hátrébb lépett, Westy eldobta kintről, leszedték a lepattanót és mehettek támadni, közben pedig a többi OKC-játékos keze is kihűlt - itt viszont ezt hiába próbálták, Harden és Paul is könnyedén bedobta a felkínált helyzetet. 

Ne írjuk le a Utah-t, csúnya volt ez az első meccs, de a fent már említett okok mind közrejátszottak és egyáltalán nem vehető biztosra, hogy ez a folytatásban is így marad - Gobert szerint fáradtak voltak és teljesen mást kellett (volna) csinálniuk a Houston ellen, ehhez pedig kell még némi idő, de a második meccsre már összeállhatnak. 

Tyronn Lue megkezdte a rájátszást

A Cavaliers sokat kritizált vezetőedzője a hetedik meccsre végre készült egy kis különlegességgel, igaz, nem is volt más lehetősége, mert csapata 34 pontos verést kapott a hatodik meccsen, valamit változtatnia kellett. Betette a kezdőbe azt a Tristan Thompsont, aki az elmúlt években a palánk alatti védekezés alapembere volt, de az idei szezonja felejthetőre sikeredett, inkább magánéleti problémákkal hívta fel magára a figyelmet. Az alapszakasz végén született meg a kislánya Khloe Kardashiantól, emiatt sem volt 100 százalékos állapotban: a párharc hat meccséből hármon nem is játszott, a másik hármon összesen 23 percet, különösebb hatás nélkül. Most viszont Lue a kezdőbe rakta, és ez fényesen bevált: egyrészt mindkét palánk alatt komoly károkat okozott 5-5 támadó és védőpattanójával, 5/6-os mezőnyével és 5/6-os büntetőzésével, másrészt Myles Turnert kiválóan limitálta, harmadrészt ezzel levegőhöz jutott Kevin Love is, és ez a végjátékban kamatozott. Ugyanakkor ez az egy húzás nem lett volna elég ahhoz, hogy megnyerjék a meccset, mert James sem képes 48 percig pályán lenni – amikor legörcsölt a lába, Lue annak a George Hillnek a kezébe adta a labdát, aki az előző három összecsapáson sérülés miatt egyáltalán nem játszott. 19-re kért lapot, de bejött, Hill a harmadik-negyedik negyed fordulóján büntetőket harcolt ki, illetve kiválóan játszotta le Love-val a kettő-kettőket, az erőcsatár pedig ráérzett a dobásokra, ami nagyon kellett. Sok ekézést kapott Lue, de a hetedik meccsen átlépte a saját árnyékát és a meccs után James is azt mondta, hogy mindenki követte a tervet, amit felvázolt nekik az edzői stáb, ezért nyertek.

LeBron James a hetedik meccsek királya

Arról már mi is megemlékeztünk, hogy immáron a liga történetében az öt legnagyobb hetedik meccses teljesítményből kettő James nevéhez fűződik (az már csak hab a tortán, hogy immáron 399 labdaszerzésnél jár, amivel a liga történetének legjobbja), de érdemes megnézni, hogy összességében hogyan teljesít a „win or go home” meccseken:

2006 (második kör, Detroit Pistons ellen): a Cavs a playoffok történetének harmadik legkevesebb pontját dobta, de a 61 pontból 27-et vállalt James: 11/24-gyel célzott, a csapat többi része 9/31-gyel…

2008 (második kör, Boston Celtics ellen): 97–92-re kapott ki a későbbi bajnok otthonában a Cleveland, de erről legkevésbé James tehetett, aki 45 pontot bombázott be 29 mezőnykísérletből. Mellette Delonte West érte el a 10 pontos határt…

2013 (főcsoportdöntő, Indiana Pacers ellen): James 17-szer emelte rá mezőnyből, így szedett össze 32 pontot, miközben a Heat szétvédekezte a Pacerst.

2013 (döntő, San Antonio Spurs ellen): James 37 pontot termelt, szedett 12 lepattanót, bevert 5 hármast, 8/8-cal büntetőzött.

2016 (döntő, Golden State Warriors ellen): James az 1-3-as fordítás végén 27 ponttal, 11 gólpasszal és lepattanóval tripla-duplázott, de nem is erről marad emlékezetes az a meccs, hanem arról, ahogy leblokkolja Andre Iguodalát...

Oladipo lehet a Pacers reménye

Az OKC-től érkező hátvéd minden várakozást messze felülmúlt ebben a szezonban és gyakorlatilag miatta épült ilyen gyorsan újjá az Indiana, amely azonnal bejutott a rájátszásba és három meccset nyert a Clevelanddel szemben - erre Paul George Indianája sem igazán volt képes. Oladipo 23 pontot, 5,2 lepattanót, 4,3 gólpasszt és 2,4 labdaszerzést átlagolt, ráadásul 47,7%-kal dobott mezőnyből és 37,1%-kal triplázott, mind a hat adat karrierje eddigi legjobbjának számít.

Ezt aztán megfejelte még a playoffban három szenzációs meccsel, az első találkozó parádéja után ugyan megzavarta a Cavs által ellene használt duplázás és volt egy komolyabb hullámvölgye a harmadik-negyedik-ötödik mérkőzésen, de a hatodik-hetediken ismét vállára vette csapatát és beszórt 60 pontot 21/40-es mezőnymutatóval, valamint 10/17 triplával, leszedett 25 lepattanót, kiosztott 16 gólpasszt és ellopott hét labdát - ráadásul közben egy tripla-duplát is fel tudott mutatni.

Saját bevallása szerint rengeteget tanult ebben a párharcban, a Cavs védekezése és LeBron James játéka is sokat tanított neki, a motiváltsága pedig megkérdőjelezhetetlen, hiszen gyakorlatilag a lefújás után írt az edzőjének, hogy kezdjenek dolgozni, készülni a következő szezonra...