16 éve ejtette ki a We Believe Warriors az első kiemelt Dallast

A ma 60 éves Jeff Hornacekről, a 46 éves Tyronn Lue-ról és 27 éves Domantas Sabonisról három évvel ezelőtt írtunk - szintén ekkor olvashattatok arról, hogy Derrick Rose 2011-ben alig 22 évesen kapta meg az MVP-díjat, 1987-ben Julius Erving emlékezetes utolsó meccsét játszotta, és 1981-ben zárult egy klasszikus Celtics-76ers playoff-csata Ervinggel, illetve Larry Birddel. 

 

2007. május 3-án a Golden State Warriors fogadta a playoff első körének hatodik összecsapásán a Dallas Maverickset, és brutális erődemonstrációt tartva 111-86 arányban legyőzte ellenfelét. Az NBA történetében 1994 és a Denver Nuggets Sonics elleni sikere, illetve 1999 és a Knicks Heat elleni továbbjutása után mindössze harmadszor fordult elő az NBA történetében, hogy a nyolcadik kiemelt kiejtse az első kiemeltet.

A Dallas abszolút esélyesként futott neki a párharcnak, hiszen előző évben hajszálon múlott, hogy legyőzzék a Miami Heatet a nagydöntőben, a 2006-07-es évadban 67 meccset nyertek és Dirk Nowitzki annyira jól játszott, hogy kiérdemelte az alapszakasz MVP díját. Átvenni viszont már csak szűk körben tudta, mivel a Dallas nem jutott be a második körbe. A Warriors már az első meccsen idegenben ellopta a pályaelőnyt, majd utána hiába egyenlített ki a Mavs, a 3-4. összecsapást behúzta a GSW. Bár az ötödik, dallasi mérkőzésen még elkerülte a kiesést Nowitzki csapata, a hatodik összecsapáson a Warriors nem hagyott kétséget afelől, hogy ki a jobb - a pusztító, 36-15-re megnyert harmadik negyeddel értek célba. 

A Golden State 42-40-es mérleggel éppen csak becsusszant a rájátszásba, de már ez is nagy sikernek számított, mivel a franchise utoljára 1994-ben szerepelt a playoffban, párharcot pedig 1991-ben nyert. Ezekben az években is Don Nelson edzette a gárdát, majd 2006 nyarán tért vissza a franchise-hoz. Ami külön pikánssá tette számára ezt a párharcot, hogy előzőleg Dallasban volt vezetőedző, de 2005-ben felállt és átadta a stafétát Avery Johnsonnak, jól ismerte az ellenfél játékosait és az edzői stábot is - fia, Donnie Nelson pedig továbbra is a Mavericks alkalmazásában maradt (jelenleg is a Dallas GM-elnöke). A GSW még januárban is borzasztó rosszul állt, ám ekkor egy nyolc játékost érintő cserét húztak meg, majd az utolsó 21 meccsükből 16-ot megnyerve értek oda a nyolcadik helyre. A We Believe szlogen ebben az időszakban született meg, a szurkolók és a csapat már ekkor kezdett egymásra találni, amit csak tetézett a későbbi továbbjutás. 

A csapat elsőszámú vezéreként Baron Davist említhetjük, mellette olyan karakterek alkották a csapat vázát, akik nem mentek a szomszédba egy kis vagányságért: Monta Ellis, Stephen Jackson, Matt Barnes, Jason Richardson vagy Al Harrington. Mellettük érdemes felsorolni a többieket is: Andris Biedrins, Adonal Foyle, Mickael Pietrus, Kelenna Azubuike, Josh Powell, sőt a litván legenda, Sarunas Jasikevicius is a keret tagja volt. A kispadon Nelson mellett Larry Riley (később a gárda GM-je), Keith Smart és az akkor mindössze 33 éves Stephen Silas, a Rockets jelenlegi vezetőedzője dolgozott. 

A playoff második körében a Utah Jazz megállította a menetelést, de a csapat jelentősége a franchise történetében úgy is óriási, hogy a következő szezonban 48 meccset megnyerve sem fértek be a playoffba. A szurkolók ebben a néhány hónapban találtak vissza a csapathoz, ez a közös élmény annyira meghatározónak bizonyult, hogy amikor öt évvel később Monta Ellist elcserélték Andrew Bogutért, és ezzel tulajdonképpen megnyitották az utat Steph Curry szintlépésének és a háromszoros bajnokcsapat megalapozásának, a szurkolók füttykoncerttel fogadták Larry Riley döntését.

A We Believe Warriors megannyi szép emléket adott a semleges nézőknek is, íme egy csokorra való, illetve a Dallas elleni utolsó meccs összefoglalója:

Ezen a napon nem csak Julius Erving, hanem Clyde Drexler is búcsúzott az NBA-től: 1998. május 3-án a playoff első körében a Utah Jazz és a Houston Rockets Utahban találkozott az ötödik összecsapáson, hogy eldöntse, ki nyeri a három győzelemig tartó párharcot. A Jazz volt az esélyesebb, de az Olajuwon-Barkley-Drexler veterán trióra építő Rockets kétszer is megtréfálta Karl Malone-ékat. Barkley viszont ezen az összecsapáson sérülés miatt nem játszhatott, a Jazz pedig ezt kihasználta és 84-70-re győzött. Drexler korábban kétszer is 20 pont fölé jutott, ekkor viszont megállt hat egységnél, mindössze 1/13-mal dobott mezőnyből és annyira leszívta őt a Jazz védekezése, hogy mindössze 4/10-zel büntetőzött. 

 

56 évvel ezelőtt, 1967. május 3-án rendezték az 1967-es játékosbörzét, ami több dolog miatt is érdekes. 1967-ben alakult meg az ellenliga, az ABA, ez pedig már ezen az NBA-drafton is éreztette játékoselszívó hatását. A Cincinnati Royals az első kör 9. helyén draftolta Mel Danielst, illetve a 4. körben, a 38. helyen Louie Dampiert - mindketten bekerültek később a Hall of Fame-be, de nem az NBA-karrierjük miatt. Csak az ABA 1976-os beolvadása után léptek pályára az NBA-ben: Dampier három felejthető szezont húzott le a Spursben, Daniels alig 11 meccset a Netsben. 

Rajtuk kívül is akadtak azért emlékezetes draftee-k: az első helyen elkelt Jimmy Walker később kétszeres All-Star lett és onnan is ismerhetjük, hogy ő a későbbi NBA-játékos, szakértő Jalen Rose vér szerinti apja. Ő nem került be a Hall of Fame-be, ahogyan a 2/19-en kihúzott, egyszeres All-Star center, Bob Rule sem. 

A 2. helyen elvitt Earl Monroe, illetve az 5. pickkel kiválasztott Walt Frazier viszont igen, sőt bekerültek a liga 50., illetve 75. évfordulós álomcsapatába is. 1971-ben egyesítették erőiket és a liga történetének egyik legerősebb hátvédkettősét alkották meg a Knicksben - ez volt a Rolls Royce Backcourt. 

Az első kör hetedik helyén Pat Riley kelt el, aki játékosként tagja volt a Lakers 1972-es bajnokcsapatának, de a Hírességek Csarnokába a Lakersnél, Knicksnél és Heatnél látott edzői munkássága miatt került be. Hasonló utat járt be a 2/17-en húzott Phil Jackson is, aki 1970-ben és 1973-ban lett bajnok a Knicks játékosaként (az első bajnoki cím során sérülés miatt nem játszhatott), de a Bulls és a Lakers vezetőedzőjeként vált ismertté. Érdekesség, hogy 1996-ban mindkettejüket beválasztották a ligatörténet 10 legjobb vezetőedzője közé, vagyis az ötvenedik évfordulós álomcsapatokban négy draftee képviselte az évfolyamot. 

Még egy érdekesség: az 1/1-es Jimmy Walkert az NFL-ben is draftolták, illetve az NFL-draft 1/1-esét, Bubba Smith-t a 11. körben, a 114. helyen dratolta a Baltimore Bullets is (az NFL-ben a Baltimore Colts vitte el). A hatalmas termetű Bubba Smith neve az NFL-t kevésbé követőknek is ismerős lehet, mivel később színészi karrierbe kezdett és ő alakította a Rendőrakadémia-sorozatban Moses Hightower karakterét.