Playoff-percek: jöhet a gigászok harca!

Megtört Chris Paul átka

Tizenhárom éve játszik a ligában, évekig tartották az NBA legjobb irányítójának és még most is szupersztárként, jövőbeli Hall of Famerként van nyilvántartva - mégsem jutott túl eddig soha a második körön Chris Paul. 2007/2008-ban, karrierje harmadik szezonjában (már 21 pontos, 11,6 gólpasszos, 2,7 labdaszerzéses sztárként) jutott el először a rájátszásba, akkor a Dallas 4-1-es legyőzése után 4-3-mal kiestek a New Orleansszal a Spurs ellen, a következő évben a Denver és az első kör (1-4) jelentette a végállomást, 2009-2010-ben be sem jutottak, majd 2010-2011-ben ismét az első kör volt a vég, ezúttal a Lakers (2-4) ellenében.

Paul ekkor váltott és a formálódó Clippershez igazolt, de itt sem volt szerencséje: az első évben a második körben kisöpörte őket a Spurs, a következő szezonban 2-0-ról, pályaelőnyből estek ki a Memphis ellen az első körben, utána 3-1-re vezettek már a Houston ellen, de végül 4-3-ra kikaptak a másodk körben, majd az azt követő két idényben az első körig jutottak - előbb 2-0-ról a Portlandtől kaptak ki 4-2-re, majd tavaly a Jazz ellen veszítettek hazai hetedik meccset. A sorozatos sérülések és egyéb problémák miatt egyszer sem tudtak érdemi playoffot összerakni.

Érthető volt tehát, hogy miért játszott ennyire elszántan most hajnalban CP3, amikor lezárhatta a Jazz elleni szériát és bejuthatott a nyugati döntőbe új csapatával, a Houstonnal. A hátvéd abszolút átvette a vezérszerepet James Hardentől, a 41 pont, a 8/10 tripla, a 10 gólpassz eladott labda nélkül mind félelmetes adat, ráadásul ilyen 40-10-0-s számsorra még soha senki nem volt képes a playoffban, sőt, a 41 pont egyéni playoff-karriercsúcs is számára. Főleg az utolsó negyedben váltott "na jól van, elég" üzemmódba, amikor a Utah némi meglepetésre átvette a vezetést és talán felrémlettek előtte az utóbbi évek bukásai: 20 pontot szerzett ebben a 12 percben, az utolsó 18-ból 15-öt egymaga dobott, a maradék három az ő gólpasszából született, így egymaga intézte a győzelmet azok után, hogy négy és fél perccel a vége előtt megint egy pontra jött vissza a Jazz.

Amúgy eddig egyetlen játékos volt Paulon kívül, aki 40 pontot és 10 gólpasszt jegyzett egy playoff-szériát lezáró meccsen:

Nagy szükség is lehet az ő extrájára, mert...

James Hardennek még bizonyítania kell

Még nem igazán derült ki, hogy mennyire megbízható a playoffban a Rockets sztárja, az utóbbi években is rendre jöttek tőle betli meccsek a rájátszásban, elég csak az utolsó, Spurs elleni vereségre, a két bedobott mezőnykosárra, hat eladott labdára gondolni és az idei playoff is elég felemás eddig tőle. A Wolves ellen kezdett egy bődületes, 44 pontos meccsel, majd a következőn dobott egy 2/18-at mezőnyből és utána is elég ingadozó volt a teljesítménye - a Jazz ellen is 41 ponttal, 7/12 hármassal, fantasztikus játékkal nyitott, de a sorozat végére megint eléggé leült. Az utolsó két meccsen, 2-1 után 15/44-et dobott mezőnyből 2/14 triplával és kezdtek elfogyni a büntetői is, hét gólpasszára pedig jutott tizenegy eladott labda, neki volt a legnagyobb szüksége Paul extrájára ahhoz, hogy ezek a teljesítmények zárójelbe kerüljenek. Emellett ugyan nyilván nem olyan gyenge védő, mint ahogy az sokakban megmaradt a néhány évvel ezelőtti videók alapján, de így is ő az a gyenge pont, akit a legtöbbször támadott az ellenfél és bizony Donovan Mitchell sokszor kereste is a Harden elleni egy-egyeket, sok esetben sikerrel. 

Ennél biztos, hogy kiegyensúlyozottabb és jobb játék kell majd Szakálltól, mert a GSW ellen akár Curryvel, akár Thompsonnal kell futnia, nem lankadhat a figyelme hátul, míg elöl vagy az említett Thompson, vagy Iguodala, vagy Curry, vagy bárki más ellen biztos, hogy vért kell majd izzadnia - nem férnek bele a 2/18-ak, különben ki fognak kapni, ez a Warriors annál jobb csapat. Nem elég a sorozat végi átlagot jóra hozni, ha közben a 40 és a 10 pont között ingadozik valaki...

Tökéletes a Warriors formaidőzítése

Az első kört ha nem is félgőzzel, de különösebb megerőltetés nélkül hozta le a Curryt nélkülöző Golden State, a Pelicans elleni párharcban pedig több kérdésre is választ adott a címvédő. Egyrészt egy kisebb döccenővel visszaépítették Curryt, aki az ötödik meccsen már dobásban, játékszervezésben és védekezésben is korábbi önmagát idézte. Vele sokkal több helye volt Durantnek, Thompsonnak és Greennek támadásban, ennyi veszélyre egyszerűen képtelen volt figyelni a New Orleans. Másrészt 2-1 után két nagyon komoly csapatvédekezést tettek le az asztalra, amivel egy kicsit talán már a Houstonnak is üzentek, mire számítsanak. Harmadrészt ismét bizonyították, hogy ez a keret elég mély ahhoz, hogy a főcsoportdöntőbe egy vereséggel masírozzon be, a kiegészítő emberektől sorra jöttek a jó teljesítmények. Kerr igyekezett is mindenkit tűzben tartani, így a GSW úgy megy a főcsoportdöntőbe, hogy mindenki jó formában van, rendben van a védekezésük, a sok mozgásra és passzra épülő támadójátékuk pedig úgy is magabiztos, hogy a triplákkal bizony akadnak azért gondjaik. A GSW playoff-múltja miatt a legfontosabb azonban az, hogy Pat McCaw kivételével mindenki egészséges, vagyis Kerrnek nem kell kompromisszumokat kötnie, úgy variálhatja a gárdát a Houston ellen, ahogy akarja.

Ilyenkor jött volna jól Cousins

A hajnali mérkőzés erősen rávilágított arra, hogy mi van akkor, ha Rajon Rondo játékára fókuszál az ellenfél és limitálni tudja az ő passzait és hogy mozgassa, futtassa a Pelicanst - már a szezon előtt is írtunk erről, most a nagyközönség előtt bizonyosodott be, hogy ilyenkor egyszerűen nem lehet pályán tartani. Nincs ezzel gond, ilyenkor lehetne a két klasszis magasember benti játékát, egy-egyeit, esetleg összjátékát erőltetni, abból kiosztani a labdákat a jól triplázó társaknak (ebbe nem fér ugye bele Rondo), csak hogy DeMarcus Cousins már elég régen kidőlt, így Davis egyedül maradt bent - Mirotic azért nem ugyanaz a kategória és az előző két meccsen már eléggé el is tűnt a GSW védekezésével szemben. Nagy kérdés, hogy a center milyen állapotban tér vissza és hogy marad-e a klubnál, ha ezekre a kérdésekre "jó" és "igen" lesz a válasz, akkor jövőre már ezzel is számolhatnak - az látszott azért, hogy Rondóval egy gyors, hatékony támadójáték működtethető, amelyben Cousinsnak nem nagyon jut szerep, de ha előbbi nem jön be az aktuális meccsen vagy matchupban, még mindig lehet B terv és a palánk alatt ezt a GSW-t is komoly munkára lehetett volna kényszeríteni két ilyen magassal.

Kihozta a maximumot a Pelicans

Bár az eredményből ez nem látszik, az ötödik meccsre a GSW teljesen szétszedte a Pelicans játékát elöl-hátul, a harmadik negyedben le is zárták a mérkőzés és a párharc érdemi részét. A New Orleans küzdött, hajtott, mindent megpróbált, hogy a rossz matchupokat lelkesedéssel kezelje, de ez csak ideig-óráig lehetett megoldás, a képességbeli különbségek a végére nagyon kijöttek. Durant ellen mindent megpróbáltak, neki nem volt ez egy kiemelkedő széria, de ez a számok nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy 27.8 pontot, 7.4 pattanót és 4.8 gólpasszt átlagolt 50 százalék feletti mezőnymutatóval, ami még mindig klasszis teljesítmény. Így is rengeteg energiát és figyelmet lekötött az őrzése, amit Draymond Green köszönt szépen, tripla-duplát átlagolt, elöl-hátul összeragasztotta a csapatot – ebben nagy segítségére volt Iguodala is. Nincs mit túlragozni, a Pelicans innentől kezdve futott a pénze után, Thompson és a fokozatosan bemelegedő Curry ellen már nem tudtak kihez nyúlni.

Ez lesz az offszezon legnagyobb feladata számukra: megfelelő kiegészítőket szerezni, különösen a 2-3-as posztokra. A folytonosság adott, hiszen Gentry már ennek a párharcnak is úgy futhatott neki, hogy a menedzsment meghosszabbította a szerződését, magas posztra pedig jó eséllyel nyomott áron le tudják kötni Cousinst – ha ő csak 15-20 percekre bevethető lesz az Achilles-sérülése után, már rendben is lenne a magasember-rotáció. E’Twaun Moore kényszerből játszott sokszor kettest-hármast, ő tökéletes lenne csereirányítónak Rondo mögé, de Ian Clark és Solomon Hill helyére-mellé kellene néhány tapasztaltabb/fizikálisan alkalmas/jókezű swingman (tetszőleges kombinációban). Ha megnézzük a jobb nyugati playoff-csapatokat, a hármas poszton kiváló játékosokat találunk – ha a Pelicans szeretne feljebb lépni (miért ne szeretnének?), akkor ezt kell figyelembe venniük a szabadügynök-piacon (az idei elsőkörös pickjük Chicagóba ment a Mirotic-csere részeként).

Az Oracle ereje

A Warriors sorozatban tizenöt hazai mérkőzését nyerte meg a playoffban, ezzel beállította a Chicago Bulls vonatkozó rekordját - igaz, a Rockets ellen idegenben is győzni kell majd:

A harmadik negyed

Az ötödik meccsen 36-19-re hozta a Pelicans elleni harmadik negyedet a GSW, újra szemléltetve azt, hogy valamiért egészen elképesztően eredményes a gárda a harmadik játékrészekben. Steve Kerr csapara +371-es +/-t hozott az alapszakaszban ezekben a periódusokban, amellyel toronymagasan ligaelső volt - érdekesség, hogy a második éppen a Rockets +172-vel.