Playoff-percek: Gobert és a két Joe lehet a LAC veszte?

Griffin nélkül mégis borul a Clippers? - LeBron brutális, de bírni fogja végig? - X-faktor a Rockets-kispad - hol hibázott a Thunder? - vajon mennyire jó valójában ez a Cavs? - Stephenson azért jó fogás volt - Wade már nagyon kell a Bullsnak, mert ég a ház. 

 

LeBron brutális - de bírni fogja végig?

Véget ért a Cavs-Pacers párharc, a bajnok kisöpörte a hetedik helyezettként bejutó Indianát, de ehhez azért komoly erőfeszítéseket kellett tennie - a négy meccs alatt összesen kialakított 16 pontos különbség is beszédes, mint ahogy LeBron James játéka is. A klasszis elképesztő formában van, 32,8 pontot, 9,8 lepattanót, 9 gólpasszt, 2 labdaszerzést és 3 blokkot átlagolt úgy, hogy 54,3%-kal dobott mezőnyből és 45%-kal triplázott (öt kísérlet meccsenként). Kellett is tőle az extra teljesítmény, mert nélküle csapata egészen borzalmas dolgokat produkált, az pedig minden számnál beszédesebb, hogy egy 4-0-ra megnyert elsőkörös párharcban 43,8 percet (!) kellett játszania és 23 mezőnydobást kellett vállalnia átlagban. Brutális terhelés, brutális teljesítmény, a negyedik meccsen is ő volt a döntő faktor - de ha már az első körben ennyi kellett tőle, akkor mi lesz később? Persze egy előnye mindenképpen volt ennek a hajtásnak: így valószínűleg pihenhet egy hetet, ami talán még mindig jobb, mintha 37-38 perces átlaggal elment volna mondjuk hat meccsig a párharc...

Mennyire jó most ez a Cavs?

Összességében nem volt igazán meggyőző ez a Cleveland, az első találkozó egy kihagyott Miles-dobáson múlt, a harmadikon történelmi fordítással győzött a címvédő és most is szoros, egylabdás végjátékot láthattunk. Jamesen kívül a többiek nem nagyon érkeztek még meg a párharcba, a Love-Irving duónak volt jó meccsen, de stabilan nem tudtak fellépni, a védekezés pedig még most is csak egy-egy negyedre állt össze, bár Tyronn Lue szerint ebben fejlődtek és ez volt a lényeg. Mégis minden gyengeségük ellenére 4-0-lal túlléptek az első körön, míg a többieknél sérülések (Griffin, Gobert, Rondo, Durant), vagy negatív meglepetések, hosszabb párharcok (Spurs-Memphis, Raptors-Bucks) jelentenek akadályt. Vajon tényleg csak pont annyit adott ki magából a bajnok, amennyit kellett?

Stephenson jó fogás volt, de nem ért győzelmet

Az alapszakasz utolsó meccseire igazolta vissza a Pacers Lance Stephensont, de jó vásárt csinált vele. A balhés hátvéd a padról beszállva 16 pontot, bő öt lepattanót és közel három gólpasszt átlagolt, 50%-kal célzott mezőnyből és 38,9%-kal triplázott, mindig hozott energiát és némi playoff-keménységet - tulajdonképpen belőle kellett volna még két-három és lehetett volna komolyabb esélye az Indianának...

Paul George magában is keresheti a hibát

A Pacers klasszisa az első két találkozó után megtalálta társait "motivációs" céllal, de afelett azért jótékonyan elsiklott, hogy három szoros végjátékból egyet sem tudtak megnyerni, amiben neki, mint kiemelkedő vezérnek jelentős szerepe volt. Ugyan a box-score számai összességében remekül mutatnak (28 pont, 8,8 lepattanó, 7,3 gólpassz), de 38,6%-kal dobott csak mezőnyből úgy, hogy 42,9%-kal triplázott (10,5 kísérletből meccsenként) - tehát közelről finoman szólva sem volt hatékony, ellenben kintről kérdés nélkül ágyúzott. Emellett itt a negyedik meccsen a kezében maradt a győzelem, az első végén szintén odaadta Milesnak, van tehát olyan hiba az ő részéről is, amin érdemes lehet elgondolkodnia. És itt nem csak arra gondolunk, hogy mikor igazol a Lakershez...

Előbb magunkban nézzünk körül

Sok mindent és sok mindenkit lehet okolni a Thunder három vereségéért, de mielőtt például a játékvezetőket elővesszük, azért érdemes kicsit körülnézni a csapat hibáit tekintve is. A negyedik mérkőzés Billy Donovan elmaradt (?) lépése, de főleg Andre Roberson "drummondi" büntetőzése miatt úszott el leginkább, vagy amikor 105-103 után Beverley kétszer is elvette a labdát Westbrooktól, vagy hogy utána utóbbi egy támadásból két triplát is elhibázott - de akár azt is említhetjük, hogy hogyan szórt el a csapat a harmadik negyedben nem egészen három perc alatt 14 pontos előnyt. Ezen felül említsük meg, hogy Westbrook óriási hármasa után 108-107-nél nem tudott faultolni az OKC, engedett egy ziccert Nenének, sőt, még közben ütött oda Grant, így a +1-gyel került egy labdán kívülre tizenegy másodperccel a vége előtt a Rockets. Ezek azok a hibák, amelyek egy része előjött a második mérkőzésen is és ezek azok, amelyek miatt a Houston vezet 3-1-re és áll egyúttal a továbbjutás küszöbén.

X-faktor a Rockets-kispad

Ezen a találkozón is döntő faktor volt a Houston cseresora, ugyan Mike D'Antoni csak három játékost hoz be innen általában, de mindháromnak nagyon komoly hatása van a játékra. Lou Williams és Eric Gordon nem csak a kiosztásokat verte be most sem, hanem levették a terhet Harden válláról, képesek voltak bontani, szervezni, büntetőket kiharcolni és ahogy korábban, úgy most is számítani lehetett rájuk clutch helyzetekben is. Lou Williams eddig 18 pontot átlagol 43,8%-os triplamutatóval, Eric Gordon pedig 15-öt 43,5%-kal, de ezúttal a hibátlanul dobó, a teljes meccs során parádézó Nenét is meg kell említenünk, aki gyakorlatilag a Rockets legjobbjaként szállt be - ez a trió 64 pontot hozott a padról, szemben a kezdőötös 49 és a Thunder-pad 22 egységével.

Hibázott Donovan?

Sokak szerint a trénernek le kellett volna vinnie Andre Robersont, amikor a Rockets elkezdte hackelni és a swingman sorra rontotta el a büntetőket, ám valahol az is érthető, hogy ragaszkodott játékosához. Roberson most először végzett olyan munkát Hardenen védekezésben, hogy ki tudta vele kapcsolni a Houston motorját, Taj Gibson besegítéseivel végre mevolt az a recept, amivel rossz döntésekbe, rossz megoldásokba sodorták, kizökkentették a vendégek klasszisát. Harden teljesen ritmust vesztett ekkor, de azt tudhatjuk, hogy neki elég egy-két jó támadás, hogy visszataláljon önmagához és onnantól lehetetlen megfogni - valószínűleg ezt akarta Donovan elkerülni. Roberson egyébként 13 pontot dobott és bár gyenge büntetőző, azért abban joggal lehetett bízni, hogy nem fog 2/12-vel zárni a vonalról, ha pedig csak mondjuk két, esetleg három büntetőt elsüllyesztett volna pluszban, már meg is érte az üzlet - hiszen a túloldalon két labdaszerzéssel és öt blokkal jelentkezett.

Wade most már nagyon kéne, mert ég a ház

A Celtics-Bulls negyedik meccse előtt azt boncolgattuk, hogy Dwyane Wade-nek meg kell érkeznie a párharcba, Jimmy Butlernek fel kell pörögnie, és Rajon Rondo helyettesét is meg kell találni védekezésben. A háromból egy jött össze: Butler nagyon összekapta magát, 33 pontot szórt, 23 (!) büntetőt harcolt ki, 9 gólpasszt adott és csak egy labdát ajándékozott az ellenfélnek. Ez viszont kevés, mert a Bulls támadójátéka továbbra is nagyon féloldalas, mivel Wade még mindig csak keresi a ritmust: nem játszott rosszul, hiszen 5/12-vel dobott mezőnyből, viszont 38 perc alatt tőle ez kevés támadásban. Fred Hoiberg egyébként sem Michael Carter-Williamsnek, sem Jerian Grantnek nem adott nagy szerepet, nem is szolgáltak rá, mert mindketten borzasztóan játszottak – megtalálta viszont a pad végén Isaiah Canaant, aki 34 perc alatt 13 pontot tett közzé, és védekezésben is csipkedte magát. Ő lehet egy lehetséges megoldás, mert mellette Wade figyelhetett a védekezésre (2 blokk), amiben szintén lehet tőle várni valami extrát, ugyanakkor nagy kérdés, hogy Butler mellett Canaan elég lesz-e támadásban az ötödik meccsen… Véleményünk szerint nem, de cáfoljon ránk az irányító.

Most kicsit összeszokhatott ez a felállás, talán kicsit jobban fog járni a labda, és akkor Robin Lopez ismét hatékony lesz, mert Rondo nélkül ő konkrétan használhatatlan támadásban. Persze az általunk is csapatba követelt Bobby Portis játszatása sem rossz megoldás, ő felfelé ívelő formát mutat, ráadásul egy-egyben sokkal hatékonyabb, mint Lopez – az sem lenne szentségtörés, ha nem csak időszakosan, hanem végig small-ballal próbálkozna a Chicago, mert Horford megint lejátszotta ugyan Robin Lopezt, de a 15 pont, 12 pattanó és 4 gólpassz csak ebben a párharcban számít dominánsnak, egyébként annyira komoly különbséget azért nem generál.
 
Gerald Green az újabb karrier-hosszabbító?

Rajon Rondo és JaVale McGee került be korábban ebbe a rovatba, a 31 éves Green annyiban különbözik tőlük, hogy ő már egyszer, 23 évesen kikopott az NBA-ből, de 2012-ben visszakúszott a ligába. Azóta megjárta a Netset, a Pacerst, a Sunst és a Heatet is, tavaly még Wade-del együtt játszott. Nyáron jött Bostonba, itt viszont nem igazán találta meg a számítását, újraindult karrierjének legkevesebb játékpercét kapta (11.4), és mivel jövőre nincs szerződése, joggal tarthatott attól, hogy elfelejtik, és kikopik a ligából. Most viszont visszatette magát a térképre, a negyedik meccsen ismét kezdő volt, 23 perce alatt 18 pontot (közte négy triplával) és 7 lepattanót jegyzett, és ismét bizonyította, hogy egy playoff-csapatban igenis lehet rá számítani – nyáron valószínűleg talál majd magának klubot, mert egyébként a korábbi pályán kívüli problémáit levetkőzte, és jó csapatemberré is vált az elmúlt öt évben. 

A playoffban nem olyan egyszerű a matek

Amikor Blake Griffin kidőlt, és a Clippers simán behúzta a párharc harmadik meccsét idegenben, máris érkeztek olyan szakértői vélemények, hogy ha meg kell bontani a Clipperst nyáron, akkor azt Griffinnél kell megtenni, hiszen megint jól nézett ki nélküle a csapat. Ezzel egyébként nagyjából mi is egyetértünk, ugyanakkor jelen pillanatban túl fontos ő még ennek a csapatnak. Nélküle is továbbjuthatnak, de nagyon nem lesz ez könnyű feladat, mert Jamal Crawford hiába pörgött fel, és működött vele jól támadásban a small-ball, védekezésben teljesen megborul vele a játék, Jordannek és Paulnak egyszerre két helyen kellene lennie. Mbah a Moute pedig szintén teljesen kifullad a védekezésben – mindezt súlyosbítja az is, hogy az egyetlen értelmes magasember-csere Marreese Speights, szóval ha Jordan faultgondokba kerül (ez könnyen előfordulhat), akkor nem marad más, mint a dobni, dobni, dobni-taktika. Amivel mindössze pár gond van: JJ Redick élete legrosszabb playoffját futja, Paul Pierce már nem pályán tartható, így a veterán Felton erőltetésén kívül olyan sok újdonságot nem tud már bedobni Doc Rivers. Azt hagyjuk is, hogy a Jazz védekezése a palánk környékén és a periméteren is igen masszív, ráadásul támadásban is képesek lépést tartani a Clippers-szel. Nem lesz egyszerű az ötödik meccsen megvédeni a pályaelőnyt…

Van Gobert, van party

Az első meccset itt-ott szerencsével és a Clippers balf.kodásával húzta be a Jazz, utána viszont borult az egész csapat védekezése Gobert nélkül. A francia center azonban igazolta, hogy miért tartják a liga egyik legjobb palánk alatti védőjének, a negyedik meccs képe vele teljesen más volt, a Jazz átvette a program irányítását. Abból is jól jöttek ki, hogy támadójátékuk alapembere, Gordon Hayward a WC-n töltötte a meccs nagyrészét – Doc Rivers nyilván kiadta a parancsot, hogy „Haywarddal még a WC-re is”, és ez megzavarhatta a Clippers védekezését… Viccet félretéve megint jött Joe Johnson, aki Hayward helyén leoktatta a vendégcsapatot, semmit nem tudtak vele kezdeni, Favorsról megint bebizonyosodott, hogy beleillik a trendbe (Randolph, Greg Monroe) és a kispadról nagyon hatékony tud lenni. És akkor még nem is beszéltünk Rodney Hoodról, ez a trió 63 pontot pörkölt be a kispadról – ilyen triója sok csapatnak alapból nincs a rájátszásban, nemhogy a cseresorban.

A két Joe lehet Rivers nemezise

Az ausztrál kiscsatár jelenléte egy jó NBA-csapatban laikus szemmel ugyanolyan érthetetlen, mint Boris Diaw-é volt anno San Antonióban – a rejtély kulcsa a sokoldalúság és a félelmetes rutin. Ingles ugyan csak a harmadik évét tapossa az NBA-ben, de ide komoly európai tapasztalatokkal és Euroliga-győztesként érkezett, és szépen csendben a csapat egyik vezérévé vált. Idén már 24 perc felett átlagolt, játékstílusából adódóan nem sérülékeny, és bár a statisztikai átlagai alapján egy tucatjátékos, megvan benne a „chi”, ami a playoffban kell. Ma 38 percet töltött a parketten, George Hill mögött a legtöbbet (ez sokat elárul a fontosságáról), 8 pontja mellett 11 gólpassz, 6 pattanó, 2 szerzett labda és 1 blokk került a neve mellé. 

Ingles egyébként egy újabb "karma is a b...h" momentum lehet Doc Rivers számára, ugyanis 2014 nyarán a Clippers adott edzőtábor szerződést Inglesnek, és a legutolsó keretszűkítésnek esett áldozatul - történt ugyanis, hogy Jordan Farmar, a kiszemelt csereirányító lesérült közvetlenül az alapszakasz kezdete előtt, és Chris Paul mögött nem maradt másik irányító - pontosabban maradt, Jared Cunningham, ám ő már a 15. szerződtetett játékosa lett volna a Clippersnek. Rivers a logikus döntést hozta, hiszen csereirányító nélkül nem lehet nekivágni egy NBA-szezonnak, ezért, bár őt akarták megtartani, mennie kellett az ausztrálnak. A döntés meghozatala után egy nappal Ingles felesége megérkezett LA-be, és nem tudták, mit tegyenek - másnap aztán a Jazz lehívta a kiscsatár játékjogát, és elindulhatott az NBA-karrierje, és ezért a lehetőségért azóta is hálás. A sztori úgy teljes, ha tudjuk:Ingles kirakása után két hónappal már sem Farmar, sem Cunningham nem volt a Clippersnél...

A napokban egyébként az is kiderült, hogy Joe Johnson, aki az első és negyedik meccset is hozta a Jazznek, szintén extra motivációval játszik a Los Angeles ellen. Nyáron ugyanis felmerült, hogy Johnson szabadügynökként a Clippershez igazolna, mivel ott volt másodedző korábbi mentora, Mike Woodson, akivel sikeres éveket töltött együtt Atlantában. Amikor Woodson ezt elmondta Riversnek, ő finoman fogalmazva sem lelkesedett az ötletért, a visszautasított JJ így elfogadta a Utah ajánlatát. Mindkét Joe, Ingles és Johnson is kiscsatárként a leghatékonyabb - azon a poszton, amely hosszú évek óta a Clippers Achilles-sarka...

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus