11 éve állt össze a Pierce-Allen-Garnett trió a Boston Celticsnél

2007 nyarára Danny Ainge-ék mondhatni a padlón voltak. Több embernek, köztük Ainge-nek is gyakorlatilag az állása forgott kockán, miután a 2004/05-ös 45 győzelmet és első körös kiesést követően 33 sikert, majd 2006/07-ben mindössze 24 megnyert meccset tudtak elérni, amivel a liga második legrosszabb mérlegével végeztek. Ez utóbbi idényben elhunyt a Celtics történetének talán legnagyobb alakja, Red Auerbach is, aki Ainge egyik legnagyobb pártfogója volt, úgyhogy a GM tudta, lépnie kell, különben az ő, illetve a 2004 óta a klubnál vezetőedzőként dolgozó Doc Rivers ideje is hamarosan lejár a csapatnál. Ami még nagyobb baj volt, hogy a franchise arca, Paul Pierce is kifejezetten ideges volt, és megmondta, hogy cserét kér egy bajnokesélyes csapathoz, amennyiben nem erősítik meg a keretet.

A Minnesota Timberwolves sem volt jobb helyzetben, igaz, rosszabban sem. Ők hét évnyi elsőkörös kiesést követően 2003/04-ben nyugati főcsoportdöntőt játszottak a Los Angeles Lakers ellen, de ezt követően három hatalmas csalódást keltő idényen estek keresztül, ugyanis egyszer sem sikerült PO-ba kerülniük. Kevin Garnett szerződése 2009-ben járt le, de 2008 nyarán kiléphetett belőle, így a Timberwolves ugyanarra a sorsra jutott, mint később Kevin Love esetében: el kellett cserélniük sztárjukat, mielőtt ingyen lép le.

Több csapat is érdeklődött persze iránta, és a Boston már a 2007-es draft előtt is szerette volna megszerezni az erőcsatárt, aki megfelelt a Pierce által követelt veterán sztárnak. Garnett ekkor már 12 éve a ligában volt, 10-szer hívták meg az All-Star gálára, 2003-ban a főmeccs legértékesebb játékosának, 2003/04-ben pedig az alapszakasz MVP-jének is megválasztották - emellett már háromszor volt All-NBA első, háromszor második és kétszer harmadik csapat tagja, hatszor választották be a legjobban védekező ötösbe és kétszer a második legjobban védekezőbe. KG azonban ekkor még kijelentette, ha a Celticsbe cserélik, akkor is kilép szerződéséből 2008-ban, és egy év után lelép a csapattól, emiatt pedig meghátrált Danny Ainge... de csak ideig-óráig.

A 2007-es lotteryn ugyan nem volt szerencséje a Celticsnek, hiszen visszacsúsztak az ötödik pozícióba - ha a második helyen maradnak, ahogy a mérleg alapján kellett volna, Kevin Durantet is kihúzhatták volna -, ám a draft estéjén az 1/5-ös Jeff Greent, Delonte Westet, Wally Szczerbiakot és egy 2008-as második köröst adtak oda a Seattle SuperSonicsnak Ray Allenért és a draft 35. helyén kihúzott Glen Davisért cserébe. Ainge júliusban újra felvette a kapcsolatot a Minnesotával, Garnett pedig a lehetséges trió összeállása, illetve a Celtics rendületlen próbálkozásai miatt jóval nyitottabb volt arra, hogy Bostonban játsszon.

2007. július 31-én megegyeztek a felek: a Minnesota Garnettért az akkor éppen feltörekvőben lévő, a liga egyik legtehetségesebb magasemberének tartott Al Jeffersont, Gerald Greent, Ryan Gomest, Sebastian Telfairt, Theo Ratliff lejáróját, illetve két 2009-es első körös draftjogot kapta. Az egyik pick a Bostoné, a másik a Minnesotáé volt, amely még 2006-ban került a Celticshez a Ricky Davis - Szczerbiak csere keretein belül. Garnett is hozzátette a magáét a tárgyalásokhoz: nemhogy kilépett volna szerződéséből 2008-ban, de egy hároméves szerződéshosszabbítást írt alá azonnal, amely 2009-ben lépett érvénybe, így gyakorlatilag 5 évre elkötelezte magát a Celticshez. Ez a csere a legnagyobb (darabszámra), amit egy játékosért csináltak, hiszen a Boston 7 embert, illetve draftjogot küldött el Garnettért.

KG hat szezont húzott le aztán a Celticsnél, azonnal bajnok lett az együttessel 2007/08-ban, és a Celtics az NBA történetének legnagyobb javulását mutatta be egyik évről a másikra: az előző évi 24 győzelmet 66-ra tornászták fel, és az év közben Pau Gasollal erősítő Los Angeles Lakerst verték a döntőben 4-2 arányban. Garnett az év legjobb védője lett, az All-NBA első ötösbe és a legjobb védekező csapatba is bekerült.

Két második kört és egy döntőt tudtak még ezután felmutatni, de az erőcsatár sokszor volt sérült, egyre idősebb is lett a Big3, ami nem vált a Boston játékának előnyére Rajon Rondo folyamatos fejlődése ellenére sem, plusz LeBron James Miamibe költözött 2010-ben, ahol az új nagy triót megalkotta Chris Bosh-sal és Dwyane Wade-del, így a Boston több bajnoki címet már nem tudott elérni. Allen 2012-ben pont a Miamihez igazolt, ami akkor is komoly botrányt okozott a felek között, és azóta sem nagyon bocsájtottak meg neki egykori bostoni csapattársai - Rondóval is nehezen jött ki, ezután viszont egyértelműen ellene fordultak többen is. Az érának akkor lett teljesen vége, amikor Ainge egy évvel később, 2013 nyarán kirabolta a Brooklyn Netset, és a már nagyon idősödő Garnett-Pierce párosért cserébe megalapozta a Celtics jövőjét, mostani jelenét.

Ettől függetlenül a koronát Garnett és Allen pályafutására a 2008-as bajnoki cím tette fel, Pierce itt emelkedett a közvetlen ligaelitbe - korábban is kiváló játékosnak tartották, de a Celtics 1-2 kivételtől eltekintve gyenge szereplése miatt voltak fenntartások vele szemben bőven -, Ainge pozíciója gyakorlatilag betonbiztos lett a Celticsnél, Riverst pedig a liga három legjobb edzője között emlegették sokáig.

A többi részt ezen a linken eléritek!

A Timberwolves ezzel szemben semmit nem tudott kezdeni a kapott értékekkel, amelyből leginkább a 2009-es draft 1/6-osával, illetve Jeffersonnal lehetett volna elindulni a felfelé vezető úton. Gomes tucatjátékos volt már akkor is, Ratliff csak a lejárója miatt került az üzletbe, Telfair hol kibukott a ligából, hol visszakerült, Gerald Green pedig fejben még messze nem volt készen arra, hogy az NBA-ben játsszon, fegyelmezetlen játékos volt, ő a kétéves orosz kitérője előtt semmivel nem volt több egy nagyot ugró, de ezen kívül túl sok mindent nem tudó kosarasnál, meg sem közelítette azt a szintet, amit visszatérése óta produkál, és az elmúlt pár évben láthattunk tőle.

Jefferson az első évben nem nagyon kapott maga mellé senkit a palánk alá - igaz, az újjáépülő Wolvesnak nem is volt feltétlenül szüksége a győzelmekre -, majd a 2008-as drafton érkezett a Minnesotához az a Kevin Love, akivel nem nagyon lehetett egyszerre a pályára küldeni, mindkét játékos a "nem kifejezetten jó védő" kategóriába esett, és a csapatvédekezés sem volt olyan szinten, hogy ne legyen átjáróház a T-Wolves festéke kettejükkel.

A 2009-es draft 1/6-os választását aztán "önerőből" rontotta el a Minnesota: 1/5-tel Ricky Rubiót drafolták, de az tudható volt, hogy a spanyol játékmester nem teszi át székhelyét azonnal Amerikába. Ezért ráhúzták egy pickkel később azt a Johnny Flynnt, akiből semmi nem lett, és ilyen magasan senki nem is várta, hogy kiválasztják. Ez volt David Kahn híres bemutatkozása Wolves-GM-ként, amikor három irányítót húzott az első körben, majd Ty Lawsont elcserélte egy 2010-es első körösért - akiből Luke Babbitt lett -, később, a második kör 45. helyén pedig behúzta a negyedik egyest is Nick Calathes személyében.

Azt nem lehet mondani, hogy a Minnesota olyan rettenetesen sokat kapott volna a kor és a liga történetének egyik legjobb erőcsatáráért, de azzal a kevés értékkel is gyengén gazdálkodtak, így nem meglepő, hogy a következő öt idényben mindössze 22, 24, 15, 17 és 26 mérkőzést nyertek, és azóta is csak egyszer sikerült bekerülniük a rájátszásba, idén.