19 éve vonult vissza végleg Michael Jordan

1966. április 17-én a Los Angeles Lakers a hétszeres címvédő Boston Celtics otthonában lépett pályára, és végül hosszabbítás után 133-129-re győzött. A mérkőzés arról marad emlékezetes, hogy a Celtics már 34-20-ra is vezetett, még az első negyedben - soha korábban és azóta sem fordult elő, hogy egy csapat az NBA döntőjében mérkőzést nyerjen, ha az első negyed során legalább 14 ponttal le volt maradva ellenfelétől. A meccset a 41 pontos Jerry West vezette aranysárga-lilák, a párharcot és a bajnoki címet viszont zsinórban nyolcadjára is a Boston nyerte.

 

19 éve játszotta utolsó NBA-mérkőzését minden idők (nagyon sokak szerint) legjobbja, Michael Jordan. A Levegő Urát meglepték egy névre szóló golfkocsival, a Knicks-drukker Spike Lee Wizards-mezben feszített Philadelphiában, valódi sztárkavalkád volt az első sorban, a bemutatásnál a Chicago Bulls legendás felkonferálója mutatta be (amiről a képsorok tanúsága szerint nem is tudott) - a legenda végül 15 ponttal, 4-4 gólpasszal és lepattanóval zárt 28 perc alatt, utolsó meccsén zsákolt is egyet.

És az utolsó meccs teljes egészében:

Két korábbi All-Star játékos is ma ünnepli születésnapját. Theo Ratliff 1973. április 17-én látta meg a napvilágot Alabamában, de a Wyoming Egyetemen szerzett magának nevet: négy egyetemi szezonja alatt 425 blokkot mutatott be, 1993-ban az NCAA legjobbja lett ebben a kategóriában. 

A 22 éves centert a 18. helyen húzta a Detroit Pistons 1995-ben, ahol két és fél szezonja alatt nem tudta magát beverekedni a kezdőbe. Szezon közben cserélték el Philadelphiába, ahol azonnal megkapta a bizalmat, és élt is vele: az itt töltött ideje alatt folyamatosan 3 feletti blokkátlagot mutatott fel, már az 1999-es csonkaszezonban All-Defensive második ötösbe választották. A 2000-01-es évadban a liga legjobb blokkolójává avanzsált, az All-Star Gálára is meghívták, de nem tudott részt venni rajta, mivel sérüléssel kidőlt - emiatt is cserélték el 2001 februárjában Dikembe Mutombóért, így lemaradt a 2001-es nagy menetelésről, amely során Allen Iversonék a nagydöntőbe jutottak. 

Atlantába került, az itt eltöltött másfél éve is remekül sikerült egyénileg, hiszen 2003-ban és 2004-ben is a liga legjobb blokkolója lett, utóbbi szezonban ismét All-Defensive második ötösbe jelölték - pedig megint évad közben passzolták el, ezúttal Portlandbe. A Blazersnél viszont utolérték a sérülések, egyre többet kellett kihagynia, 2006 nyarán továbbadták Bostonba, ahol csak két meccsen tudott játszani - 2007 nyarán bekerült a Kevin Garnettért adott csomagba, majd elég hamar ki is vásárolták Minnesotában. Visszatért még Detroitba és Philadelphiába, megfordult a Spursnél és a Bobcatsnél is, majd 2010 nyarán a kétszeres címvédő Lakershez írt alá egy gyűrű reményében - ez végül nem jött össze, 2011-ben, 38 évesen akasztotta szögre a csukákat. 

Ratliff a fentiek mellett azért is ismert, mert kifejezetten jól fektette be a keresetét, saját céget alapított, korábban alacsonyabb osztályban saját csapatot is üzemeltetett, illetve bőkezűen jótékonykodik, alapítványa alabamai középiskolájában rekreációs centert és kosárcsarnokot épített. 2020 decemberében azzal került be a hírekbe, hogy 25 évvel azután, hogy elhagyta a Wyoming Egyetemet, bepótolta a hiányzó 30 óráját, és megszerezte a diplomáját - mivel korábban megígérte édesanyjának.

A másik ünnepelt, Geoff Petrie 1948-ban született ezen a napon, és Ratliffnél nagyob lenyomatot hagyott az NBA-ben. A Hall of Fame városában, Springfieldben nőtt fel, majd a Princetonon kosarazott és tanult - mindkettő jól ment neki, elvégezte az egyetemet és a ligához ekkor csatlakozó Portland Trail Blazers a 8. helyen draftolta le. 

A remek csuklóval megáldott, villámgyors dobóhátvéd valósággal berobbant a profik közé, első évében nem csak az Év Újonca Díjat kapta meg, de beválogatták az All-Star Gálára is - nem csoda, hiszen 24.8 pontot átlagolt. 1974-ben is meghívták a gálára, első négy szezonjában csak egyszer nem átlagolt 24 pont felett, de 1974 és 1976 között is 18 pont felett szállított, rengeteget tett azért, hogy a Blazers megragadjon Oregonban - nem véletlen, hogy visszavonultatták 45-ös mezét. 

Sajnos az 1975-76-os szezon végén nagyon súlyos térdsérülést szenvedett - elcserélték Atlantába, de már soha többé nem léphetett pályára, így pályafutása mindössze 28 évesen véget ért. Érdekesség, hogy a cserében érkező Maurice Lucas szintén klublegendává vált, javarészt az 1977-es bajnoki cím miatt. Petrie arról is ismert, hogy ő volt az első profi kosaras, aki Converse-ről Nike-ra váltott a 70-es években, illetve sokan őt tartják a legjobb játékosnak, akinek nem adatott meg a playoff-szereplés. 

1976-os visszavonulása után a diplomáját kamatoztatta, majd 1985-ben tért vissza a Portlandhez, előbb kommentátorként, majd több posztot is betöltött a klubnál, 1994-ben alelnökként távozott. A Sacramento Kings szakmai elnökként alkalmazta, ezt a pozíciót egészen 2013-ig töltötte be - a nevéhez fűződik a Chris Webber-féle "nagy" Kings összerakása, munkássságát 1999-ben és 2001-ben az Év Vezetője Díjjal ismerték el.