22 éves Vince Carter ikonikus zsákolása, Scottie Pippen 57

Pontosan 22 évvel ezelőtt, 2000. szeptember 25-én Vince Carter minden idők (egyik) leghíresebb és legnagyobb in-game zsákolását mutatta be a Sydney-i olimpia döntőjében, ahol az Egyesült Államok ellenfele Franciaország volt. Carter egy labdaszerzés után a 218 centi magas Frédéric Weisszel került szembe - a végeredmény ismert, megoldotta a problémát...

Az olimpia YouTube csatornája miatt csak a YouTube-on lehet megnézni az esetről készült videót, ezen a linken.

A zsákolásról készült dokumentumfilmet pedig ezen a linken láthatjátok!

 

Az 1987-es draft ötödik választottját, a ma 57 éves Scottie Pippent a Seattle Supersonics választotta ki, de elcserélték a draft 8. választottjára, Olden Polynice-ra - érdekesség, hogy az anyakönyvezett neve Scotty Pippen, de gyerekkora óta a Scottie-t használja. Pippen ezt követően hatszoros bajnok (1991-93, 1996-98), hétszeres All-Star (1990, 1992-97), All-Star MVP (1994), háromszoros All-NBA első (1993-94 - 1995-96), kétszeres második (1991-92, 1996-97) és kétszeres harmadik csapattag lett (1992-93, 1997-98), a legjobb védekezőcsapatba nyolcszor (1991-92 - 1998-99), a második legjobba pedig kétszer (1990-91, 1999-00) választották.

Chicagói karrierjét követően előbb Houstonba cserélték, majd a Portland TrailBlazersnél egyszer még közel került a tűzhöz, ám a 2000-es nyugati döntőben nyert helyzetből sikerült kikapniuk a negyedik negyedben a Los Angeles Lakers ellen, így újabb bajnoki címet már nem ünnepelhetett - végül visszatért Chicagóba és 2004-ben itt vonult vissza. 2005-ben vonultatta vissza 33-as mezszámát a Bulls, 2010-ben pedig beválasztották a Hírességek Csarnokába is - duplán, mivel a Dream Team tagjaként is bekerült a Hall of Fame-be abban az évben. Az NBA 50. és 75. évfordulós csapatának is oszlopos tagja, az egyetlen játékos, aki kétszer (1992, 1996) nyert ugyanabban az évben NBA-bajnokságot és olimpiát - 2011-ben a Bulls a United Center előtt felállította a bronzszobrát. 

Azonkívül, hogy Jordan sidekickjeként ismeri mindenki (Jordan első visszavonulásakor volt csak a Chicago első számú embere, igaz, 1993/94-ben rögtön a harmadik lett az MVP szavazáson MJ nélkül), az NBA történetének egyik legjobb kiscsatára volt és egyik legjobb védője is. 395 rájátszásbeli labdalopással még mindig a második helyen áll, csak LeBron James előzi meg, illetve Jordan és Olajuwon mellett ő a harmadik, aki egy alapszakasz során elérte a 200 blokkot és 100 labdaszerzést. Karrierje során 16.1 pontot, 6.4 pattanót, 5.2 gólpasszt és 2 szerzett labdát átlagolt. 2010 és 2020 között a Bulls tulajdonosa, Jerry Reinsdorf tanácsadójaként és a csapat nagyköveteként tevékenykedett - a The Last Dance nevű dokumentumsorozat miatt megint a középpontba került a koronavírus miatti leállás alatt, majd megjelent a saját, sok mindenkibe "beleálló" önéletrajzi könyve is.

Magánélete nem alakult túl jól, kétszer is elvált, két feleségétől és két barátnőjétől összesen nyolc gyermeke született. Egyik ikerlánya 1994-ben mindössze 9 napot élt, Antron nevű elsőszülött fia pedig 2021-ben, alig 33 évesen elhunyt - annak viszont örülhet, hogy másik fia, a kombóhátvéd Scotty Pippen Jr. eljutott az NBA-be, 2022. július 1-én two-way szerződést kapott a Los Angeles Lakerstől. 

 

46 esztendős lett ma a 2014-ben éve visszavonuló Chauncey Billups. Az 1997-es draft harmadik választottjának nagyon lassan indult be a karrierje, első öt évében sem az őt draftoló Boston Celticsnél, sem a Toronto Raptorsnél, sem a Denver Nuggetsnél, sem a Minnesota Timberwolvesnál nem nyújtott kiemelkedőt, bár ez utóbbi állomáshelyén már bontogatta szárnyait, főleg Troy Hudson sérülését követően. 2002-ben szabadügynökként írt alá a Pistonshoz, amivel élete legjobb döntését hozta meg.

Az autóvárosban - amellett, hogy pontokban és gólpasszokban ugrásszerűen javított korábbi teljesítményéhez képest - a liga egyik legjobb vezérévé nőtte ki magát, aki a pályán igazi karmesterként, az edző meghosszabbított kezeként tudott tevékenykedni. Második detroiti évében azonnal felért a csúcsra, hiszen bajnok lett és a döntő legértékesebb játékosának is őt választották (2003-04). Zsinórban ötször választották be az All-Star gálára (2006-10), kétszer az év második legjobb védőötösébe (2004-05, 2005-06). Egyszer az All-NBA második (2005-06), kétszer pedig a harmadik ötösének tagja volt (2006-07, 2008-09). 2008-ban elcserélte őt Joe Dumars az újjáépítés jegyében, de Denverben is kedvenccé vált.

A Carmelo Anthony-cserének ő is tagja volt, de 2011-ben, a lockout után amnesztiával kivásárolta őt a New York Knicks. Két szezont lehúzott a Los Angeles Clippersnél, de Achilles-ín szakadását követően nem tudott folyamatosan egészséges maradni. 2013-ban tért vissza Detroitba, de túl sokat itt sem játszott már. A Pistons nem hívta le szerződésének második évét, így 2014 nyarán úgy döntött, befejezi aktív játékos-pályafutását. Bár néhány éve felmerült, hogy a Cleveland Cavaliers GM-je lesz, végül úgy döntött, nem fogadja el az állást. Később az ESPN szakkommentátoraként dolgozott, majd 2020 őszén a Los Angeles Clippers segédedzője lett, ahol olyan sikerült az első szezonja, hogy 2021 nyarán kinevezték a Portland Trail Blazers vezetőedzőjévé, azóta is ott dolgozik. 

 

Szintén ma ünnepli születésnapját, esetében már a 71-et a Buffalo Braves - ma már Los Angeles Clippers - egykori kiválósága, a liga háromszoros pontkirálya és 1974-75-ös alapszakasz MVP-je, Bob McAdoo. Az erőcsatár-center rossz jegyei miatt 1969 és 1971 között egy kis főiskolán kellett, hogy játsszon, majd 1971-ben mehetett a North Carolina Tar Heelshez - a legendás Dean Smith edző kezei alatt azonnal a szezon 5 legjobb egyetemi játékosa közé választották, és alig egy év után ment is az NBA-be. Az 1972-es draft 1/2-es választása volt és azonnal berobbant a ligába, simán nyerte meg az Év Újonca Díjat, majd második, harmadik és negyedik évében ő dobta a legtöbb pontot az egész NBA-ben - 30.6, 34.5, illetve 31.1 pontot átlagolt ezekben az idényekben, igaz, mindhárom évben 43 percet játszott meccsenként. 1980-ig minden együttesénél (New York, Detroit, Boston) 20 pont fölött termelt átlagban, de egyre több meccset hagyott ki sérülések miatt, 1980-81-ben csak 16 találkozón tudott pályára lépni. Fénykorában 1974 és 1978 között zsinórban ötször volt All-Star, 1975-ben az All-NBA Első, 1974-ben Második Ötösébe választották- 

Később sem közelítette meg a 82 meccset - 70 volt a legtöbb, amit egy szezonban játszani tudott utolsó öt évében -, de 1981 decemberében elcseréltek a Los Angeles Lakershez, ahol közel sem kellett annyit a pályán lennie, mint korábban bárhol máshol, maximum 20 perceket töltött a parketten és így fel is ért a csúcsra - itt töltött négy évében kétszer bajnoki címet szerzett a Showtime Lakers cserecentereként (1982, 1985).

Egy évet levezetett még Philadelphiában 1985-86-ban, de egy 29 meccses idényt követően visszavonult, legalábbis az NBA-től. Olaszországban ugyanis még 1993-ig, 42 éves koráig játszott, és az Olimpia Milanót két bajnoki címig (1987, 1989) és két Euroliga győzelemig vezette (1987, 1988) - minden idők egyik legjobb amerikai játékosaként tartják számon, aki valaha az Öreg Kontinensen kosárlabdázott, 2008-ban az Euroliga 50 legfontosabb alakja közé is beválasztották. Érdekesség, hogy Milánóban együtt játszott Mike D'Antonival és Vittorio Gallinarival, Danilo Gallinari édesapjával. 

2000-ben beválasztották a Hírességek Csarnokába. 1993-as visszavonulása után nem sokat pihent, 1995-től kezdődően ugyanis a Miami Heat segédedzője volt, a franchise mindhárom bajnoki címében tevékeny részt vállalt (2006, 2012, 2013). 2015-ben "rakták ki" Erik Spoelstra stábjából, jelenleg játékosmegfigyelőként és közösségi kapcsolattartóként tevékenykedik a csapatnál. Mind a mai napig ő tartja a Braves/Clippers franchise rekordjait meccsenként játszott percben (40.1), meccsenkénti elvállalt mezőnykísérletben (22.1) és bedobott mezőnykísérletben is (11.1). 1996-ban ő és Dominique Wilkins volt a két legnagyobb kimaradó az NBA 50. évfordulós csapatából, 2021-ben viszont a liga kárpótolta azzal, hogy beválasztotta a 75. évfordulós álomcsapatba. 

Isten éltesse sokáig mindhármukat!