19 éve dobott 62-t Tracy McGrady, Zach LaVine 28

24 éve, 1999. március 10-én cserélt a Lakers és a Hornets: Eddie Jones és Elden Campbell távozott Charlotte-be, helyükre pedig Glen Rice, BJ Armstrong és JR Reid érkezett. A 28 éves Jones az előző két évadban All-Star lett, sőt a Második Védőötösbe választották, az egyetlen probléma az volt vele, hogy erősen ütötte a játéka és posztja Kobe Bryantét. A csere másik oldalán az ekkor már közel 32 éves Glen Rice volt a legnagyobb érték: az előző három évben All-Star, 1997-ben ráadásul All-Star MVP, 1997-ben és 1998-ban All-NBA második és harmadik ötösbe választották. Jonesszal ellentétben klasszikus kiscsatárként játszott, így sokkal jobban illett Bryant mellé. Bár a drukkerek elsőre nem voltak kibékülve a közönségkedvenc Jones távozásával, bő egy évvel később a jó harmadik opciónak bizonyuló Rice nagyon nagy szerepet játszott abban, hogy a Lakers 12 év után ismét bajnoki címet szerzett.

Érdekesség egyébként, hogy 2000 nyarán mindkét klasszis csapatot váltott: Rice vitathatatlan egyéni képességei ellenére nem igazán tudta megtanulni a triangle-t és 33 évesen már a védekezésével is akadtak gondok, így 2000 nyarán elcserélték New Yorkba. Eddie Jones az 1999-2000-es évadban karrierje legjobb szezonját futotta, ismét All-Star lett és All-NBA harmadik ötösbe választották, de nem akart a problémás Hornetsben játszani (a klub egy évvel később el is költözött New Orleansba), ráadásul a szerződése is lejárt - végül Pat Riley hívására sign and trade keretében került szülővárosába, Miamiba, ahol közel öt évet húzott le. 

19 évvel ezelőtt, 2004. március 10-én az Orlando Magic a Washington Wizardsot fogadta, és a floridai együttes nyert is 108-99 arányban. Nem nagyon emlékezne senki erre a találkozóra (a 18-42-es mérleggel álló Orlando és a 20-42-es mutatóval rendelkező Washington találkoztak), ha nem lett volna Tracy McGrady - a Magic akkori sztárja 62 pontot szórt (20/37 mezőny, 5/14 tripla, 17/26 büntető), amely karriercsúcsa és egyben franchise-rekord is az Orlandónál. Az ő teljesítményét láthatjátok most:

Ma tölti be a 28-at a Chicago Bulls All-Starja, Zach LaVine. Sportos családba született, mert édesapja játszott az NFL-ben, édesanyja pedig softballozott, ugyanakkor LaVine a Space Jam hatására kisgyerekként a kosárlabda felé fordult - előbb Jordan, majd Kobe Bryant lett a kedvence, utóbbiról igyekezett mintázni a játékát. 17 éves koráig irányítót játszott, utána viszont hirtelen megnyúlt, onnantól kezdve ráfeküdt a zsákolásokra is - már a középiskolában több versenyt nyert. 2013 őszén a UCLA-re került, ahol hiába volt csere, ellopta a showt villámgyors játékával és rengeteg zsákolásával, sokakat Russell Westbrookra emlékeztetett. Bár csak a csapat negyedik legtöbb pontját szerezte, jelentkezett a draftra, ahol a Minnesota az első kör 13. helyén el is vitte. 

Első profi évében bekerült az All-Rookie második ötösbe, 2015 februárjában pedig megnyerte első zsákolóbajnoki címét az NBA-ben - utóbbit 2016-ban megismételte. Pontszámai és szerepköre folyamatosan nőtt második és harmadik évében is, azonban 2017 februárjában beütött a baj: bal térdében elszakadt a keresztszalagja. Legközelebb már Bulls-színekben lépett pályára, mivel 2017 júniusában Kris Dunn-nal és Lauri Markkanen draftjogával együtt elcserélték Jimmy Butlerért. 

Csak 2018 januárjában játszhatott a Bullsban, de pár hónap alatt igazolta, hogy teljes mértékben felépült - 2018 nyarán korlátozott szabadügynökként a Sacramento Kings négyéves, 80 milliós ajánlatot adott neki, de a Bulls meccselte, így maradt Chicagóban. Első teljes évében majdnem 24 pontra tornázta fel az átlagát, és bár kisebb lábsérülések miatt csak 63 meccset játszhatott, a csapat vezérévé vált. A 2019-20-as csonkaszezonban már alig hiányzott, 25.5 pontot szórt, majd az edzőváltást követően Billy Donovan keze alatt még egy szintet lépett. A 2020-21-es évadban 27.4 pontot átlagolt 4.9 gólpassz és 5.2 lepattanó mellett, ezek mindegyike karriercsúcsnak bizonyult. Triplában (41.9%), büntetőben (84.9) és mezőnymutatóban (50.7%) is pályafutása legjobb idényét rakta össze, ebből jött ki egy elképesztő, 63.4 TS% - megérdemelten kapta meg pályafutása első All-Star behívóját.

2021 nyarán egy fontos címet is begyűjtött, a Team USA színeiben olimpiai bajnoki címet szerzett Tokióban. 

A 2021-22-es évadban a Bulls remekül kezdte a szezont, egy ideig vezette is Keletet, azonban Lonzo Ball (és Patrick Williams) sérülése keresztülhúzta a számításokat. LaVine is kihagyott 15 meccset fájós térde miatt, de összességében remekül teljesített, 24.4 pontot átlagolt közel 39%-os triplázással, 4.5 gólpasszal és 4.6 lepattanóval és karrierje során először bejutott a rájátszásba, de a foghíjas Bulls sima 0-4-gyel esett ki. 

Tavaly májusban meg is műttette a térdét, majd ötéves hosszabbítást írt alá Chicagóban. Az idei évadban nem kellett sokat kihagynia, de vissza kellett rázódnia a játékba - 24.7 pontot dob 38% feletti triplázással, 4.7 lepattanóval és 4.0 gólpasszal, alapvetően hozza magát, nem rajta múlik, hogy a Bulls a play-in határán billeg. 

Isten éltesse sokáig!