Playoff-percek: Megkönnyítheti James döntését a Pacers

Oladipo válaszolt

Az előző találkozó végén nagyon érzékenyen érintette a Pacers hátvédjét, hogy nem fújták be LeBron James goaltendingjét és végül vereséget szenvedett csapata, ráadásul egészen botrányos formában (7/35 mezőnyből) volt az utóbbi két összecsapáson - mi is kiemeltük az ötödik meccs után, hogy neki egyszerűen muszáj javulnia, ha életben akar maradni az Indiana. Nos, maradjunk annyiban, hogy javult: pályafutása első tripla-dupláját hozta a playoffban, csak két labdát adott el, bevert 6/8 triplát és olyan tartást adott csapatának, hogy a többiek is elkapták a ritmust - ezen az estén kérdés nélkül ő volt a legjobb játékos a pályán.

Egyben azt is megmutatta, hogy igenis képes lehet eredményes, ponterős támadójátékra ez a gárda, ha ő ki tud szabadulni a szorításból, beesnek a kinti dobásai és a társaság tud rohanni - a Cavs labdavesztéseiből 29, összességében leindításból 35 pontot termelt Nate McMillan legénysége, 58-32-re nyert a festékben, ezek a számok azért nem egy végletekig kiélezett playoff-párharcra jellemzők.

A Pacers megkönnyítheti James döntését

Már-már fölénybe került a párharcban a Cleveland, megnyert sorozatban két meccset, hozott egymás után két jó teljesítményt Kyle Korver, zsinórban kétszer lebontották Oladipót és fordítottak, vezettek 3-2-re - ezek után nem azt vártuk, hogy ilyen gyalázatosan szétesnek a hatodik mérkőzésre. Mentálisan a lehető legrosszabbkor zuhant össze a társaság, mert ebből most nagyon nehéz lesz felállni, hazai pálya ide vagy oda, hiszen nem csak magukat bombázták le, de visszahozták a már "alulra" kerülő Indianát is, belendítették Oladipót, fejben megint megfordultak a dolgok.

A clevelandi keret ismét azt bizonyította, hogy alkalmatlan a feladatra, egy gyengébb, vagy legalábbis nem kiemelkedően extra James nélkül még a 90 pontból sem nagyon tud kijönni (harmadszor maradt 91 alatt) a gárda és eddig egyetlen egyszer (!) jutott száz fölé, ami hat próbálkozásból azért meglehetősen vállalhatatlan. Az, hogy Kevin Love egy 7 pont, 7 lepattanós estét tud hozzátenni sztárként egy ilyen hatodik meccsen, hogy a kezdő irányító 0 ponttal és 1 gólpasszal képes zárni, hogy a kezdőből csak James éri el a tíz pontot, mind-mind olyan dolog, ami egy komoly playoff-csapatnál nem igazán fordulhatna elő, főleg nem egymás után többször, többé-kevésbé változatlanul. A három győzelem során összesen tíz ponttal volt jobb a Cavs, a három vereségből viszont kettő teljesen simán született, az első meccset 18, ezt az utolsót pedig 34 egységgel bukta el a gárda - azt is hozzátehetjük, hogy James a három vereségnél maradt 30 pont alatt, míg a három győzelemből 40,6 pontos átlaggal vette ki a részét...

James arca a negyedik negyedben már nagyon hasonlított ahhoz, amit a 2014-es nagydöntőben láthattunk tőle: amikor érezte, hogy a csapata nem csapat, hogy folyamatos földöntúli teljesítmények kellenek tőle ahhoz, hogy vért izzadva egálban legyenek. Tudjuk, hogy mi történt a 2014-es nagydöntő után: úgy érezte, hogy ebből elég, elhagyta Miamit és belevágott valami másba. Most ugyan azt nyilatkozta, hogy nem gondolt még a jövőjére, de ez a párharc, ez a playoff gyaníthatóan egyértelművé teszi számára, hogy ez a gárda megbukott és nem csak idén, gyakorlatilag nincs mire, kire építeni a jövő évi keretet sem.

Félreértés ne essék, ezt a párharcot még mindig megnyerheti a Cavs, hiszen hazai hetedik meccset játszik, ahol James ellen nem sokan fogadnának, sőt, ő a folytatásban is viheti a hátán az együttest valameddig, de ez az alaptételen nem változtat: ez a széria mindenre tökéletesen rávilágít, amire az alapszakaszban a legtöbben még csak legyintettek.

A történelem a Cavs mellett szól, de ez a Pacerst eddig sem érdekelte

Arról már a Boston-Milwaukee párharc kapcsán is írtunk, hogy az NBA történetében 128 hetedik meccsből csak 26-ot tudott megnyerni az aktuális vendégcsapat, ezt pedig itt is ki kell emelnünk, hiszen ez abszolút a Cleveland továbbjutását ígéri - ehhez tegyük még hozzá, hogy LeBron James 12-0-ra áll az elsőkörös playoff-párharcokat tekintve.

Viszont ez az Indiana eddig sem nagyon törődött a hasonló dolgokkal: az első meccsen James 21 mérkőzés óta tartó elsőkörös győzelmi szériáját törte meg, ezen a hatodik találkozón pedig két egyéb szériának vetett véget: a Cavs 2009 óta (14 mérkőzés) nem kapott ki olyan meccsen, ahol lezárhatta az aktuális szériát, James pedig 11 ilyen találkozó után kapott ki először. A Cavs James visszatérése óta sosem veszített még ekkora különbséggel keleti playoff-meccset, sőt, ebben az időszakban összesen nyolc találkozót bukott el a gárda keleti ellenféllel szemben, ebből hármat ebben a szériában...

Komoly fegyver ez a torontói kispad

Dwane Casey a korábbi években is nagyon fontosnak tartotta, hogy minőségi, akár meccset eldönteni képes második sora legyen, emlékezhetünk még például a Bismack Biyombo-féle időkre, idén pedig megint nem egyszer, nem kétszer a cserék hozták azt a pluszt, amivel nyerni tudtak. Ebben a párharcban is volt már ilyen, rögtön az első meccsen kulcsszerepet játszottak Milesék, a legutóbbi, ötödik találkozón Wright volt az X-faktor és most, a hatodik mérkőzésen is egyértelműen a cseresor döntött: a záró etap elején Casey felküldte a VanVleet-Wright-Miles-Siakam-Poeltl ötöst, akik köszönték szépen és futottak egy 11-2-es rohamot, amellyel megfordították a derbit, ráadásul extra pihenőt biztosítottak a DeRozan-Lowry párosnak. Így belefért az is, hogy DeRozan messze most játszott a leggyengébben a szériában (16 pont, 6/18 mezőnyből) és nem nagyon tudunk más olyan csapatot mondani jelenleg, ahol ilyen komoly szerepe van a komplett második sornak (és nem csak egy 6. embernek, vagy egy-két, plusz opciót jelentő játékosnak), mint a Torontónál - ráadásul Norman Powell most még pályára sem került, pedig tavaly a Bucks ellen például ő is döntő faktor tudott lenni...

Elfogyott a Washington

Nem tudjuk elmarasztalni Scott Brookst a Wizards kiesése után, ő megtette, amit lehetett, változtatott, variált védekezésben, összekaparta a széria közben Bradley Bealt, de itt, az utolsó mérkőzésen egyszerűen nem tudott már mihez nyúlni. Otto Porter kidőlésével tovább rövidült az egyébként sem túl veretes kispad, Marcin Gortat visszasüllyedt oda, ahol a párharc elején volt (2 pont, 0/3 mezőnyből 31 perc alatt), Kelly Oubre szintén kifulladt, a Wall-Beal páros pedig hiába tette a dolgát becsülettel, amikor a negyedik negyedben megérkezett a frissebb, energikusabb, még keményebben védekező torontói cseresor, az ő erejük is elfogyott. Itt már nem nagyon volt visszaút, Ty Lawsonnak vagy Tomás Satoranskynak kellett volna megmentenie a szezont, ez nem lehet elvárás, úgyhogy könnyűnek találtattak a fővárosiak.

Voltak villanásaik, jó meccseik, de az látszott, hogy rövid a keret, az ötödik és hatodik meccset is a negyedik negyedben vesztették el, sőt, a négy vereségük során összesen 32 ponttal maradtak alul az utolsó játékrészekben. Még egy adalék: az utolsó két találkozón 29-16 volt az eladott labdák aránya a "javukra". 

Russell Westbrook agya teljesen elszállt a végére

A párharc első négy meccsén sorrendben 25, 19, 17 és 18 mezőnykísérlete volt, összesen 79 dobást emelt rá, vagyis valamivel 20 alatt maradt átlagban – mellette 28 kiharcolt büntetője volt (átlagosan hét). Ehhez képest az utolsó két meccsen 39, illetve 43 (!) mezőnydobása akadt, mellette 12 büntetőt harcolt ki. A számok nem hazudnak, konkrétan megduplázta mezőnykísérleteinek a számát az utolsó két összecsapásra. Ez elsőre jól sült el, mert mellette ott volt George extrája is, másodjára viszont már nem akadt társa, és itt le is szállt a vörös köd Westbrookra, az utolsó negyedben több olyan vállalása is volt kintről, amiket Steph Curry is csak jobb napjain emel rá – jött is belőle nem egy homály, amivel teljesen lefagyasztotta csapatársait, főleg George-ot. Pedig a kulcs ott volt a szeme előtt, a záró játékrészben Raymond Felton és Jerami Grant is betalált kintről, illetve Steven Adamsszel is volt egy szép kettő-kettőjük – amikor figyelt a társaira, azokból rendre jó dolgok sültek ki, csak sajnos ebből volt sokkal kevesebb. Az utolsó perces ámokfutását már nem is boncolgatjuk, hat (!) esélye volt a Thundernek, hogy kosarat szerezzen, ebből Westbrook hármat vállalt, eredmény nélkül. Amikor Ricky Rubio az első negyedben kivált a meccsből, abból végül a Jazz jött ki jobban, mert Westbrooknak gyengébb védőkkel kellett szembenéznie és ez számára mindig is olyan volt, mint bikának a vörös posztó.

Voltak véleményes non-callok

Az ötödik meccs után azt kívántuk, hogy ne a bírók döntsék el a meccset, és talán a Cavs-Pacers mérkőzésből tanulva igyekeztek a visszanézhető eseteket megfújni, hogy a videó döntsön. Három véleményes eset azonban így is akadt, kettő kárvallottja Paul George volt, egyé pedig Westbrook. Az első bő két perccel a vége előtt történt, amikor Ingles egy elzárás-leválásnál faultolta PG-t – a faultot megfújták, de úgy ítélték meg, hogy nem kezdte meg a dobómozdulatot, ezért oldalbedobás következett. Westbrook egy elzárás után azonnal emelte a középtávolit, miközben faultolták, itt is ugyanaz volt az ítélet, mint George-nál. A harmadik pedig a Thunder utolsó dobása volt, ahol George emelte a triplát, a felugró Gobert-rel pedig volt kisebb kontakt – a síp itt néma maradt, bár azért hozzá kell tenni, hogy a palánk alatti kameraállásnál látható volt, hogy Gobert igyekezett kerülni a kontaktot, George pedig inkább kereste és nem a dobásra figyelt, ilyen esetben sokszor van néma síp. Persze a túloldalon is reklamálhatnak, mert az utolsó pár percben szinte büntetlenül répázhatott az OKC a festékben, ott is volt kontakt rendesen.

Donovan Mitchellre elfogytak a szavak

Ricky Rubio kiválása egy kicsit őt is megzavarta, de elég gyorsan magára talált, a második negyed végén már kezdett belelendülni, a harmadikban pedig 22 pontot szerzett, akadt egy olyan szériája, hogy zsinórban tíz kísérlete ment be. Még egyszer hangsúlyozzuk, hogy egy újoncról beszélünk… Újoncként ő a harmadik az elmúlt 35 évben, aki egy playoff-sorozatban kétszer is eljut legalább 30 pontig (Michael Jordan és Alonzo Mourning társaságába került), illetve az elmúlt 50 évben ő az egyik, aki az első hat playoff-meccsén mindig elérte a 20 pontot – Kareem Abdul-Jabbar a másik.

Semmi gond, van másik

Ha valaki kiesik, jön a következő – ez a mentalitás jellemezte ma a Jazzt, Rubio kiválása után előkerült Alec Burks (11 pont), a végjátékban elöl-hátul elképesztően fontos játékokat csinált meg Royce O'Neale (szintén újonc!). A végén az OKC 92-91-nél nagyszerűen védekezett, közel voltak egy labdaszerzéshez, de ekkor lépett elő szó szerint Derrick Favors, aki otthagyta az emberét, felment a körtébe labdáért, és kíméletlenül bevágott egy középtávolit.

Mi lesz a Thunderrel?

Paul George-nak 20.5 milliós, Carmelo Anthony-nak közel 28 milliós játékosopciója van a következő évre – Anthony az utolsó két meccsen végleg kiírta magát a sztárok közül, neki érdeke lehívni a következő évet, mert sehol máshol nem kapna ennyi pénzt. A nagy kérdés Paul George, aki ugyan többször is elmondta, hogy remekül érzi magát Oklahomában, de nem egyértelmű, hogy mit lehet kihozni ebből a keretből. Számba kell venni, hogy a parádés csapatvédekezés egyik alappillére, Andre Roberson kihagyta az alapszakasz második felét és a rájátszást, vele máshogy nézne ki a gárda, illetve arra tavaly nyáron nem volt lehetőség, hogy a kispadot a Westbrook-George pároshoz igazítsák, erre idén nyáron nyílna lehetőség. Még két hónap múlva kezdődik a szabadügynök-tánc, vagyis a George-saga még szinte el sem kezdődött, egy biztos: a kiscsatáron múlik egyrészt a Thunder közeljövője (ha lehívja az opciót, akkor jövőre egy mélyebb csapatot tudnak összetenni), másrészt Russell Westbrook jövője is. Két éve Kevin Durant kapott kígyót-békát, amiért otthagyta az OKC-t, ha viszont most Paul George is a távozás mellett dönt, akkor az azt jelenti, hogy nagyon nehéz lesz igazán neves játékost mellé szerezni, mert maguktól nem jönnek ide, csereértéke pedig nem nagyon van már a Thundernek, hiszen Oladipóékat lepasszolták Indianába. Könnyen elképzelhető, hogy jön néhány olyan év Oklahomában, mint például 2004-2007 között a Lakersnél – Westbrook teljesen kitombolhatja magát, eközben pedig a menedzsment összeszedegeti a fiatalokat a drafton. Ne feledjük, egy éve éppen a Utah állt ott letolt gatyával Hayward távozása után, aztán sikerült kipecázniuk Mitchellt…