Playoff-percek: végül csak kijött a Celtics rutintalansága

Elerőlködte a végét a Celtics

Lehet, hogy a hetedik meccs utolsó szakaszában jött el az, amit sokan korábbra vártak és itt jött ki a bostoni keret rutintalansága, mindenesetre rossz döntéseket hoztak Brownék és rosszul is hajtották végre a játékokat. Al Horford kiválóan dolgozott a festékben, mégsem kapott labdát, az egész meccs során hatszor kapta meg ezen a területen belül, ebből kiharcolta két faultot és dobott 4/4 kosarat, ám a hajrában el sem jutott hozzá a játékszer - az utolsó hat percben 2/13-at dobott mezőnyből a Celtics, közte 1/9 triplával, erőltették azt, ami az egész összecsapás során nem működött. Voltak szép statisztikák arról a meccs során, hogy az első negyed után 0/11-et hajítottak a hazaiak az üres kinti helyzetekből, vagy hogy 9/39-et dobtak egy-egyezésből, de az is elég beszédes, hogy az elmúlt húsz évben (alapszakaszt és rájátszást is nézve) 301 olyan meccs volt, ahol egy kezdő hátvédpár legalább húsz triplát ráemelt volna, a Rozier-Brown kettős 3/22-es mutatója pedig ebből pont a 300. helyre elég...

Talált egy működő ötöst Tyronn Lue

Kevin Love egyáltalán nem lépett pályára, Kyle Korver pedig ugyan korábban kezdő volt, de ebben a párharcban kikerült az első sorból, mégis volt egy kiválóan működő ötöse a Cavsnek - már a hatodik meccsen is ez a sor villogott leginkább, a hetediken pedig abszolút jól működött a Hill-Smith-James-Green-Thompson sor. Ehhez kellett persze Green kissé váratlan és érthetetlen kivirágzása is az elmúlt mérkőzések során, mindenesetre ezen a derbin +18-ban volt a Cleveland ezzel a felálással és -10-ben akkor, ha az öt játékosból bárki a padon volt...

Napi James

Az teljesen egyértelmű, hogy LeBron James cipelte be a hátán ezt a finoman szólva sem túl acélos Clevelandet a nagydöntőbe és az is világos, hogy nagyot játszott hajnalban, de természetesen ismét van néhány érdekesség ezzel kapcsolatban, amit érdemes kiemelni. Egyrészt ez már a 35. megnyert playoff-párharca volt pályafutása során, amellyel utolérte Tim Duncant és már csak Derek Fisher (40), Robert Horry (39) és Kareem Abdul-Jabbar (37) áll előtte a vonatkozó listán. Ez már sorozatban a hatodik megnyert Game 7-je volt zsinórban és 6-2-re áll ilyen helyzetekben pályafutása során, ezzel pedig ez a Cavs az első csapat a 2008-as Boston óta, amely úgy jutott el a nagydöntőig, hogy két hetedik meccset is nyert a rájátszásban. Ez természetesen azt jelenti, hogy zsinórban nyolcadszor döntőzik James, amellyel csatlakozott az 1950-es évek Bostonjának öt játékosához, más nem volt még erre képes... 

Egyébként pedig természetesen a pálya mindkét oldalán villogott a hetedik meccsen: elöl a 35 pontja mellett 21 dobóhelyzetet alakított ki a többiek számára, amely messze-messze a legtöbb volt a meccsen, ebből 13 pedg teljesen üres volt - emellett védekezésben 19 alkalommal volt első számú védő dobásnál, amelyből mindössze 6/19-et hajított a Celtics. 

Felülteljesítés, de...

Nyilván a legtöbb bostoni fanatikus úgy értékeli ezt a szezont, hogy a csapat bőven felülteljesített, hiszen Gordon Hayward csak elméletben volt a gárda tagja, Kyrie Irvingről pedig márciusban kiderült, hogy nem lehet ott a rájátszásban, ekkor azért kevesen fogadtak volna arra, hogy ez a Celtics egyetlen meccsre lesz a nagydöntőtől. Másrészt viszont Jayson Tatum hatalmasat szólt ebben a playoffban és abszolút feledtette Hayward hiányát, az ellenfél, a Cleveland pedig olyan szinten gyenge volt a párharc nagy részében, hogy még ebben a felállásban is óriási lehetőséget kapott Brad Stevens alakulata arra, hogy igazán nagyot robbantson. Így maradt az, hogy ebben a formában LeBron James még soknak bizonyult, csak kérdés, hogy mi lesz jövőre, amikor papíron minden összeállhat Bostonban, csak éppen James csapata is jóval erősebb lehet, ha marad Keleten...

Szóval le a kalappal Stevens, Horford, Tatum és az egész Boston előtt, de némi keserűség azért maradhatott bennük a végkifejlet miatt - annyira közel volt...