Playoff-percek: új nyerőember Torontóban

Powell óriásit szólt - Dellavedova lehet a Bucks megoldása? - Jason Kidd egyelőre nem lépett - a festékben dőlhet el Wizards-Hawks párharc - a kettő-kettőkkel is bajban van a Washington - mennyire jó ez a Warriors? - Steph Curry oktatott - Terry Stotts nem nyúlt bele.

Tavaly center, idén hátvéd lesz a nyerő Torontóban?

A 2016-os playoff a center Bismack Biyombo tündökléséről szólt, hiszen a lesérülő Valanciunast kiválóan pótolta, óriásit tolt a csapat szekerén a Miami elleni második körben, a Cavaliers elleni konferenciadöntőben pedig mind a hat meccsen kezdett. Apró érdekesség, hogy Valanciunas helyén most Serge Ibaka parádézik a kezdőcsapat kinevezett centereként, ez azért lassan kicsit beárazza a litvánt, de ezt most hagyjuk, hiszen Norman Powellről lesz szó. Amikor februárban Serge Ibakáért odaadta a csapat Terrence Rosst az Orlandónak, akkor egy kérdőjel maradt: mi lesz így a Raptors cseresorával? Ezek a hangok felerősödtek a Bucks elleni párharc első három meccsén is, mert Cory Joseph nem igazán tudott a second unit élére állni, Tucker a kelleténél „egy számmal kisebbnek” tűnt a Bucks-játékosok mellett, Patterson lassú dobásait pedig teljesen összekuszálta a karok erdeje. Bár Joseph már kezd éledezni, Powell előlépése nélkül sehol nem tartana a Toronto – a májusban 24-et töltő hátvéd élt a lehetőséggel, a negyedik meccsen 3/3, az ötödiken 4/4 triplát bombázott a helyére. Nyilván azt mindenki tudta, hogy jól dobja a hármasokat, az alapszakaszban is voltak remek meccsei, de nagy kérdés volt, hogy kezdőként mihez kezd a nagyobb téttel – gyorsan kiderült, hogy elbírja. Egy ilyen biztos pontot pedig már nem lehet feladni a periméteren, és ez széthúzta a Bucks védekezését: Powell „automatikus” dobójátékos, szemben Carrollal és Tuckerrel, akik akkor szórják be a hármasokat, ha ütemre és hajszálpontosan jön a labda 1.3 méteres magasságban, 1.5 méteres körzetben nincs védő, háttal állnak a Napnak, enyhe keleti szél fúj és kellemes 24 fok a hőmérséklet… Viccet félretéve Powell igazolta, hogy miért van a Raptors keretében, és ezek után nem kérdés, hogy lehívják szerződése következő évi opcióját, de valószínűleg hosszabb távra is berendezkedhet Északon. 

Most már változtatni kell

Jason Kidd nem hallgatta meg a tanácsunkat, elmaradt a taktikai váltás, továbbra is gyakorlatilag ugyanazzal a rotációval és játékkal próbálkozott a Milwaukee, mint eddig – az eredmény pedig egy sokkoló eredmény. Nem a 118 kapott pont a sokkoló (na jó, az is), hanem a 25 pontos különbség úgy, hogy Antetokounmpo kifejezetten jól, sokoldalúan játszott. Ha a görög így teljesít, akkor a csapat általában nyer – most ehhez közük nem volt, és nem azért, mert szétesett volna a játékuk. Bár Middleton betegen játszott, ez nem nagyon látszott rajta, hiszen 6 gólpassza mellett 5 labdát szerzett – viszont összesen 8 mezőnykísérletig jutott, egyszerűen azért, mert nem játszhatta a saját játékát. A harmadik meccsen kedvére vezetgethette a labdát, dobálhatott a komfortzónájából, most viszont ezt nem hagyta a felgyorsított Raptors-periméter. A dobásait átvette Malcolm Brogdon, aki parádésan célzott, Tony Snell is hozta az elvárhatót, Monroe is 11 pontot termelt, szóval alapvetően a támadójátékban nem volt akkora gond. A védekezésüket viszont teljesen szétzilálta a Raptors, és emiatt egyszerűen muszáj most már változtatniuk, mert a Toronto kezdőötöse az elmúlt két meccsen kiválóan funkcionál, a cseresoruk is éledezik, miközben a Bucks a jelenlegi felállásban képtelen pontszerzésben tartani a lépést, mert az üres triplák levédéséhez nem elég a hosszú kar…

Dellavedova lehet a megoldás?

Bár a számai alapján kiegészítőként nem rossz a Milwaukee hátvédje, ha nézzük a meccseket, szembetűnő, hogy mennyire szenved azzal, hogy a second unitot neki kell(ene) mozgatni. Gondjai vannak a labdafelhozatallal, gondjai vannak a betörés-kiosztásokkal, és gondjai vannak a dobásaival is. A Cavsnél viszont megmutatta az elmúlt években, hogy miben igazán jó – ez pedig a kőkemény, sokszor a sportszerűség határán billegő védekezés, amivel képes megzavarni All-Star játékosokat is. Szinte adja magát a taktikai változtatás, hogy Maker helyére téve rászabadítsák bármelyik torontói kisemberre a periméteren – olyan nagyot Maker vagy Monroe játékidejének csökkentésével egyébként sem buknak, hiszen a small-ballt erőltető Raptors 40-23-ra (!) hozta az 5. meccsen a lepattanózást, innen csak felfelé mozdulhat el a csapat… A Middleton-Brogdon-Dellavedova-Snell védőnégyes, mögöttük a kiváló besegítő blokkoló Antetokounmpóval képes megtörni a Raptors periméterét – most már erre lesz szükség, kis módosításokkal már nem nagyon lehet állóra fékezni a Lowry-DeRozan duó tolta Polar Expresszt…

A festékben fog eldőlni

A Wizards-Hawks párharc elején mi is méltattuk Marcin Gortatot, aki villogott Dwight Howarddal szemben, de azóta megfordult a világ - előbb Gortat pontjai tűntek el, majd most Howard dobásai kerültek elő. A harmadik meccsen 60-34-re, a negyediken 44-30-ra múlta felül ellenfelét a festékben a Hawks és Gortat a két találkozón összesen négy pontot szerzett - hogy őt miért nem találják meg, az Wall és Brooks feladata megoldani, de a helyzet most már egyre sürgetőbb. Egyelőre úgy fest ebben a szériában, hogy aki nyer a festékből, az nyeri a meccset.

Más kell a kettő-kettőknél

A Hawks-Wizards találkozó hajrájában nagyon egyszerű volt az atlantai játék, hiszen Dennis Schröder kapott egy zárást, védője ezt alulról próbálta kerülni, a német pedig a megnyíló helyet kihasználva elsüllyesztett egy tempót. Ebből elég hamar beszórt nyolc pontot, aminek köszönhetően végül hozta a meccset a Hawks, de a kettő-kettőkkel már korábban is komoly gondjai voltak a fővárosi alakulatnak, amikor Calderon és Howard összjátékát nem tudták hatástalanítani. A pick and roll védése eléggé alapvető a mai kosárlabdában, de a Wizards jelenleg ez ellen is reménytelennek tűnt...

Ez kell Howardtól

Kritizáltuk már a párharcban a Hawks centerét, de ezúttal dicsérnünk is kell, hiszen szép dupla-duplát gyártott, támadásban is aktívabb volt és védekezésben is jó munkát végzett. A legnagyobb pozitívum vele kapcsolatban, hogy több vol benne a tűz, szépen elbirkózott Gortattal és sokszor csinált helyet Paul Millsapnak, aki viszonylag könnyen garázdálkodhatott - ezt 19 pont, 9 pattanó és 7 gólpassz formájában mutatkozott meg. Ha ezt a munkát elvégzi Howard és közben a mostanihoz hasonlóan aktív lesz támadásban, akkor a fentebb már említett festékbeli harc is feléjük dőlhet el, ami eddig jó ómen ebben a szériában.

Steph Curry oktatott

A kétszeres MVP nagyon élt a portlandi negyedik meccsen és már az első perctől tüzelte csapatát: rögtön helyzetbe hozta Kevin Durantet, majd Klay Thompsont és az első két negyedben társai 6/6-tal dobtak mezőnyből az ő kiosztásaiból. Ezt követően elővett valamit a tavalyi énjéből és 30 perc alatt beszórt 37 pontot, közte jó pár parádés triplával, 2+1-ekkel, szép gólpasszokkal - leoktatta a Blazerst, majd kiülte a negyedik negyedet.

Mennyire jó a Warriors?

Ugyan Kevin Durant két, Matt Barnes négy, Shaun Livingston pedig három mérkőzést hagyott ki a négyből, ráadásául az utolsó kettőn Steve Kerr sem volt ott, mégis nagyon simán hozta ezt a párharcot a GSW. A ligaelső jelenleg sokkal éhesebbnek tűnik, mint a tavalyi rájátszásban, pedig ez a Blazers kétszer is nagyon jól játszott, de Draymond Greenék mindkétszer felpörögtek és remek védekezést bemutatva mindkétszer hozták a találkozót. Nyilvánvalóan nem volt túl nehéz felkészülni erre a Portlandre Nurkic nélkül, főleg hogy Terry Stotts nem is nyúlt bele a párharcba sehol, de azért így is impresszív az az elszántság, határozottság és dominancia, amellyel kisöpörte ellenfelét az alapszakasz-győztes. Ugyan voltak találkozók, amikor minden erejükre szükségük volt, de ezt a most következő hosszabb pihenő mindenképpen ellensúlyozza, ráadásul ha a Clippers jön szembe, az nekik megint nagyon kedvező matchup lehet az utóbbi éveket tekintve. Összességében az egész Warriors elég élesnek, motiváltnak tűnt, ami a negyedik meccsen például McGee nagy zsákolásánál is jól látszott - Iguodala és Curry is majdnem felrobbant örömében, Durant befutott gratulálni társának és Mike Brown is kis híján lepacsizott a körülötte állókkal...

Semmi váratlant nem húzott Terry Stotts

Kicsit úgy tűnt, hogy a Blazers vezetőedzője végignézte ezt a párharcot, gyakorlatilag nem nyúlt bele a sorozatba, hagyta, hogy sodorja az ár - a rotációban is csak kisebb módosításokat eszközölt, nem nyúlt semmilyen váratlan fegyverhez. Persze igaz, hogy túl sok mindenhez nem is nyúlhatott, főleg úgy hogy Jusuf Nurkic-ot csak megmutathatta, használni nem tudta, bár érdekes, hogy éppen az volt az egyetlen igazán szoros találkozó, amikor a center is pályára lépett. Mindenesetre sem védekezésben, sem támadásban nem váltott, ez pedig egy egyértelmű 0-4-re volt elég - majd talán jövőre, ha Nurkic egészséges marad és ha talán végre nem a Golden State lesz az ellenfél...

 

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus