1996-ban az egyetemi válogatott majdnem leverte a Dream Team III-öt
Az ifjú titánokat három későbbi nagydöntő-MVP is erősítette, de nem Tim Duncan, Paul Pierce és Chauncey Billups vitte a prímet Shaqék ellen...
Az 1992-es Dream Team, illetve az 1994-es világbajnokságon hasonló módon taroló Dream Team II után az 1996-os, hazai rendezésű atlantai tornára a két sztárcsapat "vegyese", illetve fiatal titánok, plusz pár csúcskorban lévő spíler készült.
Az eredeti Dream Teamből itt volt David Robinson, Charles Barkley, Scottie Pippen, Karl Malone és John Stockton, a II-ből pedig Shaquille O'Neal és Reggie Miller. Egytől egyig klasszisok, akik eddigre már nagyon sokat tettek le az asztalra.
Őket egészítette ki az amerikai állampolgárságot szerző, az előző három évben egy alapszakasz, illetve két Finals MVP-címet begyűjtő Hakeem Olajuwon, illetve az ekkor már négyszeres All-Star, az előző három évben az Év második vagy harmadik ötösébe választott Mitch Richmond, illetve a szintén ligaelitbe tartozó, 1996-ban az Év Védőjének megválasztott, nagydöntőt játszó Gary Payton is.
Ezt a 10 játékost egészítette ki szupertehetség: Anfernee Hardaway 1995-ben már megjárta a nagydöntőt, 1995-ben és 1996-ban is az Év első ötösébe válaszották, Grant Hill pedig 1994-ben érkezett a ligába, de mindkét évében All-Star lett, az ominózus 1995/96-os évadban pedig az Év második ötösébe is bekerült - gyakorlatilag az új Jordanként tekintettek a félelmetesen sokoldalú kiscsatárra. Kettejüknek lesz is egy érdekes mellékszáluk a történet végén.
A csapat kispadja sem volt gyenge, hiszen Lenny Wilkens szövetségi kapitány ekkor már rekorder volt a legtöbb alapszakasz-győzelem kategóriájában, a játékosként kilencszeres (!) All-Star edzőként 1979-ben a Seattle-t vitte el a végső győzelemig, egyik segédje pedig a Jazz mestere, Jerry Sloan volt, aki játékosként szintén kétszeres All-Starként zárt, és hatszor volt valamelyik Év Védője-csapat tagja (érdekes trivia: később a Jazz visszavonultatta az 1223-as számot a tiszteletére - ennyi alapszakasz-meccset nyert a Utah vezetőedzőjeként).
Ugorjunk egy kicsit előre a történetben, hogy érzékeljük, mit is vitt végbe ellenük az egyetemi válogatott: a Dream Team III legkisebb különbségű győzelme 22 pontos volt Litvánia ellen, és bár nem taroltak úgy, mint az előző két szupercsapat, senki ellen sem kellett megizzadniuk: a mezőnyből 56 (!) %-kal dobtak, a triplát (1996-ban) majdnem 40%-kal verték be, és a 68%-os büntetőzés is simán belefért - nem csak Shaq, de Payton, Malone és Pippen sem érte el az 55%-ot a vonalról, ami azért sokat elmond arról, mennyire is kellett koncentrálniuk... Kerek 102 pontot átlagoltak, 70.25-öt kaptak, csak a már említett litvánok jutottak 75 fölé.
Ehhez képest az első felkészülési meccsen az egyetemi válogatott ellen 96-90-re, nagyon-nagyon szűken tudtak csak nyerni.
Az egyetemi csapatban a három későbbi Finals MVP (Tim Duncan, Paul Pierce, Chauncey Billups) mellett olyan későbbi megbecsült NBA-játékosok pattogtattak, mint Austin Croshere (a jókezű kiscsatár-erőcsatárt 1/12-n draftolta a Pacers 1997-ben, közel 10 évet húzott le Indianában, egyik kulcsszereplője volt a 2000-es nagydöntős menetelésnek), Brevin Knight (1997-ben 1/16-on húzta a Cavaliers, újoncévében az egész ligát vezette labdaszerzésekben, 2004-05-ben Steve Nash mögött a legtöbb gólpasszt adta a mindössze 178 centire nőtt irányító), míg Brian Skinner és Maurice Taylor neve is ismerősen csenghet a ligát régebb óta követőknek.
Mellettük két olyan spíler is ott volt, akik később (főként) Európában futottak be nagyszerű karriert. Anthony Parkert 1/21-en vitte el a New Jersey Nets 1997-ben, de Philadelphiában és Orlandóban játszott három évet, minimális lehetőségekkel - ekkor ment át Európába, ahol a Maccabi Tel-Avivval öt izraeli bajnoki címet és kupát, illetve két Euroligát nyert, 2005-ben és 2006-ban pedig az Euroliga legjobb játékosának választották. 2006-ban tért vissza az NBA-be, három évet Torontóban, hármat pedig Clevelandben játszott. A másik európai sztár, a kicsit alulméretezett kettes (185 cm) Louis Bullock az NCAA-ben tartotta a triplarekordot (ezt később a Michigan Egyetem kizárása miatt elvesztette), 1999-ben a második körben draftolták, de soha nem játszott az NBA-ben, átjött Európába, ahol 2001-ben az Euroligában az Év első ötösébe választották, 2002-ben olasz gólkirály lett, később a Real Madriddal kétszeres bajnok, egyszeres döntő MVP.
Ott volt a csapatban Toby Bailey, aki később 73 meccset kapott az NBA-ben, de ebben az időben egyetemi sztár volt, 1995-ben elsőévesként 26 pontot és 9 pattanót jegyzett a UCLA színeiben a megnyert NCAA-döntőben. Cory Carr Izraelben futott be karriert játékosként és edzőként, a hét láb magas Tim Young 1999-2000-ben 25 meccsen lépett pályára a Warriors színeiben, Peter Lisicky Olaszországban és Svájcban kosarazott az egyetem után. Sam Okey a Wisconsin sztárja volt, aki arról vált ismertté, hogy még Stan Van Gundy hívta a Badgershöz, de mielőtt megérkezett volna, Van Gundyt kirúgták (Van Gundy következő állása a Miami Heatnél volt, soha többet nem edzősködött az NCAA-ben), Geno Carlisle (nincs rokoni kapcsolat Rick Carlisle-lal) pedig arról vált ismertté, hogy a chicagói Northwestern Egyetem játékosaként egyszer kijelentette: egyetlen jobb játékos van nála Chicagóban, Michael Jordan...
A 16 fős keretből 15 játékost már említettünk, a végére maradt az egész meccs legnagyobb durranása, Shea Seals. A tősgyökeres tulsai (Oklahoma) dobóhátvéd közepesen ismert egyetemi kosaras volt ekkoriban, később is 4 meccs és összesen 9 perc NBA jutott a számára a Lakers színeiben, ezen a felkészülési összecsapáson viszont élete meccsét játszotta: 22 pontot szórt 8/11-es mezőnymutatóval.
A Select Team a félidőben 59-42-re (!) vezetett, és bár végül a nagycsapat fordított, remek estét varázsoltak a csarnokba. Érdekesség, hogy a Dream Team eredeti gárdájának tagjai valami hasonlót egyszer már átéltek, amikor elkezdték a felkészülést az 1992-es barcelonai olimpiára, zártkapus meccsen kikaptak az akkori egyetemi válogatottól. De nem csak Pippenék emlékezhettek arra a 92-es meccsre, hanem Penny Hardaway és Grant Hill is - ők ugyanis akkor még az egyetemisták csapatát erősítették...
A meccs statisztikája ide kattintva érhető el.
Az 1996-os meccs teljes felvétele:
